Lapszemle – Hadtörténelmi Közlemények, Korunk, Magyar Tudomány

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Lapozó rovatunk indulásakor célul tűztük ki, hogy könyvek ismertetése, kritikája és könyvbemutatók beszámolója mellett igyekszünk a kurrens folyóiratok legfrissebb számait is szemlézni. Mai írásunkban a Hadtörténelmi Közleményekkel, a Korunkkal és a Magyar Tudománnyal foglalkozunk.

Hadtörténelmi Közlemények

A Hadtörténelmi Közlemények évnegyedes folyóiratot „A magyar hadi és történetírás fejlesztésére” alapította a Magyar Tudományos Akadémia 1888-ban. 2017-ben a 130. évfolyama jelent meg, digitális archívuma alapján megjelenése csupán az első világháborút követő években döcögött, míg a második világháború után több mint tizenegy évig szünetelt, s csak 1954-ben jelent meg újabb száma. Jelenlegi főszerkesztője Kincses Katalin Mária, munkáját pedig huszonegy fős szerkesztőbizottság segíti, amelynek elnöke Hermann Róbert. Üdvözlendő, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapjáról 2016-ig bezárólag az összes évfolyam letölthető digitálisan PDF formátumban. Megemlítendő még, hogy a 2009-es évig az Arcanum Digitális Tudománytárban teljes szövegben kereshetőek is a folyóirat számai. A legfrissebb számok jelenleg a Magyar Postánál fizethetőek elő, a nagyobb hírlapárusoknál pedig korábbi számok is beszerezhetők. A 2017/4. szám tematikus szerkesztést kapott, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés 150. évfordulója alkalmából kerültek bele tanulmányok. Mindegyikük a 19. század második harmadának mozgalmas eseményeivel foglalkozik. Solymosi József a szabadságharc újrakezdésének katonai esélyeiről értekezik (923):

„Véleményünk szerint nem mutatkozott valós esélye egy hazai felkelés külföldről támogatott kirobbantásának. Egészen egyszerűen azért, mert ennek hiányoztak az anyagi és személyi feltételei, valamint a nemzetközi, ahogy akkor nevezték, a „nagypolitika” támogatása. A nagyhatalmak érdekei nem álltak összhangban a magyar tervekkel. Csak felhasználták a magyar ügyet saját céljaik eléréséhez. Ez legkésőbb 1859-1860-ban ki is derült. Csak a magyar elképzelésekben került előtérbe egy szövetséges nagyhatalom katonai beavatkozása Magyarország területén. Ennek nem volt realitása.” – Solymosi József.

Pete László az 1861. július 10-én lezajlott montefalcionei csatát ismerteti (951). A Monarchia talán egyik legkevésbé kutatott fegyvernemének korai korszakával foglalkozik Krámli Mihály, aki a császári-királyi haditengerészetről ír tanulmányában (971). Hermann Róbert Görgei Artúr a kiegyezéshez fűződő viszonyát taglalja (989), erről részben a vele készített interjúnkban is olvashatnak.

„A hazatérők közé tartozott Görgei Artúr tábornok, a szabadságharc egykori fővezére, egy ideig hadügyminisztere, a végnapokban pedig a politikai és katonai teljhatalom birtokosa, „a diktátor”, ahogy a kortársak egy része nevezte […] Miután újabb, novemberi hazaútja során érzékelte az őt körülvevő ellenséges közhangulatot, úgy döntött, hogy inkább „a polgári magán tevékenység terén” keres magának megélhetést, mintsem hogy kínos helyzetet teremtsen az amúgy is százféle bajjal küszködő kormánynak. Ezt közölte Mikó Imre miniszterrel is. Maradt tehát a meglehetősen kínos keresgélés a „magánszférában” állás után. A haza nem ölelte keblére hazatérő fiát.” – Hermann Róbert.

Farkas Katalin tanulmánya elsősorban már a kiegyezést követő időszakra koncentrál, melyben a honvédegyleti mozgalom történetét ismerteti. A HK elmaradhatatlan rovata, a bibliográfia is a kiegyezés tematikájához illeszkedik, Pászti László a Magyar hadtudományi munkák jegyzékét állította össze 1850 és 1880 között (1057). A Krónika rovatban pedig Kocsis Annamária Megosztó kompromisszum – az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából c. írását olvashatjuk (1129).

Korunk

A Korunk folyóirat történetét sommásan a folyóirat honlapján találjuk meg:

„A folyóirat 1926 óta jelenik meg Kolozsváron. Jelenleg harmadik folyamánál tart. A három folyam három korszakot különít el a lap történetében, s ezek Erdély kulturális régiójának politikai-történeti alakulásával állnak összefüggésben. A Kolozsvárt elindított folyóirat a 20. század válság-kérdéseire, az erdélyi magyar (és összmagyar) társadalom, Kelet-Közép-Európa modernizációs problémáira kívánt választ adni. A folyóirat legelső, 1926. februári számában megtalálható verdiktum: „fascizmus, bolsevizmus és másnemű diktatúrák” jelentik a legnagyobb veszélyt – máig irányt adó a Korunk szerkesztésében.”

Az első folyamban (1926–1940) 15 évfolyam látott napvilágot évente 10–12 számmal. Ezek mindegyike digitálisan olvashatóak a folyóirat honlapján. A második folyamban (1957–1989) 33 évfolyam jelent meg, melyek mindegyike olvasható digitálisan a honlapon, és kereshető az ADT-ben. A számok digitalizálását a harmadik folyam 22. évéig (2010) végezték el, az ezt követő évfolyamok az ADT adatbázisában érhetőek el vagy tölthetőek le PDF-ben a folyóirat honlapjáról. A legújabb számokat a folyóirat Facebook oldalán teszik közzé. A folyóiratra a szerkesztőségénél lehet előfizetni.

Kovács Kiss Gyöngy már 1988-tól dolgozik a folyóirat körül, s 2013-tól lett annak főszerkesztője. Négy szerkesztőtársa mellett egy nyolc főből álló grémium is részt vesz a szakmai munkában. a 2017/decemberi szám a „Hírünk a nagyvilágban” címet viseli és tizenkét írást tartalmaz, mely elsősorban a magyarság külső megítélésével foglalkozik. A teljesség igénye nélkül kedvcsinálóként az alábbiakat ajánljuk olvasóink figyelmébe. Fodor István a magyarok őseiről született legkorábbi híradásokról értekezik (6), Zsoldos Attila pedig három történetíró, Freisingi Ottó, Abu Hámid és Idriszi leírásait elemzi a 12. századi Magyarországról (16):

„Amilyen nagy az egyetértés három szerzőnk között a táj szépségét illetően, éppoly ellentétes a véleményük a magyarok megítélésében. Freisingi Ottó magyarokkal kapcsolatos, gyakran idézett lesújtó megjegyzéseinek hiba lenne különösebb jelentőséget tulajdonítani. A magyar krónikás sem mulasztotta el, hogy alkalomadtán megemlékezzen »a vadállatok vadságával ordítozó németekéről, az európai középkor pedig általában bővelkedik az idegen népekre vonatkozó, olykor csak csipkelődő, máskor viszont kifejezetten becsmérlő sztereotípiákban. Egyébként is: igazán jóízűen csak szomszédok és rokonok tudják utálni egymást, márpedig Ottó és a magyarok kapcsolatában mindkét elem megtalálható, még ha a rokonság nem is vér szerinti.” – Zsoldos Attila

A középkori viszonyokat taglalja Csukovits Enikő Puszta ország – hatalmas ország. Magyarország a tatárjárás idején és a 14. század elején c. tanulmánya (26). Mohács után Oborni Teréz veszi fel a fonalat és pillanatképeket emel ki a 16. századi magyarországi és erdélyi útirajzokból (33). Papp Klára Hofmannsegg grófról ír, aki megszerette a magyarokat (43):

„A gyakran látogatott főnemesi házakról kiemelten írt nővérének, érezhetően nagyon jól érezte magát ebben a környezetben, így kritikai észrevételei is kisebb számúak s jelentéktelenebbek: „Most megismertetlek néhány házzal, a melyekben megfordulok. Először is a gr. Zichyével. Ez egy szép, igen okos, élénk férfiú, körülbelül 40 éves, tehát még igen fiatal az ország első állására. A legfontosabb ügyek az ő vállain nyugosznak, de ezt észre sem lehet venni, oly jókedvű és gondtalan a társaságokban. Igen szereti a zenét is, maga is szépen énekel s minden szép operának a partitúrája megvan nála.” – Papp Klára 

Kovács Kiss Gyöngy egy angol orvos, John Paget esetéről ír a magyarokkal (53). Beretzky Ágnes Hírünk és felelősségünk. Egy szelektív idealista és egy kritikus barát írásai a magyarságról (1906–1945) c. tanulmánya a 63. oldalon kezdődik, míg Pritz Pál forráskritikai tanulmánya Edmund Veesenmayer nevezetes jelentéséről a 75-en. A legújabb korok sem maradnak ki a lajstromból, Papp István a Kádár-korszak Magyarországát mutatja be a nyugati demokratikus emigráció szemével (87).

Magyar Tudomány

„A tudomány sajátossága az új iránti fogékonyság. A Magyar Tudomány cikkeiben ez ötvöződik a másfél évszázados múlt során kialakult hagyományok tiszteletével.” Olvashatjuk a folyóirat honlapján. Hazánk egyik legpatinásabb tudományos periodikája. Az első száma 1840-ben hagyta el a nyomdát.

„A Magyar Tudomány önálló tanulmányokat, illetve tematikus cikkgyűjteményeket közöl, amelyekben a téma legkiválóbb hazai szakértői ismertetik tudományterületük helyzetét, eredményeit, aktuális problémáit közérthető, de igényes megfogalmazásban. A tartalmi sokszínűségről gondoskodnak további, a tudományokhoz kötődő egyéb rovatok.”

A lap főszerkesztője Falus András, a szerkesztőbizottságban több tudományterületről tizennégy elismert kutató dolgozik. Örömteli, hogy a folyóirat honlapján kereshető módon mind a 178 évfolyam elérhető HTML és PDF formában is. A legfrissebb szám is teljes terjedelemmel olvasható, mely szintén a kiegyezés tematikáját járja körül. A szám vendégszerkesztője Fodor Pál és Katona Csaba. A szám szerzői között található Cieger András, Fónagy Zoltán, Gyáni Gábor, Katona Csaba, Szarka László és Varga Bálint. Eme szám továbbá Hajnal András matematikusról is megemlékezik Nekrológjában.

Bízunk benne hogy felkeltettük érdeklődésüket, és az év végi pihenés perceihez tartalmas olvasmányokat kínáltunk.

Ezt olvastad?

A 2024-es premiernaptárban még sok a homályos folt, de annyi már most látszik, hogy idén sem maradnak monumentális alkotások nélkül
Támogasson minket