Erdélyország – BBC History 2018/2.

Újkor.hu Lapozó

Oszd meg másokkal is:

Újkor.hu Lapozó

Idén lesz 405 éve, hogy Bethlen Gábort erdélyi fejedelemmé választották. Ehhez kapcsolódva Bethlen Erdélyországát ismerteti a legfrissebb BBC History. A fejedelemségnél maradva, december 1-je tükrében érdekes írásnak ígérkezik Miskolczy Ambrus írása a románok eredetéről, de más kuriózumokkal is találkozhatunk ebben a számban.

A Kossuth Kiadói Csoport Magyarország könyvpiacának egyik legnívósabb szereplője. Számos történettudományi munkát gondoztak fennállásuk több mint 70 éve során. A tudományos ismeretterjesztést kiemelten fontosnak tartva hetedik éve adják ki havi rendszerességgel a BBC History – történelmi magazint. Az Újkor.hu örömmel köszönti partnerei között a Kiadót. Együttműködésünk keretében – többek között – havonta ajánló cikket jelentetünk meg a jövőben a BBC History aktuális számához.

A bocsánatkérésekről – Főszerkesztői előszó

Vélemény rovatunk (15. oldal) brit szerzője ezúttal is igencsak súlyos kérdést tesz föl: lehetséges-e bocsánatot kérni más nemzedékek – általában sok generációval előttünk járt elődeink – bűneiért úgy, hogy az jelentsen is valamit? És egyáltalán, gesztusokkal jóvá lehet tenni a történelmi bűnöket?

A pozitív válaszban – olvasatom szerint – Michael Wood sem teljesen biztos, de nem rejti véka alá rokonszenvét a ma szinte kötelezően elvárható antirasszista korszellem iránt: az egykori (fehér) gyarmatosító, illetve rabszolgatartó kérjen bocsánatot egykori (nem fehér) alávetettjei utódaitól.

Változatlanul érdeklődve, de már némi fásultsággal követem a brit, az észak-amerikai és az ausztrál liberálisok erőfeszítéseit, hogy a múlt bevallásával erősítsék az egységes nemzettudatot. Nem elfeledhető: az amerikai társadalomban még sok millió jó karban levő aktív polgár van – szegénynegyedek lakóitól kezdve csúcsmenedzsereken keresztül a Legfelső Bíróság tagjáig –, aki ifjúkorában a buszokon nem ülhetett bármelyik helyre, nem iratkozhatott be a neki tetsző oktatási intézménybe; a brit kórházakban még operálnak azok a sebészek, akik gyarmati alattvalóként látták meg a napvilágot. Éppen ezért átélem a gesztus őszinteségét és szimbolikus jelentőségét, a kérdés csak az, hogy mennyire érdemes visszamenni az időben a bűnvállalást tekintve. Érdemes-e a 16. századi rabszolga-kereskedők vagy akár az amerikai nemzetet megteremtő és egyébként rabszolgatartó „alapító atyák” történelmileg adekvát cselekedeteiért bocsánatot kérni? Hol a határ? Kérjék egymás bocsánatát a bajorok és a hesseniek, amiért a harmincéves háborúban derekasan gyilkolták egymást?

Ezzel el is érkeztünk a mi fölöttébb göröngyös közép- és kelet-európai térfelünkre. Ki tudja megmondani, hogy a diplomáciai érdekek által kikényszerített gesztusok milyen mértékben hatnak a közgondolkodásra? Az Európai Unió előszobájában Magyarország és Szerbia megtette a kötelezőt, bocsánatot kértek a kölcsönös délvidéki brutalitásokért. Változtat ez valamit a lelkekben? Fogcsikorgatva, minden írásjelet kicentizve a cseh és a német nagypolitika is teljesítette a feladatot. Egy három évvel ezelőtti felmérés szerint azonban a csehek 70 százaléka szükségesnek vélte a németek kitelepítését, 82 százalékuk szerint kárpótlás nem jár a németeknek és 60 százalék szerint nincs miért bocsánatot kérni.

Lehet, hogy ezen a tájon az is a történelem terhe, hogy a bűnök el nem ismerése erősíti a nemzet egységét? Ehelyütt ne is szóljunk a beláthatatlan ideig indulatokat szító neuralgikus kérdésről, az államhatalmi gépezet és a lakosság tevőleges részvételéről a kelet-európai holokausztban, csak vessünk egy pillantást a második világháború alatti és utáni milliók sorsát eldöntő vagy befolyásoló atrocitásokra és az államhatalom által gerjesztett konfliktusokra. A nagy Németországgal Csehszlovákia két utódállama és Magyarország is rendezni kényszerült a kitelepítések ügyét. Egymással, egymás között ezt nem tették meg. Hogy miért nem? Az író – ha akkora, mint William Faulkner – egy mondatban elmondhatja azt, amihez a történésznek vagy a filozófusnak egy kötet kell: „A múlt sohasem halt meg. Még el sem múlt.”

A tartalomból:

A bedrogozott Hitler

Köztudomású, hogy Hitler a világháború második szakaszában sem volt hajlandó megfontolni a békekötés lehetőségét, inkább a teljes pusztulást választotta volna népe és országa számára, mint a megadást. A valóság tudomásul nem vétele – állítja Norman Ohler – legalábbis részben visszavezethető egy okra: Hitler erős kábítószereket fogyasztott. (86. oldal)

Bethlen Gábor, az országépítő

Nem véletlenül jelentették ki az erdélyi rendek Bethlen Gábor uralmáról: „Istennek hála, az országban bőség vagyon”. Erdély aranykora nem csupán az utókor szemében kezdődött ekkor: 1613 és 1629 között Bethlen – derül ki Oborni Teréz elemzéséből – a bányászattól a kereskedelemig, a vallási türelemtől a művelődés szolgálatáig valóban felvirágoztatta a fejedelemséget. (20. oldal)

Szövetségben a Habsburgok ellen

A fehérhegyi csata után egyre inkább szorult helyzetbe kerülő fejedelem grandiózus elképzelést dolgozott ki a Habsburg Birodalom meggyengítésére, és ehhez minden eszközzel igyekezett megnyerni a török Porta támogatását – tárja fel Papp Sándor. (28. oldal)

A brit Bonnie és Clyde

Az 1920-as, 1930-as években a sajtó tele volt az Atlanti-óceán mindkét partján elkövetett bankrablásokkal, rabszöktetésekkel, villámgyors menekülésekkel. Alyson Brown meséli el, miként bolydította fel – és botránkoztatta meg – egy helyi gengszterpáros Angliát. (34. oldal)

Középkori haláltánc

A 14. és 16. század közötti időszakban az európaiakat mániákus táncőrület ragadta magával. Emberek százai táncoltak – gyakran addig, amíg össze nem estek. De mi váltotta ki ezt a különös jelenséget? – kérdezi Helen Carr. Betegség? Katasztrófa? Netán az Ördög? (76. oldal)

Károlyi Mihály a felvidéki magyarságért

Az egykori miniszterelnök, köztársasági elnök az emigrációban szoros kapcsolatot épített ki cseh és szlovák politikusokkal, s bízott abban, hogy 1945 után személyesen is tud tenni a kisebbségi magyarok érdekében. Kísérleteit Janek István vázolja fel. (70. oldal)

A „szépen meghaló” vesztesek

A krími háborúban vesztükbe vágtázó könnyűlovasokat övező tisztelet nem feltétlenül a nemes brit szellemnek tulajdonítható, érvel Stephanie Barczewski. (39. oldal)

A polgár, a borbély, a pásztor és a paraszt

A török kort követően az ország jelentős átalakuláson ment keresztül, ennek jele a városok feléledése, a polgárság erősödése. A kort Romsics Ignác mutatja be. (44. oldal)

Aki elszerette a „szűz királynő” udvarlóját

Nicola Tallis egy szerelmi háromszög történetét mondja el, amelynek I. Erzsébet is részese volt – és haragja nem ismert határt. (50. oldal)

1968 – Vietnam a címlapon

A cikk egy emblematikus fotó történetét, majd a vietnami háború talán leghírhedtebb amerikai bűntettét, a Mỹ Lai-i vérengzést eleveníti fel. (55. oldal)

A románok eredete és első államai

A románság balkáni eredete régóta vita tárgya. Miskolczy Ambrus a több mint egy évezredet átfogó történet nyomába ered. (58. oldal)

„A pokol ördögei” a Towerben

Mi idézte elő a Wat Tyler-felkelést – teszi fel a kérdést Laura Ashe –, a földbirtokosok túlkapásai vagy a király iránti gyűlölet? (64. oldal)

Mi is múlott egy hajszálon?

A Hitler elleni, 1944. júliusi merénylet sikere megváltoztathatta volna a történelmet – de jobbra vagy rosszabbra fordultak volna a dolgok? Roger Moorhouse és Nigel Jones vitája. (82. oldal)

Ezt olvastad?

Huszt várának sorsa – Miski Péter előadása a Gyalókay-kör szervezésében
2022. április 12-én Miski Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója, a HM Hadtörténeti Intézet
X
Támogasson minket