Áltények árnyékában – A Történelemtanárok Egyletének 30. éves konferenciája
2020. október 10-én, immáron 30. alkalommal került megrendezésre a Történelemtanárok Egylete által a Történelemtanárok Országos Konferenciája. Idén egyrészt az emlékezetpolitika, az áltörténelem és a történelemtanítás közötti kapcsolatról értekeztek az előadók, másrészt sor került a nemrégiben megjelent történelemtankönyvek szakmai megvitatására is. A helyszínt – a hagyományokhoz híven – a Kossuth Klub biztosította, az esemény Budapest Főváros Önkormányzatának, illetve Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Miklósi László, a TTE elnöke köszöntőbeszédében a konferencia rendezvénytermen túlmutató nyilvánosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a szakmai- és sajtófórum mellett idén a tanácsokozás online közvetítése is megvalósult. Az esemény témájára reflektálva kiemelte, hogy a történelem során államhatalmak legitimációjukhoz a múltat használták fel, tudományossá téve ezáltal tudománytalanságokat. Hangsúlyozta, hogy az így elterjedté vált álinformációk ellen lép fel a Tényleg!, amelynek ötletgazdája, szerkesztője Lőrinc László. Végezetül Miklósi nosztalgiával a tekintett vissza TTE 30 éves múltjára, amely során számos kiváló előadó a történelemtanításban nélkülözhetetlen témákról értekezett.
Az előadások előtt sor került a díjátadókra is. A SozialMarie a fent említett Tényleg! kezdeményezésért adta át elismerését, ugyanis a weboldalt a nemzetközi zsűri a legjobbak közé sorolta társadalmi, innovációs tevékenysége miatt. A TTE Szabó Magdi-plakettel tüntette ki Bárány Balázst, aki publikációi, videoblogja által a szakmai élet aktív tagja.
Elsőként Klaniczay Gábor, a Central European University tanára tartotta meg előadását, melyben azt mutatta be, hogy 1990 után a szocialista országokban a középkor hogyan vált ideológiai csatározások színterévé. Elmondta, hogy bizonyos szentkultuszokat, évfordulókat felújítottak, a középkor megtapasztalására irányuló törekvések jelentek meg, illetve újpogány közösségek nyertek teret. Legdrasztikusabb példaként Franjo Tuđman horvát elnök – és középkorász – 1990-ben megtartott beszédét hozta, melyben Tomiszlávot, a Horvát Királyság feltételezett alapítóját idézte fel, így teremtve alapot a nemzet ezeréves történelméhez.
Klaniczay elmondta, hogy a középkori hagyományok felélesztésének másik fontos az új kultuszok megteremtése, hiszen II. János Pál pápa nevéhez több szentté avatás köthető, mint a 13. századtól az ő idejéig terjedő időszak egyházi vezetőihez összességében. Rámutatott arra is, hogy mindennek hátterében politikai törekvések húzódnak meg. Klaniczay rámutatott, hogy ez a jelenség Magyarországon is megjelent a kilencvenes évektől, hiszen a szentté avatás az állami reprezentáció része lett. István, illetve a Szent Korona is egyre nagyobb szerephez jutott, ami számos szobor elhelyezését, a koronához kapcsolódó okkult társaság megjelenését eredményezte. Továbbá kiemelte, hogy a különböző táltosmozgalmak, a Kurultáj törzsi gyűlései is középkori kultuszokon alapuló törekvések, melyek a politika által a nemzettudatba beépülnek.
Klaniczay hangsúlyozta, hogy a történelmet kihasználják ideológiai szempontból, azonban ez – bizonyos fokig – természetesnek tekinthető, hiszen „minden kor saját preferenciáját próbálja belefoglalni a történelembe”. Hozzátette, hogy a szakmai kontroll, az objektivitásra törekvés azonban nem maradhat el. Előadásának zárásaként a történelemtankönyvek által közvetített nemzettudat kérdését taglalta. Hangsúlyozta az egészséges nemzeti önértékelés tanításának jelentőségét, vagyis az objektivitásra törekvő nemzettudat létfontosságát.
Következőnek Mitrovits Miklós, az MTA Történettudományi Intézet, illetve az NKE Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársa tartotta meg előadását, aki Lengyelország emlékezetpolitikáját mutatta be a résztvevőknek. Előadásának bevezető részében pozitívumként kiemelte, hogy a TTE konferenciája lehetőséget teremt a kitekintésre. Mindez – hangsúlyozta – azért hasznos, mert a kutatók gyakran csak a Kárpát-medencére fókuszálnak, azonban fontos más távlatból is vizsgálni egy adott jelenséget.
Mitrovits először a magyar és a lengyel történelem közötti különbségeket ismertette. Kiemelte, hogy a lengyel politikának nem része az eredetkérdés, a honfoglalás fogalma is hiányzik. Emlékezetpolitikájuk a függetlenségért, a szuverenitásért folytatott harc körül összpontosul, és ez – hangsúlyozta – magyar szemmel furcsa lehet, hiszen 1920 eseményei nem a függetlenné válás miatt lettek nemzeti emlékezetünk részévé. Mindennek hátterében az állhat, hogy a modern nemzetépítés idején nem létezett még Lengyelország, hiszen a térség hatalmai osztozkodtak rajta, és csak 1918-ban alakult meg független államuk. A lengyel emlékezetpolitika tehát a függetlenségért vívott, apáról fiúra szálló harcoknak tulajdonít nagy jelentőséget. Mitrovits a lengyel politikában a partizánok szerepének felértékelődését, és így a radikális jobboldal megerősödését is bemutatta. Befejezésként hangsúlyozta, hogy emlékezetpolitikájuknak nemzetközi vonatkozása is van, hiszen különböző államokkal szemben küzdöttek függetlenségükért.
A soron következő előadást Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-kutató tartotta meg, aki Gorbacsovtól Putyin elnökségéig vizsgálta meg az orosz emlékezetpolitikát. Kiemelte, hogy a tárgyalt időszak két egymástól élesen elváló korszakot jelent. Gorbacsov hatalomra kerülésekor ugyanis még különböző elképzelések voltak az ország átalakulásáról, majd kezdeményezte a társadalom életének humánusabbá tételét, ami a 20. századi történelem népszerűvé válását eredményezte. Bíró elmondta, hogy Gorbacsov 1987 őszén A forradalom folytatódik címmel tartott beszédet, ami 1917 forradalmára félreérthetetlen utalás volt, és mindez a megtagadott múlt feldolgozására teremtett lehetőséget. Ez – hangsúlyozta – hihetetlen társadalmi érdeklődést eredményezett, rendszerek leleplezése vált feladattá, és nem csak a politikai, de a jogi szférában is.
Bíró a Molotov–Ribbentrop-paktumot övező kérdéseken keresztül ábrázolta a politika és múlt kapcsolatának alakulását. Kezdetben az állam tagadta a záradék meglétét a nyilvánosság előtt, később a kongresszus hozott egy határozatot, miszerint a titkos záradéknak se jogi, se erkölcsi alapja nincs. Borisz Jelcin elnöksége alatt azonban már nyilvánosságra kerültek az eredeti példányok a „történelem felszabadítása” jegyében.
Bíró hangsúlyozta, hogy Putyin korszaka fordulatot jelentett, hiszen első elnöksége alatt (2000 és 2004 között) a jelentős gazdasági növekedésnek köszönhetően ideológiai támaszték indokolatlan volt. 2005-ben azonban, a társadalmi elfogadás ellenére, szükség volt érzelmi többletre, így fontossá vált a második világháború emlékezete. Azért lehetett ez jó kohéziós alap, mert a családi élmények által a társadalom kapcsolódott a háborúhoz, szemben a forradalmakkal, amelyek mindig megosztók. Putyin 2012-es visszatérése a válság miatti feszült körülmények között történt, ekkor az európai politika nyelvén szólalt meg, és konzervatív politikusként definiálta magát.
Bíró kiemelte, 2019 fordulópontot jelentett az emlékezetpolitikában, ugyanis a Molotov–Ribbentrop-paktumról egy olyan cikk jelent meg, ami diplomáciai sikerként értelmezte a dokumentumot. Mindez – hangsúlyozta – a lengyelek áldozati szerepből felelős szerepbe való áthelyezését jelentette annak ellenére, hogy Putyin korábban azt nyilatkozta, miszerint egyetlen ország sem növelheti biztonságát más országok rovására.
A tudományos felszólalásokat Zemplén Gábor, az ELTE Gazdálkodástudományi Intézet tanára zárta, aki a történelemtanítás lehetőségeit vizsgálta az áltények korában. Hangsúlyozta, hogy a probléma évek óta jelen van, mivel bizonyos algoritmusok támogatják az álinformációk terjedését. Például, a világjárványra keresve a YouTube-on már a kiemelt videók között is a realitást mellőző címekkel lehet találkozni. A politikai vonatkozásra is kitért, hiszen kutatások vannak arról, ahogy egy-egy hatalom választási kampány idején manipulatív módon megjelenik az adott ország médiaterében, például hashtagek és twitterháborúk formájában.
Zemplén szerint a legnagyobb kérdés, hogy a könnyen terjedő, hamis információk korában az oktatás hogyan tudja a felelős tartalomfogyasztás és -megosztás kultúráját átadni a diákoknak. További nehézséget jelent, hogy a tény- és forrásalapú történelemtankönyvek gyengén kapcsolódnak a technotudományhoz. A könyvek nem közvetítenek megoldást arra vonatkozóan, hogyan bízzunk a tudományban. Mindez teret enged a hamis szakértőknek, akik a közösségi média által gyorsan terjeszthetik a konspirációkat, gyakran a tudatlan állampolgárok segítségével.
Előadásának záró részében elmondta, hogy a problémát sokféle módon lehet tematizálni, így hasznos lehet akár régi és új demokráciák vizsgálata. Továbbá hangsúlyozta, hogy a hiteles tudást legjobban a tudomány létrejöttével reprezentálható. Konklúziója az volt, hogy az áltények visszaszorításához fordulat szükséges a tudományos gondolkodásról.
Az ebédszünet előtt a résztvevők a fenti, a 30 éves TTE-ről készült filmet tekinthették meg.
A konferencia második felében került sor az új történelemtankönyvekről szóló vitára. A résztvevők Szabados György (történész, tankönyvszerző), Klima László (régész, nyelvész), Repárszky Ildikó (a TTE alelnöke, történelemtanár), illetve Kis Sándor (történelemtanár) voltak. A programot Stumpf András újságíró vezette, először a vitaindító előadásokra került sor.
Szabados György kiemelte, hogy az új tankönyvek a tudományos hitelesség, a módszertani hatékonyság, illetve a NAT és a kerettantervek általi tananyagcsökkentés szempontjai alapján készültek. Elmondta, hogy ezzel párhuzamosan a magyar történelem nagyobb szerephez jutott, a nemzeti identitás közvetítésének pedig pártpolitikán felülemelkedő megközelítése valósult meg. Új elemként természettudományos diszciplínák is teret kaptak, ilyen például III. Béla király arcrekonstrukciója. A további újítások közül kiemelte a finnugor szó jelentőségét, amely kiváló példa arra, a nyelvtörténet hogyan korrelál a néptörténettel. Másik fontos kérdés a hun–magyar hagyomány, melyet nem lehet például a sumer–magyar rokonsággal társítani, hiszen eszmetörténeti szempontból is jelentős különbségek vannak. A tankönyvek a kettős honfoglalás, a sztyeppe-államiság kérdését is tárgyalják. Továbbá Bölcs Leó, bizánci uralkodó forrására hivatkozva, a kettős fejedelemség létét cáfolják a szerzők. A kalandozások tervezett hadjáratokként, Szent István pedig új államalapítóként vannak ábrázolva. Zárásként kiemelte, hogy a történelem eredményeinek változása szükségessé teszik a tankönyvek tartalmának módosítását is.
Klima László felszólalásában a tankönyvek őstörténetről szóló részét vizsgálta. Elsősorban a mondai hagyománnyal, a mondákkal szembeni forráskritikát hiányolta, hiszen – például az ötödikes tankönyvekben – a mondák mellett célzatos hangulatkeltés is megfigyelhető. Mind a négy könyv esetében érzékelhető, hogy a tényekkel szemben, a dicsőséges múlt bemutatására törekszik. Hiányolta a nyelvcsere fogalmánál a kifejtést, hiszen nem derül ki, hogy mikor, hol és miért kerülhetett erre sor. A könyv Muagerisz király nevéből eredezteti a magyar népnevet, azonban fontos lenne feltüntetni más elképzeléseket is. A finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a történelemtankönyv pontatlan, illetve példaként említett olyan magyar nyelv tankönyvet, amely jól fogalmazza meg a nyelvészeti álláspontot. Azonban pozitívumként emelte ki a nyelvrokonság és a néprokonság közötti különbségtételt.
Repárszky Ildikó vitaindító előadásában elsősorban következetlenségeket, pontatlanságokat, aránytalanságokat emelt ki, ilyen például a Római Birodalom és a Hun Birodalom egyenrangúként való ábrázolása. Kritikaként fogalmazta meg, hogy sokszor a lényeg az apróbetűs részben található meg. A tartalmi felépítésben is ellentmondások találhatók, hiszen előbb, a középkor fejezeten kívül mutatja be az arab és frank államokat. Repárszky hiányolta a tankönyvek lektorálásával kapcsolatban a külső véleményt. Hangsúlyozta, hogy a magyar fejlődéstörténet alapján nem lehet megtanítani az európait. Továbbá hiányolta az alternatív elméletek mellett az érveket, ellenérveket is. Erre kiváló példa a kettős honfoglalás, ami kifejtésre került, azonban az ellentétes álláspont hiányozik.
Kis Sándor módszertani szempontból vizsgálta a tankönyveket. Elemzési kérdésként felvetette, hogy a megváltozott világ, a pedagógia új eredményei milyen mértékben jelennek meg a törzsanyag mellett. Azt is fontos szempontként határozta meg, hogy tanórai használatra, otthontanulásra, illetve online oktatásra alkalmasak lehetnek-e. Továbbá hiányolta a tankönyvekből a korosztályok, iskolatípusok alapján megvalósuló differenciálást is.
A megfogalmazott kritikákra reagálva – már kerekasztal keretében – Szabados hangsúlyozta, hogy a tankönyvek prototípusok. Muagerisz király és a magyar névnép párhuzamával kapcsolatban Moravcsik Gyula bizantológus tanulmányára hivatkozott. Klima ezzel kapcsolatban elmondta, hogy bár lehet alapja a közel százéves tanulmánynak, azonban ma a kutatók inkább úgy vélekednek, hogy a magyar nép nem tartózkodott több száz évet a Kaukázus előterében. Szabados a mítoszok tankönyvbeli helyzetére vonatkozóan azok régi hagyományokon alapuló valóságmagját hangsúlyozta. Repárszky reflektálva erre, valóságelemek magyarázatát hiányolta. Továbbá a nyelvészeti kérdések megjelenését Szabados azzal indokolta, hogy a finnugor felfogás a kulturális kód részét képezi. Sajnos elmondható, hogy a vitában a tantárgy-pedagógiai szempontjai kevésbé jelentek meg, bár a történelemtanárok számára ez is kardinális.
A vita, és egyben a konferencia végére sikerült néhány kérdésre választ kapniuk a résztvevőknek, azonban számos kérdés nyitva maradt, további diskurzust igényelve. A szakmai nap kétségtelenül hasznos volt a történelemtanárok és a történelmet kedvelők számára, hiszen sok új szempontot adott a tények, áltények kritikus értékeléséhez.
Herczeg Annamária
Ezt olvastad?
További cikkek
Tematikus ismétlő feladatlapok az emelt szintű történelem érettségi felkészítéshez
Az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészítés többféleképpen történhet, de az új ismeretek tanításához képest mindenképpen eltérő módszertani eszközöket igényel. A korábbi érettségi vizsgafeladatokhoz könnyen hozzáférhetünk, illetve nagy számban állnak […]
Se veled, se nélküled? – Miről mondunk le azzal, ha az iskolai okoseszközök korlátozása megvalósul?
Az okoseszközök az életünk részévé váltak. Meggyőződéses tömegközlekedőként magam is szeretem az e-bookolvasómat, a telefonomat, de azért nem mondtam le a hagyományos olvasmányaimról sem: könyv és nyomtatott sajtótermék mindig van […]
Világkörüli útra indul a Kodály-módszer: Két nemzetközi konferencia a kádári Magyarországon
Hatvan évvel ezelőtt két Magyarországon megrendezett nemzetközi konferencia hozott széleskörű elismerést a magyar zeneoktatás számára és indította világkörüli diadalútjára a Kodály-módszert. 1964 nyarán Budapesten tartotta találkozóját az UNESCO két zenei […]
Előző cikk
Pázmány Péter – Bíboros, Esztergom érseke és Magyarország prímása
Pázmány Péter (1570–1637) az egyik legkiválóbb személyisége volt a kora újkori Magyarország történelmének. Protestánsként született, diákként áttért a katolikus vallásra, majd később jezsuita szerzetessé vált. A Társaság követelményével szemben, miszerint […]