A Vitézi Rend megalapozása – 3. rész: jelentkezés a vitézi telekre

A Vitézi Rend létrehozásának folyamatát bemutató cikksorozatunk első részében az alapgondolatot és a célkitűzéseket ismertettük. A második fejezet a szervezeti építkezéssel párhuzamosan a felállítandó új intézménnyel szembeni megnyilvánulásokat mutatta be. Jelen írásunkban a vitézi telekre való jelentkezés mikéntjét részletezzük. Kitérünk a kérvények elbírálásának nehézségeire – ami a telekátadások megkezdésének elhúzódását eredményezte –, valamint a szervezet külső megjelenését meghatározó címerszerű jelvény megszületésének körülményeire is.

1921. január 9-én jelent meg a Belügyi Közlöny második számában a hamarosan leköszönő Ferdinándy Gyula m. kir. belügyminiszternek a vitézi telekre való jelentkezésről szóló 9.200/1920. B. M. eln. számú körrendelete. A valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének szóló jogszabály visszautalt a Budapesti Közlönyben 1920. december 18-án közzétett hirdetményre, amelyben a Vitézi Rend Széktartósága felhívta

„mindazokat a haza védelmében kitűnt, feddhetetlen honfiakat, akik az idézett hirdetményben közölt kellékek szerint a vitézi mértéket megütik és akik a vitézi telekkel járó közszolgálatokat híven és pontosan teljesíteni hajlandók és képesek is, hogy a vitézi telek elnyerése iránti kérvényüket a Kormányzó Úr Őfőméltóságához intézve, kellő okmányokkal felszerelve, az állandó tartózkodási helyük szerint illetékes községi elöljáróságnál, illetve polgármesternél adják be.”(Belügyi Közlöny, 1921. január 9. 66.)

A Bethlen-kormány tagjai az eskütétel után a miniszterelnöki palota teraszán. Széken ülve jobbról a második Ferdinándy Gyula belügyminiszter, aki a vitézi telekre való jelentkezésről szóló rendeletet jegyezte. (Jelfy Gyula felvétele. Forrás: Vasárnapi Ujság, 1920. július 25. 169.)

A rendelet szerint ezeket a kérvényeket a községi elöljáróságnak, illetve a városi polgármesternek a hirdetmény szerint megkívánt feltételeket megerősítő bizonyítványával kellett kiegészítenie. A nagy- és kisközségek elöljáróságai e kiegészített kérvényeket véleményes jelentésük kíséretében a járási főszolgabíróknak küldték meg, akik „az adott összes körülmények lelkiismeretes megvizsgálása után, az említett községi bizonyítványnak megerősítése mellett” (Belügyi Közlöny, 1921. január 9. 66.), az iratokat az alispánhoz terjesztették fel.

A rendezett tanácsú városok esetében a felterjesztés menete annyiban különbözött, hogy a polgármesterek véleményes jelentésük kíséretében közvetlenül az alispánokhoz juttatták el a kérvényeket. Az alispánok, valamint a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármesterei a hozzájuk beérkezett folyamodványokat ugyancsak véleményes jelentésükkel egészítették ki és azokat a Vitézi Székhez (Budapest, I., Vár, Kormányzóság) terjesztették fel.

A vitézi telkekre igényjogosultak érdekeinek megóvása céljából a belügyminiszter szükségesnek látta, hogy a vitézi telek adományozásának hirdetményben körül írt feltételeiről és módozatairól a közönség a legszélesebb körben kapjon tájékoztatást. Ezért felhívta az alispánokat és polgármestereket: haladéktalanul intézkedjenek annak érdekében, hogy az említett hirdetményt a hatóságuk alá tartozó városokban és községekben a legalkalmasabb módom közhírré tegyék.

A vitézi telek elnyeréséhez szükséges – és a hirdetményben részletesen felsorolt körülmények – igazolására vonatkozóan felhívta az alispánokat és polgármestereket arra is, hogy különös figyelemmel őrködjenek: a területükön tartózkodó hatóságok a szükséges adatok igazolása során a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel járjanak el, ezáltal vitézi telkekhez kizárólag az arra feltétlenül érdemesek juthassanak.

Felhívta továbbá külön az alispánokat: utasítsák a járási főszolgabírókat, illetőleg a rendezett tanácsú városok polgármestereit, hogy a vitézi telek elnyerése iránt hozzájuk érkezett folyamodványokkal kapcsolatban – mielőtt azokat hozzá a megjelölt módon felterjesztenék – a honvédelemügyi miniszter által beosztott illetékes (járási) nyilvántartó tisztek véleményét is meghallgassák és azt írásba foglalva, az ügyiratokhoz csatolják.

A polgármesterek számára pedig azt tette kötelességgé, hogy a vitézi mérték körülményeinek felülvizsgálatánál az illetékes vármegyei – Budapesten a budapesti – katonai parancsnokság véleményét írásban kérjék ki és a felterjesztés alkalmával azt is csatolják az iratokhoz.

A nemes és hazafias cél érdekében a belügyminiszter utasította a rendelet címzettjeit: kövessenek el minden lehetőt annak érdekében, hogy a vitézi telek elnyerésére irányuló folyamodványokat mindenkor soron kívül intézzék el és azokat a legrövidebb idő alatt terjesszék fel. Végezetül kilátásba helyezte, hogy az esetlegesen tapasztalható mulasztásokkal, vagy visszaélésekkel szemben a rendelkezésére álló legszigorúbb megtorló eszközöket fogja igénybe venni.

Szintén ezen a napon jelent meg Ferdinándy belügyminiszter vitézi telek elnyerésére való jelentkezésről szóló 85.898/1920. B. M. számú körrendelete. Az árvaszékeknek szóló jogszabály – szintén a Vitézi Rend Széktartósága által 1920. december 18-án közzétett hirdetményre hivatkozva – számba vette annak az eshetőségét, hogy az árvaszék területén több olyan hadiárva kiskorú is tartózkodhat, akinek hősi halált halt atyja a vitézi mértéket elérte, és így a hátra maradt kiskorú gyermek a vitézi telekre való jelentkezésre igényjogosulttá vált. Ezért felhívta az árvaszéket: intézkedjen, hogy a hirdetményben körvonalazott és a vitézi telek elnyerése körül követendő eljárásról az érdekelt kiskorúak törvényes képviselői mielőbb tudomást szerezzenek.

Ugyanakkor kötelességévé tette az árvaszéknek: utasítsa mindazokat a gyámokat, akiknek gyámsága alatt vitézi telekre igényjogosult kiskorúak állnak, hogy gyámoltjaik érdekében a megfelelő lépéseket a gyermek állandó tartózkodási helye szerint illetékes községi elöljáróságnál és városi polgármesternél tegyék meg. A belügyminiszter elvárta az árvaszéktől, hogy a maga részéről mindent kövessen el annak érdekében, nehogy a gyámhatósága alatt álló érdekelt kiskorúakat ebben az ügyben mellőzés érhesse.

A fenti rendeletek megjelenésével egyidejűleg a magyarországi sajtó arról adott hírt, hogy tavasszal avatják majd fel az első vitézeket. Sajtóértesülések szerint ekkor a Vitézi Rend megalkotása már a legjobb úton haladt előre: a szervezés munkája a vitézi széknél serényen folyt, január közepére várták a rendi szabályzatok elkészülését és a vitézi telekfelajánlásokra – kis túlzással – naponta került sor. Ekkorra ötezer holdnyi birtokot már okiratilag átruháztak a Vitézi Székre és telekkönyvileg rendeztek.  Ez idő tájt arra számítottak, hogy tavaszig harminc-harmincötezer hold föld lesz a Vitézi Szék tulajdonában, nem számítva a saját birtokuk vitézi telekké nyilvánítását kérők földterületeit.

A vitézi telekre való jelentkezésről szóló, 1920. december 16-án megjelent felhívás eredményeként januárban kezdtek nagyobb számban beérkezni a kérvények. A csúszás oka abban volt keresendő, hogy a szükséges okmányok beszerzése részint a – korabeli szóhasználat szerint – megszállt, azaz Trianonban elcsatolt országrészeken lett volna keresendő, részint a forradalmak zűrzavara következtében nagy nehézségekbe ütközött. Ez a körülmény halasztotta aztán a kérvények elbírálásának idejét is. A vitézi telkek adományozását márciusra prognosztizálták, elsőként a legénységi állományú jelentkezők körében. A birtokok adományozását a mindaddig felajánlott 4.872 katasztrális hold földterület rendelkezésre állása tette lehetővé. E tekintetben a törvényhatóságok közül Szabolcs vármegye járt az élen, ugyanis a törvényhatóság egymaga „hatszáz holddal járult hozzá a nemzetnek hős katonáink iránt érzett hálájának kifejezéséhez” (Uj-Somogy, 1921. január 26. 2.). A földbirtokosok közül ez idő szerint gróf Almássy Dénes és Imre nyolcszáz holdas felajánlása volt a legjelentősebb. Érdekességként jegyzendő meg, hogy a két főnemesnek ugyanakkor az is volt a célja, hogy ekképpen nagybátyjuk, gróf Tisza István emlékét megörökítsék: kikötötték ugyanis, hogy a felajánlott terület egyik részén egy úgynevezett Tisza-telepet és rajta – egy tiszt vezetésével – Tisza vitézi szakaszt hozzanak létre huszonöt legénységi állományú vitéznek adandó földbirtokból. Ezt a területet a Tisza család később egy jelentős adománnyal kiegészítette.

Gróf Almássy Dénes földbirtokos (a képen 1910-ben), aki testvérével, Imrével közösen 800 katasztrális hold felajánlásával támogatta a Vitézi Rend ügyét (Forrás: wikibooks.org)

A vitézi telek iránti folyamodványok beadásának tömeges elhúzódása elsősorban a civil életbe visszatért egykori katonákat érintette, míg az aktív állományúak kérvényei társadalmi számarányukhoz képest magasabb számban érkeztek a Vitézi Székhez. Ennek oka abban keresendő, hogy Belitska Sándor honvédelmi miniszter 1921. január 26-án kiadta az 5.699/10. 1921. számú körrendeletet, amely akként rendelkezett, hogy a hivatásos katonáknak a vitézi telek iránt benyújtott kérvényeikhez – a pályázati felhívás szerint – csatolandó 1–6., valamint 8. és 9. pontok alatt felsorolt körülményeket közvetlen elöljáró parancsnokságuk útján kell igazolniuk.A vitézi telkek kiosztásának előkészítéséről – az Uj Nemzedék munkatársának kérdéseire válaszolva – Magasházy László százados, a kormányzó első szárnysegédje számolt be:

„Telekkönyvileg átírt vitézi telek eddig körülbelül négyezer hold van. És tavasszal már kiosztásra kerül, úgy, hogy a beiktatott vitézek már maguk végezhetik el a tavaszi földmunkákat. Körülbelül 1.600 hold van, amelynek telekkönyvi átíratása most van folyamatban.” (Uj Nemzedék, 1921. január 30. 3.)

A vitézi telkek adományozása kapcsán kiemelte a már említett Szabolcs, továbbá Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. Magasházy hangsúlyozta: a legénység köréből azok kaphatnak telket, akik megkapták az Arany Vitézségi Érmet vagy két ízben az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, de előrelátó módon arra is felhívta a figyelmet, hogy azok is jelentkezzenek, „akiknek kisebb kitüntetésük” van, mert előjegyzésbe fogják őket venni.

Magasházy László (a képen 1928-ban alezredesként), a kormányzó első szárnysegédje (Forrás: Képes Pesti Hirlap, 1928. január 26. 2.)

Kitérve a vitézi telekre való jogosultság ismertetésére, Magasházy így folytatta:

„Főtiszteknél a III. osztályú Vaskorona, vagy az Arany Vitézségi Érem felmutatása kötelező, törzstiszteknél pedig a Lipót-rend, de akkor is ki kell mutatni, hogy e kitüntetést személyes vitézségükért kapták. A legénység állományába tartozó vitézek körülbelül 15 hold földet kapnak, ha a föld minősége gyengébb, akkor többet. Tisztek 100, 150 vagy 200 holdat aszerint, hogy milyen a földnek a minősége. Hadiárvák is kaphatnak földet. a kérvényt ebben az esetben a gyámnak kell beterjesztenie. A legelső vitézek beiktatása országos ünnepségek keretében fog történni.” (Uj Nemzedék, 1921. január 30. 3.)

Csánki Dezső helyettes államtitkár, az Országos Levéltár főigazgatója, a vitézi jelvény megalkotására kiírt pályázat zsűrijének egyik tagja (Forrás: Wikipédia)

1921. február 8-a egy újabb mérföldkőnek tekinthető a Vitézi Rend történetében. Ezen a napon a Vitézi Szék Horthy Miklós kormányzó elnökletével tanácskozást tartott, amelyen meghallgatták a Vitézi Rend címerszerű jelvénypályázata zsűrijének tagjait: Csánki Dezső helyettes államtitkárt, az Országos Levéltár főigazgatóját; dr. Fejérpataky Lászlót, a Nemzeti Múzeum igazgatóját és Nadler Róbert műegyetemi tanárt, a Képzőművészek Egyesületének elnökét.

Fejérpataky László, a Nemzeti múzeum igazgatója a vitézi jelvény megalkotására kiírt pályázat zsűrijének tagja (Forrás: Wikipédia)

A szakemberek értékelték a beérkezett pályaműveket, majd a testület a következő határozatot hozta:

„Mennyiség tekintetében a pályázat eredményesnek mondható, amennyiben 90 pályamunka érkezett be. Alaposan végig nézve azonban a pályaműveket, a vitézi szék kénytelen volt megállapítani, hogy a pályázók nagyrésze nem fogta föl helyesen föladatát: vagy heraldikai, avagy művészi szempontból nem mutat kielégítő megoldást. A pályaművek egyike sem olyan, hogy az változtatás nélkül a kivitel szempontjából elfogadható volna. Az összes pályázók közül azonban a »Hiszek egy…« jeligével ellátott tizenegy[edik] mű szerzője emelkedik ki munkájával, amelyek mindegyikében a jellemző gondolatot a szerző lehetőleg kevés eszközzel, nagy takarékossággal, művészettel és heraldikai ízléssel juttatta kifejezésre. Ez alapon a Vitézi Szék az első díjat neki ítélte.” (Budapesti Hirlap, 1921. február 10. 4.)

Ennek ellenére felkérték a művészt, hogy a három zsűritag által adandó szempontok szerint alkalmazzon bizonyos módosításokat. A pályázatokat jelige alapján rangsorolták, a beküldők személyazonosságának megállapítására csak utólag került sor. A felállított rangsor szerint az első díjat Szilassy József esztergomi iparművész, a másodikat Buday István, míg a harmadikat Balázsffy Rezső festőművész nyerte el.

A március közeledett, de vitézi telekátadás még nem volt kilátásban. Ebből kifolyólag a Vitézi Szék szükségesnek látta a közvélemény tájékoztatását az elbírálás menetéről, ami magyarázatot adott a késedelem okára: Horthy Miklós elvárását szem előtt tartva – miszerint a Vitézi Szék döntései esetében a protekciónak még a gyanúját is el kell kerülni, sőt egy esetleges kijárás által a jelentkező érdemességének pozitív elbírálását kockáztatja – a testület úgy határozott, hogy minden egyes pályázati folyamodványt a széktagok külön-külön bírálják el, osztályozzák és csak ezt követően terjesztik azokat a Vitézi Szék ülése, majd a kormányzó elé.

A főkapitány elvi állásfoglalása alapján tisztek folyamodványait csak abban az esetben fogadták el, amennyiben kitüntetéseiket az ellenség előtt tanúsított személyes vitézségükkel érdemelték ki, továbbá ha alávetik magukat a Vitézi Rend szervezeti szabályzata által előírt kötelezettségeknek: vitézi telkükön önmaguk gazdálkodnak s a járásuk területén élő legénységi vitézi telkeseknek elöljáróivá, tanácsadóivá, a vitézek helyi közösségének egyfajta családfőjévé válnak. E tekintetben enyhébb elbírálásra csak azok számíthattak, akik saját földjük vitézi hitbizománnyá való átalakításával válnak a Vitézi Rend tagjává.

A vitézi telkek iránti folyamodványokkal párhuzamosan a telekfelajánlások továbbra is szép számmal érkeztek a Vitézi Székhez. Március végén már áprilisra volt várható az első vitézi telkek átadása. A hírek arról szóltak, hogy a telkek átadására országos ünnepségek keretében kerül majd sor, amelyeken a kormányzó, a kormány, a nemzetgyűlés és a hatóságok képviselői is részt fognak venni. Ekkor már azt is lehetett tudni, hogy a kiválasztottakat a kormányzó személyesen fogja vitézzé avatni, a külön erre a célra készített díszkarddal.

Végezetül szót kell ejtenünk arról a személyről, akinek a háttérben végzett munkáján nem kevesebb múlott, mint a szervezet megalapozásának eredményessége. Ő volt Gálócsy Zsigmond főhadnagy, a Vitézi Rend széktartója, aki a vitézi telkek adományozásának és átadásának előkészítését irányította; pontosabban a gyakorlatban ő maga végzett minden ezzel kapcsolatos feladatot: számon tartotta a felajánlott telkeket, átvette a beérkező instanciákat és tudakozódott a folyamodók felől, akiknek a száma március végére mintegy százhetvenre volt tehető.

Kurucz Ádám

A cikk illusztrációjaként szolgáló korabeli rajzok és fotók digitális utómunkálatait a szerző végezte.

Felhasznált források

8 Órai Ujság, 1921. március 25.

Belügyi Közlöny, 1921. január 9.

Budapesti Hirlap, 1921. február 10.

Friss Ujság, 1921. február 23.

Kecskeméti Közlöny, 1921. január 25.

Kis Ujság, 1921. február 12

Pesti Hirlap, 1921. február 23.

Pesti Napló, 1921. január 28.

Pesti Napló, 1921. január 28.

Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg Számára, 1921. január 29.

Uj Barázda, 1921. március 27.

Uj Nemzedék, 1921. január 30.

Uj-Somogy, 1921. január 26.

Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január 9.

Ezt olvastad?

A száz éve született Brusznyai Árpádra emlékezett a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) az '56-os mártírnak az
Támogasson minket