Plinius egyik tisztje lehetett a 26-os csontvázként ismert katona

Kevés olyan széles körben ismert ókori katasztrófa van, mint a Vezúv Kr. u. 79-es kitörése, mely elpusztította többek között Pompeii és Herculaneum városát. A kitörés régészeti szempontból különlegessé tette ezt a térséget, mert a vulkáni anyagok kiváló állapotban megőrizték a városokat, ezáltal pedig a Vezúv környéke hozzásegít bennünket a római hétköznapok megismeréséhez. Az itt fellelhető régészeti leletek mellett a forró hamuban megmaradt emberi maradványokat tekinthetjük a legizgalmasabbnak, hiszen ez utóbbiak teszik igazán egyedivé ezeket a lelőhelyeket. Ezek egyik az úgynvezett 26-os csontváznak nevezett ismeretlen katona holtteste, akinek kilétére a napokban fényt deríthettek az olasz régészek.

Grafika idősebb Pliniusról. Forrás: Wikimedia Commons

A kitörés miatt életét vesztett lakosságról és a kimentésükre küldött katonákról sok mindent megtudunk a régészeti leletekből és az írott forrásokból is. A korabeli írott források közül kétségtelenül ifjabb Plinius Tacitushoz írt levelei a legrészletesebbnek, hiszen a mentőakciót vezető nagybátyja, idősebb Plinius miatt jobban érdeklődött az események iránt. A katasztrófáról és a bajba jutottak megmentésére indított mentőakcióról ifjabb Plinius a következőket állította:

Éppen Misenumban volt (ti. Idősebb Plinius), és személyesen látta el flotta-parancsnoki tisztét. Augusztus 24-én déltájban anyám közli vele, hogy rendkívül nagy és különös fajta felhő tűnt fel. Nagybátyám már túl volt a napfürdőzésen és a hideg lemosdáson, s most leheveredve éppen uzsonnázott és olvasott. Azonnal saruját kérte, és felment egy magaslatra, ahonnan a legjobban megfigyelhette a rendkívüli jelenséget. Távolról nem tudtuk megállapítani, melyik hegyről tört fel a felhő, csak később tudódott ki, hogy a Vesuviusból. Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló „törzse” fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd, amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széltében elömlött. Olykor fehér volt, olykor szennyes és foltos, aszerint, hogy földet vagy hamut kapott fel. A tudós férfiú elég jelentősnek látta ahhoz, hogy közelebbről kívánja megvizsgálni. Megparancsolta, szereljenek föl egy gyorsnaszádot… Négyevezősoros hajókat bocsátott vízre, s maga is felszállt, hogy segítséget vigyen – nemcsak Rectinának, hanem még sokaknak; mert a partvidék, kellemes fekvése miatt, igen sűrűn lakott volt.[1]

A Vezúv Pompeii romjaiból nézve. Forrás: Wikimedia Commons

A mentőakcióban résztvevők közül egyedül idősebb Pliniust ismerjük név szerint, aki egyébként a katonai karrier mellett a korabeli tudományos életben is jelentős szerepet játszott, és az utókor a világ egyik legrégebbi enciklopédiájának szerzőjeként tartja számon. Róla a fentebb idézett levél későbbi részleteiből megtudjuk, hogy az általa vezetett mentőakció miatt vesztette életét, és bár ifjabb Plinius alapján holttestét már a rómaiak is megtalálták, néhányan azt feltételezik, hogy Pompeii mellett sikerült megtalálni az antik szerző koponyáját is, melyet ma a római Museo Storico Nazionale dell’Arte Sanitariában őriznek.

A mentőakcióban résztvevő katonák sorsáról és életútjáról Plinius kivételével semmit se tudunk. A napokban azonban több hírportál is beszámolt arról, hogy az újabb vizsgálatoknak köszönhetően sikerült jobban megismerni a 26-os számú csontváz történetét. Ez a férfi egyike volt annak a 300 főnek, akiknek a csontvázait az 1980-as években találták meg Herculaneumnál, a tengerpart mellett. A régészek már a 80-as években is több olyan tárgyat találtak mellette, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a férfi katona lehetett: megfigyelhető volt egy páncél nyoma, a csontváz dereka körül volt egy ezüst- és aranylemezekkel díszített bőröv, melynek az egyik oldalon egy értékes elefántcsont markolattal díszített kardot, a másik oldalán pedig egy szintén rendkívül értékes tőrt találtak. A holttest mellől előkerült 12 ezüstből és 2 aranyból vert denarius is, továbbá találtak nála egy téglalap alakú zsákot, mely olyan kisebb asztalos szerszámokat tartalmazott, melyet a flottában szolgáló hajóácsok használtak. Mivel a holttest mellett talált összeg megegyezett a római hadsereg elit egységeinek, a praetorianusoknak az egyhavi zsoldjával, és a felszerelés is igen értékes volt, Francesco Sirano, a herculaneumi régészeti lelőhely igazgatója arra következtet, hogy a férfi valószínűleg a flotta magas beosztású tisztje lehetett, vagy talán egy praetorianus.

Francesco Sirano régész. Forrás: Il Giornale dell’Arte

E két hipotézis közül Sirano szerint az előbbi a meggyőzőbb, mert bár tudjuk, hogy a Kr. u. 1. században voltak praetorianusok a térségben, ezek ekkor speciális feladatokat láttak el. Ezenfelül a következő adatok is arra utalnak, hogy a férfi a flotta tisztje lehetett: egyrészt a testet egy katonai hajó közelében találták meg, másrészt a mellette talált tárgyak is abba az irányba mutatnak, hogy a férfi a flottán belül látott el bizonyos feladatokat. A fegyverzet gazdagsága ugyanis nagyon hasonlított azokhoz az 1900-ban talált leletekhez, melyeket idősebb Plinius flottájának tisztjei vagy admirálisai hordhattak, valamint a téglalap alakú táskában talált eszközök miatt is arra következtethetünk, hogy a személy egy faber navalis, azaz a flottában szolgáló, speciális tudással rendelkező hajóács lehetett. Természetesen Sirano arra is felhívta a figyelmet, hogy a fegyvereken végzett helyreállítási munkák végéig minden hipotézis nyitott marad, így a jövőben elképzelhető, hogy hallhatunk még a 26-os csontvázként ismert katona felől.

Kapi Péter

[1] Plinius VI. 16. (részletek). Maróti Egon fordítása

Ezt olvastad?

A 2004-ben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly 1921. október 22-e és 24-e között újból megpróbálta magyarországi hatalmát visszaszerezni,