Váltsunk témát! – A könyv és olvasója a 14-16. században

Legenda, életrajz, jegyzet. Egyetemi tanulmányaink alatt számos dokumentumtípussal találkozhattunk, amelyek feldolgozása/értékelése – nemcsak könyvtárosi szempontból, de a mindennapi felhasználók számára is – jelentős munkát igényel. Felvetődik a kérdés: Mit tehetünk ezekkel az információhordozókkal a könyvtárakon kívül? Habár számunkra mindezen anyagok megfelelő kezelése jelentős szakmai ismereteket igényel, de vajon mit képviselnek mindezek a felhasználók számára? Hogyan tudják kezelni, ha a nagypapa garázsából egy XVI. századi urbárium kerül elő? A könyv és olvasója: a 14-16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban című könyv erre is választ ad.

A könyv és olvasója – A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban, MTA-ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport, Budapest, 2018, 323 oldal.

A kötet kiválasztásában döntő szerepet játszott a logikusan felépített rendezési elv, amely alapján a XXI. században vizsgálható speciális dokumentumtípusok formabontó elemzésére kerül sor. Mindezeken belül – mint könyv a könyvben – a marginális helyeken megjelenő jegyzetek jelentőségétől, amely nemcsak a szerzők, de a könyv klasszifikális adataira nézve is meghatározó lehet, egészen a – valljuk be – nehezen hordozható sírfeliratokat is találunk vizsgálati szubjektumában. A teljeskörű megértés érdekében a 6 egységbe sorolt 15 tanulmány előzetesen meghatározott rendszerét viszonylagosan felbontom. Az eltérő dokumentumtípusok sajátosságai mentén speciális csoportokat szeretnék felállítani, amelyek kontextusában az interdiszciplináris vizsgálati metodika sajátosságai élesebben rajzolódnak ki, mind a könyvtárosok, mind a mindennapi olvasók számára.

Formai jegyek

A tanulmánykötet a 2017. június 15-16-án tartott „A könyv és olvasója” konferencián elhangzott előadásokból készült. Ahogy arra Monok István – a kötethez írt bevezetőjében – is utal a tanulmánykötet a könyvtörténet, valamint a történettudomány speciális határmezsgyéjén született. 2018-ban került kiadásra, általános ragasztókötéssel, papír borítóval. A közelmúltban született tanulmánykötetek formáját tekintve tökéletesen beleilleszkedik az általános kiadási gyakorlatba. A kötet digitalizálva van, jó minőségben, szabadon elérhető az MTA repozitóriumában.

Különösebb – a formai jegyeket tekintve – hiányosságok nincsenek, famentes papírra nyomtatott, jól kivehető sorok, tudatosan megszerkesztett. A borítókép a Bodleian Libraryben őrzött Nagy Lajos secretum secretorumának iniciáléja, amely a hozzá illő színes környezetbe helyezve további érzékenyítő tényező lehet az olvasók számára. A kötet alapját szolgáltató konferenciát az MTA Könyvtár és Információs Központ konferenciatermében rendezték meg. Az eredeti koncepciót követve a tanulmányok a konferenciaelőadások alapján lettek összeállítva.

A rendezvény meghívója (kép forrása: tudasaramlas.btk.elte.hu)

Mint művelődéstörténész, Monok István bevezetőjét kiváló választásnak tartom. Ebben nemcsak az interdiszciplinaritás módszertani elveinek lefektetése mentén történik meg a kötet előzetes alapelveinek felvázolása, hanem – mint a mindennapok könyvtári problémáinak ismerője – az egyes dokumentumtípusok vizsgálatának problémáit is felvezeti. A vizsgálati szubjektumok fajtáinak elkülönítése érdekében a kötet hat fejezetének egységét megbontom, azokat négy, könyvtörténeti módszertan szempontjából releváns részre különíteném el.

Formabontó egységek

Az első részt – a kötetet eredeti elrendezésében is első helyet elfoglaló – Kiss Farkas Gábor marginális önkommentárokra fókuszáló vizsgálatával szeretném kezdeni. Ebben Dante Convivio c. művéből kiindulva az önreflexiós szövegek szerepeinek változásait vizsgálja, amelyet XIV–XVI. századi példákon keresztül szemléltet. Mindezt a fellelhető didaktikus szövegek kommentárjainak módszertanára alapozza, amelyet a glossza és a kommentár műfaji sajátosságain vezet keresztül. Az elemzés végén a felhasznált szövegek eredeti oldalainak facsimile ábrázolása is szerepel. Habár az oldalszéleken megjelenő marginális jegyzetek jól láthatók, a színes képek szerepeltetése a kontrasztok érzékeltetése, valamint az egyes kisebb bejegyzések szövegeinek elkülönítése érdekében előnyös lehet.

Johannes Aesticampianus: Modus epistoland és Valentin Eck: De mundi contemptu (Kép forrása: az ismertetett munka PDF-verziója)

 Mint speciális oktatási célra szánt szövegek, a marginális jegyzetek az első egység mikrokontextuális perspektívájának kezdőpontjait képezik. A nyugat felé haladó topográfiai látótérnek megfelelően Kelényi Borbála krakkói egyetemjárásokra vonatkozó vizsgálata kap helyet. Ebben az 1400–1526 közötti egyetemi tanulmányaikat Krakkóban végző diákok könyvhasználati szokásaira fókuszál. (Az elemzésben 4476 magyarországi hallgató közül 148 esetben sikerült – viszonylagosan – felvázolni könyvhasználati szokásaikat, mindehhez – speciális szekunder forrásként a Bibliotheca Jagelloneica kézirattári katalógusát használva. A cikket logikusan felépítettnek tartom, amelyben az adatok gondos elkülönítése táblázatszerűen történt meg, így biztos tájékozódási pontokat szolgáltatva az olvasók számára. Mindezen perspektívát tovább bővítve Haraszti Szabó Péter az egyetemek huszita propagandisztikus szerepét vázolja fel 13 kézirat/ ebből 3 huszita biblia, valamint mindezzel szemben 27 antihuszita érdekeltségű szöveg kontextusában. Az egységet Molnár Dávid Hunyadi Ferenc orvosi munkájának oxfordi kéziratára vonatkozó nemcsak sztemmatikai, de paleográfiai elemzésével zárja. A folyamat prezentálásában kiemelkedőnek tartom a szerző vizuális szemléltető eszközeit. Ennek keretében a teljes kolligátum fólióinak elkülönítését világosan jelölve, az egyes másolók szövegei is kirajzolhatók. Az öt fő szövegrészre és – feltételezhetően – 3 másoló keze munkáját viselő munka elemzése Weszprémi István összefoglalásának kulcspontjaiból indítható ki.

A kolligátum kéziratainak csoportosítása (Kép forrása: az ismertetett munka PDF-verziója)

A következő egységbe egy adott személy biografikus adatait szerepeltető dokumentumok elemzéseit foglalnám bele. Mint a történettudomány és a történeti demográfia primer forrása, az életrajz, valamint a különböző biográfiák speciális információkat hordozhatnak nemcsak egy adott személy életére nézve. Ezen egységnek további színezetet ad az információhordozók specializáltsága, amely az olvasó számára újabb érdekességként szolgálhat a tanulmányok olvasásakor. Ennek megfelelően a klerikusi réteg körében ismert oktatási szerepet tekintve átmenetet képez a Karthauzi Névtelen munkája Bartók Zsófia elemzése mentén. Vizsgálati metodikáját tekintve jelentős, mivel nemcsak az Érdy-kódex összefoglalója nyomán azonosítható lemmatikai meghatározásra történnek kísérletek, hanem a munka formai és tartalmi szempontból történő elemzésére is sor kerül. A tanulmány felvetéseinek elkülönítését kiemelkedően jónak tartom, mivel az olvasó így strukturált képet kaphat a hipotetikus kérdések problematikus pontjait illetően. Mindezen vonalat folytatva, az életrajzi adatok speciális információhordozójának számító sírfelirat(ok) számbavétele mentén Gulyás Borbála a Szentgyörgyi Gábor által írt Nádasdy Tamás életrajzra fókuszáló adatokat veti össze a nádor sírfeliratán található információkkal. Ugyan a szerző a szöveg végén mind a sírfeliratról, mind a kötetről hoz képeket, ám az egyszerűbb szemléltetés érdekében mindezeket a szövegbe ágyazva integrálnám az olvasó fokozott predesztináltsága érdekében.

Az edukatív és életrajzi szövegek után, a tanulmányokat a hagiografikus forrásokon keresztül megmutatkozó reprezentációs célok mentén szeretném a kötet harmadik egységébe foglalni. Habár a szentek életét prezentáló szövegekhez csupán átmenetet képez, azonban mindenképpen jelentős műfajt képvisel a Fábián Laura elemzésében tárgyalt Nagy Lajos királytükör: a Secretum secretorum. A feltételezhetően a Képes Krónika műhelyében készült kötet rövid kutatástörténeti elemzését követően a paleográfiai elemek számbavétele mentén igyekszik a mű történi rekonstrukciójára. Ennek következtében a margináliákon felfedezhető információk mentén a kötet szerzőségére nézve vázol fel hipotéziseket. Ma a Hertford College tulajdonát képező, a Bodeleian Libraryban őrzött kézirat tartalmának, valamint összevetési pontjainak szerepeltetése jól szemléltetett táblázatban történik meg. Mindezt követően rátérhetünk a tudatos reprezentáció igényével készült tényleges hagiografikus munkákra, amelyben Uhrin Dorottya és Korondi Ágnes elemzései mentén kétkomponensű vizsgálati terek különíthetők el. Míg Uhrin Dorottya Alexandriai Szent Katalin megtérésének speciális variánsainak azonosítása mentén igyekszik a szövegváltozatok – valamint annak mentén – a textus primus változatának tisztázására, addig Korondi Ágnes Szent Hieronymus életrajzának hagiografikus kontextusban értelmezett topografikus határait igyekszik körvonalazni. Mivel elsősorban nem ikonografikus ábrázolásokról van szó, ezért a képi mellékleteket ezen a ponton elegendőnek tartom.

Ún. báti mester: Két jelenet Alexandriai Szent Katalin legendájából – szárnyasoltár mozgószárnyának részlete (Kép forrása: az ismertetett munka PDF-verziója)

Annál is inkább elemzésem utolsó egységét képező tanulmányok csoportjában, amelyben a különböző kodikológiai és képi ábrázolásokkal díszített dokumentumok nemcsak oktatási céllal, de az uralkodói gazdaság reprezentáns műfajaiként vannak jelen. A Veszprémy Márton által elemzett – Mátyás udvarában megőrzött – krónikák lapjain szereplő asztrológiai elemek vizsgálatáról ezen a ponton csupán a képi anyagra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet Zsupán Edina kodikológiai vizsgálatával ugyan kiegészít, de a teljesség igényével felvázolt ábrázolásmódok, valamint a perspektivitás megfelelő érzékeltetéséhez jóval több képanyagra lenne szükség. Az Österreichisches Nationalbibliothek több, mint 40 corvinája közül válogató elemzést további kötetekkel egészíteném ki, a vizsgálati tér szélesebb metodikája érdekében. Mindezzel kapcsolatban ugyan a kötet végén találhatunk egy részleges képjegyzéket, ám a színesben, facsimile kiadásban hozott képek tárgya a kötet utolsó blokkjában elemzett Egyetemi Könyvtári Codex Italicus 3. jelzetű olasz kódexe, amely a kötet mondhatni vizuális csúcspontját képezi. Az egység logikusan felépített, a kódex könyvtörténeti és paleográfiai jellemzőinek vizsgálata után, annak nyelvére, illetve morfológiai jegyeire vonatkozó kétes információk tisztására vonatkozó elméletek szerepelnek.

Justinianus lovasszobra – ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Cod. It. 3. – (Kép forrása: az ismertetett munka PDF-verziója)

A makrokontextuális térből kiindulva jutunk el a mű egy előre predesztinált elemének mikroszinten történő elemzéséig Boreczky Anna vizsgálatában. A Theodosius/Arcadius/Justinianus lovas ábrázolásával kapcsolatos polémiák teljeskörű ábrázolásához azonban a szerkezeti pontok részletes rekonstrukciójára lenne szükség. Kiemelkedően jónak tartom Falvay Dávid nyelvi elemzéséhez használt szemléltető eszközeit, hiszen az etimológiai elemek pontos visszavezetéséhez a pontos nyelvi korrelációk azonosítására is szükség lehet.

Bibliotheca Jagellonica épülete Krakkóban (Kép forrása: Wikipedia)

Habár a szerkezeti elemek elkülönítése pontosan megtörténik, a felvázolt négyrészes tipológiára az egyes dokumentumtípusok és szerepeik általános tisztázása végett van szükség, amely az interdiszciplinaritás jegyében született kötet egyedülálló, tudománytörténetben elfoglalt helyének teremt alapot.

Novák Bálint

 

Ezt olvastad?

A 19. század második felében, az afrikai kontinens területeinek gyarmatosításáért zajló nagyhatalmi „versenyfutás” egyik utolsó felvonását jelentette az 1899. október