„A történelem nemcsak királyokról, hercegekről, vagy csatákról szól.” – Interjú Mihalik Béla Vilmossal
Elkötelezetten kutatja a Magyarország oszmán megszállás utáni újjáépítését hozó XVII-XVIII. század történetét, rendszeresen megfordul a Vatikáni Titkos Levéltárban, és világi létére kiváló kapcsolatot ápol a jezsuita renddel. A ma harmincadik születésnapját ünneplő Mihalik Béla Vilmossal, a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár vezetőjével, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének fiatal kutatójával beszélgettünk.
Újkor.hu: Mintha tegnap lett volna, hogy 2003 szeptemberében, egyetemi tanulmányaink első napján rögtön együtt álltunk sorba, hogy feliratkozzunk Várady László tanár úr szemináriumára. Akkor azt mondtad, hogy a történelem mellett a magyar szakot is most kezded. Miért pont ide felvételiztél?
Mihalik Béla Vilmos: Eredetileg középiskolai tanár szerettem volna lenni, ezért jelentkeztem erre a szakpárra. Aztán rájöttem, hogy ez így együtt nem nekem való, leadtam a magyar szakot és leszámoltam magamban a középiskolai tanári vágyakkal is. Beadtam a felvételimet levéltár szakra, amivel már egy kutató történészi lehetőség felé próbáltam nyitni.
Miért specializálódtál a XVII-XVIII. századra?
A történettudomány iránti érdeklődésem gyerekkoromban kezdődött, konkrétan az Egri csillagokkal, így a kora újkori töltés már akkor megvolt. Persze mikor először olvastam 7-8 éves koromban a regényt, akkor még fogalmam sem volt arról, mi az a kora újkor. Amikor később az egyetemre kerültem, akkor a késő Árpád-kor vonzott leginkább, aztán fokozatosan visszatolódtam a kora újkor felé. Mai napig nagyon érdekel a középkor, de úgy éreztem, a kora újkorban több nagy ismeretlen terület van még, ahol lehet újat mondani.
Mik ezek a hiányosan ismert területek, ahol úgy érzed, betöltendő űr van?
Az ország a másfél évszázados kataklizma, azaz az oszmán megszállás után ekkor állt újra talpra, aminek rengeteg aspektusa van. Hogy épült újjá az ország szervezete, adminisztrációja? Hogy alakultak a társadalom mindennapjai? Hogy szerveződik újjá az élet egy ilyen hosszú megszállási periódus után? Milyen szerepet játszott az egyház az újjáépítés során? Rengeteg a nyitott kérdés, amiben lehet és kell is új kutatásokat végezni.
Tavasszal védted meg summa cum laude minősítéssel a doktori disszertációdat az ELTE BTK-n, a képzés abszolutóriumát azonban 2011-ben már megszerezted és rögtön utána sikerült elhelyezkedned a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárában. Hogyan kerültél oda?
A doktori témavezetőm, Molnár Antal segítségével. Ő volt a korábbi jezsuita levéltáros, és akkor került ki a Római Magyar Akadémia élére. Olyan embert kerestek a helyére, akinek megvan a megfelelő levéltári végzettsége, aki egyháztörténettel is foglalkozik, és persze a rendtörténet sem áll tőle távol. Mindhárom elvárásnak megfeleltem, így rám esett a választás.
Sőt, fiatal korod ellenére egyenesen te lettél a levéltár igazgatója. Ez hogy alakult?
Ez persze szépen hangzik, de valójában egy nagyon kicsi levéltárról van szó. Őszintén szólva összesen ketten dolgozunk ott, én mint levéltáros és könyvtáros kollégám. Hivatalosan ő a beosztottam, de inkább kollegiális a viszonyunk. Ennek ellenére igazgató a hivatalos titulusom, bár a levéltárvezetőt szívesebben használom, ha fel kell tüntetni a pozíciómat.
Fotó: Czope Anna
Milyen érzés világiként egy szerzetesrendnél dolgozni?
Voltaképpen sok világi munkatárs van a rendnél, ezért nem gondolom, hogy ez olyan különleges lenne. Számomra inkább az jelent sokat, amit itt láthatok-hallhatok. Mondok egy példát. Az atyák és a világi munkatársak együtt ebédelnek. A rend doyenje, a 95 éves Hevenesi János atya néha szokott mesélni, és amikor csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy „és akkor bejött Mindszenty bíboros”, akkor tudatosul bennem, hogy ő megélte mindazt, amit én csak könyvben olvashattam.
Nem biztos, hogy minden olvasó tisztában van a jezsuita rend tevékenységével. Mondanál róluk néhány szót?
Alapvetően egy missziós rendről van szó, és ez a tevékenység nagyon sokrétű. Benne van a tanítás, ami már a kora újkorban nagyon fontos tevékenysége volt a rendnek. Gondoljunk akár az ELTE jogelődjének számító nagyszombati egyetem megalapítására, akár a Pázmány-féle hitvita-irodalomra. Ma is van egyébként oktatási intézményük, a miskolci Fényi Gyula Gimnázium, de üzemeltetnek ezen kívül lelkigyakorlatos házakat, újságokat és könyveket adnak ki, tehát sokrétűen próbálják segíteni a mai katolikus értelmiséget. Idén ünnepeltük egyébként a rend újraindulásának kétszázadik évfordulóját, ez 1814. augusztus 7-én történt. Ez alatt a két évszázad alatt az egyik legnépszerűbb és talán legnépesebb férfi szerzetesrenddé vált a világon, ráadásul Ferenc pápa is jezsuita szerzetes, így a rend ma különleges helyzetben van.
2012 óta az MTA BTK TTI-ben is dolgozol fiatal kutatóként. Hogy fogadták a rendben, hogy még egy állást elvállaltál?
Rendkívül nyitott a légkör, így minden kutatómunkámat támogatják, még a külföldi ösztöndíjakat is. Örülnek, hogy a máshol szerzett tapasztalataimat visszaforgatom a munkámba.
Hogy érzed magad az Intézetben?
Történelem szakos hallgatóként, miután a középiskolai tanári vágyakról letettem, az volt az álmom, hogy itt dolgozhassak, és megadatott, hogy valóra váljon. Két év után még mindig néha meg kell csípnem magamat, hogy igaz-e? Hihetetlen munkahely. A környezet és a kollégák nagyon motiválóak, olyan szakemberekkel dolgozhatok együtt, akiknek a nevét régóta ismerem, hiszen olvastam a munkáikat. Nem elhanyagolható, hogy amellett persze, hogy részt kell venni az intézet közfeladataiban, rengeteg kutatási szabadságot kapunk.
Milyen kutatásokat folytatsz jelenleg?
Elsősorban a doktori disszertációmat szeretném kiadni könyv formájában, ezt az Intézet támogatja is. A remélhetőleg jövő ilyenkorra kézbe vehető kötet az egri egyházmegye XVII. századi megújulását mutatja majd be. Ezt szeretném folytatni, így megkezdtem a XVIII. századra vonatkozó kutatásokat, de még nem az egész egyházmegyére kiterjedően, hanem egyelőre a Jászkunság katolikus egyházának török utáni újjászervezését vizsgálom. Ehhez már nagyjából összegyűjtöttem a forrásanyagokat, már csak néhány kiegészítés kell. Emellett egy nagyobb fába is belevágtam a fejszémet, szintén a disszertációmhoz kapcsolódóan, ami a Habsburg udvar és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak vizsgálatát jelenti XII. Ince pontifikátusa (1691-1700) idején. Van még két kisebb, részben már összegyűjtött anyagom. Az egyik egy római intézmény, az Ospizio dei Convertendi, amely a világ minden részéről Rómába érkező és katolizálni kívánó protestánsok részére létrehozott intézmény, ahonnan a magyarok adatait gyűjtöttem össze. A másik a székely unitárius köznemesi családok XVIII. századi stratégiái arra vonatkozóan, hogy hogyan tarthassák meg vallásukat és egyházszervezetüket politikai befolyásuk elvesztése után is.
Mit szeretsz legjobban a történészmunkában?
Az alkotási folyamatot a legelejétől a végéig. Ahogy az apró kicsi adatokat sorra megtalálom és összeállnak egy egésszé. Ahogy a három magyarországi levéltári adat akkor áll össze, amikor találok melléjük egy negyediket a vatikáni levéltárban. Ez az egész hátborzongatóan izgalmas.
Ha már a vatikáni levéltárat említetted, tényleg annyira misztikus hely, mint amennyire újabbkori regények, filmek alapján gondolhatjuk?
Sokszor szoktunk beszélni erről azokkal, akik megfordultak már ott. A kép, amit a Da Vinci kód, az Angyalok és Démonok, és nem is tudom, még milyen más filmek mutatnak, teljesen hamis. Voltaképpen ugyanolyan, mint bármelyik másik levéltár. Sok félreértés fakad a nevéből. Az Archivum Secretum Vaticanum ugyanis valójában a pápák magánlevéltárát jelenti, nem pedig egy szupertitkos levéltárat, ahogy fordítani és értelmezni szokták. Ebből fakadóan nagyobb titkokat sem őriznek ott, mint más levéltárakban és a bejutás sem komplikáltabb, mint máshol.
Mit szeretnél megmutatni az embereknek a kutatásaiddal?
Azt, hogy a történelem nemcsak királyokról, hercegekről, vagy csatákról szól. A történelemben ugyanúgy ott vannak a hétköznapi emberek is. Szeretem a saját kutatásaim során megmutatni, hogy az alulról jövő igények hogyan hatnak felső szinteken, ugyanakkor az ott meghozott döntések hogyan ültetődnek át a gyakorlati életbe az alsóbb szinteken. Nekem ezek az igazán fontos dolgok, nem a bemagolandó évszámok.
Szőts Zoltán Oszkár
Ezt olvastad?
További cikkek
Filmekről történész szemmel – Az elBeszélő podcast vendége Paár Ádám
A TheHistoryGeek csatorna és az Újkor.hu közös beszélgetős portréműsora, az elBeszélő legújabb adásában Árvai Tünde, Lengyel Ádám és Maróti Zsolt Viktor szerkesztőink Paár Ádámmal beszélgettek, részben nemrég megjelent A kosztümös filmekről történész szemmel című könyve kapcsán. […]
„Boldog vagyok, hogy a mai napig élek. Az igazságosság győzött. De semmi sem fakult ki az emlékezetemből.” – Anna M. Larina Buharina élete a tomszki fogságban
Jelen írásban Anna Mihajlovna Larina Buharina életébe, annak is elsősorban egy rövidebb szakaszába teszünk betekintést. Mivel Anna Larina több büntetésvégrehajtási intézményt is megjárt, életéről csupán átfogó képet adunk, és annak […]
Az álmok költője: Stéphane Mallarmé
A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány viszonylag könnyen értelmezhető verset, melyekből általános képet kaphatunk a kor […]
Előző cikk
Megnyitott a Lajta Monitor Múzeumhajó
Pénteken, augusztus 15-én adták át a Lajta Monitor Múzeumhajót a Parlament előtt számára kialakított kikötőben. A hajó felbecsülhetetlen értéket képvisel, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen fennmaradt, úszóképes hadihajója. Hende Csaba […]