Maszkulinitás és társadalmi nem a kora újkorban

A ’60-as évek után számos fordulat történt a történettudományon belül, akár nyelvi, akár térbeli értelemben. E folyamatok közé sorolható a nemiség vizsgálata iránti új típusú érzékenység is. 2024. április 8-án Sylvie Steinberg francia történész két előadásban ismertette az összegyűltekkel a maszkulinitás és társadalmi nem elemzésének kérdéseit a kora újkor története kapcsán. Az eseménynek az ELTE Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszéke adott helyet.

A test és a társadalmi nem a kora újkorban

Steinberg először arra tért ki, hogy a francia történetírásban hogyan jelent meg a test és nemiség kutatásának kérdésköre. Elöljáróban Marcell Mauss antropológus 1936-os cikkét emelte ki, amelyben a test különböző mozgástechnikái álltak a középpontban, mint például a gesztusok, az önkéntelen mozdulatok, vagy épp a speciálisan női mozgáskompozíciók, mint amilyennek a szülés vagy épp a szoptatás tekinthető. Mauss nemcsak az egyéni és a kollektív, hanem a kulturális és biológiai dimenziók lényegességét is hangsúlyozta. Szemléletmódjához képest a ’70-es évektől kezdve a történettudomány egyre jobban elmozdult a kultúra hatásgyakorló szerepének vizsgálata felé, de több mai történészt érdeklő téma feltűnt már az 1936-ban publikált írásban is.

E témák közé sorolható az anyaság, kiváltképp a szülés. A korabeli képi ábrázolások alapján úgy tűnik, eleinte egy női eseményről volt szó, ahol a szülésznők mellett legfeljebb egy-egy férfi tűnt fel, viszont róluk sokszor a kutatók sem tudják megállapítani, hogy a személyük mögött egy apa vagy épp egy orvos alakját kell-e gyanítani.

Steinberg kiemelte, hogy a 17. században többféle módon szültek, az anya ülő és fekvő pozíciójára egyaránt találhatunk példát. Arra is kitért, hogy az egyik messze legtöbbet vizsgált folyamatnak a szülés „medikalizációja” tekinthető, valamint az orvosok és szülésznők egymással folytatott rivalizálása annak a kapcsán, hogy ki ért jobban a szülés levezetéséhez. Végül Steinberg szóba hozott egy rendkívül egyedi forráscsoportot is: a páciensek és orvosok közti levelezést. Különösen érdekes, hogy ennek a felhasználásával a terhesség érzelmi dimenziói is vizsgálhatók.

Abraham Bosse - Szülést ábrázoló metszet, 1633 (Forrás: Metmuseum)
Abraham Bosse – Szülést ábrázoló metszet, 1633 (Forrás: Metmuseum)

Később az előadó a test, mint reprezentációs felület kérdéskörét mutatta be, főképp az öltözködés történetén keresztül. Felhívta rá a figyelmet, hogy a két nem ruházata egyre inkább különböző lett a kora újkor folyamán. A férfiaknál a színek és formák egyre jobban a komolyságot hangsúlyozták, míg a női ruházat – például a fűző segítségével – számos esetben a nőiesség külső jegyeit emelte ki.

Ezután Steinberg az idomítás alá vont test problémaköréről értekezett. Az elit a test eszményített változatát próbálta meg létrehozni a testi folyamatok megregulázásával, a tökéletlenségek kijavításával. E folyamat során az arisztokrácia nemcsak az alsóbb társadalmi csoportoktól határolta el magát, de a „test technikáival” a két nem közötti különbséget is elmélyítette.

Habár a francia arisztokrácia nemre való tekintet nélkül lányruhába öltöztette a legkisebb gyerekeket, a két nem közti hasonlóság később szemléletesebbé vált. Ugyanis a fiúk és lányok megkülönböztetése a ruházaton túl az ügyességüket másképp fejlesztő mozgáskultúrában is megnyilvánult: amíg a lányok esetében a hímzés és varrás a korabeli női ethosz megvalósítását, például a hosszan fenntartott mozdulatlanság és nyugalom elérését segítette elő, addig a fiúk a vadászat és a küzdelem fortélyait sajátították el;  sokkal inkább a nyílt, mintsem a privát terekben való ténykedésre készülve fel.

Steinberg rámutatott, hogy a francia forradalom hiába kínálta fel a társadalmi viszonyok átformálódásának lehetőségét, ennek ellenére a nők szavazati jog iránti követelése meghiúsult. Ebben annak is szerepe volt, hogy a politikusok az orvoslás szolgáltatta „bizonyítékokra” hivatkozhattak, miközben a női természet mássága, vagyis a nők közéletre való alkalmatlansága mellett érveltek.

Az előadó kifejtette, hogy a nőkről a modernitás előtt inkább „tökéletlen férfiként” gondolkodtak. A két nem egymással összehasonlíthatatlan, markáns különbözőségében való hit inkább a 19-20. században lett közkeletű.

Cornelis de Vos - Magdalena és Jan Baptist de Vos, 1622 (Forrás: Wikipédia)
Cornelis de Vos – Magdalena és Jan Baptist de Vos, 1622 (Forrás: Wikipédia)

Maszkulinitások a kora újkorban

A második előadás a kora újkori maszkulinitás történetére összpontosított. A maszkulinitástörténet nemcsak egy új perspektívát nyújt a kutatáshoz, hanem számos megoldásra váró kérdést is felvet.

Az előadó kifejtette, hogy a nőtörténettel foglalkozó kutatók eleinte azzal szembesültek, hogy a forrásanyag csekélysége képezi a legnagyobb akadályt, ha a nők történelemben játszott szerepét kívánják láthatóbbá tenni. A férfiak kapcsán épp fordított a helyzet: a forrásanyag bősége miatt túlságosan is láthatóak.

Steinberg rámutatott, hogy amíg a maszkulinitás egy társadalomtudomány létrehozta neologizmus, addig a különböző nyelvek – főképp ha a régebbi korokról van szó – máshogy fejezték ki a férfiasságot. Például az angolban számos eltérő jelentésárnyalattal bíró fogalomról beszélhetünk, mint amilyennek a man, manhood, manly, manful, vagy épp a virility tekinthető. A francia nyelvre nem jellemző ez a sokszínűség, a legelterjedtebbnek a virilité szó használata tekinthető, viszont a homme egyszerre jelenthet férfit és embert, amely a forráselemzés során számos kérdést vet fel. Ennek nyomán a kutatóknak a korabeli fogalmakra, valamint azok képzettársításaira kell összpontosítaniuk, tartózkodva a maszkulinitás modern jelentésárnyalatainak múltba való visszavetítésétől.

Szintén aktívan foglalkoztatja a történészeket, hogy a férfiasságról szóló történetírásnak milyennek kell lennie. Két irányzat figyelhető meg: az amerikai történészek sokkal inkább a férfiasság reprezentációival foglalkoznak, míg az európai történészek a férfiasság társadalmi kondícióinak kutatását részesítik előnyben. Steinberg megjegyezte, hogy az első megközelítés a kultúrtörténethez, a második a társadalomtörténethez áll közelebb. Habár a két kutatási terület maradéktalanul nem választható el egymástól, hiszen eszmény és gyakorlat mindig kölcsönhatásban állt egymással, mégsem született még olyan kutatás, amely igazán kreatívan ötvözte volna a két irányzatot.

Tiziano Vecellio - Ádám és Éva, 1550 körül (Forrás: Wikipédia)
Tiziano Vecellio – Ádám és Éva, 1550 körül (Forrás: Wikipédia)

A maszkulinitás történeti vizsgálata során az is kérdéses, hogy mi lenne a megfelelő vizsgálati lépték: a nemzet, a társadalmi hovatartozás, vagy esetleg az egyéni megélés szintje. De egy-egy férfieszmény időbeli folytonossága sem magától értetődő. Ahogy az sem, hogy ki milyen mértékben azonosul ezekkel az ideákkal vagy tér el tőlük, ha például másik életszakaszba lép.

Az előadó arra is ráirányította a figyelmet, hogy a maszkulinitástörténet számos esetben olyan kérdéseket boncolgat, amelyekkel a várostörténet, az oktatástörténet, vagy más történeti altudomány már régebb óta foglalkozik. Például a történeti antropológia behatóan elemezte a fiatalság kultúráját, amely során a különböző felnőttlét előtt álló férfiakat tömörítő testvériségek macskazenével büntethették a normaszegést. Így azt is felügyelték, hogy milyen nemi szerepek vehetőek fel egy közösségen belül, mi tartozik a felnőttséghez és mi nem. Így a maszkulinitástörténet nem tekinthető merőben új, előzményeket nélkülöző altudománynak, hanem az egykori kutatási irányzatokat egészíti ki, a legtöbbször azokból építkezik.

Végül Steinberg arra kísérelt meg választ adni, hogy milyen haszonnal járhat ez a megközelítés. Segítségével a férfilétet, valamint a férfiasságot sokkal árnyaltabban tárhatjuk fel a múltban, az eszmények, társadalmi gyakorlatok összetettségére mutatva rá. Ezzel olyan tényezőket is figyelembe véve, mint az életkor, az etnikum, vagy épp a társadalmi helyzet. Másképp arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy a férfiasság mindenféle komplexitást nélkülöző, társadalom által érintetlen abszolútum, és a nemiség kérdése egyedül a nők esetében releváns.

Az előadó kitért arra is, hogy a nemiség története kapcsán egy episztemológiai jellegű törés is van: amíg a posztmodern gondolkodók szerint lehetetlen hozzáférnünk a korabeliek tapasztalatához, tehát nem vizsgálható, hogy mi számított férfiasnak, addig mások szerint a múlt igenis megismerhető. Azonban csak akkor, ha a felvázolt dilemmákat nem tekintjük semmisnek, hanem megpróbálunk választ adni rájuk.

Steinberg felidézte, hogy az sem egyértelmű, hogy a jelenből miképpen fogalmazhatóak meg a minket érdeklő kutatói kérdések úgy, hogy azzal ne a saját fogalmainkat vetítsük vissza a múltba, hanem épphogy a korabeliek világképét értsük meg. Erre megoldást kell találnia annak, aki a nemiség történetével kíván foglalkozni.

Steinberg egy hallgatósági kérdés kapcsán arra is kitért, hogy a forrásokban olyan esetet is találhatunk, ahol a szerzők egy nő elférfiasodását negatív vagy épp pozitív színben tüntetik fel, viszont egy férfi elnőiesedése sosem váltott ki elismerést.

Konklúzióként mondható el, hogy a különböző perspektívák a múlt összetettségének megismerését segíthetik elő, amennyiben tudósként óvatosan és körültekintően alkalmazzuk azokat.

Sylvie Steinberg (jobbra) előadása a kora újkori maszkulinitás és társadalmi nem kérdéseiről. Kép: Vas Máté
Sylvie Steinberg (jobbra) előadása a kora újkori maszkulinitás és társadalmi nem kérdéseiről. Kép: Vas Máté

A témához ajánlott irodalom

  • Borus Judit – Scott, Joan Wallach (szerk.): Van-e ​a nőknek történelmük? Ford. Greskovits Endre. Budapest, 2001.
  • Fletcher, Christopher: The Whig Interpretation of Masculinity? Honour and Sexuality in Late Medieval Manhood. In: What Is Masculinity? Historical Dynamics from Antiquity to the Contemporary World. Szerk. John H. Arnold – Sean Brady. Basingstoke, 2011. 57–75.; John Tosh: What Should Historians Do with Masculinity? Reflections on Nineteenth-Century Britain. History Workshop, 38. (1994)
  • Krász Lilla: Születés és anyaság a régi Magyarországon – 16. század – 20. század eleje. Budapest, 2023.
  • Mosse, George: Férfiasságnak tüköre. A modern férfieszmény kialakulása. Ford. Székely András. Budapest, 2001.
  • Laqueur, Thomas: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. Ford. Sándor Bea. Budapest, 2002.
  • Connell, Raewyn: Férfiak – Eltűnő szerepek. Ford. Dudik Annamária Éva. Budapest, 2012.
  • Vas Máté: „Férfias szívvel” és „metsző tekintettel.” Maszkulinitás Sienai Szent Katalin levelezésében. In: Magister Historiae IV. Válogatott tanulmányok a 2022-ben megrendezett Középkori Hallgatói Konferencia előadásaiból. Szerk. Porkoláb Anna Sára – Rácz K. Bence – Sütő Botond.  Budapest, 2023.

Vas Máté

Ezt olvastad?

A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport 2024. május 2. és 4. között immár tizedik alkalommal rendezte meg hagyományos, egyháztörténeti konferenciával
Támogasson minket