„Önt csak boldogtalanná tenném…” – észrevételek az új Sisi sorozatról I.

Nagy várakozás övezte az RTL Most+-on bemutatott (németül már könyv formában is elérhető) Ferenc József és Erzsébet kapcsolatát új nézőpontból ábrázoló, a mai igényekre komponált szériát. A forgatókönyvírók (Elena Hell és Robert Krause) az utóbbi évek kosztümös, történelmi sikersorozatainak (A korona, A Bridgerton család) mintájára kívánták leporolni és újragondolni a klasszikus (50-es években készült) trilógiát, kísérletük a nagy németországi nézőszámok ellenére inkább csalódást kelt a 19. században valamelyest járatos szemlélőben. Cikkében Vér Eszter Virág az első három epizódra vonatkozó meglátásait foglalta össze.

Erzsébet (Dominique Devenport) színrelépésénél a művészi szabadság jegyében az alkotók hangsúlyos felütés mellett döntöttek. Vélhetően a fiatalabb közönség feltételezett igényeire kívánták hangolni az uralkodóné bemutatását, amikor a Bridgerton sikerének egy receptjét átemelték a sorozat nyitójelenetébe. Ebben az autonóm személyiségjegyekkel rendelkező fiatal hercegnő természetességét, szabadságvágyát és normasértő viselkedését átkeretezve némileg frivol, pikáns jelleget adtak cselekedeteinek, leginkább egy mai kamaszhoz hasonlóvá téve alakját. A jelenet, amelyben Erzsébet debütál meghökkentő, már-már sokkoló, azáltal, hogy (kéretlen) szemtanúi lehetünk, ahogyan mit sem sejtő fiatal lányként önkielégítést végez az apja szolgálatában álló Richard S. grófról álmodozva.

Sissi (Forrás: tumblr.com)

A későbbi, meghökkentőnek szánt (több magyar nézői vélemény szerint kegyeletsértőnek és gyalázatosnak tartott) jelenetek inkább sutaságukkal és valószerűtlenségükkel válnak „felejthetetlenné”. Így például a házasélet mibenlétéről tájékozódni próbáló Erzsébet beoson apja dolgozószobájába, ahol nővérével (Pauline Rénevier) erotikus jeleneteket ábrázoló kártyákban gyönyörködnek. Hasonló érzelmi hatást – megdöbbenést – vált ki az a bizarr jelenetsor is, melyben Sisi egy bordélyházba beszökve Ferenc József (Jannik Schümann) korábbi partnerétől kíván információkhoz jutni leendő férje igényeiről. Majd később úgy határoz, hogy az örömlány ideális lenne komornai szerep betöltésére, kendőzetlen tanácsaival segítve úrnőjét a bécsi udvar és a házasság útvesztőiben. Döntése egyben fricskát is jelent – a készítők szándékai szerint – a származási, vagyoni és egyéb érdekek által uralt, illetőleg meghatározott udvari társadalomban.  

Az uralkodópár (Forrás: nlc.hu)

Ferenc József antréja is meglepetéseket rejt, különösen a történeti hűséget valamelyest igénylő nézőnek: az uralkodót Grünne gróf (David Korbmann) társaságában láthatjuk Aradon (1853-ban), ahol személyesen kívánja megtekinteni az általa elrendelt megtorlás megvalósítását. Az uralkodó nem ekkor, hanem egy évvel korábban, 1852-es szemleútján járt a városban. Az epizódban látottakkal ellentétben az ítélkezést, valamint az ítéletek nyilvánosságra hozatalát Ferenc József látogatása idejére felfüggesztették, hangulatjavító céllal. Noha az utazás tematikája – mivel a császárt élete végéig kísérte a szabadságharcban ellene forduló alattvalók „lázadásának” keserűsége – mindvégig 1848-49 traumájának felidézése jegyében telt, fokozott katonai jelenléttel. A jelenet az ígért misztikum bevonását szolgálja a cselekménybe: az elhíresült Batthyány-átok átdolgozott változatával találkozhatunk. A hagyomány szerint a jogtalanul kivégzett Batthyány Lajos özvegye, Zichy Antónia férje elvesztése felett érzett mérhetetlen fájdalmában Ferenc József szeretteinek szörnyű halálát kívánta. A sorozat első részének nyitányában szintén egy elkeseredett (kisgyermekét féltő) feleség könyörög férje számára legfelsőbb kegyelemért, de eredménytelenül. Az uralkodó szemrebbenés nélkül nézi végig az akasztást. Feltehetően téves fordítás okán nem alkotmányt, hanem parlamentet említenek a magyar követelések sorában.

Grünne (Forrás: tumblr.com)

A legendák feldolgozásában – újjáéledésében, ahogyan azt a sorozat mottója is ígéri – a széria következő részei is bővelkednek. Ennek jegyében Sisi kérésére törlik el a vesszőfutást, melyről az Erzsébet személyét övező kultikus hagyomány tévesen úgy tartja, nászajándékként kérte férjétől.  Ennek kapcsán a magyar kortársak sokszor vágyott (fiktív) jelenetének is részesei lehetünk: az uralkodó sokak által gyűlölt főhadsegédje, Karl Ludwig von Grünne gróf megvesszőzésének.

A politikatörténeti vonatkozások szintén nehézségeket vetnek fel, részben a kronológia kuszaságának köszönhetően. Jellemző példa lehet erre, hogy a forgatókönyvírók feltehetően sűrítést szolgáló koncepciójában III. Napóleon már uralkodóként értesül a lázadó magyarok legyőzéséről. Csak 1852. december 2-án deklarálták a császárság restaurációját, a szabadságharc leverése idején tehát még mindössze köztársasági elnökként gyakorolt államfői jogköröket. A francia császár később sem kerül jobb színben bemutatásra. A krími háborút kísérő eseményekről példának okáért minyonevés közben értesül. A kül– és belpolitikai történések megjelenítése mindvégig marginális kérdés marad a filmkészítők számára. Ugyan a krími háború valóban az uralkodó eljegyzését követően vette kezdetét (1853 októberében) ellenben az I. Miklós cár császári támogatást remélő üzenetét Possenhofenbe közvetítő orosz követet – az alkotók szerint (tévesen) – Ferenc József fizikai erőszak alkalmazásával (fejét az asztalhoz szorítva) késztette beismerő vallomásra.

A szigorú uralkodó (Forrás: tumblr.com)

Később is szemtanúi lehetünk az uralkodó váratlan dühkitöréseinek, kontrollálatlan viselkedésének, így (megdöbbentő, félrevezető módon) a családon belüli erőszaknak is: házasságuk első napjaiban egy katonai parádéról hazaérve Ferenc József felpofozza Erzsébetet. Láthatóan a Ferenc Józsefet megformáló kiváló fiatal német színész, Jannik Schümann sem tudott azonosulni ezzel. A szerep által megkívánt finom uralkodói tekintélyt sugárzó viselkedésmódot sem sikerül hoznia – talán téves rendezői instrukciók hatására – alakításában, ami különösen fájó összehasonlítva az e tekintetben is remeklő korábbi klasszissal, Karlheinz Böhmmel.

Ferenc József korábban a heimatfilm hagyományait követő sorozat rögzült ideálképével szemben tudatosan életszerűbb megjelenítésére és demitizálására törekvő alkotók kegyetlenségét, érzéketlenségét egészen más formában bemutató kísérletükkel kétségkívül kudarcot vallottak. Alakjának realistább megközelítése helyett egy sokszor tétova, elbizonytalanodó fiatalembert látunk, aki ezt leplezendő kegyetlenül, önkényúrként viselkedik mind közszereplőként, mind magánemberként. Számos esetben olyan viselkedésmódot láthatunk tőle, amely összeegyeztethetetlen volt magas társadalmi állásával. Erzsébet esetében is szakítani kívántak azzal az édeskés zsánerrel, amely a korábbi filmsikerek nyomán rögzült alakjához.

(Forrás: imdb.com)

Ettől függetlenül az Ernst Marischka-féle nagy előd előtt számos jelenettel, apró utalással tisztelegnek, így a possenhofeni közös családi reggelivel, Erzsébet kilovaglásával, dirndlben való megjelenésével. A Sissi-trilógia első részének nyitójeleneteit idézi Sisi és anyja beszélgetése is a közelgő ischli látogatásról. 

Az említett utazás szintén meglepő körülmények között zajlik. Erzsébet kényszerű megjelenési kötelezettségére és szerelme, Richard eltávolítására válaszul fekete báliruhában (?) utazik Possenhofenből Bad Ischl-be, ahogyan nővére és anyja is bemutatkozásra szánt ünnepi öltözetet visel az utazás során, tévesen. Ismert ugyanis, hogy útjukat számos nehézség kísérte, és ennek részeként csomagjaik késve érkeztek Ischlbe, így kénytelenek voltak fekete úti ruhában megjelenni az uralkodó előtt.

Bár a kosztümös filmek új irányának reneszánszát éljük, szándékoltan hibás szín és forma–, vagy nem odaillő ruhaválasztással, e trendkövető törekvés az új sorozat esetében meglehetősen zavaró.  A 19. századot feldolgozó szériák egy másik alapvető technikai nehézsége is látványosan kiütközik a megvalósítás során, ugyanis a főszereplők nem feltétlenül rendelkeztek előzetes lovas tudással. A gyorsított képzés keretében pedig nem tehettek szert kellő technikai tudásra és gyakorlatra, amit nehezen sikerült korrigálni a képernyőn.

(Forrás: tumblr.com)

Az uralkodó ebben a feldolgozásban sem ismeri fel újbóli találkozásukkor Erzsébetet, akinek kezdetektől fogva több figyelmet szentel, mint kiszemelt menyasszonyának, Ilonának. A két testvér cicaharcának is részesei lehetünk, ahogyan egymást kellemetlen, illetőleg előnytelen helyzetbe hozva versenyeznek Ferenc József kegyeiért. Ennek részeként Sisi naplóját a klasszikus feldolgozást idézve ismét eltulajdonítják, ezúttal nővére, aki a bemutatkozó teázás során szerelmi költészetének ismertetésére készteti Erzsébetet.

A magyarok filmbéli megjelenítése minden igyekezet ellenére rendkívül problematikus és sematikus. Hol elítélt lázadóként találkozunk honfitársainkkal, hol az erdőben banditaként az uralkodóra támadó merénylők szerepében, illetve a magasabb társadalmi rétegek ábrázolásában is megjelenik a barbárság motívuma. Így a készítők szerint az esküvői ünnepségekre Bécsbe érkező magyar üdvözlő deputációt 1854-ben vezető Draskóczy gróf (a valóságban Magyarország főkormányzói tisztét ellátó Albrecht főherceg állt e küldöttség élén) meglehetősen civilizálatlannak tűnt, rendezetlen megjelenésével, bárdolatlan viselkedésével. Szintén téves elképzelés miszerint Erzsébet már az uralkodóval való megismerkedése idején tudna magyarul, ahogyan az is, hogy a politikai tekintetben kiemelt jelentőségű fogadtatáson az újdonsült császárné szabadon elmondott magyar nyelvű beszédével sikeres közvetítői szerepbe került volna. (1866 januárjában valóban ilyen fogadtatásban részesítette a magyar küldöttséget, mellyel kivívta a megjelentek elismerését). Ennek részeként szintén egy legenda éled újjá Erzsébet politikai szerepvállalását illetően, miszerint az amnesztiahullámot kérésének engedve rendelte el az uralkodó. A filmben az emigránsok hazahívása és a forradalmárok számára kért kegyelem szerepel. Az esküvőt megelőző hangulatjavító intézkedésekről (pl.: ostromállapot megszüntetése, részleges amnesztia) már korábban döntés született s azzal a – keresztény uralkodókép hagyományába illeszkedő – szándékkal hozható összefüggésbe, miszerint az alattvalók részesüljenek az uralkodó örömünnepéből. Érdekes lehet ennek kapcsán korábban megmutatkozó szülői példa is, melynek részeként Miksa herceg (Marcus Grüsser) ellenzi lánya választását Ferenc József elfogadhatatlan politikai döntései miatt, különös figyelemmel a magyar-kérdés kezelésére. (Miksa valóban a szabadságeszmény hívének számított, s feltehetően informális kapcsolatba került magyar emigránsokkal is.)    

(Forrás: imdb.com)

A sorozat rendkívül szabadon nyúl a tényekhez, modern (sokszor tévutat hozó) megközelítést alkalmazva Ferenc József és Erzsébet kapcsolatának újszerű, feszültséggel terhelt bemutatásához. Minden hibája ellenére szokatlanságával, merészségével (esetenként kellemetlenül) könnyed kikapcsolódást ígér. Bár többségében a történeti hűséget tekintve megkérdőjelezhető jeleneteket kapunk, s legendásítási kísérletnek is részesei lehetünk. Remélhetjük, hogy a készítők elérik legfőbb céljukat és sikerül megszólítaniuk egy olyan nézői réteget, amely számára a klasszikus feldolgozás már anakronisztikusnak hat. A törekvésnek köszönhetően ismét intenzív figyelem irányulhat e legendás házaspárra, és a nézőket (valódi) életük tanulmányozására serkentheti, ami magával hozhatja Erzsébet kultuszának újragondolását, felélénkülését is.  

Vér Eszter Virág

Ajánlott irodalom:

Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, KRE–L’Harmattan, 2014.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf. Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmíves, 2020. 
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „Édes, szeretett lelkem” Ferenc József és Erzsébet. Múlt-Kor 2017. (15. évf.) nyár 44–49.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „… olyan császárné lesz, amilyet még nem látott a világ…” A Sissi-trilógia első része történészszemmel. Újkor.hu 2016. december 24.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „… különben is mindent szeretek, ami magyar…” A Sissi-trilógia második része történészszemmel. Újkor.hu 2017. január 17. 
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág : „… bárcsak megkímélhetnélek…” A Sissi-trilógia harmadik része történészszemmel. Újkor.hu 2017. február 21. 
Dózsa Katalin: Sisi-legendák. Budapest, Kossuth, 2016.
Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (ford.: Kajtár Mária.) Budapest, Európa, 2019.
Manhercz Orsolya: 1848-1849. traumájának felidézése az 1852-es császári utazás soránTörténelmi Szemle 57. évf. (2015) 4. sz. 649–661. 
Rácz Árpád (szerk.:) Erzsébet a magyarok királynéja. Budapest, Rubicon, 2001.
Paár Ádám: A Sissi-filmek, és ami mögöttük van. Filmvilág,  2016. december 30. 
Vér Eszter Virág: Erzsébet és a magyarok. In: Gerő András (szerk.): Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából. Budapest, 2021. 373–398. 

Ezt olvastad?

2021. május 13-án új időszaki kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című