Fejezetek az 1439–1457 közötti magyar történelemből – 3. rész: A belháború első éve
Habsburg Albert halála és Hunyadi Mátyás trónra kerülése közötti időszak sajátossága, hogy számos ún. több- és sokpecsétes oklevél, levél került kibocsájtásra, melyek szövegei a politikatörténet régen ismert forrásai ugyan, pecsétjeit nem mindegyiknek ismerjük. Ezeket évek óta gyűjtjük, jelenleg hatvannyolc darabból áll fotógyűjteményünk. Jó részük eddig csak átiratban, vagy mikrofilmről ismert a történettudomány előtt. Cikksorozatunkban ezek közül választottunk tíz érdekesebb oklevelet, levelet, melyeket részletesen bemutatunk. Ismertetjük továbbá húsz világi előkelő és tíz egyházi vezető pecsétképét, megadjuk az adott személy alapvető prozopográfiai adatait s a pecsétkép rövid leírását. A pecsétképek segítségével egyfajta „arcot” is adhatunk ezeknek a személyeknek. Ezzel „viaszba zárt” élettörténeteket nyithatunk fel, s tárhatunk az érdeklődő olvasóközönség elé.
Az első részben I. (Habsburg) Albert király halálát követő eseményeket ismertettünk, és egy levelet, melyből részben rekonstruálható volt az elhunyt király bizalmasaiból álló társaság. A második részben láttuk, hogyan lett az országnak két törvényes uralkodója, és bemutattunk egy páratlan, 94 db pecsétet hordozó sokpecsétes oklevelet, ami I. (Jagelló) Ulászló koronázása után került kiadásra.
1440 késő nyarán eszkalálódott a konfliktus Ulászló és az V. László nevében politizáló Erzsébet között. Míg 1440. július 17-én a hivatalban lévő bárók nagy része megerősítette Ulászló megkoronázását, a hónap végére kialakultak a szemben álló csoportosulások. Július végén a lengyel és magyar király megfosztotta Losonci Dezsőt az erdélyi vajdaságtól, valamint Kórógyi Jánost az országbíróságtól, Garai László pedig elvesztette macsói báni tisztségét. Ulászló elkobozta Brankovics György szerb despota magyarországi birtokait. Közvetlen hívei kerültek kulcspozíciókba. Rozgonyi Simon egri püspököt kancellárnak, gúti Ország Mihályt kincstartónak nevezte ki a király. Erdélyi vajda lett kuzsalyi Jakcs László, Pálóci Simon pedig lovászmesterré lépett elő. Utóbbi unokatestvére, Pálóci László ajtónállómester, és a Perényi család nyalábi ágát képviselő ifj. János adományokban részesült. Nem szabad elfeledkeznünk az Ulászló mellett tartózkodó szép számú lengyel kontingensről sem, akiket Sędziwój Ostroróg poznani vajda, Mikołaj Szarlejski, boroszlói várnagy, Mikołaj Przedbór Koniecpolski rozprzai várnagy és Jan Taszka Koniecpolski lengyel kancellár vezetett.
Erzsébet mellett a Rozgonyi családból János fiai, (id.) János és Osvát horgonyzott le, a hatalomból kiszorított Garai és Kórógyi, valamint természetesen a királyné unokatestvére, Cillei Ulrik is V. Lászlót támogatta. A prelátusból Szécsi Dénes bíboros esztergomi érseket, mint Garai unokaöcsét szokás ehhez a körhöz sorolni. Az özvegy királyné a Szent Korona és több nyugati birtok Frigyes császárnak zálogba adásával tetemes mennyiségű pénzhez jutott 1440 augusztusában. Feltehetően ezen bérelte fel Jan Jiškra cseh zsoldosvezért és nagyjából 5000 katonáját, akik szeptemberre megérkeztek Felső-Magyarország keleti felére.
Jelentősebb hadi eseményekre 1441 januárjában került sor először. Erzsébet pártja két irányból intézett támadást. Az egyik iránynak az esztergomi érsek várából Buda felé törő csapatmozgás tekinthető, ennek eredménye csupán Budafelhévíz feldúlása volt. Ulászló seregei válaszul ostrom alá vették Esztergomot, melynek eredménye egy gyors fegyverszüneti megállapodás volt. A másik támadást délről indította Garai László és Kórógyi János. Előrenyomulásukat Hunyadi János szörényi és Újlaki Miklós macsói bánok állították meg Bátaszéknél. Kettejük karrierje ezzel állt emelkedő pályára. A győztes sereg több erőséget foglalt el február során Tolnában és Baranyában. Erzsébet legjelentősebb támogatója, Cillei ellen Ulászló összehangolt támadást tervezett. Szlavóniába küldte egy sereg élén Marcali Jánost és alsólendvai Bánfi Pált, A király maga pedig Stájerország ellen indult, február 12-én Rédén várta be támogatóit.
Bánfiék azonban Szambornál március elején vereséget szenvedtek Cillei zsoldosvezérétől Jan Vitovectől. A szambori vereséget követen Ulászló erőltetett menetnek tette ki csapatait. Szombathelyig nyomult előre, ahol tárgyalásokba bocsátkozott Cilleii Ulrikkal. A béke feltételeiben április 19-re állapodtak meg. Ulászló király oklevélbe foglalta békeesküjét, melyet Cillei Frigyesnek és Ulriknak tett. Ez az irat kifejezetten becses a történettudomány számára, hiszen a király esküjét a vele lévő bárók is megerősítették. Nevüket az oklevél is felsorolja, eszerint a Szombathely alatti táborban jelen volt:
Rozgonyi Simon egri püspök és királyi kancellár (4), De Dominis János váradi püspök (3), Péter csanádi püspök (2), Újlaki Miklós erdélyi vajda, macsói bán és temesi ispán (6), Tallóci Matkó horvát-dalmát-szlavón bán (7), Marcali Imre somogyi és verőcei ispán (1), ónodi Cudar Simon pohárnokmester (8), Pálóci Simon lovászmester (9), gúti Ország Mihály kincstartó (10).
Az oklevél tehát pillanatképet rögzít Ulászló király kormányáról. Legfőbb támogatóinak pecsétje található meg itt. Közölük az alábbiakban hármat ismertetünk. A prelátust hárman képviselték, köztük Péter csanádi püspök (?–1457), aki egyesek szerint a Himfi család remetei ágából származott, a rokonság bizonyítása azonban nehézkes. 1431-ben csanádi kisprépostnak választották. Püspökké 1438-ban lépett elő. Feltehetően Ulászlót híve volt a polgárháború alatt, hiszen – mint ahogy a fenti dokumentum is bizonyítja – 1441-ben elkísérte az uralkodót a tavaszi dunántúli hadjáratára. Emelett részt vett az Erzsébet és Ulászló közötti szeptemberi béketárgyalásokon is. 1444-ben egyik aláírója volt a szegedi békét megszegő végzésnek. 1450-ben Rómába zarándokolt, hogy híveinek búcsúengedélyeket szerezzen. Az 1450-es években Hunyadi Jánost támogatta.
Fentebb már említettük, hogy a bátaszéki csatában 1441 januárjában többek között Újlaki Miklós (1414–†1477) bizonyította rátermettségét. Heteken belül erdélyi vajda lett, s ettől kezdve hosszú karrierjén át megkerülhetetlen személy volt az országos politikában. Kont Miklós nádor dédunokájaként fényes pályát futott be. Első bárói tisztségét 1429 és 1430 között, macsói bánként töltötte be. 1438-tól ismét macsói, 1445-től szörényi, 1457-től szlavón bán. 1441-től kisebb megszakításokkal 1472-ig erdélyi vajda, számos megye ispánja. 1472-től haláláig bosnyák király lett. A polgárháború alatt I. Ulászló pártáját gyarapította, később a hét főkapitány egyike lett. Sokáig Hunyadi kitartó szövetségese. Meghatározó katonai erő birtokosa, megfontolt politikusnak tartják.
Az Ulászló mellé pártolt előkelők közül mindenképpen kiemelkedett gúti Ország Mihály (1427–†1484) a Gutkeled nemzetség Farkas családjának gúti ágának sarja. Homo novusnak tekinthető, Zsigmond király aulájának volt tagja 1430-tól. Kincstartóként lett báró 1436-ban, 1438-tól asztalnokmester. A polgárháborúban Ulászlót támogatta, aki 1440-ben ismét kincstartónak nevezte ki. Tisztségét 1453-ig megtartotta. A hét főkapitány egyikének választották. 1453-tól 1458-ig ajtónállómester. 1458-ban Garai Lászlót váltotta a nádorságban, s az is maradt haláláig.
A szombathelyi táborban tett királyi eskü eredményeként sikerült ideiglenesen elszigetelnie Ulászlónak ellenfeleit. Ezzel eredményesen szilárdította meg hatalmát magyar földön. A hadmozdulatok sikeres végrehajtói között olyan támogatókra lelt, akikre bátran támaszkodhatott a későbbiekben, és nem is volt rest azokat nagy hatalommal felruházni. Hunyadi János sikerrel vette fel a harcot Ulászló nevében a törökkel Erdélyben, Újlaki támogatására pedig az országon belül támaszkodhatott. Cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk, addig is további érdekességeket a pecséttan világából a Viaszba zárt történelem c. Facebook-oldalon találhatnak az érdeklődők.
Irodalom:
Tóth Norbert, 2013. = C. Tóth Norbert: A székes- és társaskáptalanok prépostjainak archontológiája 1387–1437. Bp., 2013. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 4.)
Tóth–Horváth –Neumann–Pálosfalvi, 2016. = Magyarország világi archontológiája, 1458–1526. I. Főpapok és bárók. Szerk. C. Tóth Norbert, Horváth Richárd, Neumann Tibor, Pálosfalvi Tamás. Bp., 2016.
Engel Pál, 2003A. = Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. In: Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Bp., 2003.
Engel Pál, 2003B. = Engel Pál: Középkori magyar genealógia. In: Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Bp., 2003.
Fejsz György, 2012. = Feiszt György: I. Ulászló dunántúli hadjárata, 1441. In: Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára. Szerk. Bariska István, Mayer László. Szombathely, 2012. 115–122.
Fedeles Tamás, 2017. = Fedeles Tamás: Miklós király és Lőrinc herceg. Az utolsó két Újlaki vázlatos pályaképe. In: Személyiség és történelem: a történelmi személyiség: A történeti életrajz módszertani kérdései. Szerk. Vonyó József, Csukovits Enikő, Gyarmati György. Budapest–Pécs, 2017. 135–168.
Tóth Péter, 2004. = G. Tóth Péter: A csanádi székeskáptalan személyi összetétele a késő-középkorban (1354–1526). Doktori értekezés. Szeged, 2014.
Kunc Adolf, 1880. = Kunc Adolf: Szombathely – Savaria rend. tanácsú város monographiája 1. Szombathely, 1880.
Mályusz Elemér, 1957. = Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában I–II. Századok 91. (1957) 46–123. és 529–602.
Megpecsételt történelem = Megpecsételt történelem: középkori pecsétek Esztergomból. Szerk. Hegedűs András. Esztergom, 2000.
Pálosfalvi Tamás, 2000. = Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: közdelem Szlavóniáért (1440–1448). Századok 134. (2000) 45–98.
Pálosfalvi Tamás, 2003. = Pálosfalvi Tamás: A Rozgonyiak és a polgárháború (1440–1444). Századok 137. (2003) 4. szám 897–928.
Pray György, 1764. = Annales regum Hungariae. Ab anno Christi CMXCVII. ad annum MDLXIV. Deducti ac maximam partem ex scriptoribus coaevis, diplomatibus, tabulis publicis et id genus litterariis instrumentis congesti. Pars II. Wien, 1764.
Stanisław A. Sroka, 2017. = Stanisław A. Sroka: Itinerarium króla Władysława III 1434–1444. Warszawa, 2017.
Tringli István, 2003. = Tringli István: Az újkor hajnala: Magyarország története 1440–1541. Bp., 2003.
Ezt olvastad?
További cikkek
A halhatatlanság iránti vágy kőbe öntött monumentuma. A bécsi kapucinus kripta építéstörténete és jelentősége
Bécs, a hajdani császárváros első kerületének utcái alatt található egy több kamrából álló pincerendszer, amely figyelemre méltó műalkotásokat rejt magában. E csöndes, föld alatti világban évszázadokon átívelő gyász uralkodik – […]
Romaellenes tömeggyilkosságok a frontvonal árnyékában – Nagyszalonta és Doboz, 1944. október
Az 1944-1945-ös időszak kulcsfontosságú Magyarország történetében. Habár a magyar csapatok 1941. június végétől részt vettek a Szovjetunió elleni háborúban, Közép-Európa több államához hasonlóan Magyarország 1944-ben vált hadműveleti területté. A harcokkal […]
Falkavadászat Erzsébet királynéval
A falkavadászat nem más, mint hajtás lóháton, kutyák segítségével leginkább róka, ritkább esetben szarvas vagy nyúl után. A rókavadászat az avatatlan szem számára egyszerűnek tűnhetett, valójában azonban csak a magas […]
Előző cikk
Podcast ajánló: Gyerekmentés Magyarországon a holokauszt alatt
A Közép-európai Egyetem és az MTA második világháború története albizottság közös podcast sorozatában az albizottság tagjaival és szerzőkkel készül beszélgetés a most megjelent munkájuk kulisszatitkairól és azokról a kutatási eredményekről, […]