Hogyan csempészték be az első kávécserjéket Brazíliába?

A kávéfogyasztók jelentős részének Brazíliáról a bőséges kávé termés juthat eszébe, azonban a dél-amerikai ország területén nem őshonos az a növény, amelyből a „barna aranyat” nyerik. Az első kávécserjéket egy portugál tiszt, Francisco de Melo Palheta csempészte át Francia Guyanából Brazíliába. A titkos küldetés teljesítésében a fortély mellett a szerelem is fontos szerepet játszott.

A dél-amerikai állam méltán lehet hálás a serkentő hatású növénynek. A kávékereskedelem hatására a 19. század második felében modernizálódott az ország infrastruktúrája, vasutak épültek, melyek összekötötték a tengerparti kikötőket az ültetvényekkel. A kávénak köszönhetően felgyorsult az urbanizáció folyamata is, erre a Brazília déli részén fekvő São Paulo város növekedése szolgáltatja a legjobb példát, amely az ország gazdasági centrumává vált. A „barna arany” számos embernek a felemelkedés lehetőségét kínálta. Az ültetvényesek, kávébárók, később pedig az úgynevezett kávéburzsoázia jelentős bevételre tettek szert, ezen felül a kávé okozta konjunktúra számos külföldi bevándorlót, főleg európaiakat, de ázsiaiakat is arra ösztönzött, hogy Brazíliába költözzenek. Habár a brazil kávé 19. században kezdődő fénykorának az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság véget vetett, mindazonáltal Brazília még napjainkban is a világ legnagyobb kávéexportáló országa. A fenti állítások ellenére fontos kiemelni, hogy a brazil kávé története nem a 19. században és nem az ország déli részén, São Paulo államban kezdődött.

Bármilyen meglepően hangzik, de napjaink legnagyobb kávéexportőre, Brazília, a 18. századba úgy lépett be, hogy még nem rendelkezett kávéval. A portugálok annak ellenére, hogy nagy hajós nép hírében álltak, nem voltak úttörők a kávé Dél-Amerikába való telepítésében. Miután Európában a kávé már elterjedt élvezeti cikk volt, a hollandok és franciák kezdték el a növényt tengeren túli gyarmati ültetvényeikre telepíteni, hogy ott aztán nagy mennyiségben termesszék és profitot termeljenek. Így jutott el végül a kávé a 18. század elején a Brazília északi részével határos Francia Guyanába is.

Brazíliába
Brazília a 18. században (forrás pt.wikipedia.org)

Az 1700-as években a brazil gazdaság legfontosabb exporttermékei a cukor és az arany voltak, mindez azonban nem jelentette azt, hogy a portugálok ne vágyakoztak volna a szomszédos francia gyarmaton már megtalálható kávé után. Ugyanakkor Francia Guyanában megtiltották, hogy a csíráztatásra alkalmas kávémagvak vagy kávécserjék elhagyják a gyarmat területét, a franciák pedig szigorúan vették a termelés ellenőrzését, így nem lehetett könnyűszerrel megkaparintani a termesztésre alkalmas magvakat.

A kávé kérdése tulajdonképpen csak a kisebbik gond volt a két egymással szomszédos terület között. Az igazán nagy konfliktusforrást a portugál–francia határviták jelentették ez időben, Brazília északkeleti részén. A spanyol örökösödési háborút részint lezáró 1713-as utrechti béke az Oyapock folyót jelölte ki Francia Guyana és a portugál gyarmat közti határként, legalábbis a portugálok így értelmezték a szerződést. A Franciaország és Portugália viszonyát rendező egyezmény 8. cikke alapján a portugál koronát illette az Amazonas és Japoc (vagy Vicente Pinzón) folyók közti terület. A franciák azonban a Japocot nem az Oyapock folyóval azonosították, hanem a délebbre fekvő Araguarival és ily módon igényt tartottak a mai Amapá állam északi területeire. Az 1722-ben, Maranhão és Grão Pará élére kinevezett kormányzó, João da Maia da Gama a portugál korona érdekeit szem előtt tartva ellenált a francia támadásoknak. 1727-ben a kormányzó egy portugál tisztet, Francisco de Melo Palheta őrmestert bízta meg azzal, hogy látogasson el Francia Guyanába a francia–portugál konfliktus enyhítése érdekében. Küldetése sikerrel járt, hiszen a franciák elkezdték tiszteletben tartani a két terület között előre megállapított határvonalat.

Az Oyapock folyó napjainkban is természetes határt képez Brazília és Francia Guyana között (forrás pt.wikipedia.org)

Maia da Gama azonban a határkérdés ügyének rendezése mellett egy titkos küldetés végrehajtására is felkérte Palheta őrmestert. A kormányzó arra bíztatta a portugál tisztet, hogy Francia Guyana-i látogatása során szerezzen csíráztatásra alkalmas kávémagvakat és csempéssze át azokat Brazíliába:

„Ha véletlenül bemegy egy udvarba, kertbe vagy ültetvényre, ahol kávé terem, azzal az ürüggyel, hogy megkóstoljon egy kis gyümölcsöt, meglátja majd, vajon el tud-e rejteni néhány magot, a legnagyobb titokban és elővigyázatossággal.”[1]

Maia da Gama kormányzó szavaiból kiderül, hogy a portugálok kifejezetten törekedtek a Francia Guyana-i kávé megszerzésére. Palheta őrmester küldetésének kivitelezéséhez végül váratlan segítséget kapott. A hagyomány szerint, amikor Francisco de Melo Palheta diplomáciai útra ment Cayenne városába, hogy ott köszönetét fejezze ki Claude D’Orvilliers Francia Guyana-i kormányzónak a határrendezéssel kapcsolatos készséges segítségéért, a portugál tisztnek sikerült a kormányzó feleségének a bizalmába férkőznie. Madame D’Orvilliers a katona iránti szimpátiája, hogy ne mondjam szerelme jeléül jó minőségű arabica kávé palántákat ajándékozott a portugál férfinak. Palheta őrmester gondosan elrejtette poggyászában a növényeket, öt kávépalántát és számos kávémagot vitt Belém városába, a mai észak-brazíliai Pará állam területére. A kávé innen, az ország északi részéről terjedt el Brazíliában, fokozatosan délre haladva, elérve a Paraíba-völgyet és végül São Paulo államot is, hogy a 19. században a nagybecsű növény egy új aranykort hozzon el a dél-amerikai óriásnak.

Zámbori Jonatán

Felhasznált irodalom:

Afonso de Escragnolle Taunay (1945): Pequena história do café no Brasil (1727-1937). Departamento nacional do café. Rio de Janeiro, Brasil.

Ana Luiza Martins (2008): História do café. Contexto. 2. ed. – São Paulo :, 2012.

Boris Fausto (2011): Brazília rövid története. Equinter Kiadó. Budapest

Conselho dos Exportadores de Café do Brasil (CECAFÉ): História do café https://www.cecafe.com.br/sobre-o-cafe/historia-do-cafe/ (2022. 07. 26.)

Curso Degraus: História do Brasil www.cursodegraus.com.br (2022. 07. 26.)

International Coffee Organization (ICO): Trade Statistics Tables https://www.ico.org/trade_statistics.asp?section=Statistics (2022. 07. 26.)

Stefan Zweig: Brazília a jövő országa. Béta Irodalmi Rt. Budapest.

[1] João da Maya da Gama (1727): Regimento que ha de guardar o sargento-mór Francisco de Mello Palheta, Capitulo 10. Bellem do Pará. (João da Maia da Gama kormányzó Francisco de Melo Palheta őrmesternek adott utasításainak tizedik fejezete, a részletet portugál nyelvről a szerző fordította)

Ezt olvastad?

2022. augusztus 5-én és 6-án Piliscsaba, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és – egyfajta visszatérésként a gyökerekhez – a Pázmány