Minden történelmi helyzetben van felelősség – A koronatanú című dokumentumfilmről
A második világháborút követően törékeny demokrácia bontakozott ki. A kommunista párt emberei már a Vörös Hadsereg bejövetelével, a folyó harcokkal párhuzamosan megkezdték a közigazgatás irányításának átvételét, amelyben a szovjetek hathatósan támogatták őket. A koronatanú című új dokumentumfilm ezt a folyamatot tárja fel Arany Bálint tevékenységén és sorsán, illetve a Magyar Testvéri Közösséggel szemben indított első koncepciós per eseménytörténetén keresztül. Az Országgyűlés Hivatala, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Igen Média együttműködésében készült alkotást tegnap – azaz 2022. február 24-én – délután mutatták be a budapesti Kino Café moziban. A vetítés után a film rendezőivel, Borbás Barnával és Réti Lászlóval, valamint szakértői közül Földváryné Kiss Réka és Szekér Nóra történészekkel beszélgetett a pódiumon Sal Endre újságíró. (A film a cikk végére görgetve teljes terjedelmében megtekinthető.)
A koronatanú felépítése
A dokumentumfilm jól bevált módszertan alapján, kipróbált együttműködés keretében született Bellavics István igazgató (Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága) vetítés előtti felvezetőjének alapján. (Az ötödik alosztály, illetve A trónfosztott királyság című filmekről mi is írtunk korábban, a cikkek elérhetők a linkekre kattintva.) A film kivitelezése igazolta az elmondottakat. Látványvilágában igényes, tartalmilag pontos, történetvezetésben izgalmas alkotás született, amelyen érződött a készítők rutinja.
A film Arany Bálint emlékiratán alapszik, amelyből több idézet elhangzik a játékidő során. A dokumentumfilmeknél mára már megszokott élőszereplős betétek az itt leírtakat dolgozzák fel. A történetvezetésbe szervesen beépül a történelmi hátteret bemutató, helyenként számítógépes animációval megtámogatott narráció, az archív felvételek bejátszása, illetve a történész szakértők (Feitl Írisz, Földváryné Kiss Réka és Szekér Nóra) megszólalásai. A visszaemlékezés tartalma és mélysége akár egy másfél-két órás nagyjátékfilm alapjául is szolgálhatott volna, azonban – mint Réti László elmondta – ennek a filmnek az ismeretterjesztés és a lehető legnagyobb történelmi pontosság volt a célja. A játékidő azért is lett rövidebb (pontosan 33 perc 52 másodperc), hogy akár tanórákon belül is bemutathassák a pedagógusok.
Támadás a Független Kisgazdapárt ellen
A Független Kisgazda Párt hiába nyerte meg a második világháborút követő első, 1945-ben megrendezett választásokat, nem alakíthatott önállóan kormányt. A megszálló szovjet hadsereg nyomására koalícióra kellett lépnie a Magyar Kommunista Párttal, valamint a Szociáldemokrata Párttal és Nemzeti Parasztpárttal. A kommunista párt a kezdetektől az egyeduralmat kívánta megteremteni. E törekvést a szovjetek messzemenően és hathatósan támogatták. Az MKP koalíciós partnere felszámolására törekedett. Az FKGP megnyerhető tagjait megkörnyékezte, velük ellenséges tagjai ellen támadást indított. Ennek keretében szervezték meg a Magyar Testvéri Közösség nevű szervezet elleni pert 1947-ben, amelynek tagjait – így Arany Bálintot is – azzal vádolták meg, hogy fegyveres összeesküvést szőttek a fiatal magyar demokrácia megdöntésére. Az eljárás nagypolitikai célja a Független Kisgazdapárt kompromittálása volt. Az eljárás keretében a szovjetek a kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát is elhurcolták 1947. február 25-én – emiatt tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját éppen ekkor.
Szekér Nóra szerint a Magyar Testvéri Közösség olyan titokban működő társaság volt, amelyet a trianoni békeszerződés elszakította területekről áttelepülő értelmiségiek alapítottak. Tagjai részt vettek a nyilas hatalommal szembeni ellenállásban, amellyel tagadhatatlan tekintélyt vívtak ki, viszont a társaság titkos működése megfelelő ürügyet szolgáltatott az ellene indított koncepciós pernek. Földváryné Kiss Réka szerint az MKP által 1947-ben indított koncepciós perek tudományos feltárása során fontos mérföldkőnek számít Arany Bálint visszaemlékezése, amely először 1990-ben látott napvilágot a Püski Kiadó gondozásában.
A koronatanú és a szenvedés
Borbás Barna szerint nem könnyű feldolgozni azokat a történeteket, amelyek valakinek a szenvedését dokumentálják. Részben azért, mert e leírások megrázóak, de azért is, mert a főszereplő passzív ezekben a történetekben. Arany Bálint azonban végig aktív marad, s bíróság előtti felszólalása olyan csúcspont, ami köré fel lehetett építeni a film dramaturgiáját. A cselekmény a letartóztatás előestéjétől indul, a teljes eljárást végigtekinti, majd a főbb szereplők utóéletének bemutatásával záródik. Különösen megrázó, hogy a koncepciós perek nem értek véget a bebörtönzöttek és családjuk számára a szabadon bocsátással. A rendőrség a későbbiekben, még az 1980-as években is zaklatta, a titkosszolgálat folyamosan megfigyelte őket. Az ezt megélő családok olyan traumát szenvedtek el, amely máig érezteti hatását.
Bár a film bemutatja a diktatúra áldozatainak szenvedését, az alkotók elmondták, hogy filmjük pozitív üzenetet is hordoz. A rendezők, Borbás Barna és Réti László szerint Arany Bálint története megmutatja, hogy az embernek akkor is lehet mozgástere, ha kívülről úgy tűnik, elfogytak a lehetőségei. Szekér Nóra a nehézségek közepette is embernek maradást emelte ki. Földváryné Kiss Réka szerint a film arra mutat rá, hogy minden történelmi helyzetben van felelősség és döntési lehetőség.
Arany Bálint hősiessége
Arany Bálint csakugyan nehéz döntést hozott meg, amikor a bíróság előtt visszavonta korábbi, fizikai és mentális kényszer hatására aláírt, meghamisított vallomását. Hősies kiállása, amelyet nemcsak emlékiratai, hanem a korabeli bírósági jegyzőkönyvek is megörökítettek, olyan példa, amelyből az utókor is tanulhat.
A film teljes terjedelmében, ingyenesen megtekinthető az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján.
Ezt olvastad?
