A Himnusz kézirata és a magyar kultúra napja
Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük 1989 óta. A jogalkotók választása nem véletlenül esett erre a napra: 1823-ban ekkor zárta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. A vers eredetije máig fennmaradt, és 1946 óta az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A kézirat kalandos történetéről, Magyarország nemzeti könyvtárába kerüléséréről, illetve fizikai állapotáról rövid interjú jelent Földesi Ferenc kézirattári osztályvezetővel az Országos Széchényi Könyvtár blogján 2011-ben, amelyet a mai kerek évfordulóra tekintettel idézünk fel.
A Himnusz útja az Országos Széchényi Könyvtárba
Sok vers keletkezési dátumát nem ismerjük. A Himnusz azért nem tartozik ebbe a halmazba, mert fennmaradt az eredeti kézirat, és Kölcsey saját kezűleg írta rá a végső tisztázás dátumát. A költő 1838-ban elhunyt, s kéziratainak nagy részét unokaöccsére, Kölcsey Kálmánra – akihez a Parainesist is írta – hagyta. A kéziratokat mind a Magyar Tudományos Akadémia, mind Heckenast Gusztáv könyvkiadó meg szerette volna vásárolni, azonban a tárgyalások elakadtak. A család birtokában maradó iratok nemzedékről nemzedékre öröklődve eltűntek a nyilvánosság szeme elől, majd csak 1944-ben tűntek fel újra. 1946-ban az akkori tulajdonos, Szenes Magda az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozta a teljes csomagot, ahol ma is szakavatott körülmények között őrzik darabjait.
A Himnusz fizikai állapota
A Himnusz kéziratát eredetileg egy kettéhajtott lappár alkotta, az írás pedig a belső oldal hátlapján kezdődött. Mára a lappár kettészakadt. Mindkét lap széle kopott, a második lap hiányos is, és a lyuk égésnyomra emlékeztet. Elképzelhető, hogy nem tűzkár érte, hanem tinta ömlött a papírra, amely a későbbiekben lyukat mart rajta. A kézirat egyéb tekintetben sértetlen, a papír jó állapotban van, műtárgyvédelmi szempontból nincs vele gond, így az elmúlt évtizedekben már több kiállításon meg lehetett tekinteni.
A kivonatolt interjú Nemzeti Himnuszunk kalandos útja címmel jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár blogján 2011. február 4-én. A szöveg ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében.
Ezt olvastad?
További cikkek
Történelmi kötetek és programok a 94. Ünnepi Könyvhéten
Az Ünnepi Könyvhetet idén 94. alkalommal rendezik meg. A 2023. június 8–11. közötti eseménynek Budapesten a Vörösmarty tér, a Vigadó tér és a Duna-korzó terület fog otthont adni, de más […]
Tisztújító közgyűlés a Magyar Történelmi Társulatban
2023. május 13-án tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Történelmi Társulat. Nyolc év után leköszönt elnöki posztjáról Hermann Róbert, illetve a főtitkári pozícióról Csukovits Enikő. Az ülésen értékelték az elmúlt időszak […]
VallásCooltúra – Vallásokról, vallástudományról közérthetően
Mi köze van a Q-Anonnak és az összeesküvés-elméleteknek a valláshoz? Mi a különbség a vallási turizmus és a zarándoklat közt? Mi a helyzet a sorozatgyilkosokkal és az ő esetleges vallási […]
Következő cikk
Spanyol Habsburgok és magyar arisztokraták nyomában - interjú Martí Tibor történésszel
Martí Tibor a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki Barcelonában született, de tanulmányai és tudományos munkássága Magyarországhoz kötik. Főbb kutatási területei a Magyar Királyság 17. századi politikai elitje és […]
Előző cikk
Pragmatizmus, hagyomány és modernizáció – Konferencia Mária Terézia uralkodásáról
A Magyar Történelmi Társulat és az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya 2022. december 15-én konferenciát szervezett az MTA Székház Nagytermében, amely Mária Terézia uralkodását állította a középpontba. A Pragmatizmus, hagyomány […]