Baranya vármegye első leventeversenye

Az 1921–1945 közötti években a magyar társadalom hétköznapjainak szerves részeként működött a leventeintézmény. Az idén 100 éve alapított állami ifjúságnevelő szervezet fennállásának első éveiben több ezer leventeegyesület jött létre országszerte, mígnem minden településen kiépült a szervezet. Heti rendszerességű foglalkozások, zászlóavatások, nemzeti ünnepek, nyári táborok és különböző sportágakhoz kötődő versenyek keretezték az iskolába nem járó ifjúság életét. Az intézmény 1926-tól szorgalmazta az ún. leventemúzeumok létrehozását tárgyak és emlékek megőrzésére. E törekvés ellenére napjainkra kevés dokumentum maradt fenn a Horthy-korszak ifjúságnevelő szervezetéről és kiemelt eseményeiről. Ennek oka, hogy a vonatkozó levéltári állomány jelentős része a háború alatt megsemmisült. Így viszonylag keveset lehet tudni a szervezet kiépüléséről és rendezvényeiről. Különleges módon a Janus Pannonius Múzeum Új és Legújabbkori Gyűjteményi Osztály (JPM ÚLGYO) gyűjteménye számos forrást őriz Baranya vármegye első leventeversenyéről, melyet 1926. szeptember 5-én, tehát 95 éve rendeztek meg Pécsett.  Ezen rendezvény rekonstruálásán keresztül a leventeintézmény kezdeti történetét járjuk körbe.

Intézményes környezet kiépülése

A leventeintézmény kiépítése nem sikerülhetett egyik napról a másikra. Többéves folyamat és munka eredményeként országszerte megalakultak az intézmény alappillérei, a helyi leventeegyesületek. Így az 1921 decemberében elfogadott testnevelési törvényből nem következett, hogy 1922. január 1-től minden leventeköteles – 12-21 éves kor közötti iskolába nem járó fiú – eljárt a leventeképzési alkalmakra, foglalkozásokra. A trianoni békeszerződés következményeit traumaként megélő társadalomnak és állami-hivatali apparátusnak számos egyéb kihívással kellett szembenéznie, így a leventeintézmény ügye könnyen a prioritási lista végére sorolódhatott. Ehhez járult hozzá a testnevelési törvény kerettörvény-jellege, mely többek között nem szabályozta részletesen azt sem, hogy meddig kell létrehoznia a településeknek a leventeegyesületeket. Végül a helyzetet a vallás és közoktatásügyi miniszter 1924. évi 9.000 sz. rendelete tisztázta, mely a testnevelési törvény végrehajtási utasítását jelentette. Az első két évben önkéntes módon próbálták megszervezni a leventék képzését, majd a végrehajtási utasítást követően kötelező érvényűvé vált a részvétel, a leventeképzésből való kimaradást szankcionálni kezdték.

1921-1924 közötti időszakban könnyebb dolga volt annak, aki a leventeképzés alól ki szerette volna vonni magát. Bár 1923-ra már közel 1000 leventeegyesület alapítása történt meg, számos településen nem jött még létre a leventeegyesület, amely a leventeképzést helyi szinten koordinálta volna. Néhol meglepő módon nem csak a periférián (pl.: tanyákon, zsákfalvakban) alakultak megkésve a leventeegyesületek. Van utalás arra, hogy Baranyában volt a legtöbb leventeegyesület a végrehajtási utasítás megjelenése előtti időszakban. Sajtóforrás szerint 1923 májusában a pécsi járásban 26, a vármegyében – vagy ahogy akkor írták Csonka-Baranyamegyében – összesen 236 leventeegyesület működött. Mindezek mellett Pécsett Baranya vármegye központjában megkésve, végül 1926. január 30-án tartotta alakuló ülését a városi testnevelési bizottság, és ezzel megalapították a város leventeegyesületét. Így csak az ezt követő hónapokban indult el a városban a leventeoktatás tényleges megszervezése, miközben a térségben és a szomszédos településeken a már évek óta megszervezett leventeköteles ifjúság éppen farsangi programokat és műsoros esteket rendezett. Pontosan nem ismert annak indoka, hogy Pécsett miért haladt megkésve a leventeintézmény kiépülése, de a térségben 1921 augusztusáig elhúzódó szerb megszállás is hozzájárulhatott ehhez.

Leventeversenyek

A leventeintézmény létrehozásakor több érdek és célkitűzés keveredett egymással. Kezdetben a népművelő előadások, felzárkóztató ABC-s foglalkozások voltak hangsúlyosak, a honvédelmi nevelés a második világháborúhoz közeledve erősödött fel. Ugyanakkor a sport és ezáltal az egészséges életmódra nevelés a leventeintézmény fennállásának teljes ideje alatt jelentős részét képezte a leventeképzésnek.

„A versenyek a Leventeintézmény népszerűségét nagyban növelik.” (Tornay 1936. 67.)

– fogalmazták meg az intézmény történetével kapcsolatban a szervezet vezetői, tehát nem csak sport-, de propaganda-célt is szolgáltak ezek a rendezvények, ahol rendszerint a politikai elit képviselői is megjelentek. Az intézményesített tömegsport színtereként funkcionáló leventeegyesületekben már a megalakulásuktól kezdve rendeztek versenyeket. Ezekről a rendezvényekről az intézmény kiadványain felül a sajtó is folyamatosan beszámolt.

„Eleinte házi versenyeket írtak ki az egyesületek, de később szűknek találták ezt a szerény keretet és egyesületek közötti versenyeket rendeztek. Idővel ez is gyenge erőpróbának bizonyult, minek következtében kialakultak a járási versenyek.” (Zuber F. 1926. 363)

– foglalták össze a versenyek kialakulási folyamatát a szervezet képviselői. Következő lépésként a települési szint feletti járási leventeversenyek indultak el, természetesen a központi irányítás elvárásainak megfelelően. Így a pécsi járás leventéinek első közös sportünnepélyére 1925. október 4-én került sor Nagyárpádon, ami akkor még önálló település volt, és nem Pécs városrésze. Közel 3000 levente gyűlt itt össze a járásból, de ide Pécsről nem érkeztek fiatalok hiszen ekkor nem zajlott még leventeképzés a megyeszékhelyen. A járási versenyeket követő lépésként vármegyei szintű versenyeket szerveztek. Vármegyei leventeversenyre legelőször 1924-ben került sor, majd 1925-ben már országszerte megrendezték ezeket a viadalokat. A kezdeti felbuzdulás miatt kialakult eltérések elkerülésére, egységesítés céljából hamarosan szabályozták a versenyek megrendezésének részleteit, hogy azok illeszkedjenek egymáshoz. Baranya vármegyében ezen a téren is észlelhető az 1-2 éves lemaradás, hiszen a városi leventeegyesület megalakulását követően, végül 1926. szeptember 5-én került megrendezésre Pécsett a vármegye első leventeversenye.

A délelőtti program: atlétikai versenyek

1926. szeptember 5-én Pécsett gyűltek össze a vármegye különböző pontjairól érkező leventecsoportok. A rendezvény helyszínét Pécs szigeti városrészében elhelyezkedő lóverseny- és gyakorlópálya adta. A vármegye különböző részeiről érkező – az összesen 188 település leventéinek – utazását különböző módokon oldották meg. Közülük sokan vonattal érkeztek meg már a hajnali órákban a megyeszékhelyre. A csapatok megérkezését követően istentisztelettel vette kezdetét a program. Egymással párhuzamosan katolikus, református, evangélikus és izraelita szertartások zajlottak le a helyszínen, tábori körülmények között. Nem véletlen, hogy istentisztelettel kezdődött az esemény, bevett szokásként működött ez a leventeintézmény rendezvényein, hogy ezzel is megvalósítsák az intézmény vallásos nevelési célkitűzéseit.

Ezt követően került sor az atlétikai versenyre, melyen nem minden jelenlévő levente vett részt, hanem járásonként a három-három kiválasztott legtehetségesebb fiatal. Tehát miközben zajlottak a magasugrás-, távolugrás-, gerelyhajítás-, diszkoszvetés-, súlydobás-, 100 méteres síkfutás- és a céllövészet-versenyek, nagyszámú, leventékből álló szurkolótábor volt jelen. A vármegyei leventeversenyek első néhány évében volt ez az eljárás jellemző, ezt követően kisebb létszámú delegációk utaztak el a versenyekre és a megjelentek nagyobb aránya mutatta meg sporttudását. A kisebb csoportok utaztatásának hátterében elsősorban gazdasági okok húzódtak, de kezdetben a tömeg felvonultatásának reprezentatív funkciója került előtérbe. Ezek a versenyek az akkori ingerszegény vidéki környezetben nagy feltűnést keltettek, így a szervezet gyorsan magára tudta vonni a figyelmet, elnyerni a lakosság, a szülői generáció szimpátiáját.

A sportágak első helyezéseit a vármegye vidéki települései vihették haza. Pécsi levente egyik sportágban sem végzett az első három között, mely szintén árulkodó tény; a vármegyei viszonylatban megkésve induló leventeképzésről, így az itteni leventék feltehetően még nem tudták behozni a lemaradást.

A délutáni program: felvonulás és díjátadó

Mint ahogyan országos szinten szokás volt a leventeintézmény történetében, az első Baranya vármegyei leventeversenyen is képviseltette magát az arisztokrácia és az előkelőségek. Ez a szervezet számára a legitimálás megteremtése miatt volt fontos, ezért rendszerint a helyi és országos előkelőségeket is igyekeztek meghívni a versenyekre. A rendezvény fővédnökségét József Ferenc herceg vállalta, aki feleségével, Anna hercegnővel érkezett Pécsre. Miközben zajlottak az atlétikai versenyek, őket a püspök látta vendégül, majd díszhintón hajtottak a délutáni program kezdetére. A jelenlévő előkelőségek soraiban ott találjuk Albrecht herceget, Montenuovo Nándor herceget, Virág Ferenc megyéspüspököt, Fischer Ferenc főispánt, Fischer Béla alispánt, Nendtvich Andor polgármestert, és Gyomlay Gyula egyetemi rektort, akik a pálya kilátójának kiemelt helyén gyülekeztek.

A látogatók többségének azonban nem állt rendelkezésére hintó vagy saját jármű. Ezért sokan érkeztek gyalog, vagy a tömegközlekedést vették igénybe. Pécsen belül autóbuszok sűrű indításával segítették elő a kijutást a gyakorlótérre. Az érkezők száma meghaladta az ötezer főt; útjukról így írt a helyi sajtó:

„A fenségek megérkezése előtt már egy órával szokatlanul és látványosságszerüen mozgalmas volt a Szigeti gyakorlótér környéke. Zsúfolt villamosok, autók és kocsik százai vitték a közönség ezreit a zászlódíszbe öltözött versenypályára.” (Dunántúl, 1926. szeptember 7. 3.)

A délelőtti atlétikai program 9:00-11:00 között zajlott, míg a program ünnepélyes része 14:00-kor kezdődött. A díjköteles belépés ellenére megtelt a lelátó nézőkkel, ahogyan azt a fotódokumentáció is bizonyítja. Számítottak a tömegre, így a több ezer látogató koordinálását előre megszervezték, lovasrendőrök biztosították a helyszínt, akiknek cserkészek is segítségére voltak.

A 14:00-kor kezdődő felvonulás, amelynek keretében különböző településekről érkező csoportok vonultak be a helyszínre, másfél órán keresztül tartott. Nem pécsiek nyitották a sort, hanem a Dunaszekcsőről érkezők, akiket 12 biciklis levente vezetett fel, őket pedig a település népviseletes lovasleventéi követték. A kerékpáros és lovasleventék különleges alakulatnak számítottak. Díszes településtáblák és lobogók alatt menetelve vonultak be a leventecsoportok élükön a leventeoktatókkal. Mikor mindegyik csoport elfoglalta a helyét, egy katonazenekar eljátszotta a Hiszekegyet. Ezt követően nagyjából 15:30-16:30 között különböző látványos szabadgyakorlatokat, attrakciókat és népviseletes táncokat mutattak be az egyes települések képviselői (pl.: palotás, magyar kettős). Látványosságok közül kiemelkedtek a siklósi leventék gúlagyakorlatai és a vasasiak által bemutatott hasonló létrás gyakorlatok.

Baranya vármegye első leventeversenyének hangulatáról az intézmény lapja, a Levente is hírt adott. Érthető módon nem kritikai szempontból mutatta be az eseményt:

„A közönség örült, tapsolt, tombolt a nagyszerű látványnak, amilyet Pécs város közönsége eddig még nem látott.”

Másrészről a grandiózus programot szemlélődő tömeg soraiban Arató Jenő pécsi jogász is ott volt, aki a délutáni eseményeket illető benyomásairól így számolt be naplójában:

„A sok hideg és esős idő után végre most szeptemberben megjön a nyár s a napsütésben fürdő nyári délutánon kinn a gyakorlótéren végeláthatatlan sorokban vonul fel a leventehad, község község után jön lobogó zászlók alatt, harsogó zenével, jönnek közelről-távolról, a vármegye legeldugottabb zugaiból is; a sorokban erős, izmos, naptól barnitott parasztlegények ütemes lépése dobban, közben-közben délceg lovascsapatok vonulnak, majd meg mintha egy-egy virágoskert mozdulna meg, cifra rokolyás, szalagos, pántlikás parasztlány csapatok lépdelnek – hatalmas menet ez, beletart másfél órába míg felvonul a levente hadsereg. És felejthetetlen látvány mikor a hatalmas négyszögben felállott 8000 levente – hátuk mögött a Mecsek és Pécs város gyönyörü díszletével – tömeggyakorlatokat végez fegyelmezetten, nyugodtan…” (JPM ÚLGYO A.353.75.2. 560–561.)

A naplórészletből kitűnik, hogy nem csak fiúk vonultak fel a leventeversenyen. A délelőtti sportmérkőzéseken a fiúk versenyeztek, ám a délutáni programon néhány népviseletbe öltözött lánycsoport is képviselte települését a felvonuláson. Ez azért is érdekes, mert a lányok leventeegyesületbe szervezését nem írta elő az 1921-es testnevelési törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítás. A kezdeti időszakban akadt néhány település, ahol a leányok csoportjainak önkéntes megszervezése is megtörtént, de ezek történetéről keveset lehet tudni. Biztosra vehető, hogy a vármegyében ekkor Dunaszekcsőn és Nagyharsányban működött leánylevente csapat, mert ők díjazottak lettek. Nem kizárólag a lányok népviselete tetté sokszínűvé a felvonulók ruházatát. Fotók alapján egyértelmű, hogy ekkorra nem volt még egységes a leventék egyenruhája. Ugyanakkor azt már elérték, hogy az adott településről érkező fiatalok ugyanolyan ruhát viseljenek. Ebből egyfajta szedett-vedett egységesség alakult ki végül, mivel az egyenruhák legtöbbjén már megjelent a magyar címer vagy a leventeintézmény emblémája.

A különböző bemutatókkal tűzdelt leglátványosabb részt követte a 17:30-as díjátadó, melynek kezdetét kürtszó jelezte. Az akkori alispán, Fischer Béla negyedéves jelentésében felsorolta, hogy kik tettek adományokat a verseny vonatkozásában. A felajánlók között Montenuovo Nándor herceg, Virág Ferenc pécsi püspök neve is feltűnik számos arisztokrata adományozóval egyetemben. A több tucat díj zömét serlegek és szobrok alkották, de akadt köztük stopperóra és több céllövő puska is. Nem csak a felvonuló csapatokat, de a kiemelkedő leventeoktatókat is díjazták, volt aki ezüst cigarettatárcát, de olyan is, aki egy ekét kapott munkája elismeréséül. Személyesen József Ferenc herceg és neje, Anna hercegnő adta át a díjakat, néhány elismerő szó kíséretében. A délelőtti atlétikai versenyek szereplői helyezések szerinti érmeket vehettek át.

Összefoglalás

Az első világháborút és a trianoni békeszerződést követően 1921-ben hoztak törvényt a leventeintézmény létrehozásáról. Első lépésként a szervezet országosan létrehozta alapszervezeteit, a leventeegyesületeket. A szervezeti kiépüléssel párhuzamosan fokozatosan szabályozták a felmerülő részletkérdéseket, így a leventeverseny ügyét is. Ezek a rendezvények fontos szerepet játszottak abban, hogy az ország lakossága megszokja és elfogadja a frissen létrehozott leventeintézmény létezését. Az első, 1926. évi Baranya vármegyei leventeversenyt követően – az országos trendbe illeszkedve – továbbra is folyamatosan rendeztek helyi és járási versenyeket. Ezen rendezvények közül azonban továbbra is kiemelkedtek a vármegyei szintű versenyek, amelyek több ezer látogatót vonzottak. Így 1927. szeptember 11-én tartották a második vármegyei leventeversenyt, szintén Pécsett. Erről a rendezvényről filmfelvétel is készült, mely máig fennmaradt és egy részlete elérhető online.

">

Az 1926-os és 1927-es rendezvényt ugyanazon a helyszínen, megegyező forgatókönyvvel rendezték meg, így a felvétel az első eseményről is árulkodik. Az 1920-as évek második felétől országos szinten, és így Baranyában is az élet részévé váltak a települési, járási és vármegyei leventeversenyek, ahol közönség előtt a különböző települések fiataljai találkoztak egymással és nyilvános sportversenyeken mérték össze képességeiket.

Várdai Levente

A cikk képanyaga az Újkor.hu és a Janus Pannonius Múzeum együttműködésében kerül közlésre.

Felhasznált sajtótermékek:

Baranyavármegye Hivatalos Lapja, Pécsi Napló, Dunántúl, Levente, 8 Órai Újság, Magyarság.

Felhasznált irodalom:

Árvai Tünde: Honleányok, Honvédelmi nevelés és munka a leánylevente-mozgalomban. In: Századvég. 2013, 68. szám. 23–40.

Gergely Ferenc–Kiss György: Horthy leventéi, A leventeintézmény története. Budapest, 1976. 125–131.

Szabó János 1989: Hétköznapok és ünnepek a leventeintézményekben. Ifjúsági Szemle. 1989. 3. szám. 65–76.

Tornay Károly: A leventeintézmény története, Budapest, 1936. 52–85.

Zuber Ferenc (szerk.): Magyar Sport Almanach 1925. Az Országos Testnevelési Tanács kiadása. Budapest, 1926. 67–71, 78–98, 358–366.

Ezt olvastad?

Az egyensúly művészete – Finnország útja a NATO-tagság felé

Természeti szépsége és magas életszínvonala miatt sokakat vonz Finnország. Kevesen tudják azonban, hogy az ország külpolitikája a 20. század folyamán

X