„Nem kellene lövészárkok mentén kiabálni egymásra.” – Interjú Kiss Gábor Ferenccel
Kiss Gábor Ferenc a SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti Tanszék népszerű oktatója, egyúttal a Belvedere Meridionale történelmi szakfolyóirat főszerkesztője, a Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táborának főszervezője. Kutatási területéről, a folyóirat-kiadás nehézségeiről és a történész táborról beszélgettünk vele.
Újkor.hu: A II. világháború a kutatási területed, miért ezt a korszakot választottad?
Kiss Gábor Ferenc: Elsősorban azért, mert olyan környezetben nőttem fel, ahol mind túlélői, illetve megélői voltak a háborúnak. Persze érdeklődöm más korszakok iránt is, de ez áll a legközelebb hozzám. Szüleimtől, nagyszüleimtől élvezettel hallgattam a korszakról szóló családi elbeszéléseket, így ez a téma rendkívüli módon megfogott. Már gyermekkoromban is érdekeltek a háborús mozik, a történelmi kalandfilmek. Az első olvasmányom a Búvár Kund volt, a második az Egri csillagok, szóval a történetem eddig mondhatjuk, hogy szokványos. Aztán, mint sokunknál, következett a pályámon egy kis kitérő, műszaki tanulmányokba kezdtem, de végül mégis a történelemnél kötöttem ki. A felsőoktatásba már történelem-könyvtár szakra jelentkeztem.
A főiskolán kristályosodott ki, hogy a történész szakmát életre szóló hivatásomként is el tudom képzelni. Az kezdettől fogva egyértelmű volt számomra, hogy hadtörténettel fogok mélyebben foglalkozni, és azon belül is a második világháború és a XX. századi hadtörténeti kérdések állnak igazán közel hozzám. A két év egyetemi kiegészítő elvégése után „ott ragadtam” a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (most Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar) azóta megszűnt Történettudományi Tanszékén óraadóként.
Mennyire darázsfészek ez a kutatási terület?
Mondhatjuk azt, hogy a történelmi kutatás szinte bármely területe lehet darázsfészek, mert sokszor nem feltétlenül a tudomány talaján történnek a diskurzusok. Én azt gondolom, hogy aki törekszik a szakmai korrektségre, az etikai szabályok betartására, akkor akármennyire érzékeny témát választ is, a megállapításai lehetnek helytállóak. Az én témámnál vannak sokkal komolyabb viták is a magyar történelem kutatásában. Az a lényeg, hogy a történész szakmailag korrektül nyúljon a kérdésekhez, megfelelő forráskritikát alkalmazzon, és kellően felépített érveléssel támassza alá eredményeit. Ha ezen keretek között mozogna minden kutató, akkor nem kellene lövészárkok mentén kiabálni egymásra vagy nem oda való elvekkel vádolni a másikat.
A kutatási területeden belül mik a tapasztalataid?
A második világháborúval kapcsolatban gyakoriak a téveszmék, a legendák. A laikusok forráskritikai szűrő nélkül, minden történetet készpénznek vesznek. Persze a személyes történetek fontos részei a kutatásnak, de a hitelességüket vizsgálni kell, a történeteket a helyén kell kezelnie a kutatónak. Ha újrakezdhetném, akkor is ezt a hivatást választanám valószínűleg. Örülök, hogy minden nehézség ellenére sikerült a pályán maradnom. A tanítványokkal való kapcsolat és a folyóirat szerkesztése is nagy érték számomra.
A kutatás és a tanítás mennyire összeegyeztethető szerinted?
A kettő szorosan összefügg, különösen a felsőoktatásban, egyik a másik nélkül nem létezik. Az oktatásban meg kell találni a hangot a diákokkal, az érdeklődési területükkel kapcsolatban segíteni, adott esetben a pályára irányítani vagy a pályán marasztalni őket. Olyan oktató tud igazán történészt vagy történelemtanárt tanítani, akinek magának is megvan a kutatási és a tanítási tapasztalata egyaránt. Így a végzett hallgatók nemcsak a katedrán, hanem mint értelmiségi is megállják a helyüket.
A hallgatók instruálása miatt indult el a Belvedere Meridionale szakfolyóirat is?
Ez inkább egy alulról jövő kezdeményezés következtében indult el: 1989-ben alakult hallgatói kezdeményezésre. Azóta több stáb is irányította a lapot, jómagam már tizenöt éve vagyok a folyóirat főszerkesztője. Ez idő alatt nagyon sok változás történt a felsőoktatásban, ami nem mindig érintett minket előnyösen. Eddig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az általános változásokkor mindig sikerült pozitív irányban előre haladni. Ennek is köszönhető, hogy nagyon sokan innen indultak el a történészi pálya irányába. Nagyon sok fiatal, pályakezdő történészt ismertem meg az évek alatt, akikkel a gyümölcsöző szakmai és később már baráti kapcsolat is kialakult. A táborban is itt vannak a tanítványaim, az előadásaik során bizonyítva, hogy színvonalasan teljesítenek a szakmában. Örülök, hogy részese lehettem annak, hogy elindultak ebbe az irányba, így tudom, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Igen, főleg, hogy a Belvedere Meridionale nemzetközileg is számontartott is lap. Hogyan alakult ez ki?
Ott kezdődött, hogy az anyagi lehetőségeink szűkülése miatt változtatásokra kényszerültünk. Felismertük, hogy a hagyományos, nyomtatott módon történő publikálás manapság önmagában nem elegendő. Akik nem haladnak a korra,l nem felelnek meg a mai követelményeknek, akár hozzáférhetőség, akár terjesztés tekintetében. A folyóiratban eszközölt változások összhangban vannak az anyagi lehetőségek általános szűkülésével is, ami a tudományos életet általában sújtja. Ez pedig rákényszerített minket, hogy olyan megoldásokat keressünk, hogy publikációinkat így is eljuttassuk a közönséghez, amit a nyomtatott megjelenéssel párhuzamos online megjelenéssel értünk el. Önmagában ez még nem nagy kunszt, bárki készíthet egy PDF-et és felrakhatja a netre. A mi online, tudományos cikkeink viszont közvetlenül hivatkozhatóak. Nem kell a papír alapú folyóiratot megvásárolni vagy megkeresni azt, hogy hol van, mivel a nálunk megjelent cikkek DOI számmal rendelkeznek. Ehhez mi a manapság divatos open access-t választottuk, informatikai értelemben. Mind a print, mind az online verzió ingyenesen hozzáférhető a honlapunkon, illetve a Szegedi Egyetemi Könyvtár archívumából is. Ezek a publikációk letölthetőek, kinyomtathatók, mindenki azt tesz vele, amit akar, persze a tudományos közlés szabályait betartva: hivatkozva, megjelölve az eredeti forrást. Ezen kívül az online jelenléttel több probléma is áthidalható, a nyomdaköltségek csökkennek, a szerző is megküldheti másoknak a publikációja linkjét, nem kell postázása drága forintokat fordítania.
Nemcsak magyar, hanem angol nyelvű is az oldal, miért?
Lehet olyan publikáció, amit tartalmi vagy módszertani szempontból külföldön is fontosnak ítélhetnek meg. Az idegen nyelvű cikkek közzététele azért is nagyon lényeges, mert így külföldi adatbázisokba is bekerülhetünk. A felvétel összefügg azzal, mennyire ismerik nemzetközileg a folyóiratot. Ez nálunk már részben megvalósult, tudományosan referált folyóiratnak számít a Belvedere Meridionale. Természetesen azt is nagyon fontosnak érezzük, hogy a magyar tudományos műhelyek is elfogadják a folyóiratunkat.
Valóban, Nyugat-Európában kevésbé ismerik a magyar kutatások eredményeit. Ha a publikációk különböző nemzetközi adatbázisokban elérhetők, könnyítik az információáramlást. Az országon belüli információáramlás elősegítése miatt rendezitek meg a történészek táborát?
Igen, először tavaly volt konkrétan ezen a néven, de előtte már régóta, hét alkalommal rendeztünk Belvedere táborokat. Voltunk Lakitelken, a Délvidéken, általában a tábor témájához igazítva választottuk a helyszínt. Így jött az ötlet, hogy megújulva, kibővítve kellene megrendezni az összejövetelt, immár a kárpát-medencei fiatal történészek számára. A névválasztás nem nagyravágyás miatt alakult így, hanem azt jelzi, hogy komolyan gondoljuk ezt a kezdeményezést. Szeretnénk, ha hasonló fórumok léteznének a szakmában. Az a célunk, hogy egy olyan környezetben kerüljön sor elmés beszélgetésekre, ami egyszerre komoly és a nyárhoz méltóan kellően laza, pihentető is. Itt a tábortűz vagy egy kávé mellett folytathatunk tartalmas, szakmai eszmecserét, ismeretségeket építhetünk ki. Mindezt úgy, hogy kikerülünk a tudományos konferenciák feszes légköréből, ahol az időbeosztást tartani kell és az előadásokat szigorúan lefújják. A konferenciákon kevesebb idő jut a beszélgetésekre, a méretük miatti kényszerhelyzetben nincs idő elmélyültebben megvitatni egy-egy témát. Még a tudóstársakkal sem lehet hosszabban társalogni, mert mindenki mindenkivel találkozni akar villámgyorsan. Ebben a táborban az a fontos, hogy ha valakinek szakmai jellegű problémája van, itt nagyobb teret kap arra, hogy megvitathassa kollégáival. Sokszor az előadások témájától függetlenül, különböző kutatási területek kutatói is tartalmas hozzászólásokkal gazdagították egymás tudását. Sőt, többször hosszabbak voltak a vitaszakaszok, mint maga az előadás. Akik eljönnek, elégedetten távoznak, ami megerősít minket abban, hogy ez egy hasznos kezdeményezés. Jövő nyáron is tervezzük a történész tábor megrendezését, amire szeretettel várjuk az érdeklődőket.
Szőts Zoltán Oszkár
Ezt olvastad?
További cikkek
„…tudtuk, hogy átlépjük a Rubicont” – interjú Rácz Árpáddal
Az 1989 óta működő Rubicon folyóirat neve összefonódik főszerkesztőjéével, Rácz Árpádéval. A lap 400. száma idén jelent meg, s ez kiváló alkalmat teremtett számunkra, hogy felkeressük őt. A beszélgetés során […]
A száz éve született Szabad György öröksége
A honismereti mozgalom zászlóshajójának számító Honismeret folyóirattal nagyon régóta, majdhogynem portálunk indulása óta együttműködünk. A Honismeretet kiadó Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom […]
„Nem. Én vagyok, az apád!” – James Earl Jones emlékére
93 éves korában, 2024. szeptember 9-én elhunyt James Earl Jones amerikai színész. Hangja sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan ikonikus karaktereknek kölcsönözte, mint Darth Vader vagy Mufasa – emellett a […]
Előző cikk
Elfeledkeztünk volna Dózsa Györgyről? – avagy „az kerek évfordulóknak megünneplésérűl”
Az idei sajtót történelmi kérdésekben főként az első világháború kitörésének századik, illetve a magyarországi Holokauszt hetvenedik évfordulója kapcsán választ témákat. Úgy tűnik, kevesebb szó esik egy harmadik kerek évfordulóról, mégpedig […]