Elveszett győzelmek – Erich von Manstein tábornagy második világháborús emlékirata

Nem gyakori, hogy Magyarországon egyszerre jelenjen meg egy könyv két különböző kiadónál. 2021-ben azonban a Kard és Penna, illetve a Hajja és Fiai Kiadó is bejelentette, hogy megjelenik náluk  Erich von Manstein tábornagy második világháborús emlékirata, az Elveszett győzelmek (Verlorene Siege).

Manstein visszaemlékezése

A memoár alapvetően különleges műfaj, mivel elsősorban egy egyén személyes történetén keresztül meséli el a történelmet. Egy ilyen művet fordítani, különleges kihívás, mivel egy-egy szó esetén a fordításban választott szóhasználat, alkalmazott szinonima jelentősen változtathat a jelentéstartalmon. Különösen érdekes ez egy olyan megosztó könyv esetében, mint Manstein tábornagy visszaemlékezése.

A könyv első kiadása 1955-ben jelent meg német, majd ezt követte egy 1958-as angol nyelvű fordítás, s igen vegyes fogadtatásra találtak. Egyrészt a könyvet, mint a keleti fronti harcok hiteles hadtörténeti beszámolóját ünnepelték, az orosz katonákat bátor, de rosszul vezetett harcosokként, míg a német tábornokokat kiváló katonákként írta le. Másrészt azonban Manstein tartózkodik attól, hogy kritizálja a nemzetiszocializmust, illetve a háborús bűnök témáját is kerüli. Ennek köszönhető egyrészt az a – szakmailag is igazolható – nézőpont, hogy a háború során jelentős mértékben Hitler vezetési hibáinak köszönheti a vereséget a Wermacht, másrészt az a sokat vitatott és kritizált nézet is, miszerint a német haderő nem vett részt a háború bűnök elkövetésében.

Manstein és Erich Brandenberger 1941 júniusában (Kép forrása: Wikipedia)

A két magyar kiadás

A két kötet között már első ránézésre is látszik a különbség. A két könyv méretezése és papírhasználata is eltér: a Hajja és Fiai-féle kiadás a kiadótól megszokott papírmérettel és vastagabb, sárgás papírra készült, míg a Kard és Penna kiadványa a standard B5 papírmérettel, vékonyabb, fehér papírral került nyomásra. Ennek következtében kicsit csalókák a terjedelmek: előbbi kiadvány 512 oldalas, míg utóbbi 648 oldal terjedelmű. A címfordítás megegyezik – szerencsére – azonban a borítóra választott Manstein-portré eltér, ezzel is segítve a két könyv megkülönböztetését.

Ha a beltartamot nézzük, már érdekesebb a különbség. A Kard és Penna kiadványa a mű 20., a Bernard & Graefe gondozásában megjelent német kiadásán alapul, melyet Kőrös László fordított és Kosaras Péter Ákos szaklektorált. Ezzel szemben a Hajja és Fiai kiadványa az 1982-es Zenith Press-nél megjelent angol, valamint a szintén a Bernard & Graefe német nyelvű, 21. kiadásán alapszik, Moczok Péter fordításában. A magyar kiadáshoz használt eltérő kiadványok azt eredményezik, hogy némileg a tartalom is eltér.

Erich von Manstein – Elveszett győzelmek – Erich von Manstein tábornagy II. világháborús emlékirata, 2021, Hajja és Fiai Kiadó, 512 oldal. (Kép forrása: a kiadó honlapja)

A Hajja és Fiai kiadványa

Akit érdekel a hadtörténelem, különösen a második világháború története, az már szinte biztos, hogy találkozott a kiadó nevével. Alapvetően jó minőségű, érdekes és hasznos művek jellenek meg a gondozásában. Ebből a sorból a Manstein-memoár sem lóg ki.

A fordítás szakszerű, a második világháborús irodalomhoz szokott olvasó számára nem okozhat problémát az sem, hogy egyes helyeken a különböző főparancsnokságok rövidítése a német rövidítésnek megfelelően szerepel – ezt egyébként első előfordulásnál fel is oldja a fordító. Emellett egyes pozíciók is megjelennek mind németül, mind magyarul. Ez olyan szempontból is hasznos, hogy sok esetben nem feleltethetők meg teljesen a különböző hadseregek beosztásai egymáséival, így ha valakit pontosabban érdekel az adott pozícióval járó szerepkör, könnyebben utánakereshet idegennyelvű szakirodalomban. A szóhasználat is kellően szakmai, ugyanakkor a hétköznapi érdeklődő számára sem zavaró.

A kötetben szereplő térképeket újrarajzolták, illetve egy „jegyzék” is található a kötet elején a használt jelölésekről, így jól átláthatók és követhetők a hadműveletek azokon keresztül is. Ahol szükséges, lábjegyzetekkel is el van látva a mű, ezzel is segítve a megértést. A kötet előtt a szerző előszava mellett szerepel Martin Blumenson 1981-es előszava, illetve ami annál érdekesebb, az angol hadtörténész és katonai gondolkodó, Basil Liddle Hart 1958-as előszava is. Ezek érdekes kis adalékként szolgálnak.

Ami kritika érheti a kötetet, hogy egy szerkesztett, „vágott” verzióról van szó. A személyesebb részek hiányoznak a kötetből, így sokkal inkább koncentrál a háború katonai elemzésére és bemutatására, s kevésbé ismerhető meg belőle a Manstein és törzskara személye, s a harcok szünetének egy-egy megmosolyogtató vagy épp szomorú pillanata.

Erich von Manstein – Elveszett győzelmek, Kard és Penna Kiadó, 2021, 648 oldal (Kép forrása: a kiadó honlapja)

A Kard és Penna kiadványa

A Kard és Penna neve kevésbé bejáratott, mint a Hajja és Fiaié. Én személy szerint Otto Carius Tigrisek a sárban című visszaemlékezésének magyar kiadása kapcsán találkoztam először a kiadó nevével. Kínálatában világháború memoárok szerepelnek, ebből a sorból Manstein könyve sem lóg ki.

A kiadvány fordítása jó, olvasmányos. A megértést 166 lábjegyzet segíti, mely az idegen nyelvű szavak, metaforák, városok nem mai nevei mellett szerepelnek legtöbbször. Egy-egy ilyen lábjegyzet akár kultúrtörténeti érdekességként is szolgálhat. A fordítás során a német parancsnokságok neveit a mű magyar fordításban közlik, ez segíti a kevésbé gyakorlott olvasót a szöveg megértésében. Emellett az egyes beosztások fordítása igazodik a korábbi, német katonai szaknyelven alapuló fogalmakhoz. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a mű alapját a német kiadás adja, míg a Hajja és Fiai kötet esetében első sorban az angolra támaszkodhatott a fordító.

A pozíciók fordítása azonban néha zavaró is lehet, például amikor a Führer kifejezést a vezér-rel váltja fel a fordító. Ugyanígy zavaró volt számomra, hogy a hadtesteket arab számokkal jelölik a kiadványban a hagyományos, római számos jelölés helyett, valamint amikor a tábornagy megnevezést a „németesebb”, tükörfordított, vezértábornagy-gyal váltják fel.

A kiadvány melléklete bővebb, összesen 13, Manstein által szignózott, a karrierje valamely pontján kiállított dokumentumot tartalmaz fordításban (a párhuzamos kiadvány mindössze négyet). Ez különösen érdekes lehet azok számára, akit érdekelnek az ilyen kis apró finomságok.

Manstein 1942-ben (Kép forrása: Wikipedia)

A kötetben szereplő térképek megegyeznek az eredeti némettel. Ez némileg zavaró lehet az olvasó számára. Egyrészt ezek sokszor zsúfoltabbnak hatnak, mint a digitálisan újrarajzolt térképek, másrészt a rajtuk szereplő német feliratok nem segítik a tájékozódást a németül egyáltalán nem tudók számára. Szintén érdekes döntés, hogy bár a könyv végén szerepel névmutató, azonban nem indexelt, így a műben történő tájékozódást nem segíti elő.

Kissé zavaró, hogy az egyes fejezetek elején félkövér betűkkel, egymás után „ömlesztve” szerepelnek az alfejezetek címei. Ez egyébként, hasonlóan a hadtestek arab számokkal történő jelöléséhez, megegyezik a német eredeti kiadásnál alkalmazott módszerrel, így nem róható fel a kiadó számára.

Manstein 1943-ban (Kép forrása: Wikipedia)

Összegezve

Érdekes döntés volt, hogy két kiadó egyszerre jelentette meg ugyan azt a művet magyar fordításban. Az bátran elmondható, hogy mindkét kiadvány igen jó minőségű, s bár apróbb hibák előfordulnak mindkét esetben, ezek inkább csak kukacoskodásnak tűnhetnek a kiadványok minőségét figyelembe véve. Akit érdekel a korszak története, és kíváncsi arra, hogy látta az eseményeket a német hadtörténelem egyik kiemelkedő tábornagya, annak bátran javaslom bármelyik kiadványt.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

Szeptember 17-én kezdődik a 91. Ünnepi Könyvhét, amelyet idén a koronavírus-járvány miatt a virtuális térben rendeznek meg. A rendezvény honlapján