A Himnusz kézirata és a magyar kultúra napja
Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük 1989 óta. A jogalkotók választása nem véletlenül esett erre a napra: 1823-ban ekkor zárta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. A vers eredetije máig fennmaradt, és 1946 óta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A kézirat kalandos történetéről, Magyarország nemzeti könyvtárába kerüléséréről, illetve fizikai állapotáról rövid interjú jelent Földesi Ferenc kézirattári osztályvezetővel az Országos Széchényi Könyvtár blogján 2011-ben, amelyet a mai kerek évfordulóra tekintettel idézünk fel.
A Himnusz útja az Országos Széchényi Könyvtárba
Sok vers keletkezési dátumát nem ismerjük. A Himnusz azért nem tartozik ebbe a halmazba, mert fennmaradt az eredeti kézirat, és Kölcsey saját kezűleg írta rá a végső tisztázás dátumát. A költő 1838-ban elhunyt, s kéziratainak nagy részét unokaöccsére, Kölcsey Kálmánra – akihez a Parainesist is írta – hagyta. A kéziratokat mind a Magyar Tudományos Akadémia, mind Heckenast Gusztáv könyvkiadó meg szerette volna vásárolni, azonban a tárgyalások elakadtak. A család birtokában maradó iratok nemzedékről nemzedékre öröklődve eltűntek a nyilvánosság szeme elől, majd csak 1944-ben tűntek fel újra. 1946-ban az akkori tulajdonos, Szenes Magda az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozta a teljes csomagot, ahol ma is szakavatott körülmények között őrzik darabjait.

A Himnusz fizikai állapota
A Himnusz kéziratát eredetileg egy kettéhajtott lappár alkotta, az írás pedig a belső oldal hátlapján kezdődött. Mára a lappár kettészakadt. Mindkét lap széle kopott, a második lap hiányos is, és a lyuk égésnyomra emlékeztet. Elképzelhető, hogy nem tűzkár érte, hanem tinta ömlött a papírra, amely a későbbiekben lyukat mart rajta. A kézirat egyéb tekintetben sértetlen, a papír jó állapotban van, műtárgyvédelmi szempontból nincs vele gond, így az elmúlt évtizedekben már több kiállításon meg lehetett tekinteni.
A kivonatolt interjú Nemzeti Himnuszunk kalandos útja címmel jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár blogján 2011. február 4-én. A szöveg ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében.
Szőts Zoltán Oszkár
Ezt olvastad?
További cikkek
Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök
Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én megtörténik a nyilvánosságra hozatal. A témát a közeljövőben bővebben körbe […]
Felhívás | XI. Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Tábora
Immár tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Belvedere Meridionale Alapítvány főszervezésében a XI. Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Tábora. Az esemény legfőbb célja, hogy az utánpótlásnevelés hatékony tere legyen, segítse a generációk […]
Lengyel–magyar sorsközösség a 20. század viharaiban – kiállítás nyílik Łukasz Ciepliński emlékére
A lengyel és a magyar történelem 20. századi tapasztalatai számos ponton találkoznak: megszállások, diktatúrák és szabadságküzdelmek formálták mindkét nemzet emlékezetét. E közös történelmi örökségre irányítja a figyelmet a „Szeresd Lengyelországot!” […]
Előző cikk
Pragmatizmus, hagyomány és modernizáció – Konferencia Mária Terézia uralkodásáról
A Magyar Történelmi Társulat és az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2022. december 15-én konferenciát szervezett az MTA Székház Nagytermében, amely Mária Terézia uralkodását állította a középpontba. A Pragmatizmus, hagyomány […]











