Mikor a válságnak is előzményválságai vannak… – A szuezi válság előzménytrilógiája

Múlt év februárjában volt szerencsém részt venni Krajcsír Lukács: Válságból válságba. A Szuezhez vezető út című könyvének szegedi bemutatóján, ahol a szerző egy kérdésre válaszolva elmondta: művét a kultikus Star Wars-történet I., II., és III. részéhez hasonlóan nem önálló történetként kell kezelni. A szuezi válság „előzménytrilógiájaként” kívánja megismertetni az olvasóval azokat a folyamatokat, amelyek az 1956-os egyiptomi válsághoz vezettek. Érvelése szerint – melyet a könyvben is lejegyez – ilyen megközelítésben elég kevés alkotás foglalkozik az eseményekkel. A másik fő szál a „csehszlovák vonal” erőteljes megjelenítése, amely fontos szerepet kap az események alakulásában. A szerző ezt elsősorban történészi szemlélettel, külpolitikai és biztonságpolitikai elemzői érzékkel közelíti meg.

A téma bemutatása során az elérhető nemzetközi és hazai szakirodalomra erőteljesen támaszkodva fejti ki megalapozott kutatói álláspontját, történészi vitákat ismertet, reflektál azokra. Források jelentős mennyiségű alkalmazására is sor kerül, amelyeknél elsősorban Csehszlovákia korabeli külügyi és állambiztonsági anyagaiban fellelhető dokumentumokra koncentrál. Ez nem meglepő, mivel a kötet deklarált módon a szerző doktori disszertációjának könyv formában való megjelentetésén alapul, illetve a csehszlovák aspektus megismertetése erőteljesen megkívánja ezt.

A könyv Egyiptom modern kori történelmével és az első arab–izraeli háborúval kezdődően mutatja be azokat az eseményeket, dilemmákat és konfliktusokat, amelyek a szuezi válsághoz vezettek. A szerző fókuszba állítja az alap kiinduló helyzetet, annak változásait, a nagyhatalmak közel–keleti politikáját, koncepcióit, Egyiptom folyamatos fegyverkezési kényszerét, és ezek egymáshoz való viszonyait, összefüggéseit. Mindezt IX. részen (fejezeten) és több alfejezeten keresztül ismerteti a szerző.

A könyv történetismertetési stratégiája – számomra egyedi módon – úgy lineáris, hogy mindeközben egymásra épülő, részben rétegesen összetartozó szegmenseket alakított ki. A szerző egy–egy időszakban a résztvevő felek szemszögéből újra és újra végigmegy az adott időintervallum kereteiben a főfejezeten belül, közben fenntartja a fő részek között a lineáris időbeli haladást és koherenciát. Ennek a megközelítésnek köszönhetően a könyv főbb tematikai egységeiben vizsgált időszak(ok) eseményeit egy adott szemszögből megszakítás nélkül láthatjuk. Ezáltal jobban belehelyezkedve ismerhetjük meg a résztvevők elképzelését, gondolkodását és stratégiai koncepcióit úgy, hogy a másik fél lépéseinek hatásait és az azokra adott válaszokat is láthatjuk. Ez a fajta megközelítés elsőre nem teszi könnyűvé a befogadást, de a szerző ügyes fogalmazástechnikájával és jól megválasztott, kis színes történetek közbeiktatásával sarkallja az érdeklődőt az olvasásra. Ez utóbbiak nemcsak érdekesek, hanem képesek nagyon jól bemutatni egy–egy helyzet abszurditását, illetve azt, hogy milyen apró dolgokon múlhatnak döntések. Ennek segítségével a szerző azt is remekül tudja érzékeltetni, hogy a szubjektív értékítéletek, a helyzetkép-alkotások és a spontán hangulatok mekkora befolyással tudnak lenni a történelem alakulására. Az idézetek mint részindítók és az adott témák kezdőpontját adó apropók nagyon jól működnek, egyes esetekben meghatározzák az aktuális részek kontextusát. Ennek a fentebb felvázolt módszernek a másik előnye, hogy az író igen jól tudja érzékeltetni, hogy a későbbi konfliktusokban főbb szerepet játszó feleknek, vezetőknek milyen kül-, bel- és biztonságpolitikai dilemmákkal kell megküzdeniük.

Ebben a felállásban kissé elkülönülve – de mégis az események szerves részeként – a csehszlovákok és az általuk képviselt külpolitika áll. Ez a kicsi, a Szovjetunió egyik szatellitállamaként működő, de közben kiemelkedő fegyvergyártó ország miként is keveredik bele a kor nagy- és szuperhatalmainak vetélkedésébe? Hogyan ragadja meg a csehszlovák vezetés ( vonakodva) azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeket a Szovjetunió aktuális kitettséggé generált? A könyv ezt a folyamatot – hiánypótló módon, ahol kell, autentikus források megszólaltatása révén – mutatja be. A szerző abbéli törekvésében, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon, tökéletes munkát végzett. Számomra ezek a fejezetek voltak a könyv legizgalmasabb részei.

A kötet nem elhanyagolható része foglalkozik az adott országok akkori biztonságpolitikai helyzetével is. Véleményem szerint munkájának ezt a részét szintén komolyan veszi a szerző, s azon igyekszik – nagyon helyesen –, hogy bemutassa a különböző államok főbb dilemmáit, Egyiptom és Izrael esetében pedig részletesebben belemenjen azokba. A katonai eszközbeszerzéseknél nagyon jól megfogja Krajcsír Lukács, hogy nem elég csak beszerezni és birtokolni azokat, hanem üzemeltetni és karbantartani is szükséges. Azt a hibát, hogy pusztán egyes fegyverrendszerek létével már e körülmények fennállását szintén természetesnek és kielégítően működőnek veszik, nem egy elemzés követte már el. Ezen túlmenően minden fegyverhez és fegyverrendszerhez alkalmazási szemléletet, tudást és szervezési képességeket kell elsajátítani. Egyiptom esetében ennek külön fókuszt szentel a szerző. Különösen érdekes volt annak bemutatása, hogy miként kívánták ezt a tudást és szellemi tőkét meghonosítani az egyiptomi hadsereg tagjainak körében, és hogy ezek a próbálkozások milyen eredménnyel jártak. Ezáltal az író sokkal jobban kontextusba helyezte a beszerzés által biztosított akkori valódi egyiptomi katonai lehetőségeket. Továbbá nagyon jól levezette az izraeli politika első reakcióját, majd későbbi hozzáállását a fegyverüzlethez.

A könyv szerkesztésében az elsődleges szempont az olvasóbarát megközelítés volt. A hivatkozások végjegyzet formájában szerepelnek. Ennek ellenére a szerző a könyvben főleg életrajzi, illetve más magyarázó adatokat, kiegészítéseket  lábjegyzetek formájában ismertet. Ezzel a főszöveg kontinuitását nem megtörve érdekes, értékes és az adott vagy későbbi részek megértését segítő információkat ismertet. A kötet több, a könyv témájával szoros összefüggésben lévő forrás magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Így az olvasónak elég csak az egyes hivatkozott, kiemelt dokumentumoknak a mű végén lévő fordítására rákeresni, ha azokra részletesebben kíváncsi.

A könyv külső kivitelezés igényes, keménytáblás, grafikája tetszetős; borítója már első ránézésre képes definiálni a teret és az időt, amelyben a mű mozog. Krajcsír Lukács alkotása képeket ugyan nem tartalmaz, de egy jól megszerkesztett, különálló térképmellékletet igen. Ezáltal akár olvasás közben is könnyedén nyomon követhetjük, hogy hol is járunk földrajzi értelemben. Erre szükség is van az összetett szövetségi rendszerek és országok közötti geopolitikai viszonyok megértéséhez. A könyvjelző gyanánt beillesztett szalag kifejezetten jó szolgálatot tesz.

A műnek annyi róható fel csupán, hogy a szerző túlzottan ragaszkodik ahhoz, hogy témaválasztását megindokolja és megvédje, bár maga a munka kidolgozottsága és kivitelezése eleve alátámasztja létének jogosságát. Megközelítésével lehet vitatkozni, de – véleményem szerint – nem érdemes. Talán a másik, ami említhető, hogy összetettsége miatt nem könnyű olvasmány, de ezt hibának felróni nem szeretném, mivel szakkönyv és nem ismeretterjesztő irodalom.

Tehát összefoglalásul elmondható, hogy a könyv tökéletesen betölti azt a szerepet , amelyet a szerző szánt neki. Érdekesen és egyedi módon mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek  a Közel-Keletet a hidegháború egyik hadszínterévé tették. A kötetet mindazoknak ajánlanám, akit érdekel ez a korszak, esetleg maga a térség és a hidegháború folyamatai. Méltán lehet mondani, hogy – a szerző hasonlatával élve – a szuezi válság „Star Wars-előzménytrilógiáját” kaptuk meg. Feltehetjük a kérdést, hogy minőségben is olyan-e, de fentebbi soraim szerintem megadják erre a választ.

Csík Ádám Lajos

Ezt olvastad?

Szembesülni történelmeinkkel – M. Kiss Sándor életműkötetéről

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.

X