A West Point-i tojáslikőr lázadás

Furcsa dolgokat tud szülni az alkoholtilalom. Közismert, hogy az Egyesült Államokban az 1920-as és ’30-as években nagy mértékben hozzájárult a szervezett bűnözés erősödéséhez. Arról viszont kevesebben tudnak, hogy száz évvel korábban is okozott bonyodalmat egy hasonló tiltás Amerikában: 1826. december 24-ről 25-re virradóra a West Point Katonai Akadémia diákjainak egy csoportja a becsempészett alkoholtól szó szerint megrészegülve „fellázadt” a barakkot felügyelő tisztek ellen.

A West Point a kezdetekben nem az a nagypresztizsű akadémia volt, mint aminek ma ismerjük. Ahhoz, hogy azzá váljon, szükség volt egy keménykezű igazgatóra, s ezt Sylvanus Thayernek, az 1812-es háború veteránjának személyében meg is kapta. Thayer sokat tett azért, hogy az oktatás, főként a mérnöki tudományok terén igen magas színvonalat érjen el. Számos olyan – első sorban fizikális és mentális – követelményt állított fel, amely ma is meghatározza a West Point hírnevét. Emellett a szigorú fegyelem híve volt, s ennek keretében rendelte el 1817-től kezdve az alkoholfogyasztás tilalmát az akadémia területén a kadétok számára. Egy esemény képezett kivételt a tilalom alól: a Szenteste.

Ennek ellenére a kadétok igen sokat italoztak. Nem egy West Pointon végzett katonatiszt volt híres ebben a korszakban arról, hogy finoman szólva nem veti meg az italt – elég csak Ulysses S. Grant tábornokra, az Egyesült Államok 18. elnökére gondolni. Épp azért, hogy ennek elejét vegye, 1826 tavaszán Thayer kihirdette, hogy a karácsonyi partit is alkohol nélkül kell a katonáknak megrendezni. Ettől függetlenül eltávozás idején a környező városok kocsmáit látogathatták a kadétok – azonban egy kis csoportjuknak ez nem volt elég. Három kadét, 35 centtel lefizetve az akadémia őrségének egyik tagját egy csónakkal több gallon whiskey-t és rumot csempészett be és rejtett el a körletében, hogy a karácsonyi tojáslikőrbe jusson alkohol is.

Szenteste napján a partira készülő kadétok ételt csempésztek az étkezdéből a körletekbe, s miután az esti szemlék véget értek, kezdetét vette a mulatozás. Egészen a hajnali órákig nem volt különösebb probléma, azonban ekkor a kadétokra felügyelő egyik tiszt, Ethan Hitchcock százados nagy lármára ébredt. Megpróbálta lecsitítani a láthatóan részeg kadétokat, azonban egyikük, James Berrien, ellenállt, s végül verbális és fizikai erőszakba torkollt az eset. Hitchcock ezután szemlére indult, s más részeg csoportokat is megpróbált feloszlatni, több-kevesebb sikerrel, de a kadétok szervezkedni kezdtek a százados ellen. A másik felügyelő tiszt, Thornton hadnagy szintén szemlére indult, azonban komolyabb ellenállásba ütközött – először majdnem kardpárbajba került egy kadéttal, majd egy másik egy deszkával leütötte.

Az elfajuló események közben Hitchcock megparancsolta az egyik, őrséget ellátó kadétnak, hogy kerítse elő a kadétok parancsnokát, William Worth őrnagyot, azonban szavait („Fetch the com here!”) félreértették, és futótűzként terjedt a hír, hogy a százados a tüzérség bevetésével akar véget vetni a mulatozásnak, mely ettől a pillanattól rendbontásból nyílt lázadássá vált. A kadétok barikádokat építettek, s ehhez elkezdték az épületet szétverni – készültek a tüzérség csapására. Ez végül elmaradt. A reggeli sorakozóra megérkezett Worth őrnagy és az akadémia igazgatójának szárnysegédje is. Sikerült lecsillapítani a részeg hallgatókat – többeket őrizetbe vettek, és sokan szorultak ellátásra különböző könnyebb és súlyosabb sérülésekkel. A partinak helyt adó északi barakk komoly károkat szenvedett.

Az események kivizsgálásával Thayer Worth őrnagyot és Hitchcock századost bízta meg. Számításuk szerint 70 kadét vett részt a lázongásba, végül 22-t helyeztek házi őrizetbe, köztük az események leghíresebb résztvevőjét, Jefferson Davist, a Konföderáció későbbi elnökét, ám őt később elengedték. Végül 19 ellen emeltek vádat a hadibíróságon, s elbocsájtották őket az eseményekben játszott szerepükért. Közülük 5-en végül kegyelemben vagy enyhített büntetésben részesültek és végeztek az akadémián.

És hogy mi is volt Davis szerep az egész történetben? Tulajdonképpen csak annyi, hogy részegen összefutott a folyosókon Hitchcockkal, és figyelmeztetni próbálta mulatozó társait. Természetesen a százados elkapta őket, Davist pedig a szobájába parancsolta, aki engedelmeskedett és nyugovóra tért. Valószínűleg azért kerülhetett ő is a vádlottak közé, mert ekkora már hírhedt bajkeverőnek számított a West Pointon, s csípte mind Thayer, mind Worth szemét a viselkedése.

Az eseményeknek egyébiránt komoly hatása volt az intézmény jövőjére: a West Point a mai napig igen szigorú szabályokat alkalmaz az alkoholbirtoklás és -fogyasztás korlátozására. Emellett a kampusz 1840-es években történt átépítésekor úgy tervezték meg az új barakkokat, hogy megnehezítsék a gyülekezést, és annak a lehetőségét, hogy a kadétok egy az 1826-oshoz hasonló zavargást kezdjenek.

Lengyel Ádám

Források:

Agnew, James B. (1979): Eggnog Riot. San Rafael, Presidio Press.

Natasha Geiling: Eggnog: It’s All Fun and Games Until Someone Starts a Holiday Riot. Smithsonian Magazine, 2013. december 19.

A tojáslikőr lázadásról bővebben beszél szerkesztőtársunk az alábbi videóban:

Ezt olvastad?

Huszárok, határok, családok – A franciaországi magyar katonai emigráció az ancien regime korában (1692–1789)

A tavalyi év nyarán jelent meg Tóth Ferenc, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézete kutatójának új könyve (Huszárok, határok, családok.

X