„A történelem nemcsak királyokról, hercegekről, vagy csatákról szól.” – Interjú Mihalik Béla Vilmossal
Elkötelezetten kutatja a Magyarország oszmán megszállás utáni újjáépítését hozó XVII-XVIII. század történetét, rendszeresen megfordul a Vatikáni Titkos Levéltárban, és világi létére kiváló kapcsolatot ápol a jezsuita renddel. A ma harmincadik születésnapját ünneplő Mihalik Béla Vilmossal, a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár vezetőjével, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének fiatal kutatójával beszélgettünk.
Újkor.hu: Mintha tegnap lett volna, hogy 2003 szeptemberében, egyetemi tanulmányaink első napján rögtön együtt álltunk sorba, hogy feliratkozzunk Várady László tanár úr szemináriumára. Akkor azt mondtad, hogy a történelem mellett a magyar szakot is most kezded. Miért pont ide felvételiztél?
Mihalik Béla Vilmos: Eredetileg középiskolai tanár szerettem volna lenni, ezért jelentkeztem erre a szakpárra. Aztán rájöttem, hogy ez így együtt nem nekem való, leadtam a magyar szakot és leszámoltam magamban a középiskolai tanári vágyakkal is. Beadtam a felvételimet levéltár szakra, amivel már egy kutató történészi lehetőség felé próbáltam nyitni.
Miért specializálódtál a XVII-XVIII. századra?
A történettudomány iránti érdeklődésem gyerekkoromban kezdődött, konkrétan az Egri csillagokkal, így a kora újkori töltés már akkor megvolt. Persze mikor először olvastam 7-8 éves koromban a regényt, akkor még fogalmam sem volt arról, mi az a kora újkor. Amikor később az egyetemre kerültem, akkor a késő Árpád-kor vonzott leginkább, aztán fokozatosan visszatolódtam a kora újkor felé. Mai napig nagyon érdekel a középkor, de úgy éreztem, a kora újkorban több nagy ismeretlen terület van még, ahol lehet újat mondani.
Mik ezek a hiányosan ismert területek, ahol úgy érzed, betöltendő űr van?
Az ország a másfél évszázados kataklizma, azaz az oszmán megszállás után ekkor állt újra talpra, aminek rengeteg aspektusa van. Hogy épült újjá az ország szervezete, adminisztrációja? Hogy alakultak a társadalom mindennapjai? Hogy szerveződik újjá az élet egy ilyen hosszú megszállási periódus után? Milyen szerepet játszott az egyház az újjáépítés során? Rengeteg a nyitott kérdés, amiben lehet és kell is új kutatásokat végezni.
Tavasszal védted meg summa cum laude minősítéssel a doktori disszertációdat az ELTE BTK-n, a képzés abszolutóriumát azonban 2011-ben már megszerezted és rögtön utána sikerült elhelyezkedned a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárában. Hogyan kerültél oda?
A doktori témavezetőm, Molnár Antal segítségével. Ő volt a korábbi jezsuita levéltáros, és akkor került ki a Római Magyar Akadémia élére. Olyan embert kerestek a helyére, akinek megvan a megfelelő levéltári végzettsége, aki egyháztörténettel is foglalkozik, és persze a rendtörténet sem áll tőle távol. Mindhárom elvárásnak megfeleltem, így rám esett a választás.
Sőt, fiatal korod ellenére egyenesen te lettél a levéltár igazgatója. Ez hogy alakult?
Ez persze szépen hangzik, de valójában egy nagyon kicsi levéltárról van szó. Őszintén szólva összesen ketten dolgozunk ott, én mint levéltáros és könyvtáros kollégám. Hivatalosan ő a beosztottam, de inkább kollegiális a viszonyunk. Ennek ellenére igazgató a hivatalos titulusom, bár a levéltárvezetőt szívesebben használom, ha fel kell tüntetni a pozíciómat.
Fotó: Czope Anna
Milyen érzés világiként egy szerzetesrendnél dolgozni?
Voltaképpen sok világi munkatárs van a rendnél, ezért nem gondolom, hogy ez olyan különleges lenne. Számomra inkább az jelent sokat, amit itt láthatok-hallhatok. Mondok egy példát. Az atyák és a világi munkatársak együtt ebédelnek. A rend doyenje, a 95 éves Hevenesi János atya néha szokott mesélni, és amikor csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy „és akkor bejött Mindszenty bíboros”, akkor tudatosul bennem, hogy ő megélte mindazt, amit én csak könyvben olvashattam.
Nem biztos, hogy minden olvasó tisztában van a jezsuita rend tevékenységével. Mondanál róluk néhány szót?
Alapvetően egy missziós rendről van szó, és ez a tevékenység nagyon sokrétű. Benne van a tanítás, ami már a kora újkorban nagyon fontos tevékenysége volt a rendnek. Gondoljunk akár az ELTE jogelődjének számító nagyszombati egyetem megalapítására, akár a Pázmány-féle hitvita-irodalomra. Ma is van egyébként oktatási intézményük, a miskolci Fényi Gyula Gimnázium, de üzemeltetnek ezen kívül lelkigyakorlatos házakat, újságokat és könyveket adnak ki, tehát sokrétűen próbálják segíteni a mai katolikus értelmiséget. Idén ünnepeltük egyébként a rend újraindulásának kétszázadik évfordulóját, ez 1814. augusztus 7-én történt. Ez alatt a két évszázad alatt az egyik legnépszerűbb és talán legnépesebb férfi szerzetesrenddé vált a világon, ráadásul Ferenc pápa is jezsuita szerzetes, így a rend ma különleges helyzetben van.
2012 óta az MTA BTK TTI-ben is dolgozol fiatal kutatóként. Hogy fogadták a rendben, hogy még egy állást elvállaltál?
Rendkívül nyitott a légkör, így minden kutatómunkámat támogatják, még a külföldi ösztöndíjakat is. Örülnek, hogy a máshol szerzett tapasztalataimat visszaforgatom a munkámba.
Hogy érzed magad az Intézetben?
Történelem szakos hallgatóként, miután a középiskolai tanári vágyakról letettem, az volt az álmom, hogy itt dolgozhassak, és megadatott, hogy valóra váljon. Két év után még mindig néha meg kell csípnem magamat, hogy igaz-e? Hihetetlen munkahely. A környezet és a kollégák nagyon motiválóak, olyan szakemberekkel dolgozhatok együtt, akiknek a nevét régóta ismerem, hiszen olvastam a munkáikat. Nem elhanyagolható, hogy amellett persze, hogy részt kell venni az intézet közfeladataiban, rengeteg kutatási szabadságot kapunk.
Milyen kutatásokat folytatsz jelenleg?
Elsősorban a doktori disszertációmat szeretném kiadni könyv formájában, ezt az Intézet támogatja is. A remélhetőleg jövő ilyenkorra kézbe vehető kötet az egri egyházmegye XVII. századi megújulását mutatja majd be. Ezt szeretném folytatni, így megkezdtem a XVIII. századra vonatkozó kutatásokat, de még nem az egész egyházmegyére kiterjedően, hanem egyelőre a Jászkunság katolikus egyházának török utáni újjászervezését vizsgálom. Ehhez már nagyjából összegyűjtöttem a forrásanyagokat, már csak néhány kiegészítés kell. Emellett egy nagyobb fába is belevágtam a fejszémet, szintén a disszertációmhoz kapcsolódóan, ami a Habsburg udvar és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak vizsgálatát jelenti XII. Ince pontifikátusa (1691-1700) idején. Van még két kisebb, részben már összegyűjtött anyagom. Az egyik egy római intézmény, az Ospizio dei Convertendi, amely a világ minden részéről Rómába érkező és katolizálni kívánó protestánsok részére létrehozott intézmény, ahonnan a magyarok adatait gyűjtöttem össze. A másik a székely unitárius köznemesi családok XVIII. századi stratégiái arra vonatkozóan, hogy hogyan tarthassák meg vallásukat és egyházszervezetüket politikai befolyásuk elvesztése után is.
Mit szeretsz legjobban a történészmunkában?
Az alkotási folyamatot a legelejétől a végéig. Ahogy az apró kicsi adatokat sorra megtalálom és összeállnak egy egésszé. Ahogy a három magyarországi levéltári adat akkor áll össze, amikor találok melléjük egy negyediket a vatikáni levéltárban. Ez az egész hátborzongatóan izgalmas.
Ha már a vatikáni levéltárat említetted, tényleg annyira misztikus hely, mint amennyire újabbkori regények, filmek alapján gondolhatjuk?
Sokszor szoktunk beszélni erről azokkal, akik megfordultak már ott. A kép, amit a Da Vinci kód, az Angyalok és Démonok, és nem is tudom, még milyen más filmek mutatnak, teljesen hamis. Voltaképpen ugyanolyan, mint bármelyik másik levéltár. Sok félreértés fakad a nevéből. Az Archivum Secretum Vaticanum ugyanis valójában a pápák magánlevéltárát jelenti, nem pedig egy szupertitkos levéltárat, ahogy fordítani és értelmezni szokták. Ebből fakadóan nagyobb titkokat sem őriznek ott, mint más levéltárakban és a bejutás sem komplikáltabb, mint máshol.
Mit szeretnél megmutatni az embereknek a kutatásaiddal?
Azt, hogy a történelem nemcsak királyokról, hercegekről, vagy csatákról szól. A történelemben ugyanúgy ott vannak a hétköznapi emberek is. Szeretem a saját kutatásaim során megmutatni, hogy az alulról jövő igények hogyan hatnak felső szinteken, ugyanakkor az ott meghozott döntések hogyan ültetődnek át a gyakorlati életbe az alsóbb szinteken. Nekem ezek az igazán fontos dolgok, nem a bemagolandó évszámok.
Ezt olvastad?
