„Egyszer volt, hol nem volt” – a mesegyűjtő Grimm testvérek

Szinte minden olvasó számára ismert Jancsi és Juliska, Csizmás kandúr, Hófehérke és a hét törpe vagy Csipkerózsika története. Sokan azt is tudják, hogy az imént felsorolt mesék a Grimm testvérek nevéhez fűződnek, azonban a testvérpár élete már kevésbé ismert a közönség számára. Jacob és Wilhelm Grimm élete nagyon szorosan összekapcsolódott egymással, ezért lehetetlen úgy írni valamelyikükről, hogy a másikat ne említenénk.

Jacob Ludwig Karl Grimm 1785. január 4-én, Wilhelm Karl Grimm pedig 1786. február 24-én született a németországi Frankfurt közelében található Hanauban. Philipp és Dorothea, a testvérpár szülei, tizenhárom évig éltek házasságban, ez idő alatt még négy gyermekük született Jacobon és Wilhelmen kívül: 1787-ben Karl Friedrich, 1788-ban Ferdinand Philipp, 1790-ben Ludwig Emil; 1793-ban Charlotte Amalie. Karl angol és francia nyelvtanárként dolgozott Kassel városban, Ferdinand álnév alatt három mondagyűjteményt adott ki. Ludwig, aki híres festő és grafikus lett, gyakran készített illusztrációkat testvérei mesegyűjteményeihez. A Grimmek felmenői protestáns hesseni parasztok voltak, akik hivatalnokokká emelkedtek. A családfő nagyra becsült polgári bíróként dolgozott, majd miután a család 1791-ben elköltözött a szülőfalujuktól keletre található Steinauba, a gyermekek apját községi elöljárónak neveztek ki. Wilhelm és Jacob mindig is Steinaut tartották szülőhelyüknek. 1796-ban meghalt édesapjuk, ettől kezdve a Kasselban élő Henrietta Philippina Zimmer nevű nagynéni tartotta el a Grimm családot, aki a hesseni tartománygrófnő udvarhölgye volt.

Jacob és Wilhelm 1798-ban hesseni nagynénjükhöz költözött, és a rokon anyagi támogatásának köszönthetően a testvérpár a kasseli líceumba járhatott. Jacob 1802-ben, Wilhelm pedig 1803-ban kezdte meg jogi tanulmányait a marburgi egyetemen. Míg élt, apjuk is a jogi pályára szánta fiait. A két ifjú egyik egyetemi oktatója Friedrich Carl von Savigny volt, aki német jogtudósként a történeti jogi iskola egyik legkiemelkedőbb képviselője. Az oktató engedélyezte a Grimm testvérek számára, hogy használják magánkönyvtárát. Itt ismerkedtek meg a német romantika irodalmával és a középkori minnesang-költészettel. Savigny-val való barátságuk révén a Grimm testvérek megismerkedtek Brentano Clemenssel és Achim von Arnimmal, akik a heidelbergi romantika legfontosabb képviselői voltak. Az új ismeretségeknek köszönhetően bekerültek a heidelbergi romantikusok körébe, amely a német népköltészet támogatásával, és jelentőségének megismertetésével foglalkozott. Az említett írók mellett Herder is nagy hatással volt a későbbi mesegyűjtők munkásságára.

Jacob 1805 januárjában Savigny meghívására Párizsba utazott. Itt oktatójának a középkori források tanulmányozásában segédkezett egészen szeptemberig. Jacob párizsi távolléte után a testvérek megfogadták, hogy nem fognak többé elszakadni egymástól. Jacob nem fejezte be jogi tanulmányait, Wilhelm azonban 1806-ban sikeresen államvizsgázott. Jacob ezután a hesseni katonai kollégium titkárjaként tevékenykedett, Wilhelm pedig asztmája és szívproblémái miatt kis időre Halleba utazott pihenés és regenerálódás céljából. A Grimm testvérek édesanyja 1808-ban meghalt, ezért Jacob lett a családfő: immáron neki kellett testvéreiről gondoskodni. Miután elveszítette titkári állását, Jérôme Bonaparte (Napóleon Bonaparte öccse) vesztfáliai király magánkönyvtárosa lett a Kassel közelében található Wilhelsmhöhében. Utazása során Wilhelm meglátogatta Berlinben Achim von Arnimot és Weimarban Goethét. A Grimm testvérek egyetemi tanulmányaik után is folytatták a középkori szövegek, mondák, és oklevelek alakulásának tanulmányozását. Ezen tevékenységükkel megteremtették a német középkori szövegek kutatásának és feldolgozásának alapjait.

Wilhelm és Jacob korában az ír, skót és angol források, mondák és oklevelek tanulmányozása már „divatban” volt, ezért kutatási területük átívelt a határokon: spanyol, szerb, skandináv, holland és finn népi szövegeket is vizsgáltak. A testvérek már 1806-tól elkezdték a német szájhagyomány által továbbörökített meséket, mítoszokat és mondákat gyűjteni, azonban ez a vállalkozás nem az első ilyen jellegű mesegyűjtés volt, ugyanis 1782-ben Johann August Musäus kiadta a Németek népmeséi című mesegyűjteményét. 1810-ben Jacob és Wilhelm néhány általuk összegyűjtött mesét elküldött Clemens Brentanonak, azzal a céllal, hogy ha megjelenne egy általa szerkesztett gyűjtemény, akkor abban közölhesse a Grimm testvérek meséit is. Brentano nem élt a testvérek által nyújtott lehetőséggel, ezért Jacob és Wilhelm 1812-ben úgy látták, hogy elérkezett az idő egy saját mesegyűjteményt kiadásához.

A Gyermek- és házimesék című mesegyűjtemény első kötete 1812-ben, második kötete 1815-ben jelent meg. Legfontosabb forrását a hugenotta családból származó Dorothea Viehmann meséi képezték. A mesegyűjtők nemcsak a német néphagyományt akarták megőrizni, hanem a mesék által szerették volna a gyermekekben mélyen gyökerező félelmeket és azok legyőzését is megmutatni.

Wilhelmnek köszönhetően kezdődött meg és terjedt el a mesék és mondák kritikai vizsgálata, valamint történeti forrásként felhasználása. A testvérpár közül Jacob volt az, aki a népi obszcén kifejezéseket meg akarta tartani a mesékben, azonban Wilhelm inkább a korabeli igényekhez alakította a mesék nyelvezetét. A mesék feljegyzésében a szóbeliséget vették alapul, viszont a mondáknál igyekeztek írott forrásokból dolgozni, mint például oklevelekből, krónikákból, sírversekből és ponyvaregényekből. A kötetek a tudományos körökben kritikus fogadtatásban részesültek. 1819-ben megjelent a Gyermek- és házimesék második kiadása, az elsőnél jóval átgondoltabb szerkezettel és egységesebb nyelvezettel. Az 1819-es kiadás képezi a napjainkban kiadott mesegyűjtemények alapját is. Wilhelm folyamatosan foglalkozott a mesegyűjteménnyel: hol kiegészítette azt, hol javított a meséken. 1857-re kétszáz történetet számlált a gyűjtemény.

Jacob diplomataként részt vett a bécsi kongresszuson, majd 1816-ban befejezte diplomatakarrierjét, és a kasseli könyvtár titkárjaként dolgozó testvére mellett helyezkedett el könyvtárosként. A két fivér 1816-ban adta ki a Német mondák című kiadványt, melynek második kötete 1818-ban jelent meg. Körülbelül hatszáz mondát tartalmazott, amelyek a mesegyűjteményben található történetekhez képest sokkal rövidebbek voltak, és nyelvileg kevésbé dolgozták át őket. Wilhelm 1821-ben jelentette meg a Német rúnákról című könyvét, Jacob pedig 1819 és 1837 között a Német grammatika című négykötetes művén dolgozott.

Wilhelm 1825-ben feleségül vette Dorothea Wildet. A későbbiekben négy gyermekük született. Felesége számos mesével járult hozzá a mesegyűjteményhez. Jacob egészen haláláig velük élt egy háztartásban. Wilhelm felesége, Dorothea sokszor csak a „férfijaimként” említette a testvérpárt. A házasság évében jelent meg a testvérek mesegyűjteményének egy ötven mesét tartalmazó válogatott kiadása. A Grimm testvérek Dél-Írországból származó meséket is lefordítottak angolról németre, és 1826-ban Ír tündérmesék címen megjelentették azokat.

1829-ben adták ki Wilhelm A német hősköltemények című értekezését. 1830-ban Göttingába költözött a testvérpár. A döntés arra vezethető vissza, hogy Jacobnak nem volt lehetősége előrelépni munkahelyén. A Grimm testvérek hamar új munkát találtak a Göttingai Egyetemen. Jacob rendes professzorként és könyvtárosként, Wilhelm pedig alkönyvtárosként dolgozott a felsőfokú intézményben. 1831-ben Wilhelmet előléptették rendkívüli tanárrá, azonban oktatói tevékenységét gyakori betegeskedése korlátozta. 1837-ben Hannover királya, II. Ernő Ágost hatályon kívülre helyezte az alaptörvényeket, így az egyetemek és államuk autonómiája veszélybe került. 1837-ben megalakult és 1841-ig működött a „Göttingai hetek” csoportja, amely az uralkodói döntések ellen tiltakozott. E csoportnak a Grimm fivérek is tagjai voltak. Az uralkodó december 11-én eltávolította őket az egyetemről, Jacobot még a tartományból is kiutasították. Jacob 1837-ben, Wilhelm pedig 1838-ban költözött vissza Kasselbe.

Jacob és Wilhelm 1837 és 1841 között állandó munkahely hiányában sem pihent. Miután visszaköltöztek Kasselbe, a két testvér megegyezést kötött Karl Reimer und Salomon Hirzel könyvkiadókkal egy jövendőbeli német szótár kiadásáról. A megegyezés anyagi biztonságot nyújtott a mesegyűjtőknek. Kompetenciájuknak köszönhetően egy olyan német szótárat akartak létrehozni, amelyben tükröződött azon törekvésük, hogy létrejöjjön egy egységes és szabad Németország. A megegyezést követően Bettina von Arnim és Alexander von Humbolt közbenjárásával IV. Frigyes Vilmos 1840-ben meghívta a két testvért Berlinbe, és engedélyét, valamint támogatását adta a szótár megalkotásához (az uralkodó saját anyagi forrásaiból biztosította ehhez a hátteret). Berlinbe érkezésük után tagjai lettek a Porosz Tudományos Akadémiának, és mint egyetemi tanár a Berlini Egyetemen oktattak, így szótáron való munkálkodásuk oktatói tevékenységüket egészítette ki. A szótár első összeállítása 1852-ben jelent meg a lipcsei könyvkiállításon. 1854-ben jelent meg a német szótár első kötete, és a munkálatok egészen 1961-ig tartottak. A szótár összesen harminckét kötetből áll, és több mint száz év kellett megalkotásához. 1864-ben Jacob vezetésével üléseztek az első német nyelv- és irodalomtudományi találkozón. A frankfurti találkozón Wilhelm beszámolt róla, hogy az általuk készülőfélben lévő szótár a német nyelv sokszínűségét és gazdagságát hivatott tükrözni.

Jacob 1848-ig, Wilhelm pedig 1852-ig oktatott a berlini egyetem. Miután befejezték oktatói tevékenységüket, már csak a tudományos életnek szentelték magukat, folyamatosan dolgoztak szótárjukon. Grandiózus vállalkozásukkal azt szerették volna elérni, hogy a Lutheron át Goethe-ig kialakult irodalmi német nyelv és a köznép által beszélt nyelv közötti szakadék összeszűküljön. Egy olyan olvasott népréteget szerettek volna maguk előtt látni, amely alkalmanként szótárhoz is nyúlt volna. 1857-ben jelent meg a Gyermek- és házimesék című mesegyűjteményük hetedik kiadása. A sokat betegeskedő Wilhelm 1859. december 16-án halt meg Berlinben gerincproblémái következtében. Jacob egyik levelében így írt testvére haláláról: „tegnap 16-án délután három órakor meghalt Wilhelm, a másik felem.” Jacob 1863. szeptember 20-án hunyt el, szintén Berlinben.

A Grimm testvérek nemcsak mese- és mondagyűjtők voltak, hanem jogászok, nyelvészek, irodalomtudósok és a német filológia megalapítói. Jacob és Wilhelm nem a nagyszabású szótárjuk által lettek híresek, azonban annak a német nyelvben elfoglalt helye kétségbevonhatatlanul fontos. Az általuk összegyűjtött mesékből és mondákból készült gyűjteményt százhatvan nyelvre fordították le, és számos rajzfilmet készítettek belőlük. A mesegyűjtemény megjelenésekor alig érdeklődött valaki iránta, korabeli sikere Angliában kezdődött. Edgar Taylor 1823-ban lefordította az ötven meséket tartalmazó válogatást, melyet az angol olvasók villámgyorsan elkapkodtak. A Grimm testvérek a mesegyűjteményüket a szélesebb olvasóközönségnek szánták, amíg a mondagyűjteményeiket inkább a szűkebb, tudományosabb köröknek. Magyar nyelven 1861-ben jelent meg először a Gyermek- és házimesék, azóta mintegy kétszázötven kiadást élt meg. Adamik Lajos és Márton László fordításában a mesegyűjtemény 2016-os kiadása a Pesti Kalligram gondozásában jelent meg Az oroszlán és a béka címen. Jacob és Wilhelm egymás mellett nyugszanak a berlini temetőben, azonban mesegyűjteményeikben napjainkban is tovább élnek.

Lódi Csilla

Felhasznált irodalom:

https://www.deutsche-biographie.de/sfz27877.html#top

https://www.planet-schule.de/wissenspool/die-brueder-grimm/inhalt/hintergrund/aus-dem-leben-der-brueder-grimm.html#kap1

http://dibb.de/grimm-maerchen-wilhelm.php

http://www.zeno.org/Literatur/M/Grimm,+Jacob+und+Wilhelm/Biographie

https://www.oppisworld.de/zeit/biograf/grimm.html

https://www.was-war-wann.de/personen/gebrueder_grimm.html

http://www.gebrueder-grimm-schriftsteller.de

https://staatsbibliothek-berlin.de/de/die-staatsbibliothek/abteilungen/kinder-und-jugendbuecher/aktuelles/ausstellung/aus-den-biographien/

https://www.tagesspiegel.de/kultur/wilhelm-grimm-und-wenn-sie-nicht-gestorben-sind/1648760.html

https://www.welt.de/kultur/article5537988/Bei-den-Grimms-musste-wenigstens-einer-heiraten.html

https://mult-kor.hu/cikk.php?id=17169

https://mult-kor.hu/szemeket-kicsipegeto-galambok-elve-elegetett-boszorkany—a-grimm-testverek-vilaga-20160224

Ezt olvastad?

A történetírásnak segíteni kell önmagunk megértését – interjú Petrás Évával

A katolikus egyház 20. századi története iránt érdeklődők számára bizonyára ismerős lehet Petrás Éva neve, hiszen több mint két évtizede

X