Prostitúció a 19. századi Budapesten – Völgyi Réka az elBeszélő vendége

Völgyi Réka írja a Budapesti Levéltári Mozaikokban: „Milyen volt az élet a századfordulón egy budapesti bordélyban? Sajnos a levéltári iratanyagokban nem maradt fenn olyan forrás, amin keresztül egy konkrét bordélyház mindennapi működését lehetne rekonstruálni, így több kisebb esetből próbálunk következtetéseket levonni a hazai bordélyéletet illetően. Mivel elsődlegesen rendőrségi iratanyagból dolgoztunk, így ennek a világnak az árnyoldalát lehetett jobban megfogni. Azt a meseszerű képet szeretnénk cáfolni, ami szerint ezek a bordélyok olyan helyek voltak – legalábbis a nagy részük – ahol a nők luxus körülmények között, szép ruhában élték a gondtalan életüket.”

Vannak olyan témák, amelyek még ma is tabunak számítanak (a popkultúrában azonban már annál népszerűbbek), és az általános jóízlés nem tartja feltétlenül egy emelkedettebb hangvételű beszélgetés elfogadott témájának a prostitúció kérdését. Ez a vélekedés persze változhat, ha a prostitúció történeti perspektívában kerül szóba, ekkor a téma könnyen eufemizálódhat és egzoticizálódhat, hiszen a történeti távlat már emelkedettebbé, elfogadhatóbbá és intellektuálisabbá teszi az egész kérdéskört. Vagy mégsem? Hajlamosabbak vagyunk-e engedékenyebben viszonyulni a 19. századi örömlányokhoz, mint a 21. század szexmunkásaihoz? Melyek azok az elemek, amelyek két évszázad alatt mit sem változtak ebben a (fél)illegális iparágban, amelyet a közbeszéd (talán nem alaptalanul) a legősibb foglalkozásként azonosít?

völhyi réka

Hogy ezekre a kérdésekre legalább részben választ tudjunk adni, szükségünk van egy olyan történészre, aki kifejezetten a prostitúció témakörére szakosodott. Az Újkor.hu közösen a The History Geek podcasttel ezért felkereste Völgyi Réka történészt, aki egyórás beszélgetésünk során valamennyi kérdésünkre válaszolt, és bevezetett doktori kutatása előzményeibe, elmesélte, hol tart jelenleg, és a témával kapcsolatos néhány tévhitet is kiigazított.

Völgyi Réka a Budapest Főváros Levéltára munkatársa, aki az ELTE-n folytatja doktori tanulmányait. A beszélgetésből kiderül, hogy hogyan találkozott a prostitúciótörténet témakörével, mivel foglalkozott ezt megelőzően, és milyen a téma nemzetközi és hazai kutatottsága. Arról is beszélgettünk, hogy a 19. században játszódó filmekben, sorozatokban többször idelizált foglalkozás milyen veszélyekkel járt, például a Kincsem című filmben ábrázolt bordély mennyiben felelhetett meg a történelmi hűségnek ebben a témakörben? És mi a helyzet a madámokkal? (Az is kiderül, vajon a források is így emlegetik-e a bordélyokat vezető nőket). Hogyan nézett ki a sokak által hallomásból ismert és használt “bárca”?

“Az élet egy bordélyban nem csupa fényűzés, csillogás és mulatság egy  nő számra, főleg nem egy fiatal lány számára a századforduló idején a fővárosban. A kéjnőknek sok nehézséggel és adott esetben erőszakkal  kellett szembenézniük, hiszen a kuncsaftok mellett a  bordélytulajdonosoknak is ki voltak szolgáltatva.”

Aki érdeklődik a téma iránt, ajánljuk a Réka által publikált írásokat itt, itt és itt.

A beszélgetés pedig itt tekinthető/hallgatható meg:

Ezt olvastad?

1944-ben, 80 éve kezdődött a Magyarország elleni Szövetséges bombázó hadjárat. Ezek a támadások Szeged városát sem kímélték, 1944 június 2-a
Támogasson minket