A Túl az Óperencián című filmről

Az 1990-es évek elején a kelta kisnépek reneszánsza köszöntött be Hollywoodban. Az évtized során számos amerikai film idézte meg a skót és az ír történelmet, akár a 18. századi Skócia jakobita felkelésekkel és felföldi-délskót viszályokkal terhes korszakát (Rob Roy, Emberrablók), akár a középkori Skóciát (A rettenthetetlen) vagy éppen a 20. századi írországi történelem vérzivatarát (Michael Collins). Olyan népi hősök, mint Rob Roy, William Wallace vagy Michael Collins, a filmvászonra költöztek. A kosztümös filmek sorában sajátos helyet foglal el az éppen 30 éve, 1992-ben bemutatott Túl az Óperencián című romantikus kalandfilm, amelyet Ron Howard rendezett. Írásomban bemutatom, hogyan ábrázolja az alkotás az ír és észak-amerikai történelmet és társadalmat.

(Forrás: imdb.com)

A Nicole Kidman és Tom Cruise főszereplésével készült Túl az Óperencián (eredeti címe: Far and Away) című film cselekménye 1892-ben kezdődik, Írországban. Az alkotók igazi ír élettörténetet akartak forgatni, ezt jelzi, hogy hosszú ideig a film munkacíme az volt: Egy ír történet. Azonban, ha a lokális szín tekintetében a karakterek írek is, a boldogság utáni vágyuk egyetemes. Éppúgy el lehetett volna játszani a szegény parasztlegény, Joseph Donnelly (Tom Cruise) és az úri kisasszony, Shannon Christie (Nicole Kidman) meséjét bármely bevándorló közösség igaz társadalomtörténetének lepárlásaként.

A cselekmény és a főbb karakterek szoros kapcsolatban állnak a népmesék világával. Egy idős, szegény apa egyedül neveli három fiát valahol Nyugat-Írországban, egy ínségtől és adóbehajtóktól sújtott, nyomorgó faluban. Az öregember halálosan megsebesül egy balesetben, amikor zendülés tör ki a magas lakbérek ellen. Hazaviszik a kunyhójába, ahol hamarosan belehal a sebesülésébe, de előtte megáldja a legkisebb fiát. Joseph, a legkisebb fiú többre vágyik, mint durva modorú testvérei. Az önérzetes ifjú elindul hosszú vándorútra – akár a népmesék legkisebb fiúja –, és ő viszi a legtöbbre: elnyeri a „királykisasszony” kezét, aki a filmben földbirtokos kisasszony. A találkozástól a beteljesült szerelemig persze a két fiatalnak számos akadályt kell legyőznie, mind Írországban, mind Észak-Amerikában. Kettejük között nemcsak társadalmi ellentét feszül, hanem nemzetiségi is: Joseph ír, míg Shannon anglo-ír családból származik. Az anglo-írek egyszerre tartották magukat lojálisnak Írországhoz és a brit koronához.

(Forrás: imdb.com)

A népmesei szál mellett Joseph sorsa egy ember életébe sűríti az egymást követő bevándorló generációk amerikai boldogulásának történetét. Joseph keresztülmegy azon a társadalomtörténeti folyamaton, ahogyan az ír (német, lengyel, olasz stb.) paraszt Amerika földjén előbb nyomorog, kínkeservesen betagozódik az etnikailag és kulturálisan sokszálú munkásosztályba, vasutat épít, majd pedig visszatér a földhöz, de immár szabad emberként, a maga uraként.

(Forrás: imdb.com)

De hogyan is nézett ki az ír társadalom és politika, amelyből Joseph elindult? A 19. század végén a társadalmi, nemzetiségi, vallási és politikai ellentétek végletesen összefonódtak az akkor már 700 éve angol uralom alatt álló „smaragd szigeten”. Történetünk idején a Home Rule mozgalom Isaac Butt és Charles Stewart Parnell vezetésével már tizenkét éve küzdött az Ír-sziget önkormányzatáért. Az ún. írkérdésnek csak egyik oldala volt az önkormányzati küzdelem, a széles tömegek számára kézzelfoghatóbb volt a szociális igazságtalanság. A jórészt angol földbirtokosok által kivetett magas lakbérek létbizonytalanságba sodorták a bérlőket, akik feje fölött a kilakoltatás réme lebegett. Érdekeik védelmére 1879-ben megalakították a Földligát, amelynek elnökévé Parnellt választották.

A bérlők csendes, de erőszaktól nem mentes háborút vívtak a földbirtokosok és a hatóságok ellen. Legfőbb fegyverük az volt, hogy megtagadták a munkát azon földesurak birtokán, akik elűzték bérlőiket. Először egy Boycott nevű intéző tapasztalta meg a bérlők szolidaritásának erejét. Az ő neve fogalommá vált, és a bojkott egyes személyekre vagy árucikkekre az erőszakmentes ellenállás eszköze lett a világban. A brit hatóságok, éppúgy, mint negyven évvel korábban az angol és walesi géprombolók (ludditák) esetében, rendőri kérdésnek tekintették a bérlők harcát, és szigorú börtönbüntetést osztogattak a Földliga tagjainak, magát Parnellt is letartóztatták. A szigorral csak azt érték el, hogy tovább szították a bérlők haragját a szívtelennek és érzéketlennek mutatkozó angol kormányzat iránt. A földháború nem jutott nyugvópontra történetünk idején, sőt utolsó szakasza már párhuzamosan haladt, illetve egybefonódott az angol-ír háborúval (1919–1921).

(Forrás: imdb.com)

A film elején az idős Donnelly belekeveredik a lázongó tömegbe. Fia, Joseph bosszút forral apja haláláért, és a bűnbakot Christie uraságban találja meg. Írországban a Josephhez hasonló fiatalok először a 18. században verődtek bandákba, le-lecsapva a hatóságokra, adószedőkre és földbirtokosokra. E félgerilla, félbetyár, társadalmon kívüli szabadcsapatok különböző neveket viseltek (Fehér Fiúk, Zöld Fiúk, a Tölgy Fiai, Hooligans, azaz Huligánok), és a későbbi angolellenes harcosok (féniánusok, Ír Testvériség, IRA) bennük találták meg előképüket. Egy hajdani lázadó puskát ad Josephnek, és megnevezi egykori lázadásuk legendás vezetőjét, Holdfény Kapitányt. A név viselője egy ír származású ausztrál zsivány, Andrew George Scott volt.

Josephnek sikerül Christie közelébe férkőznie, és sikertelen merényletet kísérel meg a földesúr ellen. Christie lánya, Shannon szintén lázadó természet. Ő a rákényszerített kisasszony szerep, a konzervatív nőnevelés ellen lázad. Joseph és Shannon együtt szöknek meg, és hosszú hajóút után New York-ban érnek partot. A lány eredetileg csak szolgálónak tekinti a fiút, ám az idő előrehaladtával egyre jobban megkedveli. Amerika földjén Shannon rádöbben, hogy úri rangja semmit nem ér, ezért rászorul a talpraesett, eszét és öklét egyaránt gyorsan használó férfi segítségére.

A film a történelmi tényeknek megfelelően zsúfoltnak és szegényesnek mutatja be a bevándorlók életét a gyorsan növekvő nagyvárosban. Éppen az 1890-es évek az időszak, amikor a városi társadalom olyan szociográfiák témája lesz, mint Jacob Riis Hogyan él minden második ember című műve. Megismertették a közvéleményt a nagyvárosi lét minden sötét részletével: a prostitúcióval, a gyermekmunkával, a szervezett bűnözéssel, a tisztaság hiányával és a munkások kizsákmányolásával. A fentiek közül hőseink szinte mindegyiket megtapasztalják saját bőrükön.

(Forrás: imdb.com)

A leghatalmasabb ír bandafőnök veszi pártfogásába Josephet és Shannont, és elhelyezi a párost a helyi bordélyban. Míg Shannon úri kisasszony létére kénytelen munkát vállalni egy gyárban, Joseph ökölvívással szerzi a betevőt mindkettejük számára. Hosszú ideig az ír népesség határozta meg New York etnikai arculatát. A 19. század végén azonban a nagy bevándorlás átszínezte a lakosságot, és az olaszok meg kelet-európaiak hulláma már kiváltotta az ellenállást az ír népességből éppúgy, mint az angolszászból. Az ír-olasz ellentét a filmben egy kétes sportszerűségű kocsmai ökölvívásban jelentkezik, ahol mindkét fél nemzeti zászlókkal biztatja a saját játékosát. Joseph sikeresen küzd olasz ellenfelével, amikor azonban vereséget szenved, a bandafőnök kidobatja az embereivel a fiút és Shannont a bordélyházból.

(Forrás: imdb.com)

A két számkivetett télvíz idején menedéket lel egy üresnek tűnő belvárosi villában. Innen menekülniük kell a visszatérő tulajdonos elől, és Josephet lövés éri. Közben Írországban Holdfény Kapitány jelszóval éjszakai támadók felgyújtják a Christie család kúriáját. Christie és felesége, valamint Shannon kérője elhagyják Írországot, és szintén kivándorolnak Amerikába, persze, jóval előkelőbb körülmények közepette, mint a két fiatal. Később a Joseph–Shannon páros és Christe-ék találkoznak. Joseph már megbocsátott a földesúrnak. Shannon kérője viszont igyekszik mindenben keresztbe tenni a fiúnak. Kettejük viszonyát kiélezi a múlt: a kérő felgyújtotta a lakbérrel tartozó Josephék kunyhóját. Írországban a törvény, a hatóság az urak mellett állt. Amerikában viszont egyenlő félként állnak egymással szemben, és Josephnek van módja elégtételt venni, amit a film végén meg is tesz.

A társaság elindul Nyugat felé, az utolsó szűzföldek irányába. Míg Christie úr az agrárius életformát tartja csak úrhoz méltónak, Joseph a vasútnál vállal munkát. Amikor Joseph tudomást szerez az oklahomai szabad földekről, elhagyja a vasútépítőket. Oklahoma földjét az amerikai kormány eredetileg Indián Territórium néven az őslakosok lakóhelyének jelölte ki, ám a telepeshullám nyomása alatt Washington kénytelen volt megnyitni egy nagy földterületet a Territórium középső részén. Hogy elejét vegyék az önkényességnek, a katonák senkit nem engedtek be a kijelölt földterületre 1889. április 22. déli 12 óráig. Amint az óra elütötte a tizenkettőt, elsütöttek egy ágyút, és a földre vágyakozó emberek – ki szekérrel, ki lovon, ki kerékpáron – megrohanták a területet, hogy minél nagyobb birtokot jelöljenek ki maguknak.

(Forrás: imdb.com)

Még háromszor ismételték meg a földrohamot: 1892-ben, 1893-ban és 1895-ben. A Túl az Óperencián egyetlen valós történelmi eseményt ábrázol: az 1893. szeptember 16.-i földrohamot, amikor a felsorakozott szekerek és lovasok ágyúdörgés jelére megindultak a kijelölt földekre, és igyekeztek minél jobb minőségű területen leszúrni a zászlóikat. A katonák brutálisan tartatták be a szabályokat: akik a jeladás előtt indultak, azokat lelőtték. A rendező finom kritikával él az arisztokrata Christie házaspárral szemben: ők, kicselezve a katonaságot, suttyomban kirakják a zászlót egy nekik tetsző területen. Joseph leszámol régi ellenségével, Shannon kérőjével egy verekedés során, és végül boldogan ölelkezik össze az úri kisasszonnyal. Amikor az úri kérőt megüti, azt mondja a dühtől lángoló tekintetű Joseph: „Ez nem Írország! Ez Amerika.” Mintegy kifejezve, hogy Amerikában, a szabadság honában a paraszt születésű Joseph is visszaüthet a földesúrnak.

(Forrás: imdb.com)

Összességében véve a Túl az Óperencián a mesék logikáját ötvözi a társadalomtörténeti folyamatok ábrázolásával. Utóbbi szempontból a film erénye, hogy nem fest rózsaszín képet a bevándorlók életéről és az amerikai kapitalizmus korabeli körülményeiről, de bemutatja a rongyok és kizsákmányolás mellett a reményt egy boldogabb, teljesebb életre, amely sokakat megmozgatott az óceán túloldalán. Az alkotás tisztelgés a bevándorlók generációi előtt, akik felépítették az országot, és egyúttal az ország előtt, amely új hazát nyújtott számukra. Mindezt azonban a film minden fölösleges patrióta utalás nélkül, romantikus módon teszi. A hazafiság megannyi amerikai filmben hangsúlyozott értéke helyett a demokratikus szellemre, az egyenlőségre helyeződik hangsúly. A paraszti Joseph és az úri Shannon szerelme révén kifejeződik az a remény, hogy Amerikában a társadalmi különbségek nem számítanak.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Három ország hőse – Tüköry Lajos életútja

Rendkívüli kötet jelent meg 2023 szeptemberében a Zrínyi Kiadónál: magyar, török és olasz nyelven vált közkinccsé a Csorba László történész

X