László püspök várai – Zsoldos Attila előadása a Személyes történelem kurzus keretében

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke által szervezett Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzus idei szemeszterének keretében Takács Imre művészettörténeti előadását követően Zsoldos Attila, az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora 2023. április 4-én a középkorkutatás rejtelmeibe és érdekes, részben pécsi vonatkozású kérdéseibe vezette be a hallgatóságot.

Zsoldos Attila történész, középkorkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA II. (Filozófiai és Történettudományok) Osztályának jelenlegi elnöke, valamint az ELKH BTK Történettudományi Intézet kutatóprofesszora. Kutatásainak fókuszában leginkább az Árpád- és az Anjou-kor politika-, társadalom- és intézménytörténete, valamint az Aranybulla kutatása áll. Ebből kifolyólag a történészhallgatók középkortörténeti egyetemi előadásaik, illetve szemináriumaik során mindenképpen találkoznak a nevével, így csaknem elkerülhetetlen, hogy megismerjék közelebbről is munkásságát. Éppen ezért volt kifejezetten érdekes a PTE Személyes történelem kurzusának keretében személyesen is meghallgatni előadását, népszerűségét pedig jól bizonyítja, hogy a terem megtelt hallgatókkal, oktatókkal egyaránt.

Ahogy arról a bevezetőben már szó esett, a medievista Aranybullával kapcsolatos kutatásai jól ismertek, az azzal kapcsolatos újabb kutatási eredmények javarészt Zsoldos Attila nevéhez köthetőek. Pécsen tartott előadásának témája mégsem az Aranybullával volt kapcsolatos, hanem egy helyi érdekeltségű, roppant szövevényes, ugyanakkor izgalmas középkori történettel érkezett a kurzusra, melynek középpontjában egy 1343. május 11-én kelt oklevél áll. Az oklevélben I. (Nagy) Lajos király (ur. 1342–1382) visszaadott két várat – nevezetesen Kórógy (ma Horvátország) és Nádasd (ma Mecseknádasd, Baranya vármegye) várát – László pécsi püspöknek. Ezt megelőzően azonban Lajos édesapja, I. Károly (Róbert) (ur. 1301–1342) elvette tőle ezen várakat.

Az előadásnak éppen az volt a célja, hogy felgöngyölítse: miért vettek el egy előkelő családtól várakat, aztán adták vissza nekik azokat?

Az első kézenfekvő megoldás az lenne, hogy meglessük, mit tartalmaz maga az oklevél indokként. Az irat arról tanúskodik, hogy a király, azaz I. Károly egy „hamis sugallatra” hallgatva tulajdonította el a püspöktől a várakat, ám olvasva a sorok között, ez a valóságban valamiféle intrikát sejtet a háttérben – tette hozzá Zsoldos. Vagyis az oklevelekből csak ritkán tudjuk meg, hogy mi lehetett a valódi indok, ami ebben az esetben sem történt másként.

Ahogy az elhangzott az előadás során, ilyen esetekben érdemes elsősorban különböző történeti forrásokat vizsgálni a kérdés megválaszolásához, a genealógia és a birtokviszonyok felderítése kapcsán pedig érdemes időben visszafelé, a következményektől az azokat kiváltó esemény felé haladni. Ahogy arra rámutatott az előadó, ezen logika mentén már több hasznos történeti forrás is a rendelkezésünkre áll.

Ilyen mindenekelőtt például I. Károly 1338. február 28-ai parancslevele a csázmai káptalannak, illetve az ehhez tartozó jelentés. Ebből megtudhatjuk többek között azt, hogy László püspök atyafiai bűnöket követtek el a király ellen, ezért tulajdonították el tőle a várakat.

Kiderült azonban az is, hogy maga László, továbbá még egy atyafi ártatlan az ügyben; annak érdekében, hogy őket ne büntesse, cserébe Berstyanóc várát és a monoszlói birtokot adta nekik az uralkodó; ámbár László püspök szerint ez nem volt elég ellentételezés, emiatt kérte még Garics várát is, melyet meg is kapott – érdemes volt tehát elégedetlennek lennie. A már említett jelentés górcső alá vétele is igen értékesnek bizonyult, amely arról számol be, hogy a család Szeglaki ágáról származó ifjabb Fülöp ártatlan, ami arra enged következtetni, hogy akkor a teljes ága ártatlan, tehát valószínű, hogy a Kórógyi család másik ága vétett I. Károly ellen.

A soron következő forrás egy, a pécsi káptalanhoz kötődő oklevél volt, melyben hogy, hogy nem Lőrinc fia Fülöp/Fülpös, László fia Demeter (Kórógyi ág) és Fülöp fia ifjabb Fülöp/Fülpe (Szeglaki ág) László püspök belegyezésével egyezséget kötöttek, melynek értelmében megosztoztak Berstyanóc várán és Monoszló birtokán, amit eredetileg csak a család Szeglaki ága kapott. Ez is jól alátámasztja azt a feltevést, hogy a király (I. Károly) csupán a család Kórógyi ágával lehetett rossz viszonyban.

Az pedig, hogy eme rossz viszony vár- és birtokelvételekkel járt, újabb kérdéseket vet fel az ügy kapcsán: Mikor kárpótolták a család másik ágát? Mi volt (illetve lehetett) a bűne a Kórógyi ágnak? Végső soron pedig vajon mikor történhetett ez a bűnelkövetés?

Arra a kérdésre, hogy mikor történhetett a kárpótlás, már van egy kiinduló pontunk: a berstyanóci ispán és várnagy egy 1333-as oklevélben László pécsi püspököt az urának nevezi, amely arra utal, hogy a kárpótlás akkor már biztosan megtörtént. Ezen felül Babonic Jánost is említi az ispán, mint Berstyanóc urát, akiről tudjuk, hogy Berstyanóc várát 1317-ben kapta meg I. Károlytól, Monoszlóval együtt. Ezt a birtokviszonyt 1323-ban ismét megerősítik, bár 1322-ben Jánost meneszti a király a szlavón báni tisztségből.

Bár a történet szempontjából ez egy kis kitérő, mégis jogosan merülhet fel a kérdés: miért? Ezt nem lehet biztosan tudni. Zsoldos elmondta, hogy elmélete szerint László püspök fiává fogadta egy rokonát, Jánost, majd ráhagyta minden vagyonát, ami I. Károlyé lett volna. Erre azért volt szükség, mert ha valaki unita persona, azaz minden örökös nélküli nemes, ez esetben a királyra háramlik a birtoka, s az ilyen személy a birtokai felett csak a király belegyezésével rendelkezhet. Károly mintegy „viszonzásként” mentette fel szlavón báni tisztségéből Babonic Jánost, aki ugyanakkor 1326-ban új tisztséget, a szlavóniai várakért (Berstyanóc, Monoszló) cserébe pedig másik várat kapott, tehát 1326-ban már nem birtokolta ezeket a helyeket.

Ahogy arra Zsoldos rámutatott, szintén egy másik forrásból tudjuk, hogy Babonic István (János testvére) fiainak várát Mikcs szlavón bán 1327-ben megostromolta, melynek vége az lett, hogy egyezséget kötöttek: ha átadják a várakat, cserébe megkapják Monoszlót. Ezt 1318-ban I. Károly megerősítette – vagyis ekkor már mindenki tudta, hogy Monoszló nem Babonic Jánosé.

Végső soron ez azt jelenti, hogy Károly 1328 és 1333 között adhatta Monoszlót és Berstyanócot László püspöknek és Fülöpnek kárpótlásul, mert ezen időn kívül tudjuk, hogy másvalakié volt.

A legkézenfekvőbb megoldás tehát az, hogy 1330-ban kapta meg ezeket a várakat a püspök, aki ekkor az országbíró bírótársa is volt, és maga a király bízta meg a tizedek körüli zavar eloszlatásában, sőt még az esztergomi érsekválasztás kérdéseinek rendezésében is részt vett. Mindez arra mutat, hogy ez idő tájt jóban volt Károllyal, ám pontos és minden kétséget kizáró forrás nem áll rendelkezésünkre.

A másik roppant fontos és izgalmas kérdés az, hogy mi is lehetett a család bűne, melynek megválaszolására egészen 1321-ig kell visszakanyarodnunk. Ekkor ugyanis Osl fia Miklós a kórógyi várnagy, azaz ekkor már nem a család kezén volt a vár – tehát mindenképpen 1321 előtt történt Kórógy várának elkobzása a Kórógyiaktól. Továbbá azt is tudjuk, hogy minden bizonnyal hatalmaskodtak és más eljárások is folytak ellenük (Lőrinc, Fülöp és László ellen). Maga az elkobzás nem sokkal ez előtt történt, viszont ez a hatalmaskodás nem biztos, hogy az a bűn, amiért elkobozták a birtokokat, ahhoz nem tűnik elég nagynak – jelezte Zsoldos. Ugyanakkor a pécsi káptalan egy 1290-ben kelt forrásából tudjuk, hogy Keled fia Gergely után Kórógy ráeső egyharmad részét fivérei, László és Fülöp örökölték – vagyis már ez előtt is volt egy felosztás Kórógyot illetően.

Egy hét évvel későbbi káptalani oklevélből pedig egy addig nem ismert, meglepő tény látott napvilágot: a Kórógyi és a Szeglaki ág tárgyalásokba kezdett, melynek eredményeképpen megegyeztek, hogy a Kórógyiaké (Lőrinc, Fülöp és László) lesz Kórógy, a Szeglakiak pedig lemondanak róla – ez tehát azt jelenti, hogy eleve nem volt Kórógy azoké (ti. a Szeglaki ágé), akik kárpótlást kaptak érte.

Ami Garics várát illeti – amit László püspök kért további kárpótlásként az elvett birtokokért cserébe –, arról maga a püspök kijelentette, hogy minden tartozékával együtt igényt tart rá, de nem magára a vármegyére. A történet eme szálának pikantériája, hogy Garics vármegye nem is létezett, ezért feltételezi Zsoldos, hogy Szlavóniában ilyen kis várispánságot már megyeként kezeltek.

Összegezve elmondható, hogy nincs biztos tudásunk azt illetően, hogy mi is lehetett a Kórógyi család valódi bűne az uralkodó ellen, továbbá arról, hogy az pontosan mikor történt, illetve arról sem, hogy mikor kapott kárpótlást a család másik ága azokért az elvett birtokokért, ami soha nem is volt az övék. Ennek ellenére Zsoldos Attila előadásának lényegi mondanivalója éppen abban rejlett, hogy betekinthettünk a történész szakma, azon belül is a középkorkutatás egyik legizgalmasabb, krimibe illő nyomozásra hasonlító módszertanába. Egy színvonalas és kalandos előadást hallhatunk, melynek keretében bepillantást nyerhettünk középkori őseink mindennapi életébe, melynek révén újfent bebizonyosodott, hogy az emberek szinte mit sem változtak: ugyanúgy pereskedtek, egyezkedtek és cselszövéseket találtak ki, mindezt akár egy olyan dologért, ami ténylegesen soha nem is volt az övék.

Remete Adrián

A cikk az Újkor.hu és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet együttműködésének keretében született.

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke által szervezett Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzus idei, immár harmadik szemeszterének eddigi előadásairól az alábbi cikkeket ajánljuk Olvasóink figyelmébe:

• Papp Regina: Janus Pannonius korhatáros költeményei – A Személyes történelem: Kalandozások a középkor és a kora újkor világában harmadik szemeszterének nyitóelőadása (2023. 04. 09.)
• Papp Regina: Az első lengyel felosztás angol sajtóvisszhangja – Folytatódott a PTE Személyes történelem kurzusa (2023. 05. 11.)
• Kis-Kádi Anna: Mire jó az embernek a művészettörténet – A PTE Személyes történelem kurzusának előadása (2023. 06. 02.)
• Remete Adrián: A Szent Korona kalandos története – Pálffy Géza előadása a PTE Személyes történelem kurzusán (2023. 06. 17.)

Ezt olvastad?

Egy grófi családi székhely leírása a késő középkorból

Mindig öröm kézbe venni egy késő középkori magyar történelemmel foglalkozó kiadványt, különösen annak, aki ezzel a korszakkal foglalkozik. Feltár-e új

X