Városanyák. Mozaikok a pécsi nők 19-20. századi történetéből – recenzió

Árvai Tünde Városanyák – Mozaikok a pécsi nők 19-20. századi történetéből című kötete nő- és helytörténeti szempontból egyaránt hiánypótló: a női nem pécsi képviselőit állítja vizsgálatának középpontjába. A tárgyalt időintervallum az 1860-as évektől a második világháborúig ível. Kéri Katalin Hölgyek napernyővel című kötete óta magyar vonatkozásban nem volt könyv, amely a nők történetének ilyen sokszempontú vizsgálatára vállalkozott volna. Benne olyan országos jelentőségű, korábban kevéssé kutatott témák is figyelmet kapnak, mint a női honvédelem és a leventeleány mozgalom.

A mű nem előzmények nélkül keletkezett, Árvai Tünde ugyanis 2012 tavasza óta vezeti Elfeledett pécsi nők nyomában című blogját, valamint az ehhez kapcsolódó, Pécsi nőtörténet című Facebook-oldalt – az előszóban a szerző meg is emlékezik a blog kapcsán tapasztalt érdeklődésről és inspirációról, amely végül e könyv megszületéséhez vezetett.

Bevezetésként, s mintegy a könyvben felsorakozó témák megalapozásaként a szerző bemutatja a témához kapcsolódó szakirodalmat és forrásokat. Árvai Tünde kutatásai során nem csak levéltárban fellelhető anyagokra (egyesületi alapszabályok, nyomtatványok) támaszkodott, hanem jelentős mértékben a pécsi sajtóra is – ez utóbbi alatt napilapokon kívül vicclapokat, egyesületi kiadványokat is kell értenünk. A források körét színesítik a visszaemlékezések, a kor asszonyainak tollából íródott különféle tanácsadó könyvekből idézett részletek, mintegy visszaadva valamit az akkora asszonyok világnézetéből, gondolataiból. A bevezető fejezetet követően kilenc nagyobb, a nőket érintő témakört járhatunk körbe, leszűkítve a pécsi asszonyok körére. Hozzá kell tennünk azonban, és ezt szerencsés módon a szerző is megjegyzi, hogy mivel a források elsősorban a közép- és felsőosztályba tartozó hölgyeket reprezentálják, nem mindig van lehetőség minden társadalmi réteget arányosan láttatni – ezt Árvai Tünde a lehető legtöbb típusú forrás bevonásával igyekezett orvosolni.

A Gondolatok a nő körül fejezet felütése

Az első nagyobb blokkban a pécsi nőknek a 19. század végétől elinduló különféle nőmozgalmakban való szerepvállalását tanulmányozhatjuk. Szó esik a város asszonyainak a nők oktatásával, munkavállalásával, a választójog kiterjesztésével, valamint a testneveléssel kapcsolatos nézeteiről – tehát mindannak szellemi alapjairól, aminek gyakorlati megvalósulását a további fejezetekben látni fogjuk.

Az előző témához szorosan kapcsolódik a nőneveléssel foglalkozó fejezet, amely a pécsi leánynevelés intézményesülését tárja fel. Rögtön a szakasz elején világossá válik, hogy a pécsi nők – haladva az országos trenddel – egyre nagyobb arányban tanultak meg írni és olvasni. Az otthoni nevelés még mindig előfordult, mint például a Zsolnay nővérek esetében, de a fejezet nagyobbrészt az elemi, középszintű és a felsőoktatás lehetőségeit taglalja. Jellemzően Pécsett is a katolikus egyház vállalta magára a leányok oktatásának feladatát. A 19. század végétől azonban Pécsett is sorra nyitották meg kapuikat a különféle állami vagy magánkézben levő oktatási intézmények, melyek között már a gyakorlati oktatást célul kitűző intézmény (pl. nőipariskola) is volt.

A Miasszonyunk női kanonokrend iskolakomplexuma

A pécsi nők munkavállalásáról szóló fejezetből kiderül: az országos tendenciákhoz képest intenzívebb ütemben jelentek meg a munkaerőpiacon, ugyanakkor nem az őstermelésben (mint ahogy az országosan leginkább jellemző volt), hanem a szolgáltató és a kereskedelmi ágazatban vállaltak nagy szerepet. Szót kell ejtenünk a pécsi nőknek a cselédlányok kiszolgáltatott helyzetének megszüntetéséért, illetve a leánykereskedelem és a prostitúció ellen folytatott harcáról – ez utóbbiban a város maga is igyekezett segítséget nyújtani. Tekintve, hogy a vizsgált korszakba esnek a két világháború évei, értelemszerűen a nőknek a háború alatti munkaerőpótló szerepe is tárgyalás alá kerül.

Terítékre kerülnek a nőegyletek is, melyek a kiegyezést követő egyletalapítási láz, majd a 20. század eleji nőmozgalmak nyomán igencsak felszaporodtak. Terjedelmi okokból a szerző néhány egylet kiemelése mellett döntött, a hosszú évtizedekig fennálló Izraelita Jótékony Nőegylet, a Jótékony Nőegylet, valamint néhány kisebb, vagy a szakirodalomban kevéssé ismert, feldolgozott szervezet mellett (pl. Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége). Talán ez az egyik leginkább hiánypótló fejezet, tekintve a pécsi egyesületi élet sokszínűségét és szakirodalmi feldolgozatlanságát.

A Pécs Jótékony Nőegylet Mária utcai székháza

A női honvédelem témája megkerülhetetlen volt. Az első világháborúban Pécs városa önkéntes ápolónőket delegált a frontra – ez volt az ún. Osztag. Történetét a benne részt vevő hölgyek leveleiből, visszaemlékezéseiből is rekonstruálhatta a szerző. A pécsi asszonyok a második világháborúból is kivették a részüket a Nők Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezete keretein belül, a fiatalabb lányok pedig a leventemozgalomba kapcsolódhattak be, melynek szintén voltak pécsi kötődései. A fejezet további részeiben alaposabban megismerkedhetünk a pécsi leányleventék életével, alapelveivel, valamint egy konkrét leánylevente csapat révén a közösségi életük illusztrálására is sor kerül.

Leventelányok egyenruhában

A századforduló környékén, mint az élet annyi más területén, a szabadidő eltöltésének módjában is nagy változások álltak be. Ez különösen a városlakókra volt jellemző, a munkaidő szabályozása nyomán egyre nagyobb mennyiségű szabadidő állt rendelkezésükre. A pécsi hölgyek előszeretettel sétáltak a Sétatéren, kirándultak a Mecsek domboldalaiban, illetve a fürdőzés is elérhetővé vált számukra a harkányi gyógyfürdő kiépülésével már a 19. század második felétől. Nem mehetünk el szó nélkül a változatos képet mutató pécsi társasági élet mellett sem, a bálok töretlen népszerűségnek örvendtek a korszakban végig. A szerző kitér a hölgyek körében ekkor divatos olvasmányokra – természetesen az egyház ebben az időszakban is féltette a lányok erkölcseit, ezért jegyzéket adott ki a tiltott írásokról. A pécsi nők olvasmányait a nőegyesületi iratok révén követhetjük nyomon, ezeknek ugyanis nemegyszer saját könyvtáruk volt, melyek periodikákra is előfizettek. A fejezet végén szó esik a színház– és mozilátogatásról, melyek szintén szerves részét képezték a hölgyek érdeklődésének.

A Miasszonyunk Női kanonokrend tanítóképzős növendékei városi sétára sorakoznak

A testnevelés kérdése külön fejezetet kapott. Közvetlenül a kiegyezés után vált kötelezővé a testnevelésórák megtartása az elemi iskolákban, ezt követően Pécsett is rövid időn belül megteremtették a lányok számára tartandó testedzés feltételeit. A jégkorcsolya, mint az egyik legkorábban elterjedt, mintegy társaságformáló szerepet is kapó sport, illetve a torna, atlétika, a labdajátékok pécsi vonatkozásai egyaránt feltűnnek. A pécsi hölgyek között is voltak vagányabb egyéniségek, akik a korban inkább férfias sportoknak hódoltak. Ezalatt érthetjük az autózást, motorkerékpározást, kerékpározást, sőt a futballnak is voltak női hódolói, külön szakosztályt is kaptak.

Nőkről lévén szó, az öltözködés kihagyhatatlan témaként szintén teret nyer a köteten belül. A városban létesült divatáru-üzletek nagyban hozzájárultak a pécsi hölgyek igényeinek kielégítéséhez. Hazánkban a női divat a két világháború közötti revíziós hangulatban sajátos önkifejezési eszköz lett: a nők, köztük a pécsi asszonyok is, igyekeztek magyar ruhákat viselni, illetve háziipari akciók is indultak ennek jegyében. A hétköznapi viselet, a báli ruhák, valamint a szabadidős viseletek is bemutatásra kerül a fejezetben. Külön érdekesség a kiegészítőkről, szépítőszerekről szóló rész – a korszakban két ellenvélemény csapott össze: a természetes szépség mellett érvelők, akik egyszersmind a nők erkölcseit és egészségét is féltették, valamint az egyre divatosabbá váló „modern leány” eszménye, a bubifrizurás, ondolált hajú nő mintáját követő tábor.

Zengey Ágnes az 1920-as évek közepén

Végezetül két fejezet van hátra, talán ezek teszik igazán „pécsivé” a kötetet: Árvai Tünde ugyanis készített egy válogatást a korszakban kiemelkedő életutat bejárt pécsi nőkről – megjelenik köztük apáca, írónő, politikusnő, jótékonykodó és művész egyaránt. Az összegzés és az utószó után pedig egy szemelvénygyűjteményt találunk a pécsi sajtóból, valamint évkönyvekből. A szövegrészletek változatos témákat érintenek, a nők közéleti szerepvállalásától a ruházatig mindent – ezzel is segítve a kor emberének gondolkodását, véleményét megérteni, hogy látták ők a nőket, illetve a nők önmagukat.

A kötet laikusok számára is igen élvezetes olvasmány, az információkban gazdag, de mégis „fogyasztható” méretű szöveges részek mellett gyakran találunk táblázatokat, diagramokat, amelyek érthetőbbé, áttekinthetőbbé teszik az egyes folyamatokat. A könyvben szép számmal vannak elhelyezve fényképek, karikatúrák, az egyes fejezeteket egy-egy, a témához illő kép és szöveg indítja el, így fokozva az olvasás élményét. A szakirodalom iránt érdeklődők dolgát megkönnyíti a kötet végén található felhasznált irodalmak jegyzéke, ezen belül a levéltári, sajtó- és egyéb forrásokat is külön fel vannak tüntetve. A fentebb említett blog bejegyzéseiről is készült egy jegyzék, illetve a könyvben szereplő nevek visszakeresését segíti egy névmutató is. Végezetül egy angol és egy német nyelvű összefoglalóval zár a kötet.

Árvai Tünde írása a pécsi helytörténet kutatásának újszerű és értékes kezdeményezése – a kötet bemutatását abban a reményben fejezem be, hogy hamarosan születnek újabb, témában és kivitelezésben hasonló volumenű művek.

Haiser Anna Klára

A kötet adatai: Árvai Tünde: Városanyák. Mozaikok a pécsi nők 19-20. századi történetéből. Kronosz Kiadó – Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2016. 252. oldal

Ezt olvastad?

A demokrácia nehezített gyalogútja – A szabadság keskeny ösvénye: Bibó István közösségi moralizmusa

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének és a University of Jyväskylä Department of History and Ethnology közös kiadásában, a Speculum Historiae

X