Halálos ellenségek – Politikai propaganda az első világháborúban
2016. december 12-én került sor az Országos Széchényi Könyvtárban a Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban című tanulmánykötet bemutatójára. A szerkesztőkkel (Katona Anikó, ifj. Bertényi Iván és Boka László) Ablonczy Balázs, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet főmunkatársa beszélgetett.
A könyv borítója (Fotó: Stencinger Norbert)
A történész bevezetőjében méltatta a kötetet – kiemelte, hogy az már külső megjelenésében is kiemelkedő. Az NKA támogatásával létrejött könyv – amely négy nagyobb egységre oszlik és kapcsolódik a könyvtár 2015-ben megnyílt első világháborús kiállításához (mely az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával jött létre), valamint a 2016. január 22-23-án megrendezett nemzetközi tudományos konferenciához – . Ablonczy elmondta, hogy a munka még a nem első világháborús specializációval bíróknak is érdekes lehet, hiszen ráirányítja a figyelmet a háborús hátországra, mindamellett a szélesebb közönség számára is érthető nyelvet használ. Örvendetesnek nevezte a könyv megjelenését, mert nyugat-európai viszonylatban Magyarország lemaradásban van ezen a téren. Ugyanakkor érezhető a centenárium azon hatása, amely az első világháborúval kapcsolatos megpezsdült könyvkiadást illeti.
Ablonczy Balázs (Fotó: Stencinger Norbert)
A bevezető után kérdések következtek a szerkesztőkhöz. Arra a kérdésre, hogy mi maradt ki a kötetből, Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, irodalomtörténész elmondta, hogy szívesen látott volna olyan egyéni élettörténeteket, akik a képletes kánon peremén helyezkednek el, de többnyire szembe helyezték írásművészetüket a korszak militarista szólamaival, s immunisak tudtak maradni a hazai propaganda szólamaival szemben. Ifj. Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művelődéstörténeti Tanszékének adjunktusa hiányolta a kötetből a hazai propaganda nemzetközi összefüggéseinek alaposabb vizsgálatát. Ha arra az alapvető kérdésre, hogy a háború megvívásához milyen mértékben kellett befolyásolni az embereket, nagyjából tudunk is válaszolni (Magyarországon az ország területi épségéért folyó harc miatt erre nem kellett túlságosan nagy erőt kifejteni), az egyes propaganda-technikák vizsgálata nemzetközi összehasonlítások segítségével minden bizonnyal további értékes eredményeket hozott volna. Katona Anikó művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa képzőművészeti szempontból beszélt a hadifestészetről, illetve szerinte a kötet megfelelő blokkjában elhelyezett tanulmányok többsége a vizuális kultúráról szólt. Elmondta, hogy ő személy szerint több fotótörténettel kapcsolatos írásnak örült volna.
ifj. Bertényi Iván és Katona Anikó (Fotó: Stencinger Norbert)
Érdekes, hogy a háború előtti és alatti atrocitások kérdése csak mostanában került előtérbe. Ifj. Bertényi Iván szerint nem az a kérdés, hogy voltak-e kegyetlenkedések például a szerb fronton bármelyik oldal részéről, hanem hogy azt a propaganda mennyire nagyította fel. Arra a kérdésre, hogy miért nincs erről szó vagy csak igen kevés a történettudományi diskurzusban, azt válaszolta, hogy Magyarországon az első világháborús kollektív és egyéni szenvedéseket háttérbe szorította a trianoni nemzeti tragédia össznemzeti gyásza, ami egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért foglalkoztak Nyugat-Európához képest relatíve kevesen az első világháborúval.
A plakátok erős vizualitása elsősorban az elérendő hatást kívánta fokozni. Ezzel kapcsolatban Katona Anikó elmondta, hogy a szóban forgó téma meglehetősen bonyolult és összetett: példaként az igen ismert Kitchener-plakátot („Britons wants you”) hozta fel. A szóban forgó alkotás az angol történészek szerint messze nem volt annyira hatásos, mint azt a ma embere képzelné. Úgy vélte, hogy egy propagandacélú plakát hatásának mérése igen nehéz. A plakátok sokkolónak tulajdonított képei nem biztos, hogy az adott korban is sokkolónak minősültek. A siker azonban komolyan múlott a célközönség „megtalálásán”, így a sokkolásnak akár pozitív hatása is lehetett.
A híressé vált Kitchener-plakát („Britons wants you”) (Kép forrása: http://www.army.mod.uk)
Boka László meglátása szerint a kötet tartalmaz ebben az irányba mutató átfogó és mikrotörténeti, ugyanakkor több aspektust is vizsgáló tanulmányokat. Ifj Bertényi Iván úgy véli, a propaganda nem csak történeti fogalom, hanem interdiszciplinárisan is lehet vizsgálni, mint ahogy a tanulmánykötet is példa erre.
A beszélgetés során a világháborús propaganda érdekes részletkérdései is elükerültek. mint például az úgynevezett szögelőszobrok. Eredetük a kora újkori céhlegények, főként lakatos- és kovácscéhbe tartozó mesterlegények szimbolikus rítusához kötődik, akik emlékül egy-egy szöget vertek be a városok jelentősebb terein felállított fatuskókba. Ifj. Bertényi Iván elmondta, hogy tanulmányában a német nyelvterületről kiinduló jelenség magyarországi példáit gyűjtötte össze, kitérve a később szinte önálló életre kelt erdélyi szobrokra is.
Képünkön balról jobbra: Boka László, Ablonczy Balázs, ifj, Bertényi Iván és Katona Anikó (Fotó: Stencinger Norbert)
Boka Lászlót arról kérdezte Ablonczy Balázs, a világháború alatt született irodalmi antológiákat vizsgáló tanulmánya kapcsán, hogy hogyan érhető tetten a háború iránti lelkesedésből a pacifizmusba való átmenet. Boka szerint a háború első hónapjaiban fellángoló társadalmi összefogás viszonylag hamar eltűnt, az irodalmi körökben kiéleződtek azok a viták, amelyek már jóval 1910 előtt is jelen voltak. Egy, a kötetben is helyet kapott Szép Ernő idézet kapcsán ráadásul úgy vélte, sokáig nem lehetett jó válaszokat találni a pro és kontra érvek közt, s sokan akkor józanodtak ki, miután megjárták a frontvonal poklát. 1915-től a hatalom már cenzúrázta a hátországban maradt pacifista költőket (pl. Babits Mihály, Ady Endre), s az értelmiség döntő többsége ekkorra már inhumánusnak tartotta a háborút. Ez a hozzáállás azonban könnyen az ellenkezőjére fordult, ha a szülőföldet támadás érte – mondta a szerző, utalva az orosz, majd a későbbi román betörésekre.
Boka László és Ablonczy Balázs (Fotó: Stencinger Norbert)
Hogy a háború menetére volt-e döntő hatása a propagandának, a kérdezettek saját tudományágukból kiindulva válaszoltak. Ifj. Bertényi Iván szerint különbséget kell tenni egy befelé és egy kifelé, a semleges országok megnyerésére irányuló, alapvetően csekély hatásfokú irányuló propaganda között. A befelé irányuló propaganda fő kérdése az volt, hogy miként lehet fenntartani a háborút támogató hangulatot. Mindazonáltal a politikai agitáció modern jelenségnek számított a korban, s felvetette azt az általánosabb kérdést is, hogy milyen ismeretei voltak a propagandát irányító elitnek az általa háborúba vezetett tömegről, hiszen ennek alapján tehettek kísérleteket befolyásolásukra.
Az is fontos megállapításként hangzott el, hogy a propagandának az első világháború idején volt az első komoly megnyilvánulása. Katona Anikó válaszában kifejtette, hogy a plakátkultúra különböző volt az egyes országokban – Angliában és az USA-ban jóval professzionálisabb szinten állt például, mint a többi hadviselő félnél. Ezzel szemben a német kultúrában nem volt elterjedt – amolyan közönséges dolognak tekintették.
Boka László zárásként az ellenséggel szembeni erkölcsi felsőbbség bizonyításának igényéről beszélt, amelyhez a propagandát is segítségül hívták – például a szerbek elleni hadüzenet, majda harc során.
A dicsteljes szerb királyi család teljes díszben. (Forrás: Arcanum. Az eredeti képeslap a Zempléni Múzeum tulajdona)
A jó hangulatú, családias beszélgetés végeztével a jelenlévők kötetlenül beszélgethettek a bemutatón megjelent szerzőkkel, illetve a szerkesztőkkel.
Somogyi László
Ezt olvastad?
További cikkek
Küzdelem a lelkekért – A pártállam és az egyházak viszonya a hatvanas években
„Halálra szántak, mégis élünk!” -fogalmazott ily módon Tomka Ferenc atya (Tomka Ferenc – Halálra szántak, mégis élünk Egyházüldözés 1945 – 1990 és az ügynökkérdés; Szent István Társulat az Apostoli Szentszék […]
A rendíthetetlen lovassági kapitány. Jacek Pawłowicz: Witold Pilecki lovassági kapitány 1901-1948 című munkájáról
Ki volt Witold Pilecki, a lengyel lovassági kapitány, aki önként vált az auschwitzi megsemmisítőtábor foglyává? Milyen szerepet töltött be a megszállt Lengyelországban? Hogyan került a Honi Hadsereg (Armia Krajowa, AK) […]
Helyszíni beszámoló a brigetiói katonai fürdő régészeti feltárásáról
2024. augusztus 14-én a Komáromban, brigetiói legiotábor ásatásán lezajlott a 2001 óta minden évben megrendezett nyíltnap, amely során a látogatók szakmai vezetés mellett megtekinthetik az adott ásatási szezonban feltárt lelőhelyeket […]
Előző cikk
Város – liget – köztér – szórakozás: az Urbs 2017. évi konferencia-felhívása
A Budapest Főváros Levéltára és az Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége által szervezett VI. Magyar Várostörténeti Konferencia (Budapest Főváros Levéltára, 2017. november 3. hete) a városi térhasználat kérdéskörének egy specifikus […]