Női sorsok a 18–20. században – A Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára XXII. Levéltári Napi konferenciája

A Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára 2021. október 20-án tartotta meg Lányok, nők, asszonyok. Női sorsok, szerepek, életutak a 18–20. században című szakmai rendezvényét. A konferencia szervezésekor azt a célt igyekeztünk megvalósítani, hogy az előadásokon keresztül a résztvevők – nemcsak a szakemberek, hanem a téma iránt érdeklődő laikusok is – képet kaphassanak a nőtörténeti kutatások jelen állásáról, forrásanyagáról és lehetséges feldolgozási módszereiről, a nők társadalmi-közéleti szerepvállalásáról, a hagyományos női szerepekről, a női munkavállalás kérdéseiről és a nőnevelés gyakorlatairól. Az egyes életpályákat áttekintő előadások révén pedig az elmúlt évszázadok női karrier- és érvényesülési lehetőségeit kívántuk bemutatni.

A konferencia pécsi megrendezésének külön hangsúlyt adott a Kéri Katalin (egyetemi tanár, SOE BEPK – PTE BTK – SJE) köré szerveződött, immár több mint tízéves múltra visszatekintő Pécsi Nőtörténeti Műhely, mely a nőnevelés- és női művelődéstörténet lokális kérdéseinek kutatóit fogja össze, ösztönzi és támogatja.

Az előadók között e műhely tagjait is köszönthettük. A konferencián a nőtörténet aspektusai elsősorban a dél-dunántúli régióhoz kötődő relevancia szerint kerültek vizsgálat alá. A konferencia előadói az ország különböző felsőoktatási intézményeit (Sopron, Budapest, Debrecen), illetve levéltárait (MNL Tolna, Somogy, Baranya, Baranyai Református) képviselve mutatták be nőtörténeti kutatásaik eredményét.

Gőzsy Zoltán (főlevéltáros, igazgató, MNL Baranya Megyei Levéltára) köszöntője és Germuska Pál (országos levéltári főigazgató-helyettes, Magyar Nemzeti Levéltár) megnyitó beszédét követően Kéri Katalin a nőtörténeti kutatások forrásanyagáról tartott online előadásában áttekintést nyújtott a nőtörténeti kutatások 19–20. századi jellemzőiről, kiemelve a forrástani, kutatásmódszertani sajátosságokat, a kutatási tematika bővülését, alakulásának irányait. Külföldi és hazai szerzők műveire, eredményeire támaszkodva világított rá a nőtörténet kutatásának főbb értelmezési kérdéseire, problémáira, illetve foglalta össze a nőtörténeti kutatások palettájának kiszélesedését, a vizsgált források körének újragondolási lehetőségeit, különös tekintettel a lánynevelés és női művelődés kutatására.

Gőzsy Zoltán köszöntője

Ezt követően Géra Eleonóra (egyetemi docens, ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék) online prezentációjából a közönség megtudhatta, hogy a 18. században özvegységre jutott asszonyok a városi társadalomban vagyoni-családi helyzetük alapján rendkívül heterogén csoportot alkottak. A rendszerint már férjük életében is a családi gazdálkodásba bevont asszonyok képesek voltak özvegyként „passzív polgárjogukkal” élni, s akár egyedül is boldogulni. A vagyonos özvegyek, különösen a gyermektelenek élen jártak a jótékonykodásban. Ugyanakkor a polgárjog és a vagyon, de a biztos egzisztenciával rendelkező felnőtt gyermekek léte sem garantálhatta, hogy az özvegyasszony nem teljesen magára hagyva, egy szegényes polgári kórházban fejezte be az életét. Az előadás azt mutatta be, hogy a két említett szélsőség között hogyan alakulhatott az özvegyek sorsa, férjük halálát követően milyen nehézségekkel találták szembe magukat, kiknek a segítségére számíthattak. 

A Lányok, nők, asszonyok. Női sorsok, szerepek, életutak a 18–20. században c. konferencia közönsége

Jakab Georgina (főlevéltáros, MNL Somogy Megyei Levéltára) a boszorkányságnak ítélt esetek momentumaiba engedett rövid betekintést, írott és tárgyi történeti forrásokat vonultatva fel példaként. A hallgatóság ismertetőt kaphatott az egykori Somogy vármegye boszorkánypereinek jellemzőiről, a boszorkányokkal szemben alkalmazott válogatott kínzások sorát felvonultató tortúrákról. Elhangzott, hogy a mágikus gyógymódok alkalmazása erősen hozzájárult ahhoz a képhez, ami alapján főként a bábákat, javasasszonyokat tekintették elsősorban boszorkányoknak. Az előadó bizarr, olykor fantazmagórikus elemekkel teletűzdelt leírások által a korabeli gyógyászati eljárásokba is bepillantást nyújtott. Kiderült az is, hogy a boszorkányság történetének kutatása során nemcsak írott források, hanem régészeti leletek is meglepetéssel szolgálnak. Szokatlan temetkezési eljárások is szép számmal tanúsítják, hogy a boszorkányokban való hit elevenen élt az elmúlt évszázadok során.

női sorsok
Jakab Georgina előadása

Maul-Link Dóra (főlevéltáros, MNL Tolna Megyei Levéltára) a 18. századi Tolna vármegye büntető törvényszékén (sedria) tárgyalt perek közül a csecsemőgyilkosság, illetve magzatelhajtás vádjával indított ügyeket tanulmányozva arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon mi vezette a perbe fogott nőket szörnyű bűnük elkövetésére. Mint megtudhattuk, a Tolna megyei sedria előtt tárgyalt esetek többségében a felmerült vád alaptalannak bizonyult, így a törvényszék felmentő ítéletet hozott. Több per anyagában olvasható azonban kínvallatás elrendelése, végrehajtása, sőt halálos ítélet kiszabása is.

A vizsgált ügyek közül utolsóként egy 1755-ös per zárult fejvesztéssel, ezt követően a század második felében enyhébb büntetéseket hozott a törvényszék, azaz szabadságvesztést és megszégyenítő büntetést rótt ki az elmarasztalt vádlottakra. Az akták érdekessége, hogy a 18. századi lányok, nők és asszonyok mindennapjaira, mentalitására vonatkozóan is tartalmaznak adalékot.

női sorsok
Maul-Link Dóra előadása

Borsy Judit (főlevéltáros, MNL Baranya Megyei Levéltára) a Miasszonyunk rend pécsi rendháza apácáinak sorsát követte nyomon 1851 és 1950 között. A Pozsonyból Pécsre érkező Miasszonyunk Női Kanonokrend tagjai a város és a megye leánynevelésében, oktatásában meghatározó szerepet töltöttek be. 1851-ben kezdték meg az oktatást az elemi iskolában, majd 1890-ben polgári leányiskolát, 1895-ben tanítónőképző intézetet, 1916-ban leánygimnáziumot létesítettek. A szerzetesnők nagy többsége messziről érkezett, társadalmi és anyagi helyzetük igen sokszínű volt. A belépés, beöltözés és az örökfogadalom letétele szigorú szabályok szerint folyt. A leányoknak, akik ennek a rendnek a szabályzatát elfogadták, és letették az örökfogadalmat, szakítaniuk kellett addigi életükkel. A Miasszonyunk rend pécsi rendházába száz év alatt összesen 283 szerzetesnő lépett be. Az előadás az ő életüket, pályájukat, sorsukat vizsgálta.

női sorsok
Borsy Judit előadása

Az előadást követően a Magyar Nemzeti Levéltár családtörténet-kutató Hetedíziglen projektjének bemutatása hangzott el.

Nagy Imre Gábor (főlevéltáros, MNL Baranya Megyei Levéltára) Pécs város értelmiségének egyik meghatározó elemét, a pedagógus réteg speciális, a századfordulóra rendezett fizetéssel működő, önálló egyesületet létrehozó és a városi elitbe betagozódó részét, a tanítónőket vette górcső alá.

A prezentációból kiderült, hogy a pécsi tanítónők származásának, képzettségének, családi életének vizsgálata révén lehetőség nyílik a kicsiny, de társadalmilag fontos réteg jobb megismerésére. Az előadó által vizsgált 26 tanítónő, illetve polgári iskolai tanárnő egyik meghatározó vonása az erős pécsi kötődés („pécsiség”) volt.

Az állami tisztviselőkkel ellentétben – egy kivétellel – mindvégig városunkban tanítottak. Indokolt okok – betegség, halál, családi esemény – kivételével nyugdíjas korukig az oktatást szolgálták. A középosztályi létért azonban nagy árat kellett fizetniük; a 26 tanítónő, illetve polgári iskolai tanárnő többsége, 14 „úrhölgy” hajadon maradt.

1927 nyarán Balogh Mária tanárnő, egy maroknyi iskoláslányt maga köré gyűjtve megalapította Pécs első, Patócsi Zsófiáról nevezett cserkészlány csapatát. Milyen programmal léptek a pécsi közönség elé 1928 húsvétján? Kiket tudhattak támogatóik között, és kik nem nézték jó szemmel működésüket? Milyen kifogásolható dolgot tettek? Milyen eszközökkel dolgoztak azon, hogy testben és lélekben egészséges és jellemes magyar nőkké nevelődjenek? Melyek voltak a cserkészlány törvények? Milyen módon tudtak bekapcsolódni a Cserkészlány Szövetség hazai és nemzetközi munkájába? Árvai Tünde (tanársegéd, DE BTK) elsősorban a Dunántúlt, a Pécsi Naplót, a Cserkészlányok Lapját és A magyar cserkészt fogta vallatóra, hogy megkísérelje rekonstruálni ennek a nagy múltú, de a város leányai körében (a kutatás jelen állása szerint) mindössze néhány esztendeig működő szervezet történetét.

női sorsok
Árvai Tünde előadása

Máté-Sneff Marianna (levéltáros, MNL Baranya Megyei Levéltára) előadása során egy, a 19–20. század fordulóján élt baranyai arisztokrata hölgyet, gr. Majláth Györgyné, br. Prandau-Hilleprandt Stefánia életét és tevékenységét ismertette. A bárónő egy szlavóniai nagybirtokos leányaként született, s miután összekötötte életét a Baranya vármegyében magas tisztségeket betöltő férjével, a baranyai társadalmi elit meghatározó tagjává vált. Élete sok mai nő számára is példaértékű lehet. Kimagasló közéleti szerepet vállalt, így Pécs társadalmi életének aktív tagjaként több egyesületnek zászlóanyja volt, tehetős pártfogója a Pécsi Dalárdának, támogatója a szegény gyerekeknek, valamint a Bakócai óvoda és iskola építtetője. Emellett hét gyermek édesanyja lett, s férjének élete végéig hű támogatója volt. Az előadás gr. Majláth Györgyné életének ezen aspektusait mutatta be részletesen.

Ács Marianna (adjunktus, PTE BTK Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszék – szakmai vezető, Baranyai Református Egyházmegye Levéltára) prezentációjában az Országos Református Nőszövetség (1944–1951) megalakulásának körülményeit tekintette át. Bemutatta azokat a célokat, melyek miatt a Magyarországi Református Egyház (MRE) vezetősége létrehozta ezt az országos hatáskörű nőmozgalmat. Az előadó olyan kérdésekre kereste a választ, mint amit a jelmeztervező, divattervező, filmrendező Zsindelyné Tüdős Klára is feltett saját magának, mikor Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, az MRE Országos Zsinatának lelkészi elnöke felkérte e nőmozgalom vezető szerepére: hogyan szolgálja e nem mindennapi női karriert magának tudható asszony kapcsolatrendszerével, tetteivel a református nőmozgalom céljait? Az előadás során Zsindelyné és Ravasz László emlékiratai, levelezése, valamint az Új Magyar Asszony című lap 1944-ben megjelent számai kerültek tartalomelemzés alá.

A konferencia levezető elnöki tisztét Walterné Müller Judit (történész-főmuzeológus, JPM) és Lengvári István (főlevéltáros, igazgató, PTE Egyetemi Levéltár) töltötte be.

Ács Marianna előadása

Az előadásokat a Per Aspera ad Astra kiadványsorozat két nőtörténeti számának (2020/2., illetve 2021/1. – A nőtörténet 1–2.) ismertetése követte Pálmai Dóra és Dezső Krisztina, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályának könyvtáros-muzeológusai jóvoltából. A konferenciát Dezső Krisztina zárta az MNL Baranya Megyei Levéltára legújabb kiadványának, A Nagy háború és következményei a Dél-Dunántúlon című kötetének bemutatójával.

Vargháné Szántó Ágnes
főlevéltáros

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket