Habsburg Ferdinánd gyermekeinek neveltetése

A magyar királyi trónt 1526 után betöltő Habsburg Ferdinándnak a Jagelló Anna hercegnővel kötött házasságából tizenöt gyermek született. Három felnőttkort megért fia révén sikeresen biztosította örökösödését országaiban, leányai pedig hatalmas diplomáciai tőkét biztosítottak számára házassági kapcsolatok révén. Kevésbé vizsgált kérdés azonban, hogy hogyan, hol és milyen körülmények között nevelkedtek Ferdinánd gyermekei, valamint hogy milyen nyelvtudásra tettek szert és hogyan kamatoztatták ismereteiket és képességeiket.

Ferdinánd király gyermekei

A 16. század első felében az európai Habsburg-birtokok egy évtizedeken át tartó fejlődési, formálódási időszak eredményeként Szép Fülöp burgund herceg és Kasztíliai Johanna királynő két fiúgyermeke, Károly főherceg (a későbbi V. Károly császár) és Ferdinánd infáns (a későbbi I. Ferdinánd magyar király) között oszlottak el. Jelen írásban elsősorban Ferdinánd király gyermekeinek neveltetetéséről és oktatásáról lesz szó. A királyi gyermekek neveltetésével kapcsolatban a forrásadottságok meglehetősen kedvezőtlenek. A Habsburgok központi udvarára vonatkozóan leginkább a 17. század közepétől, I. Lipót uralkodásától kezdve rendelkezünk részletes információkkal.

Ferdinánd 1521-ben Innsbruckban a Habsburg–Jagelló házassági szerződéssel összhangban feleségül vette Jagelló Anna magyar királyi hercegnőt, II. Lajos nővérét. A házaspárnak huszonhat évnyi együttélés során tizenöt gyermeke született, akik közül tizenhárman érték meg a felnőttkort. Három fiú: Miksa, Ferdinánd, Károly és tíz leánygyermek: Erzsébet, Anna, Mária, Magdolna, Katalin, Eleonóra, Margit, Borbála, Ilona, Johanna. Bár a 19. században kialakuló, majd a 20. századra meghatározóvá váló, sajátos nemzeti nézőpont miatt Magyarországon a Habsburg-dinasztia, így Ferdinánd király családja sem tarthatott számot nagyobb érdeklődésre az utóbbi időkig, pedig gyermekei – egyéb címeik mellett – magyar királyi hercegek és hercegnők is voltak. Éppen ezért fontos, hogy foglalkozzunk velük s többet megtudjunk róluk.

Az innsbrucki udvar

Ferdinánd gyermekei számára Innsbruckban rendezett be udvartást 1533-ban. Az Inn-völgyében fekvő ősi város a korábbi évtizedekben már nagy jelentőségre tett szert: I. Miksa császár huzamosabb ideig itt tartotta székhelyét valamint itt nevelkedett Ferdinánd húga, Mária hercegnő (II. Lajos későbbi özvegye) és későbbi felesége, Jagelló Anna hercegnő is. Régi uralkodói rezidencia volta és az oszmánok által állandóan fenyegetésben tartott Magyar Királyságtól való távolsága megfelelővé tette arra, hogy a királyné székhelye és a gyermekek nevelésének színtere legyen. Az 1526-tól szinte évente születő gyermekek mellett idővel egyre nagyobb személyzet működött, így szükségessé vált egy tágas, a sok gyermek (valamint dajkáik és nevelőik) számára kialakított lakosztály (Kindskammer) létrehozására. Ennek kialakítását Ferdinánd az 1520-as évek második felében el is rendelte.

Az innsbrucki udvar az 1530-as években a főudvarmester, Veit von Thurn gróf irányítása alatt állt, aki mellett aludvarmesterként Hermann von Zaluski majd Georg von Waczler tevékenykedett. A királyi gyermekekek és a velük együtt nevelkedő nemes ifjak oktatásával a praeceotorok (nevelők) foglalkoztak, akikből általában egyszerre kettő működött. Innsbruckban az évek során többek között Caspar Ursinus Velius ( Ferdinánd udvari történetírója), Wolfgang Schieffer, Georg Tannstetter (Collimitius) és besztercei Kretschmer Lőrinc székesfehérvári prépost töltötte be a nevelői pozíciót (Fazekas 2008. 66–67.). A nevelők nagy száma és gyors cserélődése azt sejteti, hogy a megfelelő tanárok megtalálása és hosszútávú alkalmazása kihívást jelenthetett az udvar számára.

„Tanterv” és napirend

A királyi gyermekek és a velük együtt nevelkedő nemesi apródok napirendjét Ferdinánd 1533-ban, majd 1538-ban kiadott instrukció szigorúan szabályozták, amely természetesen figyelembe vette az életkori sajátosságokat. A neveltetés intenzivitás és szigorúsága az uralkodással járó hatalmas pszichikai teher elviselésére volt hivatott felkészíteni az utódokat. Az instrukciók alapján a gyermekeket általában korán, hat órakor vagy előtte felkeltették. A nap a reggeli imádságok elmondásával kezdődött, majd a kamarások és szolgálók az öltözködésben segédkeztek. Fél hét körül az ifjak és az udvartartás tagjai rövid reggeli misén vettek részt, majd a reggeli következett amely jellemzően valamilyen levesből állt. A reggeli után a praeceptorok foglalkoztak a gyermekekkel másfél órán keresztül, majd egy óra exercitum vagyis testmozgás következett, ezt követően pedig kisebb délelőtti étkezést kaptak. Az innsbrucki udvarban 1529-től működött német táncmester. Koradélután a praeceptorok még másfél órát oktatták órai keretek közt az ifjakat, majd délután négy órakor szolgálták fel a főhercegek vacsoráját. Ünnepnapokon nem volt oktatás, helyette viszont mindenki az ünnepi nagymiséken vett részt. Igény esetén a gyermekek este még kaphattak egy szelet kenyeret és cukros vizet. Az étkezések alatt jellemzően a káplán olvasott fel vagy prédikált. (Weiss 2008. 80–81.)

A leendő uralkodók egészségére nagy figyelmet fordítottak, a gyermekeket minden nap orvos vizsgálta meg, s javaslatára a friss gyümölcsök fogyasztása is elő volt írva. A praeceptoroknak és az orvosnak rendszeresen jelentést kellett küldeniük a királynak a gyermekek fejlődéséről, tanulmányaik előrehaladásáról és egészségi állapotáról. A jelentések megtételét az uralkodó el is várta, az nevelői feladatkört 1537-től betöltő Kretschmer Lőrinc a királynak írt levelében mentegette is magát, amiért elmulasztotta megküldeni beszámolóját. Ferdinánd gyermekei jellemzően egy percet sem töltöttek egyedül, a tanórákon és egyéb tevékenységeken sokszor a nemes ifjakkal (Edelknaben) együtt vettek részt és mindig egy kamarás kísérte őket, akinek ügyelnie kellett hogy a főhercegeket ne érje fizikai veszély és hogy ne tanuljanak rossz példákat vagy káromkodásokat az udvartartás tagjaitól vagy az apródoktól. Ha a hercegek és hercegnők rosszul viselkedtek, királyi engedéllyel vesszőzést kaphattak nevelőiktől.

Ebből a korai időszakból még nem állnak rendelkezésünkre tantervek, de azt tudjuk, hogy a nevelők a tanórák keretében mindenképpen nagy hangsúlyt fordítottak a katolikus hitelvek megismertetésére, bibliamagyarázatokra, alapvető történelmi és államtudományi ismeretekre, valamint a Habsburg család történetére. Szintén kiemelt jelentősége volt a nyelvek oktatásának. Habsburg Ferdinánd gyermekei kapcsán „visszanémetesedés” figyelhető meg, hiszen ő neveltetéséből eredően spanyol anyanyelvű volt, míg bátyja, V. Károly császár és húga, Mária királyné elsősorban a francia nyelvet használták, s a három testvér egymásközti levelezése is jelentős részben franciául zajlott. A német nyelvet az alapvető nyelvi közeg miatt nem oktatták, latint viszont minden gyermek tanult. A latin mellett leginkább a francia, spanyol és olasz nyelv volt előtérben, de Ferdinánd gyermekei kapcsán, Fazekas István kutatásainak köszönhetően rendelkezünk adatokkal arra vonatkozóan, hogy a főhercegek cseh és magyar nyelvi oktatásban is részesültek (Fazekas 2008. 66–67.).

Lőrinc prépost és a magyar jelenlét kérdése

Fontos megjegyezni, hogy besztercei Kretschmer Lőrinc képében a királyi gyermekek nevelője éveken át magyarországi személy volt. Egy Kretschmer, Thun főudvarmester és a király közti 1537. évi levél alapján arra következtethetünk, hogy Miksa, Ferdinánd és Erzsébet főhercegnő rövid ideig magyar nyelvi oktatásban is részesült. A királyi gyermekek magyar (és a vele párhuzamosan folytatott olasz) idegennyelvi tanulmányoknak az vethetett véget, hogy az adminisztratív szempontból fontosabb latin nyelv rovására ment. Bár később a király engedélyezte a magyar és olasz tanulmányok folytatását, erre bizonyítékkal nem rendelkezünk (csak arra vannak adataink, hogy Erzsébet folytatta olasz tanulmányait).

A nyelvek gyakorlásának a korábbi és későbbi évszázadokban is bevett módja volt, hogy a Habsburgok multietnikus udvarában szolgáló személyek a főhercegekkel a királyi sarjak számára idegen nyelven kommunikáltak (vagyis a cseh udvari emberek csehül, az itáliaiak olaszul stb.). Ebből a szempontból fontos, hogy Kretschmert leszámítva csekély számú magyarországi illetőségű személy lehetett a királyi gyermekek innsbrucki és későbbi linzi udvartartásának tagja. Egy valószínűleg 1538-ra datálható, udvartartási jegyzék alapján Miksa linzi kíséretében egyik udvari apródja, a Szentgyörgyi és Bazini grófok családjából származó Kristóf jelen volt, ám arról, hogy ő beszélte-e a magyar nyelvet, nem rendelkezünk információval. A cseh nyelv ebből a szempontból kedvezőbb helyzetben volt, Miksa későbbi udvarában a magyaroknál jellemzően nagyobb számban szolgáltak cseh illetőségű személyek, akikkel lehetőség nyílt e nyelv használatára. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy a főhercegek magyar nyelvtudásának csak gesztus szintjén lehetett jelentősége, hiszen a Magyar Királyság hivatalos nyelve további három évszázadig a latin volt.

A neveltetés következő szakasza

Az idősebb Miksa és Ferdinánd főhercegek 1538-ban Linzben külön udvartartást kaptak, amelynek élére a király Zdislaw Berka grófot nevezte. A linzi udvarban már a specifikus, fejedelmek neveltetéséhez szükséges tudás megszerzésére helyeződött a hangsúly. Ferdinánd 1538-ban vívóiskolát szervezett fiainak, 1539-től pedig olasz táncmester is működött a főhercegek mellett.

A két herceg az 1540-es évektől egyre gyakrabban jelent meg Ferdinánd király oldalán, így például az 1543. évi augsburgi birodalmi gyűlésen. Ferdinánd idősebb fiai 1544-től kezdve pedig nagybátyjuk, V. Károly császár kíséretébe kerültek. A kortárs itinerárium szerint, amelyet V. Károly titkára, Jean de Vandenesse készített el, a magyar király, a főhercegek és az összes választófejedelem mind ott voltak a császár február 1-i ünnepélyes speyeri bevonulásán.  Az ifjú Miksa és Ferdinánd főherceg azért kerültek a császár mellé, hogy bevezessék őket a birodalmi fejedelmek és hercegek körébe, majd a kormányzás művészetét V. Károly mellett sajátítsák el, így a császár mellett töltött időszak jelentőségét nem célszerű alábecsülni. A két fiatal hercegnek ez volt életében az első alkalom, hogy huzamosabb időre kikerültek a megszokott, szűkebb családi környezetből.

A szerző korábbi cikkében írt Ferdinánd fiainak részvételről a schmalkaldeni háborúban:

Főhercegek a frontvonalban – I. Habsburg Ferdinánd fiai a schmalkaldeni háborúban

A két főherceg a császár 1544. évi franciaországi hadjáratában, majd utóbb a schmalkaldeni háborúban hadi tapasztalatokat szerzett. Anélkül, hogy a főhercegek harcokban való szerepét túlértékelnénk, megjegyezzük, hogy a részvétel tervezett volt, feltehetően előzetes tájékoztatást is kaptak, hiszen Miksa kísérete tekintélyes mennyiségű hadifelszerelést: páncélokat és fegyverzetet is hozott magával a birodalomba, amelyek hazaküldéséről a harcok lezárultával külön intézkedni kellett.

A leánygyermekek

Ferdinánd király és Jagelló Anna királyné legidősebb gyermeke, Erzsébet főhercegnő volt, akit születésétől fogva II. Zsigmond Ágost lengyel királynak szántak. A főhercegnőt Innsbruckban oktatták latin és olasz nyelvre. Nem sokkal házasságát követően, 1545-ben epilepsziás roham következtében elhunyt. Miután a lengyel király második felesége (Radziwiłł Barbara) is elhunyt, harmadikként Erzsébet húgát, Katalint vette feleségül. Az 1528-ban született Anna főhercegnő Wittelsbach Albert, a trónörökös bajor herceg felesége lett, akinek hét gyermeket szült. E frigy hosszú időn át biztosította az egymással versengő Habsburgok és Wittelsbachok közti békességet. Mária főhercegnő V. Vilmos klevei herceg felesége lett, miután az 1543-as venlói béke megpecsételéseként a császár felajánlotta unokahúga kezét a legyőzött uralkodónak. A Habsburgok élénk itáliai kapcsolatait jelezte Eleonóra főhercegnő házassága I. Vilmos mantovai herceggel, valamint Borbála főhercegnő házassága II. Alfonz modenai herceggel. Magdolna, Margit és Ilona főhercegnők apácarendek tagjai lettek.

Irodalomjegyzék

Fazekas István: Besztercei Kretschmer Lőrinc székesfehérvári prépost, királyi nevelő. In. Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk.: G. Etényi Nóra; Horn Ildikó. Budapest. 2008. 63–71.   

Laczlavik György: Adalékok a Habsburg főhercegek magyarországi tevékenységéhez a 16. század második felében. In. „A ifjak tanítása oly nagy jó” Tanulmányok Kovács Ágnes tiszteletére. szerk.: Fogarassy Zoltán; Mészáros Kálmán; Török Péter. Debrecen, 2021. 271–280.

Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest. 2016.

Sutter Fichtner, Paula: Emperor Maximilian II. New Haven. 2001.

Ujj Zoltán: A diplomácia iskolája. Miksa főherceg V. Károly német-római császár udvarában (1544–1548). Külügyi Műhely 5. (2023) 1–2. 343–363.

Weiss, Sabine: Zur Herrschaft geboren: Kindheit und Jugend im Haus Habsburg von Kaiser Maximilian bis Kronprinz Rudolf: Kindheit und Jugend im Hause Habsburg von Kaiser Maximilian bis Kronprinz Rudolf. 2008.

Ezt olvastad?

Werbőczy Imre, az elfeledett törökverő

Werbőczy István nádor, a magyar nemesi szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv szerzője a magyar történelem egyik jól ismert alakja. Szinte teljesen feledésbe

X