Horthy Miklós és a trianoni békeszerződés

Horthy Miklós, Magyarország 1920. március 1-jén megválasztott kormányzója, június első napjaiban érdemi szerepet már nem töltött be a trianoni békeszerződés aláírása kapcsán. Az ezt megelőző döntések, például, hogy kik írják alá a szerződést június 4-én délután fél ötkor a Nagy-Trianon palotában, már megszülettek.

Horthy Miklós fotója Tormay Cécile Bujdosókönyvének 1923-as kiadásában. Forrás: Wikimedia Commons

Május végén, június elején Horthy több alkalommal is nyilatkozott külföldi újságíróknak az ország aktuális helyzetével kapcsolatban. Ezekben szót ejtett a királykérdésről, a trón betöltéséről, a fehérterrorról és természetesen a békeszerződés aláírásáról. Érthető módon az utóbbival foglalkozott a legtöbbet. A kormányzó elmondta, hogy béke csak akkor lesz, ha „igazi kibékülésre” is sor kerül. Önmagában tehát azzal, hogy aláírásra kerül a békeszerződés, még nem lesz béke – szögezte le.

„Ha van ország, úgy Magyarország az, amely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szükségességét, hiszen – mondta kissé túlzóan – nélkülözhetetlen cikkeink, fánk, vasutak, sónk ez idő szerint az ország területén nincsenek” (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 1.).

Kifejezte arra vonatkozó reményét, hogy az antanthatalmak a jövőben – minél előbb – be fogják látni tévedésüket, és korrigálják a Magyarországot sújtó békefeltételeket.

Ugyanis „a megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli” – mondta (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 2.).

Az interjúkban olyan kérdést is kapott, hogy a magyar politikai és katonai vezetők terveznek-e katonai akciót a szomszédos államok ellen. Az államfő erre egyik alkalommal ezt a választ adta:

 „Biztosítom, hogy agresszív katonai vagy politikai akcióra Magyarországon senki sem gondol” (Pesti Hírlap, 1920. máj. 23. 2.).

Egy másik interjúban „rágalomnak” nevezte, hogy „új háborúra készülődünk a románok, szerbek és a csehek ellen” (Pesti Hírlap, 1920. jún. 6. 2.).

Teljes mértékben érthető, hogy Horthy miért adta ezeket a válaszokat az esetleges katonai akcióra vonatkozó kérdésekre, mivel diplomáciai szempontból mást nem mondhatott. Ennek ellenére nem volt helytálló, amit nyilatkozott, mert 1920 folyamán, tavasszal is, a kormányzó tudtával és támogatásával már készültek a szomszédos államok ellen hadműveleti tervek. Ezek elsősorban Kárpátalja és a Felvidék visszaszerzését tartották elérhetőnek, amennyiben a nemzetközi körülmények a megfelelő módon változnak meg. Mint közismert, ezek a tervek nem valósultak meg. A kormányzó a békeszerződés aláírása napjaiban a békefeltételeket is értékelte: teljes mértékben összhangban a magyar békedelegáció által alkalmazott érvrendszerrel. Eszerint a történelmi Magyarország földrajzi és gazdasági egységét megbontja a békeszerződés, érvelt a magyar államfő, emellett az önrendelkezési elvet is figyelmem kívül hagyja, ahogyan – a magyarság kárára – az etnikai és nyelvi arányokra sincs tekintettel. Horthy azt is elmondta, hogy a magyarság a történelem folyamán „mindig a Nyugat védelmében vérzett”. A kormányzó interjúiról hírt adtak a magyar napilapok, általában hosszabban idézték annak fontosabb megállapításait, így a magyar médiafogyasztók is megismerhették az államfő álláspontját.

Pesti Hírlap június 6.

Június 3-án, amikor a katolikus egyház az úrnapját ünnepelte, a kormányzó és családja is megjelent a nyilvánosság előtt. Részt vettek ugyanis a Mátyás-templomban tartott ünnepi szentmisén és az azt követő körmeneten. Az egyházi ünnep végeztével, amit a másnap aláírásra kerülő békeszerződés jelentősen beárnyékolt, tiltakozó felvonulásra került sor a fővárosban. A tüntetésen a kormányzó már nem vett részt, ahogyan a júniusi 4-i rendezvényeken sem: a Szent István Bazilikához vonuló tömeghez nem csatlakozott, nem vett részt a nemzetgyűlés ülésén, illetve a fővárosi templomokban tartott misék és istentiszteletek egyikén sem. A trianoni békeszerződés aláírásával kapcsolatos tudósításokban tehát nem szerepelt Horthy Miklós. 1920. június 4-én minden bizonnyal nem mozdult ki a budai Várból: a napi teendői elvégzése mellett családja körében töltötte el ezt a napot.

Turbucz Dávid

Ajánlott irodalom:

  • Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
  • Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram, Pozsony, 2009.
  • Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.
  • Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015.
  • Zeidler Miklós (vál., ford., bev. tan., jegyz.): A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920). MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2017.

 

A cikk az Újkor.hu és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont együttműködésének keretében született.

A cikk megírásához szükséges kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával, a PD 128 500 azonosítószámú „Jobboldali radikalizmus és konzervativizmus között. Horthy Miklós 1919–1931 című”, NKFI alapból megvalósuló projekt keretében valósult meg.

 

Ezt olvastad?

Hogyan jelennek meg az indiánok az amerikai mozikban? Milyen előzményei voltak Az apacs harcos című filmnek? Hogyan ábrázolják ebben a filmben az
Támogasson minket