Szembesülni történelmeinkkel – M. Kiss Sándor életműkötetéről

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel. A nagy ívű munka válogatott tanulmányokat szerepeltet, megjelenésük szerint 1974-től 2023-ig. Időrendben haladhatunk az írásokkal, az első fő részben találva a rendszerváltás előttieket, majd utániakat, végül a 2010-től napjainkig publikáltakat.

Azok számára, akik jól ismerik a professzor munkásságát, bizonyára nagy örömmel szolgál az a három tanulmány, amelyek első ízben jelen kötettel kerültek nyomtatásra.[1] A könyv bevezetőjét M. Kiss Sándor teljes egészében Borbándi Gyula[2] emlékének szenteli. Nem véletlenül, hiszen a köz számára méltatlanul kevéssé ismert írónak, történésznek kiemelkedő érdemei voltak a magyarság emigrációba kényszerült részének összefogásában, tudósításában, identitásának megerősítésében. M. Kiss Sándor is így jellemzi őt röviden: Borbándi Gyula, a tiszta fogalmak őre. A könyvben bővebben kifejtve, tágabb kontextusban értelmezve megtalálhatóak a legfontosabb M. Kiss alapvetések. Tanár úr az egyetemi előadásai alkalmával gyakran hangsúlyozta fő kutatási területeihez érve (a második világháború alatti polgári ellenállás története; az 1944–1956 közötti magyar politikatörténet; az 1956-os forradalom és szabadságharc története; az 1989–90-es rendszerváltás története), a legfontosabb megállapításait. Az iskolateremtő professzor ezen alapvetései, letisztult igazságaikkal olyan értelmezési keretet alkotnak, amelyek segítségével érthetőbbé válnak a sokszor zavaros és bonyolult történelmi helyzetek, időszakok. A legismertebbek ezek közül, a következők. A történelem során, a három legmeghatározóbb érték mindig is a szabadság, a tulajdon és a hit voltak. Az 1917-től kétpólusúvá vált világban, Isten kapcsán már nem az volt a kérdés, hogy „milyen az Isten?”, hanem az, hogy „van Isten, vagy nincs Isten?”. Ahogyan M. Kiss Sándor fogalmaz a könyvben: „Úgy vélem, a kommunizmus létének első szakaszában tehát három értékrend vívta a maga küzdelmét, amely háborúba torkollott. A diktatúrák az egyik oldalon – hitleri-sztálini –, demokráciák a másik oldalon. Kusza érdekviszonyok, hatalmi érdekek. Függetlenség, tulajdonviszonyok, hit.” (425.) A két világháború közötti Magyarország politikai viszonyrendszerét, a következő megállapítással teszi érthetővé: „A Horthy-rendszer politikai szerkezetét tekintve tehát megkülönböztethető egymástól a hatalmat közvetlenül gyakorlók csoportja, illetve a háromtípusú ellenzék: a hatalmon és rendszeren belüli ellenzék, a hatalmon kívüli, de rendszeren belüli ellenzék, vagyis a rendszer legális ellenzéke, illetve a hatalmon és rendszeren kívüli ellenzék, az úgynevezett illegális ellenzék.” (222.) A második világháborút követő időszakról, kutatásai során jutott a következő megállapításra: „A hetvenes–nyolcvanas években gyakran beszélgettem öreg kisgazda barátaimmal az 1945–47 közötti időszak leglényegesebb összefüggéseiről. Javarészt azon az állásponton voltak, hogy a tárgyalt időszakban Magyarországon működött a demokrácia. Magam ekkor »szültem meg« a fenyegetett demokrácia fogalmát. Abban ugyanis igaza volt vitapartner barátaimnak, hogy a tárgyalt időszakban valóban működött az országban a szovjet megszállás ellenére, illetve mellett a demokrácia, mint uralkodástechnika. S ebben a korszak kisgazda politikusainak oroszlánrésze volt. Emellett azonban ezt a folyamatot a kommunisták – akár beépített embereik segítségével, vagy lehallgatás által szerzett információk alapján – nemcsak manipulálták, de befolyásolták is. Vagyis, ha beszélhetünk is demokráciáról, akkor ez legfeljebb ellenőrzött és befolyásolt demokrácia volt.” (229.)

A történelem iránt érdeklődő közönség számára, M. Kiss Sándor elsősorban az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatójaként ismert.[3] A témán belül, Tóth Ilona tragikus sorsának megírásával[4] szerzett szélesebb körű ismertséget és népszerűséget. 1956 kapcsán, egyik legfontosabb megállapítása a következő: „Nagy Imre miniszterelnök volt a forradalom idején, de nem lett a forradalom miniszterelnöke. […] Nagy Imrét és a forradalmárokat tehát nem a nézetazonosság rendeli egymás mellé, hanem az a sors, amit Kádár szánt neki, a halál, a mártíromság összeköt, mítoszt teremt…” (20.) 1956-ról, a könyvben lévő egyik újonnan publikált tanulmányban a következő gondolatébresztő kijelentést teszi: „’56 kétszer történt meg: egyszer a forradalom és szabadságharc idején, s egyszer ’57 és ’66 között különleges körülmények között a vallatószobákban.”. (428.) A rendszerváltás időszakát vizsgálva, M. Kiss Sándor a következő lényegi kérdést teszi fel: „Mit akart az MSZMP 1989 áprilisában: levezényelni egy békés rendszerváltást, vagy tető alá hozni egy rendszerkorrekciót, amely végső eredményeként a párt némi kényszerű engedményekkel megőrizheti hatalmát?” (473.)

Az M. Kiss életmű eme összefoglaló kötetében, a szélesebb körben is jól ismert témákon (1945, 1956, 1989) és személyeken (Németh László, Tóth Ilona, Nagy Imre, Kádár János) kívül, számos további meghatározó, mégis kevéssé ismert történetről és emberről kaphat hiteles képet az olvasó. Ilyenek például: a Szent-Györgyi Albert vezette politikai mozgalom és ellenállási csoport, az 1943-as szárszói konferencia, a második világháború kitörése és a nyilas hatalomátvétel közötti magyarországi ellenállás formáinak, a berzencei sortűz, illetve Kardos László (NÉKOSZ főtitkár), Jónás Pál, Zimányi Tibor, Fitos Vilmos és további jelentős, történelemformáló személy története. Zárásképpen, a kötet végén kapott helyet Riba András László interjúja a szerzővel. (675–694.) Ebben betekintést nyerhetünk Tanár úr kutatói pályájának indulásáról, témaválasztásáról (helyesebben: „a téma véletlenszerű elé tárulásáról”), legfontosabb munkái elkészítésének „kulissza titkairól”, külföldi meghívásairól, életútjáról, a személyi kapcsolatok fontosságáról.

A több mint hétszáz oldalas munka annak ellenére, hogy komoly szakmai irodalom, mégis könnyen olvasható, köszönhetően a gördülékeny és közérthető nyelvezetnek, a világos megfogalmazásoknak. A könyv, az említett témákat kutatók számára hasznos kiindulási alapot nyújtó, nélkülözhetetlen segédlet; a történelem iránt érdeklődők számára pedig hiteles válaszokkal szolgáló hasznos olvasmány. Szerényen és a rá jellemző humorral így vall munkásságáról M. Kiss Sándor: „Sokszor elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen miért írok. Ha nagyon pikírten akarnék válaszolni, akkor azt mondanám: azért, hogy elszórakoztassam magam, és ha ennek van haszna, annak nagyon örülök.” (687.)

Albert Zoltán Máté

[1] A fenyegetett demokrácia két éve. Magyarország 1945–47. (215–232. oldal); Módszertani problémák a kommunizmus időszakának kutatásában (423–429. oldal); Kommunista kötelesség. A Tóth Ilona-ügy politikai háttere (531–546. oldal).

[2] Borbándi Gyula (1919–2014): író, történész, rádiós és folyóirat-szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja. 1942-ben államtudományi doktorátust szerzett, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1941–1949 között tisztviselő volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, közben 1942 és 1945 között katonai szolgálatot is teljesített. Politikai okokból hagyta el az országot 1949-ben. 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak. 1951-ben a Látóhatár című folyóirat megindításában vett részt, amely lapnak 1953 és 1957 között főmunkatársa, 1957 és 1958 között főszerkesztője volt. Ezt követően felelős szerkesztője lett 1958 és 1990 között az Új Látóhatár című folyóiratnak. Írásait minden jelentős emigráns folyóirat leközölte. Egyik legismertebb műve: A magyar emigráció életrajza 1945–1985.

[3] Legközismertebb műve 1956-ról: Kahler Frigyes–M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban, a fordulat napja, ismét sortüzek, a Nagy per. Püski–Kortárs, Budapest, 1997, 343 p. ISBN: 9639040452.

[4] Kiss Réka–M. Kiss Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma. Kairosz, Budapest, 2007, 501 p. ISBN: 9789636620639; M. Kiss Sándor: Csalogányvadászok. Három tételben a Tóth Ilona ügyről, 1956–1966–1989. Kádár Jánostól – Kádár Jánosig. Éghajlat, Budapest, 2015, 312 p. ISBN: 978-963-9862-73-9.

Ezt olvastad?

Csillaghullások 1956-ban a Nemzeti Múzeumnál – csillagformák a vallásos szimbólumtörténet tükrében

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a nemzeti függetlenség vágyát a tüntető tömeg számos helyen az önkényuralom jeleinek, jelvényeinek eltávolításával

X