Az ördöngös barát – Fráter György
Fráter Györgyről, akit kortársai monachus diabolusnak, vagyis ördöngös barátnak neveztek, 2017-ben jelent meg a Sziluett – Korszerű Történelmi Életrajzok sorozatban Oborni Teréz monográfiája. György barát a 16. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki ragadványnevét furfangos észjárása és kiismerhetetlen politikai sakkhúzásai miatt kapta.
A kötet megszületése hosszú évek munkájának gyümölcse volt, hiszen a szerzőnek már 1997-ben megjelent tanulmánya György barát erdélyi kincstartói tevékenységéről, s későbbi munkáiban is rendre górcső alá vette a Barát megkerülhetetlen szerepét a korszak vizsgálata során.
Oborni Teréz bevezetőjében amellett, hogy bemutatja, hogyan jelent meg Fráter György az utókor emlékezetében Forgách Ferenctől és Bethlen Farkastól Jókai Móron át a marxista történetírásig és Révai József pamfletjéig, párhuzamba is állítja a Barátot és szerepét olyan államférfiakkal, mint Ibrahim nagyvezér, Sir Thomas Wolsey, Richelieu bíboros vagy Raszputyin.
Mielőtt György barát életrajzára térne, a szerző egy összefoglaló jellegű fejezetet szentel a 16. század eleji európai politikai konstellációk bemutatásának. A fejezet elhelyezése a kötetben meglehetősen szerencsés, hiszen a magyarországi események nehezen lennének megérthetők a szélesebb nemzetközi kontextus nélkül, ugyanis ebben az időszakban Európát már diplomáciai kapcsolatrendszerek hálója szőtte át, illetve a kontinens egyszerre volt kénytelen több konfliktussal szembenézni: megalakult a Cognaci Liga a Habsburgok terjeszkedő birodalmával szemben, az Oszmán Birodalom hadai Közép-Európát és a Mediterrráneumot egyaránt fenyegették, a reformáció pedig megosztani látszott a Respublica Christiana egységét. Mindenképpen meghatározó erénye a kötetnek, hogy a továbbiakban sem csupán Fráter György önmagában is rendkívül izgalmas és fordulatos életrajzát olvashatjuk, hanem az egész időszak magyar politikatörténetének elemzését is.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2019/11/LA-19.11.13.-C.jpg)
A horvát kisnemesi családból származó Utyeszenics György – akit anyja olaszosított neve alapján külföldi források Martinuzzinak is neveztek – a családi birtokok török kézre kerülése után előbb Corvin János hunyadi, majd Szapolyai János édesanyja, Tescheni Hedvig szepesvári udvarába került, s feltehetően innen fordult a szerzetesi élet felé és lépett be a pálos rendbe. János király vélhetően először 1528-ban vette igénybe György barát szolgálatait, aki ekkor a sajóládi pálos kolostor perjele volt. Lodovico Gritti kormányzósága alatt már fontos tisztség birtokába jutott, hiszen a budai vár udvarbírójává nevezték ki, ezzel pedig a királyi birtokok igazgatása és az udvartartás irányítása a Barát kezébe került.
Gritti halála után Fráter György egész életét meghatározó méltóságok viselője lett, ugyanis hozzájutott a kincstartói és a választott váradi püspöki tisztségekhez. Bár a kincstartói hivatal tulajdonosának rendkívül nehéz volt helytállni a korszakban, György barát mégis képes volt feltölteni az egyébként üres kincstárt, mégpedig elsősorban az adók szigorúbb begyűjtése és jövedelmező kereskedelmi tevékenység útján. Ezenkívül már az 1530-as években aktív résztvevője volt az I. Ferdinánd és I. János közötti tárgyalásoknak, amelynek eredményeképpen létrejött a váradi béke 1538-ban, illetve egyik értelmi szerzője volt I. János és Jagelló Izabella házasságának is.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2019/11/LA-19.11.13.-B.jpg)
Jóllehet, György barát igyekezett betartani I. Jánosnak tett ígéretét, miszerint annak halála után is minden tehetségével megkísérli biztosítani az ifjú János Zsigmond számára a trónt, Buda török kézre kerülése után mégis inkább a Ferdinánd jogara alatti országegyesítés irányába tett lépéseket a gyalui szerződés tető alá hozásával. Irányváltásának feltehetően több mozgatórugója is volt, azonban ki kell emelni, hogy Ferdinánddal folytatott tárgyalásai során mindvégig – a nyírbátori szerződés megkötésekor és az ország tényleges átadásakor is – szem előtt tartotta János Zsigmond és az ország érdekeit, tudniillik igyekezett megfelelő kárpótlást biztosítani a gyermeknek és meggyőződni arról, hogy Ferdinánd képes megvédeni az országot Szulejmántól.
Mivel azonban ez utóbbi kitételt a püspök-kincstartó nem látta még biztosítottnak, a szerződés végrehajtása nem történt meg. Megkezdődött ugyanakkor a keleti országrész alkotmányos rendjének, igazgatásának a megszervezése, amely a későbbiekben az Erdélyi Fejedelemség államszervezetének alapjául szolgált. A folyamatban maga György barát is kulcsszerepet játszott helytartóként és főbíróként, megtartva egyúttal kincstartói és váradi püspöki címét. A kialakult szituáció sajátosságát jelzi, hogy a Barát tulajdonképpen egyszerre volt I. Ferdinánd és Izabella helytartója is.
![](https://ujkor.hu/wp-content/uploads/2019/11/LA-19.11.13.-A.jpg)
Országegyesítő törekvései végül az 1549-es nyírbátori egyezség alapján célt értek 1551-ben, ekkor azonban újabb feladat hárult rá, nevezetesen a török beavatkozás megakadályozása. A terveit – elégséges katonai segítség híján – a megtévesztés és manipuláció eszköztárával megvalósítani kívánó helytartó azonban konfliktusba került többek között Giovanni Battista Castaldo generálissal, az Erdélybe küldött császári hadak vezérével, aki a Barát gyanús viselkedése miatt szabad kezet kapott annak eltávolítására.
A kötetről általánosságban elmondható, hogy bár igen adatgazdag, mégis lendületesen olvasható, több helyen színesítik a tartalomhoz szorosan kapcsolódó képek, illetve a megértést segítő, informatív térképek. Külön kiemelendők a főszövegbe illesztett forrásrészletek, ezek ugyanis nem csupán a szerző elemzését támasztják alá, hanem segítségükkel benyomást szerezhetünk a korszakról, az eseményekről, magáról Fráter Györgyről, illetve láttatni engedik, azt is, hogy miért írhatta Giovanni Battista Castaldo Ferdinándnak egyik legtöbbet idézett levelében, hogy
„[György barát] úgy intézi a dolgot Fenséged szolgálatában, hogy eszem is elvész belé.”
Rácz Balázs
Az ismertetett kötet adatai: Oborni Teréz: Az ördöngös Barát. Fráter György (1482–1551). [Sziluett – Korszerű Történelmi életrajzok] Pécs-Budapest, Kronosz Kiadó, 2017. 358. pp.
Ezt olvastad?
További cikkek
Az apokalipszis éve – Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár
Idén késő tavasszal jelent meg a nemrég ötvenedik születésnapját ünneplő történész, Ablonczy Balázs új kötete, „Az utolsó nyár – Magyarország, 1944”. A könyvet ezúttal is a Jaffa Kiadó gondozta, és […]
„Olvassanak el mindent, hallgassanak meg minden véleményt, amit csak lehet!” – Interjú Vonyó József történésszel. 2. rész
Két héttel ezelőtt közöltük Vonyó Józseffel készített interjúnk első részét, amelyben főként az oktatás és a pályaválasztás motivációja, körülményei kerültek a középpontba. Most folytatjuk a kutatómunkával, politikai szerepvállalással, településtörténet-írással kapcsolatos […]
Több mint életrajz? – Jurij Gagarin élete
Lev Alekszandrovics Danyilkin (1974–) ukrán származású orosz író, újságíró, irodalomkritikus és műfordító, több életrajz szerzője, az orosz Nagy Könyv Díj tulajdonosa, amelyet Lenin. Porszemek című 2017-es munkájáért kapott. Jelen recenzió […]
Előző cikk
Az Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban című dokumentumfilm történészszemmel
„Minden idők leglátványosabb dokumentumfilmje a magyarországi kommün időszakáról: kosztümös jelenetek tizenöt színész közreműködésével, animációs betétek, archív felvételek és a korszak elismert kutatói (B. Müller Tamás, Hatos Pál és Szabó Viktor) […]