A zseni, akit ostorral vertek gyerekkorában – 400 éve hunyt el Szalézi Szent Ferenc

François de Sales de Boisy-t jámbor, vallásos édesanyja már születése előtt, Boldogasszony napján az Úristennek ajánlotta. A család legidősebb fia 1567. augusztus 21-én született, keresztségben Assisi Szent Ferenc emlékére kapta a nevét. A délkelet-franciaországi Thorens-Glières mellett élt arisztokrata famíliából származó Szalézi Szent Ferenc (1567-1622) püspök – a római katolikus egyház egyik legnagyobb hatású teológusa – 400 éve hunyt el.

Szalézi Szent Ferencet édesanyja vallásosan, míg katonaviselt édesapja keményen nevelte. Már fiatalon megtanult írni, olvasni, ám engedetlensége miatt gyakran ostorral is igyekeztek megfegyelmezni. Tehetsége okán korán kikerült a családi fészekből, ám apja nem engedte, hogy pap legyen, mivel jogi pályára szánta. A La Roche-i és az annecy-i kollégiumokba járt, majd 1582-től a párizsi jezsuitáknál tanult. 1591-ben kapott jogi doktorátust.

Rómába utazva Szent Péter sírjánál az Úr szolgálatába ajánlotta életét, 1593. december 18-án szentelték pappá, majd a genfi püspökséghez került. Thono és Chablais vidékeinek lelkipásztori ellátását bízták rá, ahol a kálvinista hit nagyon elterjedt volt. Viták, prédikációk és kiadványok révén igyekezett a katolikus tanokat terjeszteni; hatására állítólag hetvenezer református tért át a katolikus hitre. Sikereinek köszönhetően segédpüspökké nevezték ki, majd 1602-ben Genf püspökévé választották. Szalézi Szent Ferenc barátságba került Chantal Szent Franciskával, vele alapították meg 1610-ben a vizitációs nővérek rendjét. Szalézi Szent Ferenc írásaival és levelezéseivel nem csak saját kora, hanem a későbbi idők emberére is hatott. Írásai többek között: Bevezetés a lelkiéletbe, Filótea, Értekezés az istenszeretetről, Teotimus. Művei, levelei jelentős hatást váltottak ki, azokat mai napig az egyházirodalom legfontosabb írásai között tartják számon.

Vizitációs apácarend alapítása (Kép forrása: wikiwand.com)

Az özvegyeket alázatosságra biztatta:

„…az egyháztanítók az alázatosságot jelölik meg, mint az özvegyek sajátos erényét. A szüzeknek megvan a különleges erényük, a vértanúknak, doktoroknak és lelkipásztoroknak is, mint a saját rangjukat jelző érdemjelök: de valamennyiben szükségképen megvolt az alázatosság, mert föl nem magasztaltattak volna, ha önmagukat megnem alázták volna.”i

Igyekezett erősíteni a papokat, hogy ne keseredjenek el, ha a hitet nem azonnal tudják a gyülekezetükben terjeszteni, megtartani, megerősíteni:

„…Istent azon a helyen kell szolgálnia, amelyen van s megtenni a kötelességét úgy, amint teszi. Nem úgy mondom ezt, mintha erényeinek növekedését vagy szívének fokozottabb tisztulását akadályozni akarnám. Tanácsom értelme az: tedd, amit teszel s tedd jobban, mint eddig tetted. […] Gondozza bátran a reá bízott szőlőt s szerény munkájával szolgálja a lelkek üdvét, akiket az Úr meghagyott magának, hogy térdök ne hajoljon meg Baal előtt (III. Kir. 19, 18.) a förtelmes ajakú nép között (Iz. 6, 6.). Ne csodálkozzék, ha a gyümölcs azonnal meg nem érik. Ha állhatatos és rendíthetetlen leszesz az Úr dolgában, munkád nem lesz hiábavaló az Úrban. (I. Kor. 15, 58.)ii

Próbálta vigasztalni a súlyos betegséggel küszködőket:

Kedves Nővér! Beteg lábáról szólok, amelyet meg kell nyitni. Nagy fájdalmak nélkül nem megy a nyitás. De, én Istenem mily fényes megpróbáltatást bocsát Önre az isteni jóság ebben a rendelkezésben! Bátorság, nővér! Az Úr Jézuséi vagyunk, íme Ő Maga küldi Önnek az ő szolgáinak egyenruháját. Becsülje meg a kést, amely lábát megnyitja, mintha a szegek egyike volna, amely átjárta az Úr Jézus lábát. Mily szerencse! Az Úr Jézus a földön magának a nyílt sebek kincsét választotta s sebeit annyira szerette, hogy a mennyországba is elvitte magával. Most Önnek is ily kincset küld. […] Nézze a keresztet, amely Önnek jutott, karolja át, ölelje szeretetből Az iránt, aki küldi. A lesújtott Dávid király így szólt az Úrhoz: Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted, amit szenvedek (Zsolt. 38, 10)iii

Szalézi Szent Ferenc buzgón prédikált a gyülekezeteknek. Beszédei, Isten igéjének hirdetései egyszerűek és természetesek voltak, és eltértek a korban szokásos túldíszítettségtől; hasonlatosak voltak az evangélium szövegére. Szalézi általában mindenhová gyalog járt az egyházmegyéjében is, hihetetlen erővel végezte missziós tevékenységét.

A betegeskedő Szalézi Szent Ferenc 1622. decemberében – hívei ellenkezése ellenére – elkísérte a savoyai herceget a francia királlyal való találkozóra, Avignonból Lyonba. Itt Szent János napján, december 27-én még meg tudta tartani a szentmisét, de gyorsan romlott az állapota, és az orvosi beavatkozások ellenére elveszítette beszédképességét. 1622. december 28-án, Aprószentek napján, este 8 órakor elhunyt, 1623. január 24-én temették el. VII. Sándor pápa 1661-ben boldoggá, majd 1665-ban szentté avatta. Egyházi ünnepe: január 24. Védőszentje a hitvallóknak, a tanítóknak, a nevelőknek, az íróknak, az újságíróknak és a hallássérülteknek.

Hatására a szegény olasz parasztcsaládba született Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna (Bosco János) 1859. december 18-án Torinóban alapította meg az elhagyott és szegény ifjak nevelésére a szalézi rendet. Szalézi Szent Ferenc és Bosco János iránymutatásai alapján beszélhetünk szalézi lelkiségről és pedagógiáról.

Idehaza 1913-ban telepedtek le az első szaléziak, Csernoch János hercegprímás hívására, s a mai Komárom-Esztergom vármegyei Péliföldszentkereszten létesítették első rendházukat. 1950-ben (a szerzetesrendek betiltásakor) 250 szalézi szerzetes életét törték derékba. A tiltásokba belenyugodni nem akaró szaléziak közül Sándor Istvánt (1914-1953) a pártállam halálra ítélte és kivégezte. 2013-ban avatták boldoggá. 1989-ben 83 magyar szalézi révén kezdődött újra a rend élete. Jelenleg országosan hat szalézi rendházat, hat szalézi iskolát, valamint egy-egy szakkollégiumot, kiadót, sportközpontot és természeti, szakrális látogatóközpontot tartanak fenn a Szent Istvánról elnevezett szalézi rendtartományban.

Végső István

Jegyzetek

i Lepold Antal (szerk.): 1924: 52.

ii Lepold Antal (szerk.): 1924: 56.

iii Lepold Antal (szerk.): 1924: 39-40, 56.

Források

Beke Margit: A katolikus Budapest 4. Oktatási és nevelési intézmények. Budapest, 2019.

Bosco, Teresio: Don Bosco új életrajza. Don Bisco Kiadó, Budapest, 2010.

Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a Visitatio-Rend eredete I. kötet – Munkálatok 66. Budapest, 1903.

Cameroni, P. Pierluigi SDB: Boldog Sándor István, az örömhír vértanúja. Don Bisco Kiadó, Budapest, 2022.

Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről. Osiris könyvtár, Budapest, 1998.

Diós István – Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 17. A-Zs – Magyar Katolikus Lexikon 17. Budapest, 2014.

Diós István – Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 12. Seq-szentl – Magyar Katolikus Lexikon 12. Budapest, 2007.

Ghiglione, P. Gianni SDB: Igazi szalézi volt Don Bosco? Don Bisco Kiadó, Budapest, 2022.

Lepold Antal (szerk.): Szalézi Szent Ferenc válogatott levelei – Szent István Könyvek 17. Budapest, 1924.

Novák Lajos: A keresztény gyermekvédelem. Budapest, 1917.

Puskely Mária: Akik hittek a szeretetben. Budapest, 1979.

Rozmusz, Tadeusz: Út a szalézi életszentségre. Don Bisco Kiadó, Budapest, 2020.

Seregély István: Nevelnek a szentek. Budapest, 2005.

Szalézi Szent Ferenc. 1567-1622. Püspök és egyháztanító. In: Katholikusok Lapja, 1925. 5. sz. 73. sz.n.

Új magyar misekönyv. Miseszövegek az egyházi év napjaira és a szentek ünnepeire. Budapest, 1969. sz.n. Végső István (Clio Intézet)

 

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket