„Emlékmű helyett…”- Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant c. könyvének ismertetője

Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára, az MTA doktora, akinek munkásságát 2018-ban az Európai Akadémiák (ALLEA) Madame de Stael-díjával ismerték el, kiemelkedően fontos, hiánypótló és régóta várt könyvet jelentetett meg. A szerző 1996 óta foglalkozik a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak történetével, ezért az Elmondani az elmondhatatlant c. kötete több évtizedes kutatást ölel fel. A hatalmas kutatómunka és ennek eredményei a könyv egészén látszanak: a nyolc fő fejezet olyan kérdéseket vet fel, amelyek eddig hiányoztak a második világháború alatt elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatban, az elemzési szempontok pedig a legszélesebb kontextust hozzák létre.

Az első fejezetben a módszertani kérdésekről van szó, Pető Andrea felhívja a figyelmet a leegyszerűsítő elemzés veszélyeire. Az intencionalista értelmezés szerint a nemi erőszak egy adott népcsoportba tartozó vezetők fegyvere, amellyel tudatosan büntetnek egy másik népcsoportot: a szovjetek a magyarokat. Ez az értelmezés azonban a lényegi elemről feledkezik meg: a nemi erőszak a férfiak háborús fegyvere a nők ellen, vagyis strukturálisan bármilyen származású katona követhet el nemi erőszakot, mert a hangsúly nem a származásán, hanem a militarizmuson van. Ez a strukturalista értelmezés, amely a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszköznek tartja. Azonban nem szabad az erőszaktevőt „a férfival” azonosítani, hiszen így a férfiakon elkövetett nemi erőszak nem kap figyelmet. A szerző hangsúlyozza, hogy a komplex megértés nemcsak cél, hanem

„erkölcsi és szakmai kötelességünk, már csak az áldozatok méltósága érdekében is.”

Ez az egyik fogalmi keret, amelyben a kötet elemzi a témát, a második pedig a hallgatás és elhallgatás dinamikája, amellyel külön fejezet is foglalkozik. Ebben a szerző olyan jogi és emlékezetpolitikai gyakorlatokat mutat be, amelyek az elhallgatást akarták megtörni, kitérve volt jugoszláv és dél-koreai példákra. Nemzetközi kutatásokra alapozva mutatja be, egyes területeken hogyan befolyásolja a nemi erőszak emlékezetét a politikai keret. Magyarországgal kapcsolatban javaslatot tesz arra nézve, hogyan kellene rendezni az áldozatok helyzetét.

Önálló fejezet foglalkozik a háborús nemi erőszak történetírásának történetével és a magyar kutatások bemutatásával. A szerző összehasonlítja a Magyarországot megszálló német és szovjet csapatokat, kitérve a „kettős megszállás” elméletének a háborús nemi erőszak kérdésére gyakorolt hatására. Fontos szempont a Vörös Hadsereg más területeken elkövetett atrocitásainak elemzése és összehasonlítása a magyarországi helyzettel, ugyanis a bemutatásából kiderül, hogy a Vörös Hadsereg nem követett el minden megszállt területen tömeges nemi erőszakot, ezért a „miért”-re vonatkozó civilizációs okok („barbár, keleti, horda”) nem állják meg a helyüket. Pető Andrea arra keresi a választ, hogy „mi védte meg más országokban a nőket a tömeges erőszakoskodástól?” Továbbá a háborús nemi erőszak típusait, magyarázatait és azt ismerteti, hogy melyek azok a tényezők, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek.

Pető Andrea különösen érzékenyen közelít az áldozatok számának becsléséhez és az ezzel foglalkozó kutatásokhoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a számszerűsítés erkölcsileg és tudományosan is problémás, valamint a politikai harcban van kulcsszerepe. A Következmények c. fejezetben a születési számok alakulását, a művi terhességmegszakítást, a nemi betegségek, a megszületett gyermekek történetét és a kollaboráló nőkkel szembeni bánásmódot, büntetéseket és pereket elemzi, nemzetközi kontextusban elhelyezve.

A kötet fontos és érdekes része a hozzáférhető szovjet források feldolgozása és az eddig hiányzó szempont, a másik oldal „megszólaltatása”. A fejezet a szovjet katonai férfiasság létrehozását elemzi, majd a Vörös Hadsereg női katonáinak helyzetéről ír: egyszerre voltak elszenvedői, tanúi és elkövetői a szexuális zaklatásoknak. 1945 után pedig nem volt helyük a háború történetében, hiszen a hősiességet a szovjet emlékezetpolitika a férfiassághoz kötötte.

A szerző többször is kiemeli, hogy az elemzés nehézségét növeli a források hiánya és az, hogy a nemi erőszaknak a történetét az áldozatok sem tudták vagy akarták elmondani. Ez a szókincs és a hallgatóság hiányából adódik. A hallgatóság hiányának oka, hogy 1989-ig a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak tabutéma volt: a Vörös Hadsereg felépített mítosza láthatatlanná tette a nőket. 1989 óta a második világháborúban elkövetett nemi erőszak már nem tabutéma Magyarországon, a megváltozott emlékpolitika is vizsgálandó kérdésnek tartja, azonban az áldozatok számára nincs olyan társadalmi tér, ahol az őket ért erőszakot feldolgozhatnák, a múltat kibeszélhetnék.

Pető Andrea könyve mint szakirodalom megkerülhetetlen, de emellett is számos érdeme van: hozzájárul a hallgatás megtöréséhez, a láthatóvá tételhez, a megszólaltatáshoz és emléket állít a második világháború alatt megerőszakolt személyeknek, akiknek Európában nincs emlékműve.

Gáva Szabina

A kötet adatai: Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant. A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt. Budapest, Jaffa Kiadó, 2018. 260 pp.

Ezt olvastad?

Petőfi születésének mondái

A XX. század egyik legjelentősebb folklórkutatója, Alan Dundes egy 1965-ben megjelent tanulmányában (The Hero of Tradition) tizennyolc epikus hős –

X