Lehet-e újat mondani Trianonról?
A Magyar Nemzeti Levéltár a Nemzeti Összetartozás Napján mutatta be a Trianon arcai című kötetet, amely személyes források segítségével mutatja be azt a változást, amely a társadalmat a trianoni béke következtében érte. A teltháznál is jobban megtelt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kiállítóterme, jól mutatva a trianoni béke iránti fokozott érdeklődést. A teremben még látható volt a június 8-i finisszázsra készülő Nyomot Hagytak | Évszázadok – Személyiségek – Aláírások kiállítás is, amely remek hátteret biztosított a könyvbemutatónak. A megjelenteket Ö. Kovács József főigazgató-helyettes köszöntötte, a kötetet pedig Romsics Ignác akadémikus mutatta be.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2018/06/2018_06_04_Trianon_Arcai_kvbem_08-1024x683.jpg)
Romsics Ignác kifejezte örömét a kötet megjelenése okán, és azt is, hogy mindig szívesen tesz eleget a Magyar Nemzeti Levéltár, és különösen L. Balogh Béni tudományos titkár hívásának. Visszatekintése szerint Trianonról számtalan könyv született már, és az eseményről szóló diskurzus a béke megszületésével együtt kezdődött. Két nagyobb értelmezési keret bontakozott ki: az egyikhez Szekfű Gyula és Tormay Cécile neve kötődik. Eszerint a trianoni béke egyértelműen és jól körülhatárolható csoportok tevékenysége miatt jöhetett létre, legyenek azok a zsidók, a szabadkőművesek vagy a kommunisták. A másik értelmezési keret elsősorban a baloldali gondolkodásra jellemző, eszerint Trianonért a világháború előtti magyar politikai elit tehető felelőssé. 1945 előtt – nem meglepő módon – az első értelmezés nyert teret belföldön, míg a másik külföldön, majd 1945 után ez a szerep felcserélődött. Az addig meglévő esetleges harmadik utas áttekintéseket, mint például Horváth Jenő munkáit, teljesen háttérbe szorították, és az Andics Erzsébet nevével fémjelzett baloldali irány vált uralkodóvá.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2018/06/2018_06_04_Trianon_Arcai_kvbem_09-1024x683.jpg)
E két értelmezés mellett az 1960-as évektől kezdett kicsírázni a szakszerű történeti feldolgozás igénye, amely primer forrásokra és levéltári kutatásokra építve tárta fel a békeszerződés addig nem ismert részleteit. Az első fecske L. Nagy Zsuzsa 1965-ben megjelent könyve volt, A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918–1919 címmel. A szakszerű munkák sorát gyarapította Ormos Mária Padovától Trianonig című kötete is, de a nyolcvanas évek végén Raffay Ernő is írt a trianoni békéről.
A rendszerváltás után valamennyi irányzat komoly lökést kapott, és új könyvek születtek. A kérdés érzékenységét mutatja, hogy a történeti munkák mellett olyan propagandisztikus kulturális alkotások is napvilágot láttak, mint Koltai Gábor Trianon-filmje, amely Tormay és Szekfű narratíváját vitte tovább.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2018/06/2018_06_04_Trianon_Arcai_kvbem_x-1024x683.jpg)
Lehet-e újat mondani Trianonról? – tette fel a kérdést Romsics Ignác. Erre a kérdésre nemmel felelt volna, ám ez a könyv mégis azt mutatja, hogy igen, lehet új szempontotokat behozni a trianoni békeszerződés megkötésének és következményeinek kutatásába. A kötet legnagyobb erénye, hogy alulnézeti vetületet kínál, ami újdonságnak számít Trianon kapcsán, de a források válogatásánál arra is ügyeltek, hogy meglegyen a megfelelő társadalmi és földrajzi keresztmetszet, és bemutassák egy-két példán keresztül a nemzetiségiek véleményét is. A könyv rávilágít arra, hogy ami az egyik oldalon bánatot, az a másik oldalon örömöt jelentett.
Meglepődve olvasta, hogy a bevonuló román hadsereggel például magyarok is érkeztek megszállni Magyarországot, és feltételezi, hogy őket a földreform ígéretével vették rá a román csapatok a csatlakozásra.
A kötet egyúttal élő cáfolata annak a bizonyos körökben népszerű álláspontnak, hogy Trianon nem is volt olyan nagy tragédia. Az volt, és az itt olvasható sorok jól közvetítik felénk, hogy annak is fogták fel. A világháború utáni átrendeződés valójában tömeges sérelmeket okozott. A ma is uralkodó jobboldali narratívát tehát nem kellett kitalálni, a politika csak annyit tett ehhez hozzá, hogy ezeket a sérelmeket jelentősen felerősítette.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2018/06/2018_06_04_Trianon_Arcai_kvbem_24-1024x683.jpg)
A szerkesztők közül zárásként L. Balogh Béni szólalt fel, és megköszönte a számos segítséget, amelyet a munka során kaptak, a Levéltár mellett kiemelve az Ablonczy Balázs által vezetett MTA–Lendület Trianon 100 Kutatócsoportot.
A kötet megjelenési adatai: Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó: Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek. Budapest, 2018.
A cikk az Újkor.hu és a Magyar Nemzeti Levéltár együttműködésének keretében született.
Ezt olvastad?
További cikkek
Fiatal történészek a holokausztkutatásokról
2024. június 24-én A túlélés mintázatai – Fiatal történészek a holokausztkutatásokról címmel tárlatvezetéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartottak a Goldmark teremben (Budapest, Wesselényi u. 7.) az ELTE Research Center for Computational Social […]
Magyarország román megszállása (1918–1920)
2024. május 28-án szervezte meg az Erőszakkutató Intézet a Magyarország román megszállás alatt (1918–1920) című konferenciát, melynek helyszínéül a Budapest Főváros Levéltárának Gárdonyi Albert-terme szolgált. Az esemény tematikája szervesen illeszkedett […]
Az apokalipszis éve – Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár
Idén késő tavasszal jelent meg a nemrég ötvenedik születésnapját ünneplő történész, Ablonczy Balázs új kötete, „Az utolsó nyár – Magyarország, 1944”. A könyvet ezúttal is a Jaffa Kiadó gondozta, és […]
Előző cikk
Az Indiai-óceán kalózai: Phillips kapitány történészszemmel
Amikor 2009. április 8-án szomáliai kalózok kerítették hatalmukba a Maersk Alabama teherhajót az Indiai-óceánon, az utóbbi évtizedek egyik leghíresebb túszdrámája vette kezdetét. A többé-kevésbé sikertelen kalóztámadás után foglyul ejtett Richard […]