Bozó Bence Péter bejegyzései
Történész, az Állatorvostudományi Egyetem Hutӱra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum levéltárosa
Életmű a zongora szolgálatában: Frédéric Chopin
Az 1795. évi harmadik felosztással a Habsburgok Német-római Császársága, a Porosz Királyság és az Orosz Birodalom felszámolta az önálló lengyel államot, s az 1918-ig nem is született újjá. Ezen az
Wagner örököse: Richard Strauss
Aki már látta Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjét, sosem fogja elfelejteni azt az elsöprő erejű fanfárzenét, mely először az üstdob, majd a teljes zenekar tomboló kíséretében tölti meg a
Az örök primadonna: Maria Callas
Maria Callas azt jelenti a zenés színháznak, mint Picasso a festészetnek vagy Shakespeare a drámairodalomnak: még annak is van némi fogalma róla, akit maga a művészeti ág hidegen hagy. Példaértékű
Az álmok költője: Stéphane Mallarmé
A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány viszonylag könnyen értelmezhető verset, melyekből általános képet kaphatunk a kor
Federico García Lorca 125 éve született
„Én egész életemben mindig azoknak a pártján fogok állni, akiknek semmijük sincs, és akiktől még e semminek a nyugalmát is megtagadják” – vallotta a 20. század talán leghíresebb spanyol költője,
Szvjatoszlav Richter, a zongora mágusa
Szvjatoszlav Teofilovics Richter nem médiaeseményeknek szánta hangversenyeit, hanem beavatásoknak: úgy kívánta megmutatni a zenét közönségének, hogy saját személyiségét elrejtette. Páratlan, atmoszférateremtő, meleg zongorahangja az első leütéstől kezdve felismerhető. A zongoraművész
A zenetörténet hagyományőrzője: Johannes Brahms
Noha a legtöbben a Magyar táncok vagy a Bölcsődal szerzőjét látják benne, Johannes Brahms jelentősége túlmutat ezeken a műveken. Érzelem- és gondolatgazdag muzsikája az alapos alkotómunka és a mesterség folyamatos
Szembenézés a keserűséggel – Gustave Flaubert
Impassibilité: az írónak hidegen, tárgyilagosan kell bemutatnia hőseit, nem mérlegelheti tetteiket, főképp nem fejezheti ki érzelmeit egyikük iránt sem – hiszen a valóság is épp ilyen közönnyel ad teret életünknek.
Nagy szimfóniák félszeg szerzője – Anton Bruckner
A 19. század második felében a haladók és a konzervatívok vitája tartotta lázban Bécs zenei életét. Az előbbi csoport Liszt Ferencet és Richard Wagnert, az utóbbi pedig Johannes Brahmsot választotta
A romlás virága – Charles Baudelaire
Napóleon után az útkeresés jellemezte Franciaország történelmét. Forradalmak, lázadások, uralkodók és államformák váltották egymást, miközben új társadalmi rétegek, értékek szorították háttérbe a régieket. A művészetben a szenvedélyes romantika söpörte félre