Gyilkosság a panel tetején

Dulai Péter Gyilkosság a panel tetején című puhatáblás könyvének címében már benne rejlik, hogy nem egy könnyed olvasmányt tart az olvasó a kezében, még az az olvasó sem feltétlenül, aki rajong a krimikért. A címválasztás a főcím tekintetében azért is érdekes, mivel ugyanezt a címet viseli a könyv 9. fejezete is, amely egy a 10 ismertetett bűntény közül. Vélhetően azért esett a szerző választása ennek a fejezetcímnek a kiemelésére, mert ezt az esetet tartotta leginkább felfoghatatlan bűnténynek: „Borzalom. És nem véletlenül tartogattam ezt a jelzőt ennyi oldalon keresztül […]” (129.) Továbbá ugyanennek az ügynek az aktájában található fekete-fehér helyszíni fotó látható a kötet borítójának elő- és hátlapján.

A kötet szerzője Dulai Péter, aki korábban újságíróként az Index és a 168 Óra munkatársa volt, cikkeiben elsősorban bűnügyi esetekkel foglalkozott. Jelenleg a Rendőrmúzeum bűnügyi referense, és Facebook-oldalt ír a szocialista éra idején elkövetett gyilkosságokról. (Élet elleni bűncselekmények ‒ https://www.facebook.com/eletellenibuncselekmenyek) A szerző a kötet bevezetőjében meséli el röviden életének egy tragikus eseményét, amely érdeklődését az emberölés kérdései felé irányította. A szerző célja a történetek elmesélésével nem az, hogy feltárja, miért történtek ezek a sokszor felfoghatatlan életellenes cselekedetek, hiszen azt sokszor maguk az elkövetők sem tudták megmondani, hanem sokkal inkább az, hogy általuk bemutassa „ilyen is lehet az ember”. (13.)

A kötet lektora és egyúttal az előszó írója Tóth Tibor, aki röviden összefoglalta a szerző módszerét: forráskutatással és forráselemzéssel, dokumentarista szemlélettel és kellő objektivitással mutatja be az egyes eseteket, és az azok kapcsán nyitva maradt vagy az időközben előkerült újabb bizonyítékok miatt felmerült kérdéseket, olykor érzékeltetve saját álláspontját is. Az alapos kutatásra és utánajárásra maga a szerző is több ízben utalást tett, levéltárakban, irattárakban, a korszakkal és a témával foglalkozó tanulmányokban és a korabeli sajtóban kereste az egyes ügyek kirakósait, sőt néhány esetben még élő tanúkat, illetve a korábbi nyomozásokban résztvevőket is sikerült az oral history módszerével bevonni az ügyek általa történő felgöngyölítésébe. A szerző maga nehéznek ítélte meg feladatát: nem könnyű kutatni egy olyan korszakot, amelyben még nem is élt, és ez éppen egy olyan korszak, amelynek dokumentumaihoz sem férhet hozzá könnyedén. A történetírónak sincs könnyebb dolga, főként ha még régebbi ügyek felfejtésére adja a fejét, így tehát méltán mondhatjuk, hogy történetírói alapossággal járt utána az egyes eseteknek. Történetírói szempontból a kötet nagy hiányossága mindezek ellenére, hogy csak elvétve tartalmaz lábjegyzeteket, hiányzik a bibliográfia a kötet végén, amelyek a felhasznált primer és szekunder forrásokat megjelölnék. Egyetlen helyen, az utolsó fejezet végén listázza egy záró bekezdésben, hogy az adott esetnél milyen forrásokra támaszkodott, a többi fejezetben a főszövegben találhatunk  utalásokat a kútfőkre. Ha nem ebből az aspektusból szemléljük, és oknyomozó riportként olvassuk a történeteket, akkor esetleg csak a kötet végéről hiányolhatunk egy összefoglaló irodalmat, amely alapján a téma iránt érdeklődő olvasók tovább tájékozódhatnak.   

A kötetet az előszó és a bevezető nyitja, majd ezt követi a tíz számozott fejezet, amelyek címe „Gyilkosság a” és következik a tetthely vagy az időpont megnevezése. A fejezeteket bevezető oldal egy-egy képpel van illusztrálva, amely a gyilkosság helyéhez közel eső vagy kapcsolódó helyszínt ábrázolja, és a fejezetek szövegében is előfordulnak képek az adott ügy kapcsán, például egy rabosítási fotó vagy egy fotó a tetthelyről. A kötetet a köszönetnyilvánítás és a fejezeteket bevezető képek jegyzéke zárja, a fejezetközi képek forrása az adott kép alatt olvasható.

A gyilkossági ügyek kronológiai rendben követik egymást fejezetről fejezetre, 1955. július 1. és 1981. december 28. között tíz megrázó, és egyes esetekben brutális emberölést mutat be, amelyek a legkülönfélébb indíttatásból következhettek be: nyereségvágy, kéjgyilkosság, bosszú vagy szerelemféltés. Az első emberölési eset szigorúan véve még nem a Kádár-korszak idején következett be, de összefüggésbe hozták az ügyet a martfűi rémmel, ezért indokoltnak tartotta a szerző ezzel kezdeni a kötet ügyeinek sorát. És nemcsak ebből a szempontból volt szerencsés az ügy beválogatása az elmondandók közé, hanem amiatt is, hogy ugyan volt egy személy, akit letartóztattak a bűntett elkövetése miatt, és le is töltötte büntetését, mégis már akkor kérdéses volt, hogy a jó személy ül-e börtönben, különösen annak fényében, hogy később a martfűi rém kapcsán is vizsgálták az esetet, elkövethette-e Kovács Péter az 1955-ös gyilkosságot. Továbbá egy tanulmányra támaszkodva a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyomozati eljárás a bizonyítékok begyűjtésétől a boncoláson keresztül az elkövető és tanúk kihallgatásáig rengeteg hiányosságot tudhatott magáénak. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy máig vannak nyitott kérdések az ügy kapcsán. 

A szerző az emberölési esetek olvasmányos leírásánál a fejezetek elején megjelöli a helyet, az időt, az áldozatot és az elkövetőt, majd ezt követi az emberölés, nyomozás és ítélet leírása, amelynél a lehető legrészletesebben körbejárja az összes felmerülő kérdést, azokat is, amelyekre végül azóta sem született még válasz. Az áldozatok bemutatása nem merül ki a név és életkor megjelölésében, ahol tudja, ott aprólékosan ismerteti az életkörülményeiket, amely a legszívbemarkolóbbra Török Sárika esetén sikerült (Gyilkosság szabadulás után), és kapcsolati hálóikat, amelyeknek döntő jelentőségük lehet az indíték megtalálásában. Másrészt fontosnak tartotta a szerző ugyanilyen részletesen bemutatni az elkövetőket is, milyen életkörülmények között nőttek fel, milyen hatások érték őket akár már gyermekként (például a 2. és a 8. fejezetek főhősét gyermekkorban szexuálisan zaklatták), amelyek mind szerepet játszhattak abban, hogy később emberölést követtek el, akár sorozatgyilkosként is. Így a szerző a gyilkosságok lélektani hátterébe is betekintést ad, legrészletezőbben a második fejezet elkövetője esetében, aki erőszakos tartalmú és képi világú könyvek, illetve filmek hatására érzett késztetést arra, hogy ő maga is erőszakosan viselkedjen, és ennek megismerésével érthetővé válik, hogy a tettes miért úgy követte el a bűntényt, ahogyan megtette. A szerző alaposságát bizonyítja, hogy az elkövető vallomásában említett egyik regényben és annak filmváltozatában is kereste – noha sikertelenül – a vallomásban elhangzott erőszakot kiváltó jelenetet. Egy másik esetben pedig a szerző gondos utánajárásának köszönhető, hogy a 6. fejezet áldozatainak 2019 nyarán kiállították a halotti anyakönyvi kivonatát, amely addig egyik általa felkeresett hivatalban sem létezett, noha a gyilkosságra 1967. július 4-én került sor, és két hétre rá megtalálták a tetemeket – de máig kérdés, hol lettek eltemetve.

A szerző nem elégedett meg a bűnesetek leírásával, azok utóéletével is foglalkozott, illetve amennyiben az lehetséges volt, az elkövetők további életét is nyomon követte, mikor szabadultak a börtönből, hol és hogyan éltek ezt követően, és milyen egyéb bűntetteket követtek el szabadulásuk után – utóbbiak voltak a legjobban dokumentálható életesemények az elkövetők életútjában, mint például Harangozó Sándor esetében (Gyilkosság az egyetemnél). A kötetben szereplő ügyek némelyikéről filmes vagy színházi adaptáció is készült, amelyeket a szerző adott helyen meg is említett, így a Gyilkosság a kukoricásban fejezet elkövetőjéről Sopsits Árpád A martfűi rém című 2016-os filmje, a Gyilkosság az Úttörővasútnál fejezet tetteséről Anger Zsolt 2007-es monodrámája Pedig én jó anya voltam címmel Pogány Judit főszereplésével, amely az elkövető édesanyjának nézőpontjából értelmezte az életét. Ugyanennek az elkövetőnek a tárgyalásáról is van filmfelvétel, amelyet azonban a „főhős” halálos ítéletének végrehajtása miatt nem tudtak befejezni. 

Dulai Péter a kötet oldalain megtörtént emberölési ügyekről számol be, amelyeknél már az is megrázó lehet, hogy ilyen esetek egyáltalán megtörténhettek, különösen akkor, amikor gyermek az áldozat, nem szólva a gyilkosság kivitelezésének módjáról. De a tíz történet után mindenki számára kiderülhet: „ilyen is lehet az ember.”    

Czinege Szilvia

Ezt olvastad?

Az izsáki tanítóból lett irredenta bűnöző? – A dínárhamisítók nyomában

A L’Harmattan Kiadó múlt évben megjelent könyvének címéből (A dínárhamisítók nyomában) kiindulva izgalmas bűncselekményre számítunk (melyekben a korszak igencsak bővelkedik),

X