„Nem szeretheti nemzetét, aki múltját nem ismeri” – 150 éves a Századok

Az 1867-ben alapított Magyar Történelmi Társulat Magyarország egyik legrégebbi tudományos társulata. Közlönye, a Századok szintén abban az évben indult, így idén elérkezett 150. évfolyamához. A Társulat 2016. október 14-én konferenciát rendezett a jubileum alkalmából a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. 

Hermann Róbert és Frank Tibor

A szimpóziumot a Századok főszerkesztője, Frank Tibor nyitotta meg, aki a rendezvény üléselnöki feladatait is ellátta. Bevezetőjében elmondta, hogy a Századok a nemzeti múlt tudományos eszközökkel feltárására jött létre, és ezt a célt szolgálja máig. A lap életében több változás történt a közelmúltban. 2015-ben megújult a szerkesztőbizottság, majd idén ősszel a lapot négy évtizedig felelős szerkesztőként szolgáló Pál Lajos végleg nyugdíjba vonult. Helyét Simon Anita vette át. A szerkesztőségnek további új tagjai is vannak: Eiler Ferenc, Hegedűs István és Völgyesi Orsolya. A folyóirat megjelenését jelenleg négy támogató biztosítja: a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szerencsejáték Zrt. és – a Magyar Történelmi Társulat támogatása útján – a Miniszterelnökség járul hozzá a kiadás költségeihez. A szerkesztőségnek a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete ad otthont, következésképpen a lap is költözik az Intézettel együtt az új székhelyre jövőre. Frank Tibor azzal zárta bevezetőjét, hogy e konferencia fontos állomása a magyar historiográfiának, s az itt elhangzó előadások szerkesztett változatai meg fognak jelenni a Századok hasábjain. Frank Tibor után a Magyar Történelmi Társulat elnöke, Hermann Róbert köszöntötte a jelenlevőket. A főszerkesztő Pál Lajost méltató megemlékezése után Hermann Róbert is meleg szavakkal köszöntötte a leköszönt felelős szerkesztőt, felidézve, hogy pályája kezdetekor mennyi segítséget kapott tőle.

A bevezető után Glatz Ferenc lépett a közönség elé, aki a Századok folyóiratról tartott átfogó előadást. Az MTA volt elnöke, aki pályakezdő történészként hat éven át dolgozott a Századok szerkesztőségében, bevezetésként hangsúlyozta, hogy elismerésre méltónak tartja, hogy a Társulat tavaly megválasztott új vezetősége rögtön működése elején tiszteleg az elődöknek. Pál Lajos elismerését különösen fontosnak tartotta, mert a szerkesztői munka kevésbé látványos, mivel anonim módon, a háttérben történik. Nélküle azonban egy folyóirat sem működne, így a szerkesztőket különösen meg kell becsülni. A felvezetés után rátért a Századok történetére, amely európai viszonylatban is az egyik legkorábbi történettudományi folyóirat. A lap fontos sajátossága, hogy tudatosan vállalkozott arra, hogy a hazai történésztársadalom szervező ereje legyen. Ez összefügg az 1860-as évek társadalmi tendenciáival, ugyanis ekkoriban Monarchia-szerte felerősödött az értelmiség önszervezése. A folyóirat a kezdetektől szorosan együttműködött a Magyar Történelmi Társulattal, s feladataként a társadalmi kapcsolattartást és a tudományszervezést jelölte meg. A későbbiekben, valahányszor új korszak kezdődött a nemzeti történetírásban, a Századok tükrözte ezt, fenntartva a tudományosság kritériumait.

Rácz György

A forráskutatás alapvető fontosságú a történeti kutatások során, ezért a levéltárak szerepe kiemelkedően fontos, hangsúlyozta Frank Tibor, átadva a szót a következő előadónak, Rácz Györgynek, aki a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára főigazgató-helyetteseként a konferenciának otthont adó intézményt is képviselte. Történetírás és levéltár című előadásában a Századok és a levéltárügy kapcsolatát tekintette át.  A források szakszerű feltárása a történészi professzionalizáció alapja. Az 1860-as években vált különösen fontossá, hogy a levéltári iratok kutathatóak legyenek, s tárolásuk eszerint legyen megszervezve. Hangsúlyozta, hogy a levéltári anyag visszakereshetőségéhez elengedhetetlen a fondszerű rendezés. Az archivált iratokat így lehet legjobban szolgáltatni, és a levéltáraknak figyelni kell a kutatók igényeire. Az adatbázisok mára kiemelten fontosak lettek, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára adatbázisai pedig európai színvonalon állnak. Az állam azért tartja fenn a levéltárakat, hogy a nem napi használatú archív iratokat megőrizzék és kutathatóvá tegyék. Nemcsak történeti kutatómunka értendő ez alatt, hanem adatszolgáltatási kötelezettség is, hiszen a közigazgatás iratanyaga máig folyamatosan kerül be a levéltárakba. Az Országos Levéltár épületét 1923-ban adták át. Megépítése kiemelten fontos volt a kormányzat számára, s máig kulcsjelentőségű, szerepe szimbolikus a történettudomány számára.

A következő előadást Mann Miklós, az MTA doktora tartotta A Századok működése Szilágyi Sándor szerkesztői korszakában (1875-1899) címmel. Szilágyit megelőzően Thaly Kálmán tevékenykedett ezen a poszton, akinek szubjektív szerkesztési elvei sok vihart kavartak. Volt olyan döntése is, amelynek nyomán tömegesen léptek ki tagok a Társulatból. A helyét átvevő Szilágyit 1848–1849-es szerepvállalásáért az 1850-es években kitiltották Pestről. Az akkori Magyarország egyik kulturális központjaként működő Nagykőrösre került tanítani, ahol – ma szinte elképzelhetetlen módon – több tanártársa is akadémikus lett. A kiegyezés lehetővé tette, hogy visszatérjen a fővárosba, ahol először minisztériumi titkár, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, majd a Századok vezetője lett. Nagy hangsúlyt helyezett a szerzői kör mennyiségi és minőségi bővítésére és modern, kiegyensúlyozott szerkesztési elvek meghonosítására. Működése a Századok tevékenységét európai rangúvá emelte.

Pritz Pál és Glatz Ferenc

Az első szekció záróelőadását Pritz Pál egyetemi tanár tartotta A Századok és Pamlényi Ervin címmel. Megtudhattuk, hogy Pamlényi munkássága jórészt láthatatlan, mivel szerkesztőként anonim módon tevékenykedett. Emellett rá is jellemző, ami sokakra generációjából: az 1945-ös fordulat miatt életműve nem teljesedhetett ki. Emiatt is fordította energiái jelentős részét szerkesztésre. Nem csupán tanácsokat adott, hanem a konkrét szövegmegformálásban is a szerzők segítségére volt. Jó kapcsolat fűzte a kor olyan prominens politikus-ideológusaihoz, mint Nemes Dezső; történész kollégái közül együtt működött többek között Karsai Elekkel is. A Századok mellett számos más tudományos munkát szerkesztett, köztük önálló könyvsorozatot is. A tízkötetes Magyarország története sorozat az ő adminisztratív irányításának köszönheti létét. Pamlényi életére árnyékot vet, hogy tudományszervezői tevékenysége mellett az állambiztonsággal is együttműködött, melynek látóterébe ismételten akkor került be, amikor 1975-ben a bécsi Collegium Hungaricum vezetője lett.

A szünet után Hermann Róbert előadásával vette kezdetét a második szekció. 1848–49 a Századokban című prezentációjában azt vizsgálta, hogy közvetlen kutatási területéről, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról melyik korszakban hogyan és mennyit írt a Századok. Ahogy a kiegyezés politikai elitjének, úgy a Századok szerkesztőségének is ambivalens viszonya volt a forradalomhoz. Az 1867-es indulás ellenére először 1886-ban jelent meg témába vágó cikk, mégpedig egy recenzió formájában. Utána éveken át csak könyvismertetések jelentek meg. Az 1896-os év hozott fordulatot. Ekkor jelent meg az első önálló, résztémát tárgyaló közlemény, amelyet több hasonló követett. Az első átfogó írás az 1917–18-as összevont évfolyamban jelent meg Angyal Dávid tollából. 1919 és 1944 között arányaiban hasonló számban jelentek meg témába vágó írások, mint 1918 előtt. 1945 után viszont kiemelt téma lett, és 1989-ig alig néhány olyan évfolyam akadt, amikor egyáltalán nem került szóba. 1948 és 1956 között különlegesen sokat foglalkoztak vele. Ekkorra esett a forradalom és Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója is. A kiemelésnek azonban nemcsak ez volt az oka, hanem az is, hogy a kommunista pártvezetés a saját előképének kívánta beállítani a korabeli eseményeket.

A Magyar Történelmi Társulat jelenlegi elnökét elődje, Orosz István követte a pódiumon. Agrártörténetírás Debrecenben című előadásában Szabó István és Balogh István munkásságát mutatta be, akik rendszeresen publikáltak a Századokban, Szabó István pedig szerkesztőbizottsági tag is volt. Szabó István Mályusz Elemér mellett a népiségtörténetírás egyik vezéralakjának is számított, ahonnan egyenes út vezetett a parasztság történetének kutatásáig. Életművében számos vitás kérdést tisztázott, így például a predium-allodium kérdését. Településtörténettel is foglalkozott: falvak, városok, mezővárosok kialakulását, életét, társadalmi szerepét kutatta és mutatta be. Balogh István korábban a Nemzeti Parasztpártban politizált. Utóbb muzeológusként, majd levéltárosként dolgozott nyugdíjazásáig, ami után még több mint három évtizedig alkotott. Munkásságában a néprajz és az agrártörténet összefonódott, az Alfölddel kapcsolatos kérdések közül számosat sikeresen tisztázott. Szabó István és Balogh István igen magasra tette a mércét, melyet tanítványaiknak fenn kellett tartaniuk. Orosz István magát is közéjük sorolja.

Hermann Róbert, Orosz István, Frank Tibor

A konferenciát Hunyady György, az MTA II. osztályának elnöke A küzdelmes és ígéretes jövő című előadása zárta, amelynek kezdetén hangsúlyozta, hogy szereplését, minthogy ő nem történész, elsősorban protokollárisnak tartja, mégis igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A kívülálló olvasó elé jelentős szövegkorpusz tárul, ha a Századokat lapozgatja. A folyóirat köre mindig is kiváló tudományszervezőkből állt, s Horváth Mihály első számban megjelentetett programadó cikkének alapgondolata máig aktuális: nem szeretheti nemzetét, aki múltját nem ismeri. A Századok egyik kiemelt érdeme, hogy meghonosította Magyarországon a tudományos igényű közlést. Nagyon fontos kérdés, hogy a digitális világban hogyan alakul a lap jövője. A folyóiratok egyik fő bevételi forrása, a lapszámok értékesítése ugyanis biztosan leépül. A szaklapok kiadásának modellje tudománypolitikailag tisztázandó, ugyanis hosszú távon így lehet kiszámítható keretet adni nekik. A szponzoráció mindig határozott időre oldja csak meg a problémákat. Az Open Access és a Magyar Tudományos Művek Tárának felépítése, elvárásai jelentik a másik új kihívást. Ezek ugyanis arra orientálják a tudósokat, hogy idegen nyelven, magas impakt faktorú folyóiratokban adják közre tanulmányaikat. A Századokat e tendenciák ellenére is meg kéne hagyni a nemzeti történelem magyar nyelvű fórumának. A lap jövőjét e kihívások mentén kell tisztázni.

A konferencia méltó módon ünnepelte meg Magyarország egyik vezető történettudományi szaklapja fennállásának jubileumát. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kiállítóterménél, amelyben éppen a Nyomot hagytak kiállítás tekinthető meg, kifejezőbb helyszínt szinte nem is lehetett volna találni a jeles eseményhez. Az elhangzott előadások a historiográfia iránt érdeklődőknek valódi kuriózumot jelentettek, és örömteli, hogy a nyomukban készülő tanulmányok hamarosan nyomtatásban is olvashatóak lesznek.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Kerényi 50 emléknap – A Kerényi Károly Szakkollégium ünnepi rendezvénye

A Kerényi Károly Szakkollégium, a Pécsi Tudományegyetem legrégebb óta működő szakkollégiuma egész napos programsorozattal emlékezett meg névadója, Kerényi Károly halálának

X