Politikusok, arisztokraták, hírességek Fonyód-Bélatelepen

Az 1890-es évek közepén jött létre a gróf Zichy Béla tulajdonában lévő fonyódi Várhegy északi oldalán a 29 villából álló Bélatelep, amely a következő évtizedek során a jómódú orvosok, jogászok, földbirtokosok, kereskedők, minisztériumi tisztviselők, művészek nyaralótelepe lett. Az egykori birkalegelő területe Szaplonczay Manó, Somogy vármegye tiszti főorvosa kezdeményezésére vált nívós, a reprezentatív igényeket is kielégítő villasorrá.

Nem csoda, ha rövidesen az országos elit is felfigyelt a Badacsony felé parádés kilátást kínáló üdülőhelyre. Fittler Kamill, a magyar iparművészet meghatározó alakja 1898-tól vált nyaralótulajdonossá. Nyaralója volt itt 1907-től Ripka Ferenc gázgyári igazgatónak, aki 1925 és 1932 között Budapest székesfőváros főpolgármestere volt. A Kultuszminisztérium művészeti osztályát vezette Lippich Elek, a gödöllői művésztelep főtámogatója, szintén állandó vendége volt a telepnek. Az ő lányát vette el hivatali munkatársa, Huszka Jenő zeneszerző, aki 1905-től az 1940-es évekig időzött Fonyódon, több operettjének dallamát a bélatelepi villában szerezte. Itt nyaralt 1918-tól kezdődően a Törley pezsgőgyáros család is, volt, hogy egyszerre több fonyódi villát is birtokoltak. A kitelepítés utáni időszakban, az 1950-es években is itt éltek, igaz, már nem a saját villájukban.

Bélatelepre tehát előszeretettel látogattak a nyári időszakban a kor előkelőségei. Nem tartoztak a kivételek közé a politikusok (közülük is a legmagasabb rangúak: államtitkárok, miniszterek, miniszterelnök) és az arisztokrácia képviselői sem. Közülük idézem meg néhányuk alakját fonyódi tartózkodásuk kapcsán. Ezeket leginkább a már említett Ripka Ferenc személye és fonyódi villája „generálta”, általában hozzá mentek látogatóba a vendégek.

Politikusok Bélatelepen

A megyei lap számolt be arról, hogy 1924 júliusában Rakovszky Iván belügyminiszter Nádossy Imre országos főkapitány kíséretében autón Bélatelepre érkezett és a vasárnapot is ott töltötte. Néhány nap múlva csatlakoztak hozzá minisztertársai is, sőt, Bethlen István miniszterelnök is, és ahogy a lap írta, amolyan kisebb fajta minisztertanácsot rögtönöztek. A megbeszélésen részt vett Vass József népjóléti- és Bud János pénzügyekért felelős tárca nélküli miniszter. Utóbbiak autóval érkeztek Fonyódra. Bethlen és felesége aztán augusztus elején egy fürdővonattal Budapestre utazott, de másnap újra elhagyták a fővárost, és visszatértek a Fonyódra, ahol aztán a miniszterelnök az egész szabadságát töltötte. Korjelző történet az alábbi: Bélatelepen, Zichy Béla birtokán táborozott ugyancsak 1924 nyarán a Ripka Ferenc által patronált és elnökölt budapesti Klotild Szeretetház növendékeiből alakult Szondy Cserkészcsapat. A táborozás befejeztével cserkészünnepet rendeztek, amely délelőtt istentisztelettel kezdődött, erre a szomszédos táborok cserkészei is felvonultak. Délután a táborban megjelent Bethlen István, Rakovszky Iván és más bélatelepi családok. A vendégeket gróf Festetich Pál főparancsnok köszöntötte, aki ismertette a cserkész-intézménynek a gyermekek jellemére gyakorolt jótékony hatását. Ezután Liptay Pál parancsnok vezetésével a cserkészek a közönség tetszésnyilvánításai közepette bemutatták játékaikat. Ezt követően Ripka Ferenc, a csapat védője méltatta Festetich és Zichy érdemeit.

Ebben az időszakban Bélatelep nem csak a nyári sajtó része volt, bár azt idézte meg az a téli beszámoló is, amely karácsony után jelent meg a Pesti Hírlapban. A városligeti jégpályán a riporter fényképezőgépe elé korcsolyázott „véletlenül” Rakovszky Iván, és az újságíró rögtön lencse- és tollvégre kapta a nem politikai kérdésekre örömmel válaszoló belügyminisztert: „A korcsolyázás csak amolyan mellékesen űzött passzióm – mondja -. Sokkal több időt szentelek az evezésnek, a tenniszezésnek, a vivásnak és különösen a lovaglásnak. […] A nyári hónapokban minden szabad időmet a sportnak szentelem. Fonyódon – ahol Bethlen Istvánnal együtt nyaraltunk – állandóan nagyobb evezőstúrában indultunk, bumerángot dobáltunk.” Elmondta azt is, hogy reggelenként Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter és Ángyán Béla országgyűlési képviselő ellen álltak ki a teniszpályán.

A Vass József római katolikus prépost, népjóléti miniszter életéről 1929-ben megjelent könyv Vass Ripka Ferenchez fűződő kapcsolatát bemutató fejezetéből tudható, hogy a népjóléti miniszter „nagyobb politikai ténykedése talán csak az volt, amikor öt esztendő előtt Bethlen István gróf miniszterelnök határozott kívánságára – akkor Bethlen, Rakovszky Iván volt belügyminiszter is itt nyaraltak – Ripka Ferencet megnyerte Budapest székesfőváros kormánybiztosának, azaz főpolgár­mesternek. A budaiaktól olyannyira szeretett, budai polgár mi­voltára oly sokat tartó Ripka sehogy sem akart kimozdulni nyu­godalmas, előkelő, reá mindenképpen előnyös gázgyárigazgatói állásából, Vass József kellett hozzá, hogy utóbb mégis kimoz­duljon…”

Ripka Ferenc meggyőzésével a fővárosi sajtó is foglalkozott, hiszen beszámoltak arról, hogy „Vass József miniszter szombaton délután a Balaton mellé utazott, Fonyódbélatelepre, ahol Ripka Ferencnek lesz a vendége. Egyébként ott is tárgyalni fog Rakovszky Iván belügyminiszterrel, hogy jövő hét elején megtörténhessék a döntés a főváros új kormánybiztosa ügyében.”

A Budapesten megtartott kormányülésen nem vett részt Rakovszky Iván („tudvalevőleg Fonyódon tölti szabadságát”), azonban a Bélatelelepről a fővárosba utazó Vass József a sajtót arról tájékoztatta, hogy a kormány hozzájárult Ripka Ferenc fővárosi kormánybiztosi kinevezéséhez.

A következő évben – számolt be róla az MTI 1925. szeptember 14-én – Bethlen István gróf miniszterelnök Inke pusztáról Dunántúlra utazott barátai látogatására, többek között Bélatelepen Ripka Ferenc főpolgármestert kereste fel. Ahogyan Budapestre érkezett, Vass József népjóléti miniszter utazott Fonyódra.

A „bethleni diktatúráról” író Népszava nyilvánvalóan nem szimpatizált a Fonyódon tárgyaló kormánytagokkal: „Hír szerint ez a kérdés [a kormány választási tervei ­­– V. I.] most nem kerül döntésre Inkén, mert Bethlen és Rakovszky belügyminiszter ezúttal csak előkészítik azt a tanácskozási anyagot, amelyet Bethlen elnökletével a Fonyódra tervezett miniszteri értekezleten fognak véglegesen letárgyalni. A fonyódi minisztertanácsot augusztus 5-ére tervezik és ezt megelőzően, még e hét végén Rakovszky belügyminiszter személyesen is meg akarja hallgatni a kormány főispánjait, akiket fölrendelt magához, hogy jelentést tegyenek arról, milyen mérvű terrorral lehetne biztosítani a választások esetén a kormány uralmon maradását. Az augusztus 5-ére tervezett fonyódi értekezletet illetően Vass miniszter kijelentette, hogy »ezen az értekezleten megbeszélik majd a politikai és gazdasági jellegű kérdéseket és pontosan megállapítják azt is, hogy az őszi parlamenti ciklus során milyen törvényjavaslatokat tárgyal le a nemzetgyűlés.«”

A bélatelepi miniszteri tárgyalás megihlette az újság költőjét is:

Balatoni nóták

– A fonyódi minisztertanács alkalmára –

I.

Sír a kormány a Balaton partján,

Mert elhagyja a bizalom csalfán.

Ne sírj, kormány, kár a könnyárasztás:

Megsegít egy szuronyos választás.

II.

Azt mondják a társadalomtudósok,

Hogy minálunk egy kicsit a zsidó sok,

Bizonyítja Lipótváros, Siófok

S ezért vagyunk, kedves babám, adósok.

Siófokon meg Fonyódon nyaralnak,

Piskótával habos kávét nyakalnak;

A kormány is ezt csinálja Fonyódon:

Nem csuda hát, hogy ilyen sok adó nyom.

III.

Ragadja el a Balaton

Ezt a kormányt tőlem!

Én bizony nem siratgatom,

Hogy mi lesz belőlem?

Nem kérdezem a haboktól:

Merre fekszik, hol van?

Megnyugtatna, ha tudnám, hogy

Lent a Balatonban…

IV.

Siófoki nádas, gyékényes…

Fonyódon a kormány, de kényes:

Hiszi, hogy a gyeplőt

örökké csak ő tartja –

Nagy ez a Balaton,

de ennek is van partja.

V.

Hullámzó Balaton tetején

A kormány az, aki nagy legény…

Az volna szerencse,

Ha ki nem evezne,

Vizbe’ maradna szegény.

A Ripka-villában tehát egymásnak adták a kormánytagok a kilincset, fontos megbeszéléseknek adott helyet a bélatelepi nyaraló, a főpolgármester készséggel nyilatkozott:

„Félórával ezelőtt távozott el innen, Bélatelepről a miniszterelnök úr és kevéssel utána dr. Vass József népjóléti miniszter úr. A miniszterelnök úr már szabadságra menése előtt, amikor Budapesten elbúcsúztam tőle, jelezte, hogy Inke-pusztáról át fog jönni hozzám, Fonyód-Bélatelepre. Ezt a kilátásba helyezett látogatását összekapcsolta tihanyi kirándulásával s szerdán, az esti órákban, megérkezett Béla-telepre, ahol a báró Piret-villában szállt meg hitvesével együtt. Onnan jött át hozzám, ahol találkozója volt dr. Vass József népjóléti miniszter úrral, aki délelőtt fogadta a vasváriak tisztelgő küldöttségét. Szerdán este, körülbelül hét óra tájban, érkezett meg a miniszterelnök úrral és feleségével a balatoni kikötők felügyelőségének kis motoros hajója s kikötött Fonyódon. Gróf Bethlen István a szerda estét dr. Vass József miniszter úr társaságában nálam töltötte, és behatóan megbeszélték a politikai helyzetet. A tanácskozás a késő esti órákig eltartott s azt a miniszter-elnök és a népjóléti miniszter csütörtökön délelőtt folytatták s pénteken délután körülbelül öt órakor fejezték be hosszas megbeszéléseiket.”

A találkozó nem hagyta nyugodni az újságírókat, a Pesti Hírlapban két nap múlva, 1926. augusztus 29-án is megjelent egy cikk, amely ismét a bélatelepi tanácskozással foglalkozott:

„Itt, alig három kilométernyire Fonyódtól, a szépen kiépült Bélatelepen van dr. Ripka Ferenc főpolgármester szerény villája, ahol keddtől csütörtökig gróf Bethlen István miniszterelnök és dr. Vass József népjóléti miniszter tanácskoztak. Kedden este a trieszt-velencei gyorsvonattal megérkezett régi barátjához, dr. Ripkához a népjóléti miniszter, szerdán este hétkor átjött a zalai partról a miniszterelnök s itt volt vacsorán s aztán késő éjfélig tanácskozott helyettesével és a házigazdával. Csütörtökön délelőtt folytatták s délután négy órára befejezték megbeszélésüket az urak s azóta főleg a fővárosi politika nagy rejtélye, a küszöbön álló polgármester választás izgatja a kedélyeket, mert vajmi kevés szivárgott ki a miniszterelnök, a helyettes miniszterelnök és főpolgármester döntő tanácskozásairól.”

Az 1928-as év emlékezetes Fonyód történetében: ekkor vált a település nagyközséggé és felépült a bélatelepi állomás épülete. Az esztendő legnagyobb fonyódi szenzációja minden bizonnyal mégis az volt, amikor az egész magyar kormány Bélatelepre látogatott. Ott volt Ripka Ferenc főpolgármes­ter, Scitovszky Béla belügy-, Mayer János földművelésügyi-, Bud János pénzügyminiszterek, Szabóky Aladár államtitkár, Dorner Aurél miniszteri osztálytanácsos, Kozma Jenő, a községi polgári párt elnöke, Pesthy Pál igazságügy miniszter, Gally Kálmán államtitkár, Purgly Pál, a Balatoni Halászati Rt. vezetője, Bethlen miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter, Dréhr Imre államtitkár.

Két év múlva, 1930 nyarán egy fontos politikai kérdést megtárgyalandó Vass József helyettes miniszterelnök telefonon érintkezésbe lépett az Inkén tartózkodó gróf Bethlen István miniszterelnökkel, akivel megállapodott abban, hogy délelőtt Fonyód-Bélatelepen Ripka Ferenc főpolgármesternél az ügyben tanácskozásra jönnek össze. Vass József helyettes miniszterelnök Dréhr Imre államtitkár kíséretében leutazott Fonyód-Bélatelepre, ahol Bethlen István miniszterelnökkel a tanácskozás megtörtént. Ez a tárgyalás azért is jelentős, mert Vass Józsefnek ez volt életében az utolsó fonyódi látogatása, hiszen néhány nap múlva Budapesten meghalt.

Albrecht főherceg fonyódi úszása és nyaralásai

A politika képviselői mellett a korszak elitjét az arisztokrácia is képviselte Fonyódon (természetesen volt átfedés is, mint láthattuk). A Somogyi Újság számolt be egy nem mindennapi sporteseményről, amelynek középpontjában Albrecht királyi herceg állott, aki arra vállalkozott, hogy Badacsonyból elindulva átússza a Balatont. Egy nagyobb társasággal lementek a strandra fürödni, majd Albrecht főherceg beugrott a mólónál a Balatonba. A két kísérő motorcsónak egyikben Albrecht főherceg udvarmestere (Piret de Bihain Gyula) foglalt helyet. A forró augusztusi napsütésben, a 22 fokos Balaton vízében egyre jobban megközelítette a főherceg a fonyódi partot, amelyet három és fél óra úszás után ért el. A hat kilométeres út után aránylag frissen, jókedvűen lépett partra. A cikk állítása szerint „A fonyódi parton is többen várták a főherceget. Éveken keresztül nyaralt itt Albrecht főherceg báró Piret de Bihain villájában, így a fonyódi nyaralók – szintén majdnem kivétel nélkül villatulajdonosok – jól ismerik a főherceget. A fonyódiak is lelkesen ünnepelték Albrecht főherceget, aki rövid pihenő után beült az egyik motorcsónakba és kíséretével együtt visszatért Badacsonyba.”

A 206. sz. somogycsurgói cserkészek 1925. július 5. és 20. között Fonyódon táboroztak, és egy küldöttségük felkereste Albrecht főherceget, aki meleg kézszorítással fogadta a táborvezető üdvözlő beszédét, majd lakosztályába invitálta őket, ahol a cserkészéletről folytattak eszmecserét. A herceg szinte az egész nyarat Fonyódon tölthette, hiszen amikor augusztus 16-án, déli 12 órakor Ify Lajos fonyódi plébános megáldotta az alsóbélatelepi fiúárvaház 55 kilogrammos harangját, akkor a herceg jelen volt a szertartáson, s magát az üdülőtelepet is megtekintette Buzáth alpolgármester társaságában.

Velics Antal, Szinyei Merse Pál, Simonyi Semadam Sándor

A fentieken kívül Fonyód más hírességek kapcsán is említhető. A törökkori adólajstromokat (defterek) lefordító Velics Antal orvos-orientalista Bélatelep közvetlen közelében építtetett magának nyaralót. Bár ő 1915-ben meghalt, de érdemes megemlíteni, hogy 1916–1917 nyarát a villában töltötte Szinyei Merse Pál festőművész és családja. Az első világháború miatt nem tudták felkeresni jernyei családi kúriájukat, ezért a Balaton mellett kerestek megfelelő helyet a pihenésre. Kilenc festmény őrzi ennek az időszaknak az emlékét. Velics hatalmas telkének egy kisebb részét (450 négyszögöl) 1904-ben eladta Simonyi Semadam Sándor budapesti ügyvédnek, aki azon magának nyaralót emeltetett. Őt 1920-ban nemzetgyűlési képviselőnek választották, és a nemzetgyűlés első alelnöke lett 1920. február 18-án. Horthy kormányzóvá választása után 1920. március 15-én miniszterelnökké nevezte ki, április 19-ig ideiglenesen a belügyi és külügyi tárcát is ő töltötte be. Miniszterelnökké történő kinevezésében nagy szerepet játszott az, hogy a számba jöhető jelöltek közül senki sem akarta vállalni a békeszerződés elfogadásának ódiumát. A trianoni diktátum aláírását követően nem sokkal, 1920. június 26-án benyújtotta a lemondását, miniszterelnöksége július 19-én ért véget.

Simonyi Semadam Sándor miniszterelnöki időszakában az egyik országgyűlési felszólalásában is megemlítette fonyódi kötődését. Az Ostenburg-féle különítmény tisztjei 1920 nyarán letartóztattak néhány fonyódi kisgazdát, s ezzel kapcsolatban interpellált az Országgyűlésben Gaál Gaszton képviselő. A miniszterelnök válasza így szólt: „T. Nemzetgyűlés! A kormány mindent meg fog tenni, hogy ezek a teljesen jogtalan beavatkozások megszűnjenek. Én is ismerek a letartóztatott egyének közül egynehányat, mert magamnak is van Fonyódon nyaralóm; ismerem ezeket az embereket és magam is meg vagyok győződve arról, mert a kommunizmus alatti viselkedésüket is ismerem, hogy teljesen korrektül viselkedtek a kommunizmus alatt.” Simonyi Semadam segítségével tudott egyébként továbbtanulni Simonyi Károly fizikus, akinek fia inkább ismert űrutazásáról, mint arról, hogy az 1950-es években a fonyódi villában és strandon töltötte nyarait.

Walkó Lajos és az ő kilátója

Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter emlékét, pontosabban nevét máig őrzi a „kilátó”. Minek köszönhető ez? Az 1925. évi bélatelepi közgyűlésen Ripka Ferenc közölte, hogy a balatoni körútnak nevezett állami út boglári–fonyódi szakaszát szeptemberben kezdik építeni, s a tervek bizottsági tárgyalásánál bejelentette a Bélatelep kívánságait, melyeket a bizottság jegyzőkönyvbe foglalt. Az állami útépítéssel egyidejűleg fog megtörténni a bélatelepi villasor előtt elvezetendő útnak a kiépítése is, amire nézve gróf Zichy Béla már intézkedett.

A Kereskedelemügyi Minisztérium – amely akkor az állami közutak ügyeit is intézte – 1925-ben elhatározta, hogy a fokozódó közúti közlekedési igények kielégítésére a Balatont körülvevő közutakat egységes elvek szerint kiépítteti. A program megvalósítására az államépítészeti hivatalok mérnökeiből létrehozták a „Balatoni Körutat Építő Kirendeltséget.” A „körút” 1929-ben készült el. Összesen 220 km pályát építettek, s így a partot mindenütt kiépített 4-4,5 m széles makadámpálya ölelte körül. Néhány igényesebb szakaszon – főleg községi átkeléseken – kátrányos vagy bitumenes felületi bevonással igyekeztek pormentessé tenni a burkolatot.

Az 1926. évi bélatelepi közgyűlésen hangzott el az, hogy elkészült a Balaton-menti állami út („Balatoni körút”) Boglár és fonyódi szakasza és ezzel együtt gróf Zichy Béla elkészíttette a villák előtt gyalogutat. Mindezért táviratban üdvözölték Walkó Lajos kereskedelemügyi minisztert és gróf Zichy Bélát, megköszönve nekik a Balaton fejlesztéséért végzett munkájukat. Bejelentette az elnök továbbá, hogy az állami út építésvezetősége az út hegyen át vezető szakaszán [akkoriban: Vass József u.–Zichy Béla körút; ma: József u.–Bartók Béla u.] két kilátót építtetett, egyet a Wodianer-síremlék közelében [mai Walkó-kilátó], a másikat a Márffy téren [ún. Ripka-kút].

Az Országgyűlés 1927. évi február 18-i ülésén Gaál Gaszton szólalt fel az út fonyódi szakaszával és annak már akkor Walkó-kilátónak nevezett részével kapcsolatban. Szóvá tette, hogy az út építése, amikor elérte Fonyód központját, egy drága szerpentinnel folytatódott, mely a fonyódi hegyre vezetett fel, majd a nyugati oldalon le, ahol befolyásos uraknak (pl. Ripka Ferencnek) van villája. Később rájöttek, hogy nem jó felkényszeríteni a hegyre azt, aki nem oda tart, ezért megcsinálták a fonyódi hegy alatt egyenesen is (ez a mai 7-es út nyomvonala).

Kifogásolta azt is, hogy „mi szükség van ezen a fonyódi szerpentinen egy legalább száz-százhúsz méter, faragott kőből gyönyörűen megcsinált ballustradera, amely­nek közepén van egy képkeretes tábla s abba bele van írva, rá van vésve: »Walko kegyelmes úr!« Annak a ballustrade-nak árán legalább egy egykilométeres új utat lehetett volna va­lahol megépíteni. […]”

A Fonyódra több alkalommal ellátogató Bud János pénzügyminiszter válaszában megvédte a fonyódi útépítést és leszögezte, hogy Walkó miniszter neve a „.. mai napig sincs bevésve! Nem tudom, hol látta azt a kép­viselő úr?”

A „fonyódi kitérő” megépítése (hozzávetőleg 3,5 km hosszan) abban az időben nem volt különleges, más településeknél is jellemző volt. Walkó Lajos miniszter személyesen tájékoztatta a balatoni körút építéséről az újságírót, s ebből kiderült az is, hogy „[…] a körútnak leggyönyörűbb részei lesznek a még ezután kiépítendő úgynevezett kiágazásai, a györöki, szigligeti, tihanyfélszigeti, aliga-világosi, szántódi és fonyódi fürdőkiágazások, amelyek összesen 37 kilométerhosszat tesznek ki.”

A Walkó kilátó pedig – hiszen a mai napig így hívják – kedvelt pihenő pontja ma is a hegyre igyekvőknek. A Fonyódra látogatók rendszeresen megállnak gyalogosan, kerékpárral, autóval azért, hogy az onnan látható kilátásban gyönyörködjenek. Az emlékmű pihenő padjának közepére természetesen a mai napig sincs beleírva „Walkó kegyelmes úr” neve, jellemzően nem is tudják az emberek a kilátó építésének történetét, és az ahhoz kötődő nevekről sincs ismeretük. Jelen írással ezt is próbáltuk orvosolni.

Varga István

Ezt olvastad?

Beszámoló a Sors mint tapasztalat (1945–1989) című műhelykonferenciáról

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia társrendezésében 2023. május 18–19-én

X