Premier előtt láttuk a Guerillát – Szpoilermentes benyomásaink
Göteborg és Tatabánya után a debreceni Apollo Moziban tekinthette meg premier előtt az érdeklődő közönség Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmjét. A Guerilla egy fiatalokból álló szabadcsapat utolsó napjaiba enged betekintést, amelynek tagjai 1849 augusztusában leginkább kozákok elől bujkálva lábadoznak valahol a bihari erdőben.
2019. március 3-án a magyar filmeket kedvelő, a korszakot nem kutató történészekként vettünk részt a vetítésen és az azt követő beszélgetésen. Annyi előzetes információval rendelkeztünk, hogy egy fiatal rendező „első nagy dobásáról” van szó, amivel szándéka a 170 évvel ezelőtt élt ifjak hétköznapjait, érzésvilágát bemutatni.
A vetítést követően a moderátor hölgy Kárpáti György Mórral és a főszerepet játszó Váradi Gergellyel beszélgetett, aki középiskolai tanulmányait a debreceni Ady Endre Gimnáziumban végezte. Úgy véljük ez az oka, hogy a premier előtti vetítés helyszínének Debrecent választották.
Kárpáti György Mór rendező instruál (Forrás: origo.hu)
Keletkezési körülmények
Két és fél esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjának keretében kapott lehetőséget Kárpáti György Mór, hogy ötletét megvalósítja. Meglehetősen szerény, 62 millió forintnyi keretből kellett gazdálkodnia. A 28 napos forgatás alatt a felvételeket 16 mm-es filmtekercsre rögzítették, amely a digitális effektekhez szokott szem számára először meglepő, szemcsés látványt nyújt. A szűkös források alapvetően meghatározták a helyszínválasztást, nem lehetett épített elemekre, extra díszletekre, nagy jelmezekre gondolni. Az erdőben játszódó jeleneteket Normafától nem messze vették fel. A patak a valóságban Szentendre mellett csörgedezik.
A főszerepben: Váradi Gergely (Forrás: imdb.com)
Inspiráció, célközönség, küldetés
Kárpáti György Mórt leginkább 19. századi naplóbejegyzések és sajtóforrások mozdították arra, hogy történetét éppen a forradalom végére helyezze. Az általa megformált forgatókönyvet többször is módosította Fónagy Zoltán, a film történész szakértőjének útmutatásai mentén. Tekintettel arra, hogy Kárpáti nem szereti a patetikus filmeket és nem akart heroizálni, úgy döntött, hogy nem kíván kész tételekkel szolgálni a néző számára. „Nincsenek üzeneteim.” – fogalmazott. Hétköznapi embereket szeretett volna ábrázolni, ambivalens érzéseket, korabeli fiatalokat. Egy fontos közlendője mégiscsak volt. Mindenképpen megjeleníteni kívánta a reményt, amelyet az újszülött szimbolizált.
Alkotását egyaránt szánja gimnazistáknak és egyetemistákkal, akik feltehetően életkoruknál fogva könnyebben tudnak majd azonosulni a szereplőkkel, de ugyanannyira ajánlja filmjét az idősebb korosztálynak is.
Vetítés utáni beszélgetés a debreceni Apollo Moziban (Fotó: Novák Ádám)
Novák Ádám benyomásai
A magyar forradalom emblematikus eseményeiről és a hősies szabadságharcunkról, az abban kulcsszerepet játszó nagy nevekről (pl.: Kossuth, Széchenyi, Bem, Petőfi, Görgey) a március 15-i ünnepélyeken rendre megemlékezünk, ahogy a kivégzett honvédtábornokokról is október 6-án a nemzeti gyásznapon. A vezetők és vezérek tetteit, ismerjük (vagy ismerni véljük), de a sok tízezer átlagember – honvéd, tiszt, nemzetőr, felcser, bába, lelkész, pap, stb. – szabadságharcos mindennapjait talán kevésbé. Ezen segít talán leginkább a Guerilla c. film. Beleláthatunk abba, hogy egy modern eszközök nélküli világban, egy vesztes csata után szétszóródó sereg egy-egy megtizedelt egysége – jelen esetben Csont Sándor százada – mit tudhatott a háború állásáról, hogyan igyekeztek soraikat rendezni, utánpótlásukról gondoskodni: túlélni.
A bihari erdőkben elsősorban a kozák katonák elől bujkáló „gerillák” soraiba akaratán kívül beálló Makura Barnabást eddig elkerülte a katonaélet, mert elbujdokolt a sorozás elől. A korszakban járatlan történésznek az „1848-as sorozás” szóösszetétel talán kissé erősnek tűnik, a honvédek toborzása úgy rémlik önkéntes alapon történt. Bár kétségtelen, hogy az ébredő nacionalizmus szunnyadó parazsát Kossuth Lajos beszédei sokakban lángra lobbantották, ezért aktívan nem részt venni a szabadságharcban talán feltűnhetett „bujdosásnak”, vagyis gyávaságnak, ami egy férfiközösségben megvetéssel kezelendő. A rendező talán az első világháború fehér toll mozgalmát kívánta magyar köntösbe bújtatni.
Csont százados (Forrás: Guerilla – film facebook)
Bár kis – nagyon kis – költségvetésű filmről van szó, a jelmezeken, fegyvereken, eszközökön nem spóroltak. Kétségtelen, hogy nem az arisztokrata kastélyok báltermeit kellett berendeznie a tervezőknek, a tábori lét, és a szakadt katonák ruházata leegyszerűsítette a képet, és a totáloktól is eltekint az operatőr: minden egyenruha, vasbogrács, fodros szoknya, szike és szablya korhűnek tűnik.
A közönség a szabadságharc, de általában minden háború egyszerű katonáinak sorsát, kétségét, reményét megértheti a filmből.
Kozáklesen élelem nyomában (Forrás: filmsomnia)
Árvai Tünde benyomásai
Az első néhány percben megijedtem, hogy ez újra egy olyan magyar film a Saul fia és a Napszállta után, amit „tarkóperspektívából” kell végig nézni, de szerencsére rövidesen más nézőpontból szemlélhettük Makura Barnabás (Váradi Gergely) történetét, aki azért vágott neki a bihari vidéknek, hogy szülei megbízásából fivérét, Antalt (Vilmányi Benett) felkeresse és hazakísérje. Találkozunk császári és kozák katonákkal, hallunk arról, hogy Görgey Világosnál letette a fegyvert, de ettől eltekintve a történelmi keret „majdnem mindeggyé” válik. Mindenféle rendű és rangú 20-40 év körül elgyötört, maszatos arcú, szakadt ruhájú katonákat látunk, akik az erdőben tengetik mindennapjaikat és várnak valamire. Csont százados nem hiszi el, hogy a magyarok letették a fegyvert és a háborúnak vége.
A Makura fivérek ugyan örülnek a viszontlátásnak, de viszonyukat feszültté teszi a tény, hogy Barnabás nem vonult be és otthon sem harcolt, illetve rövid úton lecsapja a sebesült Antal kezéről, az őt ápoló lányt (Mészáros Blanka).
Mészáros Blanka (Forrás: Guerilla – film facebook)
Barnabás számára ez a pár nap jelenti a férfivá válás rögös útjának utolsó néhány állomását. Hazugságnak köszönhetően helyet nyer a szabadcsapat hierarchiájában, elcsábítja a nőt és a körülmények alakulásának köszönhetően naponta néz farkasszemet a halállal. Vártam, hogy rezzenéstelen arca mögött melyik haláleset súlya alatt törik már meg végre. Ehhez azonban a végkifejletig várni kell. Barnabás nagy leckéje, hogy megtanulja a háború egy ex lex állapot, nem működnek, mert a túlélés érdekében nem működhetnek az emberi gesztusok.
Egyetértettem a közönség szakavatottabb tagjaival, hogy a film lassú, de ugyanakkor vállaltan az. Sok a közeli, de a színészi játék kidolgozott. Szemünk előtt bontakozik ki az érintetlen természet szépségének és az esendő ember rútságának ellentéte.
Tetszett, hogy alapvetően pozitív női karaktereket láthattam az orvos apa eszközeivel a honvédek ápolására szegődött fiatal lány és a százados férjet a csapatához is követő asszony (majd anya) képében. Az is egyértelművé vált, hogy a korszakban mi számított az igazi férfiasság kritériumának. Petőfi Sándor sorait juttatja eszembe: „Ha férfi vagy, légy férfi, / S ne hitvány gyönge báb, / Mit kény és kedv szerint lök / A sors idébb-odább.”
Antal szerepében, Vilmányi Benett (Forrás: Guerilla – film facebook)
10 érdekesség, amit megtudtunk a Guerilla című filmről
- A támogatás elnyerése előtt a rendezőnek 7 perc alatt kellett meggyőznie a 200 fős zsűrit arról, hogy filmterve működőképes. Szereplők hiányában ismerősei közül toborzott „időtlen arcokat” és egy erdős helyen fotókat készített róluk.
- A forgatókönyv szerint a film egy fiktív falu közelében, a Bihar megyei Harasd mellett játszódik.
- A rendező a főszereplőt egy „kocsmai verekedés” alkalmával pillantotta meg. Fegyelmezettsége, kaján arckifejezése leginkább egy németalföldi festmény inasának arcára emlékeztette.
- A megjelenő templombelső a mándi református templomot idézi és a szentendrei skanzenben található.
- A normafai forgatási helyszíntől mintegy 15 méterre zajlott a buszforgalom.
- Olykor meg kellett állítani a felvételt, hogy az erdőben veszekedő pár szóváltása ne kerüljön rögzítésre.
- A filmben szereplő kisbaba a forgatáskor mindössze egy hetes volt.
- A gyermek születését követő ellátás korrekt ábrázolásában külön bábaszakértő működött közre.
- Az utószinkronizálás során több helyen toldottak be mondatokat.
- Váradi Gergely többek között a Jöjj és lásd I–II. szovjet háborús filmdráma megtekintésével készült a szerepre. A főhős egy parasztlegény, aki beáll a partizánok közé a második világháborúban.
Ezt olvastad?
További cikkek
Bosszú és csillagsávos lobogó – A hazafi (2000)
Roland Emmerich 2000-ben készült filmdrámája az amerikai függetlenségi háborúról mai napig megosztja a közönséget mind az Egyesült Államokban, mind az ország határain kívül. A Mel Gibson főszereplésével készült alkotást sokan […]
Szent Lúcia legendája és szenvedéstörténete az Apáca 2. című horrorfilmben
Az Apáca 2. című 2023-ban bemutatott horrorfilmben nagy szerepet kap Szent Lúciának, a vakok védőszentjének legendája és szenvedéstörténete. Ha a néző nincs tisztában ezeknek a motívumaival, jó eséllyel nem érti, […]
„Ne bombázz negatív hullámokkal már kora reggel!” – Donald Sutherland emlékére
2024. június 20-án, 88 éves korában elhunyt Donald Sutherland kanadai színész. Hosszú karrierje alatt rengeteg filmben és sorozatban szerepelt, számos díjat kapott, többek közt az Akadémia életműdíját is. Donald Sutherland […]
Előző cikk
Háború, régészet és kulturális örökségvédelem II.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019. február 22-én rendezte meg a „Háború, régészet és kulturális örökségvédelem II.” elnevezésű konferenciát. A tudományos ülés előadásai három tematikus blokkba rendeződtek. Az első […]