Pillanatképek a magyar középkorból – könyvbemutató

A Pillanatképek a magyar középkorból című kötetet 2023. december 11-én mutatták be a Magvető Caféban. Ma, 2023. december 21-én pedig a Libri – Történelem sikerlistájának első helyén áll. A HUN-REN BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoportja szervezésében a sikerlistás könyv szerkesztőivel, Weisz Boglárkával és Skorka Renátával Koronczay Lilla, a Nők Lapja újságírója beszélgetett.

A könyv félszáz rövid tanulmányon keresztül enged betekintést a középkori ember mindennapi életébe. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon különböztek-e a középkori emberek hétköznapjai a miénktől, avagy a technikai vívmányok okozta változást leszámítva a maihoz hasonló helyzetekkel szembesültek-e elődeink.

A könyvbemutatón Weisz Boglárka kutatócsoport-vezető elmondta, hogy a kötet a kutatócsoport 2015-ben indított, nagy népszerűségnek örvendő Havi Színes című rovatán alapul, amely annak érdekében született, hogy megmutassák, a gazdaságtörténet kutatása nem táblázatok és számadatok unalmas sorából áll, hanem számos érdekes témát ölel fel. A legkeresettebbnek ezek közül a numizmatika, azaz a pénzzel és a pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudomány számít. A kötet szerzőit kifejezetten arra kérték, hogy olvasmányosan, a nagyközönség számára írják meg rövid, két-három oldalas tanulmányaikat. A rovathoz képest a kötetben a szövegek tartalmát és a szerzőgárdát is kiterjesztették, nemcsak a kutatócsoport tagjai, hanem a HUN-REN BTK TTI középkori osztályának munkatársai és más kutatók is jegyeznek műveket a könyvben. A szerkesztők arra törekedtek, hogy bemutassák, milyen volt valójában a középkori ember, ha elvonatkoztatunk a sötét, bűzös utcákon magába roskadó, depressziót sugárzó, a filmekben legtöbbször ábrázolt sztereotípiától.

Koronczay Lilla is hangsúlyozta, hogy a tudományos igényű rövid tanulmányokon egyértelműen érezhető, hogy inkább a nagyközönségnek szólnak, mint a szakmának. A beszélgetés során számos témát felvetett, amelyek a könyvben is olvashatók. Honnan erednek és mit jelentenek azok a mára már állandósult szókapcsolatok, hogy kivágja a rezet, sok van a rovásán, cégéres gazember stb.? Miért nem szöszölhettek a kofák a piacon, és mi volt a szöszölés egyáltalán? A beszélgetés során a közönség hallhatott a korabeli lakomákról, a vendéglátásról, ennek kapcsán arról, hogy vajon örültek-e a városok, ha a király oda látogatott. Szó esett az étkezési szokásokról, a magyar konyha fűszereiről (ennek kapcsán a magyar emberek feltételezhető vérmérsékletéről), az evőeszköz-használatról, illetve arról, milyen büntetést kapott az, aki sáfrányt vagy fekete borsot hamisított (utóbbit például egérürülékkel). Hová rejtette a pénzét, az értékeit a középkori ember, alkalmas volt-e erre egy vastag és üreges marhacsont? A mentalitástörténeti kérdéseknél felmerült, hogy miért volt az, hogy hiába értett valaki több mesterséghez, csak egyet végezhetett, és hogy mekkora szerepe volt az eskünek, az adott szónak, a verbalitásnak, miért nem bíztak igazán a papír tartósságában.

Skorka Renáta kiemelte, mekkora hangsúlyt fektettek a szerkesztők arra, hogy az írások összefüggő kiadvánnyá álljanak össze. A kilenc tematikus rész mellett földrajzi névmutató és ajánlott irodalomjegyzék is szerepel a könyvben, ezen felül elsődleges figyelmet fordítottak az illusztrációkra, a képekre. A forrásoksokszor a rendkívüli történésekről, normaszegésekről szólnak, vagyis az általánosságokra, az átlagosra csak következtetni lehet. Az írott és tárgyi emlékek mellett a képi források is rendkívül fontosak, így szükségszerű, hogy ezek összekapcsolódjanak egy középkorral foglalkozó történész írásában. A korabeli ábrázolások sokat segíthetnek bizonyos dolgok megértésében, amire nincs írott adatunk. Ilyen például a vendégujj vagy a nadrágpár használata. Előbbi arra szolgált, hogy feldobják a ruhadarabot, mivel a legtöbb esetben nem tehették meg, hogy teljes új felsőruházatot vegyenek, így a ruhák ujjainak rátétét cserélgették. Anadrágpár kifejezetten a férfiak viselete volt, és nem a mai értelemben vett nadrágot jelentette, hanem két önálló, egymástól független harisnyát, amelyekhez rendszerint még a lábbeli is csatlakozott. Képi forrás nélkül például nem tudnánk, hogy miként öltötték fel ezeket.

A Pillanatképek a magyar középkorból című kötet szerkesztői, Weisz Boglárka és Skorka Renáta beszéltek még arról is Koronczay Lillával, hogy miként élték meg a középkori emberek a járványhelyzeteket, amelyek sokkal kevésbé számítottak ritkaságnak, mint ma – inkább mindennapi tapasztalatot jelentettek. A középkori emberről elmondható, hogy ebben a tekintetben jóval traumatizáltabb volt, már csak azért is, mert a mainál jóval gyakoribbak voltak a tűzesetek és a háborúk is. Szóba került, milyen volt a középkori ember viszonya az időhöz és az információhoz, milyen helyzete volt a nőknek. Mindezek fényében arra kérdésre, hogy ha lehetséges lenne, visszautaznának-e a szerkesztők az időben, az volt a válasz, hogy igen: mindent összevetve a középkor lenyűgöző időszak volt, amelyet saját szemmel is érdemes lenne megnézni.

Szőts-Rajkó Kinga

A Pillanatképek a magyar középkorból című kötet fejezeteiről bővebben az Előszóban olvashatnak.

A tartalomjegyzék itt elérhető. 

Ezt olvastad?

Online térképen a középkori Magyarország kereskedelmi hálózata

A középkori Magyarország kereskedelmi színtereit, s a kereskedők által használt utakat bemutató, Via Mercatoria című online térkép első változata 2022

X