A tudós Teleki Pál

Az 1941. április 3-án elhunyt politikusról szóló írások általában mellékesen jelentik ki, hogy Teleki Pál tudós volt, egyetemi tanár, esetlegesen „nemzetközileg ismert tudós”. Miben állt az ismertsége? Hogyan haladt a tudományos pályája és milyen pozíciókat töltött be a honi tudományszervezésben? Erre keressük a választ.

Széchenyi István (Ferenc József) tér, a Magyar Tudományos Akadémia bejárata, a Magyar Földrajzi Társaság 50. éves jubileumi gyűlésének zárónapja 1922. május 7-én, balra Teleki Pál (későbbi miniszterelnök), középen József Ferenc főherceg (József főherceg és Auguszta főhercegnő fia), mellette díszmagyarban Cholnoky Jenő. Forrás: Fortepan / Cholnoky Tamás

Az 1879-ben született arisztokrata soha nem végzett földrajzi tanulmányokat: későbbi levelezésében visszatérő elem, hogy emiatt és saját „dilettantizmusa” okán ostorozza is magát. Teleki a budapesti piarista gimnáziumban letett érettségi után a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karának hallgatója lett, de hallgatott órákat a Képzőművészeti Egyetem elődjnek számító Mintarajziskolában és 1901-1902-ben járt a magyaróvári gazdasági akadémiára, ahol a birtokai igazgatásához szükséges mezőgazdasági ismereteket szerzett. Bár államtudományból szerzett doktori címet, már jogászévei alatt dolgozott Lóczy Lajos mellett a budapesti tudományegyetem (mai Eötvös Loránd Tudományegyetem) földrajzi tanszékén. Könyvrecenziókat írt a földrajzi szaksajtóba és térképtörténeti kutatásokat is folytatott: 1909-ben jelent meg Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című monumentális műve, amely amellett, hogy kedvező nemzetközi kritikákat kapott, önálló műként alkalmas volt arra is, hogy magántanári habilitációként megnyissa számára az egyetem kapuit. A tudományos életben vállalt szerepének is köze volt ahhoz, hogy 1911-ben a Magyar Földrajzi Társaság közgyűlése második legfontosabb pozíciójára, főtitkárnak választotta: haláláig megőrizte szoros kötődését a szervezethez, akkor is, amikor már csak formális funkciókat viselt. A következő évben a Társaság küldötteként vett részt az Amerikai Földrajzi Társaság külföldi tudósoknak meghirdetett transzkontinentális kirándulásán: az út sorsdöntő szerepet játszott Teleki tudományos pályáján: egyrészt itt ismerte meg azokat a brit, amerikai, német tudósokat, akik nemzetközi kapcsolatrendszerét (és a békekonferencia alatt esetleges segítséget) jelentették a későbbiekben. Másrészt az Egyesült Államok gazdasága, felszíni formáinak sokrétűsége politikai felfogására is hatással volt – ettől fogva meg volt győződve az Amerikai Egyesült Államok erőforrásainak úgyszólván kiapadhatatlan voltáról. Az út tapasztalait 1922-ben megjelent Amerika gazdasági földrajza című jegyzetében összegezte.  Tudományos karrierje még feljebb ívelt, amikor 1913-ban az MTA levelező tagjának választották: székfoglaló előadására csak 1917-ben került sor: A földrajzi gondolat története nyomtatásban is megjelent, és elég pontosan tükrözte szerzője érdeklődésének változását, amely a térképészettörténeti, illetve morfológiai problémák, témák felől a földrajzi gondolkodás és a gazdaság-, illetve a politikai földrajz felé tolódott el. Az egyetem kapui azonban egyelőre zárva maradtak előtte: magántanári képesítését húzták-vonták a budapesti egyetemen, nem utolsósorban azért, mert a földrajzi katedrát birtokló Czirbusz Gézával kölcsönösen rühellték egymást. Így 1913-tól „kísérleti jelleggel” gazdaságföldrajzot adott elő a kereskedelmi iskolai tanárokat képző intézményben. A habilitáció hiánya később bosszulta meg magát: Teleki miniszterelnökként egyik motorja lett a budapesti tudományegyetemi közgazdasági kar létrehozásának, ahol egyetemi tanár lett. A kar (a mai Corvinus Egyetem elődje) megalapítása élénk tiltakozásra késztette a korabeli egyetemi világot, és az egyetemi autonómia megsértése mellett az egyik, bár nem a leghangosabban kifejtett érv volt, hogy a korban kétségtelen társadalmi presztízst jelentő pozícióhoz Telekinek nincs meg a szükséges képesítése.

Budapest I., Szilágyi Dezső téri templom, 1940. Teleki Pál érkezik Horthy István esküvőjére. Forrás: Fortepan / Vass Károly

Állásához a két világháború között Teleki mindvégig hűséges maradt, négy alkalommal volt a kar dékánja és egyszer pedig a Műegyetem rektora – 1934-ben ehhez az egyetemhez csatolták az új intézményt.

Teleki földrajzi munkássága az első világháborús összeomlás és a trianoni békeszerződés időszakában nyerte el valódi jelentőségét: szervezte és szerkesztette a magyar békedelegáció szakértői anyagait, megpróbált kapcsolatot teremteni az amerikai útján megismert és amerikai, brit, francia békeelőkészítésben dolgozó földrajzosokkal, így Isaiah Bowmannel vagy Lawrence Martinnal. Sokat nem ért el, de főleg az angolszász tudósokkal kapcsolata megmaradt, így Martin például előszót írt Teleki 1923-as angol nyelvű könyvéhez (The Evolution of Hungary and its Place in European History, 1923). Ebből az időszakból nevéhez fűződik a „vörös térkép” megalkotása, amely a magyar etnikai területeket újszerűen és hatásosan mutatta be a békecsinálóknak. Bár a munka nem jelentett gyökeres innovációt az etnikai térképészet történetében, de újszerűen mutatta be a magyar etnikai jelenlétet a Kárpát-medencében és a magyar közvélemény mellett a nemzetközi földrajzos társadalom számára is ismertté vált. A magyar revíziós mozgalom érvrendszere döntően Teleki eszméit vette át a Kárpát-medence természetes földrajzi egységéről, a magyar határok tartósságáról, a folyók szerepéről, vagy az elcsatolt nyersanyagforrások és erdők mennyiségéről – ami alapvetően meghatározza ma is azt, ahogy a trianoni béke gazdasági következményeiről beszélünk.   

Magyarország, Gödöllő, premontrei rendház, 1933. A VII. nemzetközi cserkészkonferencia megnyitója, középen Teleki Pál, tőle balra Robert Baden-Powell, a cserkészet nemzetközi alapítója. Az elnöki asztalnál B. P. mellett ülnek: Hubert S. Martin, a nemzetközi iroda igazgatója, Lord Hampton, Svojsik cseh főcserkész, gróf Teleki Pál, Ebbe Liberath svéd főcserkész, Bonstetten svájci főcserkész. Forrás: Fortepan / Jóna Dávid

Teleki földrajzi pályájának elemzői jobbára egyetértenek abban, hogy a tudós-politikus két világháború közötti munkássága döntően a revízió igazolására épült. Újabb, összefoglaló nagy munka nem született tőle. A monumentális A gazdasági élet földrajzi alapjai (1936) a diákjai által leírt egyetemi jegyzet volt, szükségszerű kihagyásokkal; az Európáról és Magyarországról (1934) tanulmányai pedig az ország helyével és a revízió történeti, földrajzi, politikai beágyazottságával foglalkoztak. Érdeklődésének változását jelezte, hogy a harmincas években az úgynevezett Thünen-féle körökkel, leegyszerűsítve: a piackörzetek gazdaságföldrajzával kezdett foglalkozni, ami jelezte, hogy hajlandó túllépni a saját állításain Trianonnal kapcsolatban, és immár nem szénben vagy fában méri a veszteséget. Nagy összegző munka kiadására azonban nem került sor. 1938-tól Telekit ismét elsodorta a politika, saját tudományos működésével alig foglalkozhatott. Az tudható, hogy a területi revízió időszakában maga is aktívan részt vett különböző, a nagyhatalmaknak címzett memorandumok összeállításában, így például a feljegyzések szerint nagy halom könyvet vitetett lakására 1940 elején a Fővárosi Könyvtárból, amelyet vélhetően az Erdélyről írott, és Párizsba, Londonba, Washingtonba eljuttatott magyar dokumentáció szerkesztéséhez használt fel.

Teleki Pál korábbi és későbbi miniszterelnök mint tiszteletbeli főcserkész 1933-ban. Forrás: Fortepan / Magyar Bálint

Teleki tudós mivolta azonban nemcsak művek írásában teljesedett ki: szerkesztett folyóiratokat, rendszeres vendége volt külföldi földrajzi konferenciáknak, fogadta a Magyarországra látogató tudományos tekintélyeket, továbbá kulcsszerepet játszott a magyar közgazdasági képzés megújításában. Kurátora (egyfajta védnöke) volt az Eötvös Collegiumnak, a tanári elitképzés 1895-ben alapított fellegvárának, elnökölte az Ösztöndíjtanácsot és a Közoktatási Tanácsot is, nem is szólva a cserkészetben végzett szerteágazó tevékenységéről. Tanítványai, pártfogoltjai emlékezései szerint közvetlen, szenvedélyes tanár volt, aki le tudta vetkőzni magáról az arisztokrata magatartási formákat, karikatúrákat rajzolt, megtáncoltatta a nőhallgatókat a Mikulás-esteken, illetve beszállt a focimeccsekbe az Eötvös Collegium udvarán. Persze tudott nagyon sértő is lenni, ha épp depressziós hullámainak mélypontján zavarta valaki, és a cinizmus sem állt tőle távol. A fenti személyi háttérrel, tanítványai, tanártársai, protezsáltjai révén szőtte azt a befolyási hálót, amelyet 1939-ben kezdődött második miniszterelnöksége alatt igyekezett a kormányzásba is bevonni. Az 1941. április 3-án hajnalban öngyilkosságot elkövető miniszterelnök halála nemcsak egy gazdag politikus, hanem egy legalább ugyanennyire figyelemre méltó tudományszervezői-értelmiségi pályát is lezárt.

Ablonczy Balázs

Ezt olvastad?

Az 1921–1945 közötti években a magyar társadalom hétköznapjainak szerves részeként működött a leventeintézmény. Az idén 100 éve alapított állami ifjúságnevelő