Az európai keresztény gondolat múltja, jelene és jövője

A magyar közéletben az elmúlt években egyre többen utalnak Európa keresztény gyökereire, emiatt természetes módon merül fel, hogy a közélet mellett a tudomány miképpen viszonyul a kérdéshez. A kérdéskör jelentőségének felhívására, illetve a területet érintő alapvető megállapítások megtételére tett kísérletet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának „legfiatalabb” intézete, a Vallás és Társadalom Kutatóintézet A keresztény gondolat Európában – múlt, jelen, jövő című, február 25-én megtartott francia–magyar szakmai konferenciája.

Az esemény első megnyitóbeszédében a Vallás- és Társadalom Kutatóintézet vezetője, Ujházi Lóránd kiemelte, hogy bár az egyetemen 10 éve foglalkoznak a vallás és biztonság kérdésével, a szekularizmus kutatása – amelyhez a konferencia témája is kapcsolódik –  új irányként jelenik meg a kutatóintézetben is. Ezt követően Deli Gergely a szekularizmus tudományos vizsgálatának szükségességét hangsúlyozta. Fontos megértenünk, miképpen hat korunk társadalmaira az elvallástalanodás – jelentette ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemrég megválasztott rektora. Deli Gergely üdvözölte továbbá, hogy a konferencián az elismert magyar szakértők mellett – a szekularizmussal kapcsolatosan különösen nagy tapasztalattal rendelkező –  francia kutatók is előadnak.

Rámutatott, hogy a termékeny francia–magyar eszmecsere már korábban is jellemző volt hazánk tudományos diskurzusára; például – a kutatóközpont nevét is adó –  Eötvös József korának híres francia publicistájával és politikusával, Charles de Montalemberttel váltott leveleket és értett egyet abban, hogy a társadalom értékeinek és a politikának keresztény alapokon kell állnia.

A rektor különös egybeesésnek nevezte, hogy a kereszténységről szóló konferenciára épp a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én kerül sor.

Deli Gergely. Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

Az utolsó megnyitóbeszédet Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára tartotta, aki először a keresztény kultúrkör és civilizáció értékeinek (mint a család, a testvéri szolidaritás) megismerését és mindezek megvédésének szükségességét emelte ki. Meglátása szerint fontos szembenézni az országtól keletre és délre tapasztalható keresztényüldözésekkel, illetve a nyugati élet- és keresztényellenes ideológiákkal. Utóbbi veszélyekkel kapcsolatosan XVI. Benedek pápa, illetve Ferenc pápa intő szavaira emlékeztetett, majd bemutatta a magyar kormány ezirányú törekvéseit és eredményeit (például a templomépítések, valamint az egyházi kapcsolatok terén). Előadása végén az államtitkár újból kiemelte a kereszténységgel kapcsolatos kutatások fontosságát.

Azbej Tristan. Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

A konferencia első felét Fejérdy Gergely (docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem; vezető kutató, Külügyi és Külgazdasági Intézet) levezetésével Jean-François Chemain előadása nyitotta meg. A franciaországi arsi szeminárum és a Nagy Albert Intézet tanára a szekularizációval, valamint a szekularizmussal kapcsolatos történelmi narratíváját, illetve válaszait fejtette ki előadásában. A professzor kezdő gondolatában – a bevándorlásra utalva – rögzítette annak tagadhatatlanságát, hogy az Európai Unió gyakran elutasítja Európa keresztény gyökereit, annak ellenére, hogy az Európa-fogalom maga is keresztény. A résztvevők az előadás első felében rövid történelmi áttekintést kaphattak Európa fogalmáról, valamint az állam és egyház elválasztásának alapelvéről.

Ezután a vallás több szintjének (például mint megvallott hit, vagy mint civilizációs alap) megkülönböztetése után arra próbált mércét adni Chemain, hogy miképpen lehet a komplex társadalmi kérdésekre egyszerre keresztény és politikailag felelős választ adni. Meglátása szerint a helyes keresztény viselkedéshez egyensúlyozni szükséges a sokszor egymásnak ellentmondó politikai és keresztény értékek között.

Jean-François Chemain. Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

A második előadás eleje nagymértékben kapcsolódott a Chemain professzor által felvetett, a vallás különböző „szintjeit” érintő distinkcióhoz. Rosta Gergely (docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) vallásszociológiai előadása három kérdésre kereste a választ. Milyen Európa vallási térképe? Melyek a változás trendjei? A trendek mögött milyen társadalmi mechanizmusok érzékelhetők? A mértékadó adatbázisokra alapozott megállapítások közül érdemes kiemelni, hogy – bár a vizsgált időpontok (1990 és 2018) között jellemzően csökkent az arány – az európai országok többségében a lakosok többsége még mindig istenhívő, a vallásos identitás pedig a nyugati és északi országok lakosainak körében jellemzően alacsonyabb. A vallásgyakorlás (hetente templomba járás) tekintetében nagyon alacsonyak a mutatószámok, 2018-ban egyedül Lengyelország esetében közelíti meg az 50%-ot. A személyes Istenben való hit alacsony és csökkenő, míg Istenben mint szellemi lényben, avagy életerőben való hit a nyugati országokban növekvő tendenciát mutat. Az egyházak irányába mutatott nagyobb fokú bizalom pedig a kelet-európai országokban jellemző.

Rosta Gergely. Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

Rosta Gergely emellett rámutatott, hogy például a nyugatnémet egyházi tagságok számát vizsgálva az elvallástalanodás hosszú folyamat, amelyben több kilépési hullám észlelhető (részben pénzügyi, részben erkölcsi megfontolások miatt). Ez viszont nem feltétlenül jelenti a vallás eltűnését; Svédországban például megállt a csökkenés, illetve több országban inkább vallási individualizációról beszélhetünk. Kérdés persze, hogy az utóbbi hosszútávon elvallástalanodáshoz vezet-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. Ugyanígy kérdéses, hogy egy, a jövőben tapasztalható egzisztenciális fenyegetettség mennyiben revitalizálná a vallásosságot.

Anne Baud, a Lyoni Egyetem régészeti tanszékének vezetője, a cluny-i apátság és a középkori szerzetesrendek történetének kutatója előadásában részletesen végigvette a szerzetesség keleti gyökereit, kiemelve a már ekkor jellemző szegénység, tisztaság és engedelmesség erényeit. Ezt követően bemutatta, hogy mindezen impulzusok hogyan találkoztak a nyugati tapasztalatokkal, majd terjedtek el egész Európában.

Szent Benedek, Európa védőszentjének tevékenysége természetesen vízválasztó volt a keresztény szerzetességben, regulája évszázadokig alapja lett a monasztikus életvitelnek, többek között a 10. században Clunyből induló – egész Európára hatással bíró – reformnak is. A rövid idő ellenére az egészen napjainking kitekintő előadásban szóba kerültek kevésbé ismert, de olyan fontos folyamatok is, mint például a maurista reformáció, vagy Guéranger bencés szerzetes tevékenysége. Baud előadása végén a kortárs amerikai konzervatív publicistára, Rod Dreherre utalt referenciaként.

Rod Dreher gondolatiságának elemzése az utolsó előadásból sem maradt ki. Sőt, Bakos Gergely katolikus pap (tanszékvezető főiskolai tanár, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola) nagyrészt az amerikai író Szent Benedek válaszútján című könyvének mondanivalójára helyezte a hangsúlyt, természetesen nem függetlenül attól, hogy ő maga fordította a kötetet. Az atya előadásában két kérdésre kereste a választ. A Nyugat tényleg a – saját alapját is jelentő – kereszténység ellen fordult? Ha igen, akkor a szerzetesség tud segíteni a válságból való kilábalásból?

Az előadás – nagyrészt a válság igazolásának céljából – széles szellemtörténeti perspektívát mutatott be; többek között  szó volt Szent Ágostonról, Blaise Pascalról, az amerikai alapítóatyákról, Ernst-Wolfgang Böckenfördéről és Douglas Mourray-ről is. A konklúzió szerint a nyugat a kereszténység ellen fordult.

A megoldáshoz vezető úthoz inspirációként Rod Dreher említett könyvét ajánlotta, amely részletesen bemutatja, hogy az élet különböző területein (például munka, imádság, szexualitás, politika) miképpen lehet a bencés gondolatot erkölcsi iránytűként alkalmazni.

A konferencia szakmai előadásai után egy kerekasztal-beszélgetés következett, melynek keretében Ujházi Lóránd moderálásában Azbej Tristan államtitkár, Prőhle Gergely (országos felügyelő, Magyarországi Evangélikus Egyház; igazgató, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete) és Lányi Gábor református lelkész (egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem) osztotta meg gondolatait az Európában jelenlévő szekularizmus lehetőségeiről és veszélyeiről.

A beszélgetés elején Azbej Tristan fontos distinkciót tett, miután – részben Yuval Noah Harari sztártörténészre utalva –  rámutatott a szekularizmus szó többértelműségére. Míg a politikus az állam és egyház szétválasztását helyesnek, addig a vallás közéletből történő kitiltását helytelennek tartja. A kurrens, különösen Nyugaton domináns szekuláris relativizmus kérdőre vonja és átformálja a kereszténység értékeit, s így megszünteti a közös erkölcsi alapot – fogalmazta meg az államtitkár.

Prőhle Gergely egyetértett azzal hogy szembe kell szállni az ilyen irányú gondolkodással, ugyanakkor sokkal lényegesebbnek tartja, hogy az egyházak elvégezzék a missziós küldetésükből származó feladataikat. Ugyanakkor kiemelte, hogy azzal a mentalitással sem fogunk sokat elérni, ha otthonról kritizáljuk a nyugati szekularizmust és aggódunk a kereszténységért, de közben nem teszünk eleget egyéni vallási kötelességeinknek.

Lányi Gábor a szekularizációs tendenciák komplexitásának kiemelése mellett ugyancsak az egyéni felelősségre terelte a szót; meglátása szerint a hiteles példa, a Szentíráson és egyházi tanításon alapuló életvitel teszi vonzóvá a kereszténységet.

Egyetértés, ugyanakkor szintén különböző hangsúlyok jellemezték a következő hozzászólási kört. Azbej Tristan az – Isten képére teremtetett – emberi méltóságból levezetett szabadságjogokat különböztette meg a nyugati woke-kultúra által propagált „sokadgenerációs” jogoktól, míg Prőhle Gergely a katolicizmusból származó magabiztosságot és erőt ajánlotta forrásként a kishitűséggel szemben, valamint a kis közösségek jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Prőhle a francia jelenlétre is reflektálva kiemelte a felvilágosodás értékeit, jelezve, hogy a kereszténység és a felvilágosodás finom egyensúlyának megbomlása a mai napig komoly problémákat okoz.

Vajon miért nem tudjuk ugyanazt az üzenetet továbbítani a modern világban, amit Krisztus nekünk adott – tette fel a kérdést Lányi Gábor. Meglátása szerint azért sem, mert a bátortalanság mellett az egyházak elhitték, hogy a modern korban betöltött szerepük leáldozóban van.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

A beszélgetés végén Ujházi Loránd az egyház és állam kapcsolatáról kérdezte a kerekasztal résztvevőit. Azbej Tristan erre reflektálva újból a praktikus-közéleti szempontokat domborította ki. Meglátása szerint, míg az egyház az igazságot keresi, addig az állam a közjót akarja elérni. A megfelelő kapcsolat az, ahol a kettő úgy tud egymás mellett működni, hogy mind szociális, mind pedig társadalmi szinten hozzáadott értéket adnak egymás munkájához; röviden, a kettő szétválasztott, de nem megosztott.

Az államtitkár kihangsúlyozta, hogy az állam anyagi támogatása mellett az a mögöttes meglátás is jelen van, hogy a hitélet a közjót szolgálja.

Ehhez kapcsolódva ajánlotta mindenki figyelmébe Prőhle Gergely a híres magyar orvos- és kutatónőt, Kopp Máriát, aki igazolta, hogy a hívő, közösségben élő embereknek nemcsak jobb az életminősége, de elvégzett munkájuk és a társadalomban betöltött szerepük egyben különösen értékes az egész társadalom számára is. A templomépítések és -felújítások, valamint az alacsony vallásosság melletti kormányzati intézkedések bátorsága mellett mégis a missziós erő és lelkület szükségességét helyezte középpontba. Meglátása szerint ugyanakkor nehéz több évtizednyi kommunizmus után újra önfelelősségre (például a saját templomi közösségek tevékeny támogatására) bírni a magyar embereket.

Lányi Gábor válaszában különösen fontos volt az a gondolat, hogy a kötelező vallásgyakorlás korának megszűnésével értékelni kell azt, hogy a résztvevők saját akaratukból vannak jelen az eseményeken.

Fotó: NKE / Szilágyi Dénes

Egy félnapos nemzetközi tudományos konferencia természetesen nem képes a szekularizáció fogalma, a szekularizmus jelensége, vagy a keresztény Európa gondolatának teljes kérdéskörét átgondolni. Ennek ellenére a résztvevők szellemi tekintetben mindenképp gazdagabbak lettek; szakmai oldalról történeti és vallásszociológiai diagnózisokkal, míg az egyházi és közéleti szereplők részéről korunk kereszténységére vonatkozó fontos elvi és gyakorlati megállapításokkal találkozhattak. Reményeink szerint folytatódik a termékeny eszmecsere!

Darabos Ádám
tudományos segédmunkatárs, NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet
politológus, kutató, Danube Institute
doktorandusz, BCE

Az NKE EJKK Vallás és Társadalom Kutatóintézet következő, Zsidó és keresztény közösségek üldöztetése című konferenciáját 2022. március 10-én, csütörtökön fogja tartani a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontjával együttműködésben. További információ itt, a konferencia Facebook-eseményében érhető el.

Ezt olvastad?

A honismereti mozgalom zászlóshajójának számító Honismeret folyóirattal nagyon régóta, majdhogynem portálunk indulása óta együttműködünk. A Honismeretet kiadó Honismereti Szövetség tömöríti
Támogasson minket