Szent Jeromos, a Vulgata atyja, a fordítók védőszentje

Szent Jeromos egyháztanító, latin nevén Sophronius Eusebius Hieronymus, a fordítók, a könyvtárosok, a levéltárosok és a régészek védőszentje Kr. u. 347-ben született tehetős keresztény szülők gyermekeként, a gótok által később leigázott Stridon városában, Dalmácia és Pannónia határán. Az egzegézis tudományának atyjaként a művein keresztül utat mutatott a Szentírás olvasása, fordítása és értelmezése, valamint az egyházi latin nyelvhasználat felé.

Az ifjúi évek, vallásos érzület és a Vulgata
Tizenkét éves korában a szülei előbb Milánóba, majd Rómába küldik, ahol grammatikát, asztrológiát és irodalmat tanul korának legnagyobb grammaticusa, Aelius Donatus szárnyai alatt. Tehetségével korán kitűnik a társai közül. Görögül és latinul tanul, de pogány mestere tanításainak hatására vallási műveket ebben az időszakban még nem forgat: Ciceró, Vergilius, Horatius írásait, valamint Homérosz és Platón műveit tanulmányozza. Rómában magával ragadja a nagyvárosi élet. Barátai, Bonosius és Rufinus társaságában rendszeresen látogatja a város környéki katakombákat, majd 366-ban, húsvét ünnepén, Liberius pápa által felveszi a keresztséget.

Később Galliába viszi az útja, majd Trierben telepszik le. Családjával megszakítja a kapcsolatot, és a teológiának szentelve magát Aquilejában szerzetesek egy csoportjához csatlakozik, akik közül néhányan Szíriába is elkísérik. Antiokheiában két társát elragadja a halál, és Jeromos is többször súlyosan megbetegszik. A monda szerint egy gyötrő álom hatására felhagy a világi stúdiumokkal, és elhatározza, hogy visszavonul a sivatagba, aszkéta életet él, és végleg a vallásnak szenteli magát. Megveti a világi hívságokat, böjtöl, virraszt, az imádságba menekül. Az antiokheiai időszakban kezdi el írni terjedelmes Epistolariumát, kommentárokat fűz az Ótestamentumhoz, érdeklődése pedig a Zsidók evangéliuma felé fordul, amelyet a korabeli hagyomány Máté evangéliumának forrásaként tart számon. A lelki békéjét azonban nem leli meg, hiányzik neki a nagyvilági élet, és úgy érzi, nem az aszkéta létre teremtetett.

382-ben Jeromos három esztendőre visszatér Rómába, ahol I. Damáz pápa a titkárává fogadja. Az egyházfő a pápai levelek szövegezésével, majd bibliamásolással és fordítással bízza meg. Jeromos úgy érzi, végre megtalálta életcélját, amellyel Isten szolgálatába állhat: a filológusi hivatást. Elmerül a Szentírásban és a szent szövegek értelmezésében. Akkoriban a Bibliának a nyugati világban közkézen forgó változata, a Vetus Latina, nem volt hibáktól mentes, több változatban, pontatlan fordításokban létezett. A pápa nagyívű feladatot bíz Jeromosra: gyűjtse össze a Biblia valamennyi fellelhető fordítását, és készítsen egy új, egységes latin nyelvű változatot, amely végül Vulgata néven vált ismertté.

A szerzetesi lét
Rómában töltött évei alatt arisztokrata nők egy csoportja Jeromost a szellemi vezetőjévé fogadja, ő pedig a tudásra szomjazó nőket elindítja a Szentírás tanulmányozásának útján, és igyekszik rávezetni őket arra, hogyan mondjanak le a világi hívságokról. A nőkkel való kapcsolatát a római klérus rossz szemmel nézi, rágalmak kereszttüzébe kerül.

Negyvenéves kora körül pappá szentelik, ám I. Damáz halálával elveszíti pártfogóját, így elhatározza, örökre a Szentföldre távozik. 385-ben visszatér Antiokheiába testvére, Pauliniano és néhány barátja kíséretében, majd 386-ban Betlehembe megy, ahol aszkéta és tudós közösséget alapít. Itt éli le élete utolsó 35 évét, itt születnek legjelentősebb művei. A római asszonyok közül néhányan, akik az ő szavai és tanítása nyomán tértek meg, mindenüket eladják, és Betlehembe is követik szellemi vezetőjüket. A vagyonukból Jeromos két kolostort építtet: az egyiket nők, a másikat férfiak számára.

Termékeny évek következnek: elmélyíti héber nyelvtudását; Órigenész műveit és az Ótestamentumot olvassa héberül és görögül. Az ókeresztény egzegéta metódusát fejleszti tovább a szent szövegek értelmezésére: több változatban fordítja le a szöveget, elsőként a történeti, majd az allegorikus, legvégül a spirituális értelmezésnek helyet adva. Szenvedélyes vitákba keveredik kortársaival, hevesen támadja az eretnekséget.

Az Epistorlarium és az első keresztény irodalomtörténet
Jeromos legismertebb művei közé az Epistolariumban összegyűjtött levelei, valamint egzegetikai munkái tartoznak. Az Epistolariumban a témák és stílusok sokaságával találkozhat az olvasó: a leveleiben lelkiismereti kérdéseket vitat meg, vigasztalja a szomorú lelkeket, barátaival vitatkozik, ostorozza korának bűneit, az aszkéta életmódot és a világi dolgokról való lemondást hirdeti, vagy éppen teológiai ellenfeleivel harcol. A leveleiből nemcsak Jeromos zsenialitása tűnik ki, hanem a korabeli világ is megelevenedik előttünk.

Jeromos nevéhez fűződik az első keresztény irodalomtörténet De Viris Illustribus (Kiváló férfiakról) címmel. A mű 392-ben született meg Betlehemben, és 135 keresztény szerzőről tartalmaz rövid életrajzi és irodalmi adatokat.

Szent Jeromos ábrázolásai
Szent Jeromos a róla készült portrékon általában kétféle módon jelenik meg. Az egyik ábrázolási mód Domenico Ghirlandaio festményén látható: íróasztalnál ül, és minden bizonnyal a Biblia fordításához készülődik. A másik változatban Jeromost ruhátlan remeteként ábrázolják, aki önmagát ostorozza (El Greco). A festményeken gyakran jelenik meg piros kalapban és ruhában, valamint gyakori attribútuma az oroszlán, a kereszt, a könyvek, valamint az élet múlandóságát szimbolizáló koponya (Bassano).

Jeromosra a katolikus egyház mindig is kiválasztottként tekintett, aki arra volt hivatott, hogy értelmezze és másokkal is megértesse a Szentírást. Ennek köszönhetően vált mindazok védőszentjévé, akik a Biblia értelmezésére törekszenek, és, mivel a fordítók is mediátorok, üzenetek közvetítői, így a fordítók védőszentjének is őt tekintik. 80 éves korában, 420. szeptember 30-án halt meg – ezen a napon ünnepeljük a fordítók világnapját.

Sermann Eszter

Források
Babura László. 1926. Szent Jeromos élete. Budapest: Szent István Társulat.
Magyar Katolikus Lexikon
Martino Alba, Pilar. 2008. San Jerónimo: traductor y traductólogo. Vega Cernuda, M.A. La traducción: balance del pasado y retos del futuro. Alicante: Ed. Aguaclara. pp. 453-466.
Szent Jeromos. A szentek élete I.

Ezt olvastad?

Az álmok költője: Stéphane Mallarmé

A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány

X