Kihagyható vagy sem? – Az őskor tanítása az ökológia szemléletének jegyében

A 2020-as keretantervi szabályozások minimálisra csökkentették az őskorra vonatkozó ismereteket. A szabályozásban nem is szerepel tematikai egységként, míg a két, az Oktatási Hivatal által kiadott tankönyvben olvasmányként, rövid bevezetőként jelenik csak meg. Az őskor tanítása a tananyagcsökkentések egyik áldozata lett, amely betudható annak, hogy az itt tanultakhoz ismerni kell az evolúcióbiológiát, annak folyamatos változásait és tudományos eredményeit (ezek a tananyagtartalmak táradásul megjelennek a természettudományos órákon), valamint ez a korszak a leginkább elhagyható a nagy történelmi tananyagtárból.

Igen fontos időszakot űztünk a feledésbe, amely nemcsak a törzsanyag megismertetésére volt alkalmas, de a történelmi források és gondolkodás módszertanának megalapozója is volt. A tanulók az őskor témakörén keresztül sajátították el a forrástípusokat, a segédtudományokat, lehetőség nyílt az első önálló kutatások és kiselőadások elvégzésére akár tantárgyi integráció keretében (pl. radiokarbon-módszer, különféle régészeti kultúrák és leletek), sőt akár a helyi adottságoknak megfelelően sor kerülhetett az első múzeumpedagógiai foglalkozásra vagy múzeumlátogatásra, így beépítve a helytörténetet, mindemellett a fiatalok megismerkedtek a történelmi atlasz jelöléseivel, összehasonlították a kőkoHrszakok szakaszait, majd következtetéseket vontak le a demográfiai robbanásról, hogy aztán létrejöhessenek az első települések, majd államok.

A kerettanterv lehetőség ad évente két mélységelvű témakör feldolgozására, így az alábbiakban egy a korábbi gyakorlattól némileg eltérő vagy azt kiegészítő, de a kronologikus elvet szem előtt tartó példát kívánok bemutatni. A gyakorlat alapját az adja, hogy a mai generációk számára a kapcsolatok, a hálózatok váltak a leginkább meghatározóvá, legyen az kézzelfogható vagy akár elvont. A humanisztikus gondolkodás ezeket a kapcsolódásokat keresi az ember önmagával, másokkal, az anyagi világgal, a természetfelettivel vagy akár a természettel való viszonyában. Ennek megfelelően a mai ember kialakulása is vizsgálható a környezettel való összefüggésében.

Feltérképezhetjük diagnosztikus formában, hogy mit tudnak a tanulók ezekről a kapcsolatokról általánosan, ha az őskori embert vizsgáljuk. Ennek formája leginkább gondolattérkép lehet, akár online, akár offline módon. A feladat nemcsak az előzetes ismeretek előhívását segíti elő, de a rendszerező képességet és a lényegkiemelést is fejleszti, emellett további témák feldolgozását indíthatja el. Szemléltetésképpen beszélgetést kezdeményezhetünk az ember öntudatra ébredéséről, ennek biológiai vonatkozásairól vagy vallási magyarázatairól (A bűnbeesés története), esetleg a művészet megjelenéséről (pl. Kezek barlangja). Szintén ennek kapcsán beszélhetünk a mágiáról, a hiedelemvilágok és kultuszok megjelenéséről, vagy csak a zsákmányolás és termelés különbségeiről, így a társadalmi struktúra kialakulásáról. A tanulók önálló kiselőadásokat, online folyóiratokat készíthetnek a csoport és egyéni érdeklődésüknek megfelelően, ezzel segíthetjük az önálló kutatási és tanulási tevékenységet, a szóbeli és prezentációkészítés készségének fejlődését, a közösség szempontjából az osztály vagy csoport tagjainak megismerését.

A témát vizsgálhatjuk abból a nézőpontból is, hogy az ember miként alkalmazkodott a természet viszonyaihoz, hogyan alakította azt, hajtotta uralma alá. Az alábbi téma vizsgálatához nyújthat segítséget Yuval Noah Harari Sapiens, Az emberiség rövid története című munkája (Animus, 2023) is. A kötet első két fejezete a tanórákon is hasznosítható, gondolatébresztő összefüggésekre világít rá az emberiség kognitív fejlődése és a mezőgazdaság forradalma kapcsán.

A történelmi atlasz megfelelő térképét kinyitva elemeztethetjük a mai ember kialakulásának főbb helyszíneit. Bevihető az órára a Gordon Childe nevével fémjelzett Ex oriente lux mondat, vagyis Keletről jön a fény, jelen esetben Afrikából.

Az ember alkalmazkodásának tanulmányozásához feltehető kérdések:

• Miért innen indult az ember kialakulásának folyamata?
• Hogyan jutott el más kontinensekre?
• Miben különböznek a rasszok?

A kéregmozgásoknak köszönhetően Közép-Afrika esőerdői ligetes, szavannás területté váltak, mivel a kialakuló hegységek elzárták a csapadékot hozó légáramlatokat. Ebben a környezetben kellett alkalmazkodniuk a főemlősöknek (Forgács – Györfi-Tóth – Mező – Nagy – Veliky, 2013, 7. o.). A jégkorszakok és éghajlatváltozások szintén segítették az alkalmazkodást, sőt ezeknek a földrajzi folyamatoknak köszönhetően terjedt el az ember a Földön. A helyi adottságoknak megfelelően rasszok alakultak ki, amelyek szintén tanúbizonyságot adnak a Homo sapiens alkalmazkodásáról a helyi földrajzi körülményekhez: például a haj vastagsága vagy formája, a bőr színe védelmet nyújt a nap sugarai ellen, a testszőrzet a hideg ellen, míg a mongolidokra jellemző szemforma a helyi porviharokkal szemben (Forgács – Györfi-Tóth – Mező – Nagy – Veliky, 2013, 9. o.).

A Homo sapiens felemelkedésére tehetjük fel azon etikai, filozófiai kérdéseket, sőt vitát is kezdeményezhetünk arról, hogy miben különbözik az ember az állattól a fizikum vagy éppen a viselkedés tekintetében.

Evolúciós szempontból az emberré válás fontos állomásaiként ki kell emelni a felegyenesedést, az eszköz- és tűzhasználatot, a beszéd és a közösségek kialakulását:

• A kétlábonjárás esetén felszabadultak a kezek, lehetőség nyílt a hatékonyabb védekezésre, őrködésre, mindemellett a napsütötte felület is csökkent, ugyanakkor ahogy Harari is írja, a szűkülő szülőcsatorna korai szülést eredményezett, ezzel együtt az utódokról való gondoskodást meg kellett oldani (Harari, 22. o.).
• Az eszközhasználat nyilvánvalóan segítette a zsákmányolást, majd termelést, de a különféle kezdetleges szerszámok kezdetben elsődlegesen a csont feltörésére használták, hogy hozzá lehessen jutni a ragadozók által leölt állatok velőjéhez (Harari, 23. o.).
• A tűzhasználat védelmet, meleget és fényt nyújtott, elpusztította a nyers húsokban található baktériumokat, továbbá lehetőséget adott a természet uralmára (pl. égetéssel mezőgazdasági területek kialakítása) (Harari, 25. o.).
• A közösség kialakulása segítette a védekezést, az egymásról való gondoskodást, a tapasztalatok szerzését és átadását.
• A beszéd kialakulása elősegítette a zsákmányolás, a védekezés, később pedig a termelés sikerességét, erősítette a közösségek összetartását és megújulását, valamint a természetfelettiről és az elvont fogalmakról való gondolkodással hozzájárult a nyelv változásához, ezzel az ember fejlődéséhez (Harari, 45. o.).

A termelés kialakulásával párhuzamosan nőtt a népesség, így megváltozott az ember kapcsolata az őt körülvevő világgal. A kiszolgáltatott, kevésbé változatos étrend nagyobb arányban vezetett éhínséghez, különösen, ha még aszály is nehezítette a termelést. A kevesebb termés a meglévő tartalék védelmét, őrzését hívta elő, a későbbiekben pedig – ha erre nem volt más lehetőség – a más által megtermelt élelem elvételéhez, vagyis konfliktusok kipattanásához is vezetett (Harari, 89. o.).

Ökológiai szempontból az ember is része természetnek, hatással van annak működésére. Érdemes összehasonlítani a korabeli embert a mai társadalmak emberével, ahogy fel- és kihasználja a természet erőforrásait. A mezőgazdasági forradalom térnyeréséhez növelni kellett a művelhető területek nagyságát, amely erdőírtásokhoz is vezetett, ezzel fokozva az eróziót és csökkentve az állatok természetes élőhelyeit. Harari többek között az ausztrál ökológiai katasztrófát emeli ki (Harari, 72.o.), amely legszemléletesebben tükrözi az ember beavatkozását a természet rendjébe. A diprotodon Ausztrália óriás erszényese volt, amelynek kihalásához hozzájárult hosszú vemhességi ideje, így amikor az ember megjelent, elejtett pár példányt, már ezzel is elősegítette az állat kihalását. Másodsorban ezek a nagy testű állatok nem tanulták meg, hogy kerüljék az ember közelségét, és már a fejlett vadászati technológiával találkoztak. Az égetés miatt csökkent a táplálékuk, kevésbé tudtak elrejtőzni, így esélytelenné váltak az emberrel szemben. Természetesen az emberi tényezőn túl az éghajlatváltozás sem hagyható figyelmen kívül, de megállapítható a példákból, hogy az ember megjelenése és terjeszkedése kihalási hullámokat indított el.

Őseink nemcsak a földműveléssel, de az állattenyésztéssel is beavatkoztak korabeli a természet működésébe. A domesztikáció során elsősorban a kíváncsi és agresszív egyedeket ölték le, hiszen azok veszélyeztették a termést, a többi állatot és az emberi közösséget.  A tenyésztéssel, a nemesítéssel korlátozták az állatok szexuális és agresszív ösztöneit, korlátozták őket mozgásukban (Harari, 95. o.), vagyis saját igényeik biztosítására végeztek „genetikai kísérleteket”.

A téma ilyen irányú megközelítése lehetőséget biztosít a fenntartható fejlődés szemléletének legelső megjelenésére a történelem tantárgyon belül. Gyakran beszélünk erről a középkori mezőgazdaságnál, a kapitalizmus és ipari forradalmak virágzásánál vagy a 20. századi történelem kapcsán, pedig az őskor feldolgozása is alkalmas lehetne erre. John H. Arnold idézi a történelem egyik legnagyobb kérdését, miszerint a múlt embere mennyire különbözik a jelen emberétől (Arnold, 16.o.), de ebben a kontextusban kijelenthető, hogy nem sokban.

***

Saját tanítási gyakorlatomban egy történelem tagozatos csoportban valósítottam meg ezt a feldolgozást. Szaktárgyi kapcsolódásként a földrajzot, a biológiát, az etikát, a vizuális kultúrát és az irodalmat használtam. A tanulók szaktárgyi ismereteinek fejlődése mellett az anyanyelvi, a természettudományi, a digitális, a tanulás tanítása, a személyközi és állampolgársági és kulturális ismeretek kompetenciái fejleszthetők. A projekt bővíthető olyan diákprojektek tervezésével és megvalósulásával is, amelyek a jelen környezetünk megóvását szolgálják, mivel az egység feldolgozása leginkább azt a célt tűzte ki, hogy a tanulók felismerjék az ember szerepét a természet alakításában és károsításában, megismerjék az ökológia és fenntarthatóság fogalmát, és attitűdjük aszerint formálódjon, hogy a természeti környezetet is védeni és megőrizni szükséges.

A tanulók kilépőkártyás visszajelzései is mutatják, hogy a tankönyvben nem szereplő érdekes ismereteken túl megértették, hogy az ember mindig is kihasználta a természet adta erőforrásokat, ma már ezt sokkal intenzívebben teszi, mivel az embernek szüksége van a természetre, noha annak nincs szüksége rá.

Davidovics Dávid

Felhasznált irodalom:

Arnold, John H: Történelem. Nagyon rövid bevezetés. Corvina Kiadó, 2005.

Forgács Attila – Györfi-Tóth Péter– Mező Ferenc – Nagy Imre – Veliky János: Társadalmi és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2013.

Harari, Yuval Noah: Sapiens. Az emberiség rövid története. Animus Kiadó, 2023.

Pappné Gellényi Judit – Száray Miklós: Történelmi atlasz középiskolásoknak. Oktatási Hivatal, 2022.

Ezt olvastad?

A semlegesség esélye. Belgium az első világháború kezdetén

A közép-európai kis népek történelmének tragikus vonása, hogy külpolitikai mozgásterüket gyakran a térség nagyhatalmainak terjeszkedési szándékai határolták be vagy évszázadokon

X