Az elitek és a társadalom Északkelet-Magyarországon a 16-20. században – V. Régiótörténeti konferencia Egerben

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézete és Történelemtudományi Doktori Iskolája 2024. május 9-én immár ötödik alkalommal rendezte meg régiótörténeti tudományos konferenciáját. Az idei esemény témája az északkelet-magyarországi elitek és a társadalom 16-20. századok közötti kapcsolata volt, amelyről öt szekcióban hangzottak el a régió történetét bemutató előadások.

Az esemény dr. Pajtókné dr. Tari Ilona rektor asszony köszöntőjével indult, aki elismerését fejezte ki a Történelemtudományi Intézetben zajló magas színvonalú kutatómunkáért, amely hozzájárul az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hírnevének öregbítéséhez. Ezt követte Rainer M. János akadémikus, az EKKE Történelemtudományi Doktori Iskola vezetőjének köszöntője, melyben kifejezte háláját a szervezők munkájáért, valamint röviden bemutatta az elit mint fogalom néhány értelmezését, és jelentésének változását az idők folyamán.

A köszöntőket követő első előadó Balogh Judit (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) ismertette, hogyan alakult egy helyi elit sorsa, hogyan változott annak összetétele a mohácsi csata után a kora újkori Zemplén vármegyében. Előadásában szó esett a katonai és politikai vezető rétegről, a kialakulása során bekövetkezett felekezeti változásokról, valamint a közöttük vezető szerepet játszó befolyásos nőkről, arisztokrata feleségekről. Egy rövid szünetet követően az előadások két szekcióban párhuzamosan folytatódtak.

Az első kora újkori szekció levezető elnöke, Nagy Andor elsőként H. Németh Istvánt (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár) konferálta fel, aki „A magyar polgárság professzionalizálódása. A városi/polgári képzett elit kezdetei a Magyar Királyság városaiban” című előadásában a képzett polgári réteg asszimilálódását vizsgálta a hivatalokban, és ezzel együtt azt a folyamatot mutatta be, ahogyan az értelmiségi hátterű állami tisztviselőkből nemesek lettek.  Mikroszinten a polgári származású hivatalnokok generációkon át örökölt hivatását elemezte, majd következtetésképpen levonta, hogy a polgárosodás és a nemesedés a régióban is kapcsolatban álltak egymással.

Ezt követte egy hasonló tematikájú előadás Borbély Zoltántól (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem), aki a „Tehetős köznemesség mint elit? A felső-magyarországi nemesi társadalom sajátosságai a 17. században” című előadásában a Gömörtől Szepességig húzódó tizenhárom vármegyét vizsgálta. Ezzel kapcsolatban arra tért ki, hogy ezek nemcsak védelmi szempontból jöttek létre, hanem politikailag is egységes képet mutattak azzal, hogy az országgyűléseken is aktív részvételt mutattak e vármegyék küldöttei. Adatbázisban rögzített adatok alapján mérte fel a tehetős köznemesség közötti csomópontokat. A kutatásból az derült ki, hogy egy család kihalása után a birtokot nem vette át egy másik nemes, hanem azok szétosztódtak a regionális elit között, akik később így főnemesek lettek.

Ezt követte Kerekes Endre László (Debreceni Egyetem) „Felső-magyarországi orvoskarrierek a 17. században” című előadása, melyben a felső-magyarországi orvosok pályafutását és az orvost mint társadalmi szereplőt valamint annak városi szerepkörét vizsgálta. Végül a szekciót Tózsa-Rigó Attila (Debreceni Egyetem) zárta „A kassai üzleti elit transzregionális kapcsolatai a 16. században” című előadásával. Ő a nemzetközi munkamegosztásban kialakuló transzregionális üzleti hálózatok fontosságát és azok tevékenységét vizsgálta. Ezen belül fókuszba helyezte, hogy Magyarország borexportja nagyobb részben a hegyaljai borvidékre és kisebb részben a gyöngyösi és egri részekre terjedt ki, az ottani borok legnagyobb felvevő piaca pedig Kassa és Krakkó volt. Az előadó feltárta a Krakkóban kimért borok származási helyét, és azokat a kereskedőtársaságokat és exporthálózatokat, amelyeken keresztül a magyar bor külföldre került.

Ezzel párhuzamosan futott „A 19. század I.” szekció Bartók Béla elnökletével. Elsőként Nagy L. István (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) „Katonai elit Északkelet-Magyarországról” című előadása az adott régióhoz kötődő 18. századi főtisztjeinek jellemzőit állította középpontba, különös tekintettel a nemzetiségi és felekezeti összetételre, a társadalmi és felekezeti háttérre, valamint a katonai teljesítményre. Borbély Tamás (Dr. Kovács Pál Könyvtár, Győr) „Egy „árva” megye és a társadalma. Árva vármegyei elit és társadalom” c. előadásában a kisebb vármegye gazdasági és társadalmi struktúráját vizsgálta kiemelve annak perifériális helyzetét és a közigazgatási elitpozíciók generációkon át történő öröklődését, rávilágítva a politikai változásokra, nemzetiségi és felekezeti kérdésekre, valamint az ideológiai alapú politikai vonatkozásokra.

Vámosi Katalin (Herman Ottó Múzeum) „Radványi és sajókazai báró Radvánszky Béla naplója, 1882–1884” c. előadásában báró Radvánszky Béla naplóján keresztül nyújtott betekintést az akkori társasági életbe, a szerző közéleti tevékenységébe, valamint a helyi elit mindennapi életébe. A forrás nagy segítséget nyújtott a korabeli társadalmi viszonyok, gazdasági helyzet és kulturális élet megértéséhez, így ennek segítségével mutatta be Radvánszky személyes élményeit, ismerőseit és kapcsolati hálóját a tárgyalt időszakban. Földvári Sándor (egyháztörténész) „Eger, Nagyszombat (és Bécs) jelentősége a Szepességtől Máramarosig terjedő régió görögkatolikus klerikális értelmiségének európai szocializációjában a 18. században” c. előadásában azt vizsgálta, hogy a három város kulturális szerepe a Szepességtől Máramarosig terjedő régióban milyen jelentőségű volt a görögkatolikus klerikális értelmiség, illetve egyházi elit európai szocializációjában. Varga Róbert (beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola) „Ung befolyásos ember: Berzeviczy István” című előadásában Berzeviczy István karriertörténetét ismertette 1895 és 1918 között. Kutatása során levéltári források segítségével feltárta, hogy milyen összefonódások voltak Berzeviczy István és az Ung vármegyei, valamint az ungvári városi elitben.

A szünet után a 20. századdal foglalkozó első szekció következett, melynek levezető elnöke Pap József volt. Kondor Boglárka (Evangélikus Országos Gyűjtemény-Múzeum), a szekció első előadója „Az egyházi elit, amely meghatározta a morális és kulturális magatartásmintát a szlovák evangélikus diakóniában” című előadásában a 19. és 20. század fordulóján tevékenykedő szlovák evangélikus vezetők jelentőségét mutatta be a szlovák nemzeti identitás kiépítésében. Kiemelten foglalkozott a felvidéki diakonisszákkal, akiknek tevékenysége elősegítette a nemzeti és egyházi identitás erősödését.

Ezt követte Bíró Bence (Debreceni Egyetem) „A debreceni elitek filantróp tevékenységei a Horthy-korban” előadása, melyben a debreceni előkelőségek filantróp tevékenységeit vizsgálta 1920 és 1936 között. Kiemelt hangsúlyt fektetett arra a kérdésre, hogy a helyi vezetőket milyen indokok vezérelték az adakozások során. Vizsgálat alá vette a közösségi, egyesületi és egyéni adományokat, melynek forrásaiként feldolgozta a törvényhatósági bizottság jelentéseit, a polgármesteri jelentéseket, az egyleti és egyházi iratokat, illetve egyes helyi és országok lapokat. A szekciót Hajnáczky Tamás (Veszprémi Érseki Főiskola) „Kádár Jánostól a falusi tanácselnökig” előadása zárta, amiben a Kádár-korszak romapolitikáját mutatta be Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A megyei és községi tanácsok tevékenységének elemzése során kiemelte az országos asszimilációs célok és a megyei érdekek közötti ellentétet, illetve ezzel kapcsolatban a tibolddaróci barlanglakások esetét.

Ezzel párhuzamosan, a 20. századi szekció második részében a levezető elnök, Rainer M. János elsőként Oláh Szabolcsot (Szegedi Tudományegyetem) konferálta fel, akinek előadása a „Heves vármegye vitézeinek katonai összetétele 1936-ban” címet kapta. Ő az elitista vitézi rend katonai összetételét vizsgálta meg Heves vármegyében, mely során felmérte a katonai hierarchiában a hivatásos és nem hivatásos katonák számarányát, azt, hogy milyen frontvonalakon harcoltak és milyen kitüntetéseket kaptak. A kutatásból kiderült, hogy a vitézek között a tartalékos katonák számaránya meghaladta a hivatalos katonák számát. Hasonló témában adott elő Bartók Béla (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem), „A háborús katonai szolgálat szerepe egy kisvárosi elit tevékenységében” címmel. Ő az egri Hatvanas Bajtársi Szövetség 1920 és 1929 közötti vezetőit tekintette át abból a szempontból, hogy az egyesület társadalmi szempontból elitnek számított-e, illetve, hogy tagjai milyen civil szerepet játszottak a városban.

Ezt követte Gyebnár Kristóf (Magyar Nemzeti Leváltár Hevesmegyei Levéltára) „Milassin Kornél ellen a támadást akkor fogjuk megindítani, amikor a vármegyében a választott tisztviselőket megválasztottuk” című előadása, amely egy 1945-ös jelentésből származik. Az előadó elsősorban a Milassin Kornél hevesi kisgazda főispán ellen indított politikai támadásokat vizsgálta, amelyekben nagy szerepe volt az akkori rendszerben kialakuló kommunista ideológiának. A főispánt ért bírálatok kezdetben személyesek voltak, de a politika is jelen volt bennük, és az 1945 utáni elitváltás kezdetét jelentették.  Az utolsó előadó, Gál Máté (Magyar Nemzeti Leváltár Hevesmegyei Levéltára) „…akármilyen helyzet alakul az országban, minékünk együtt kell élni, dolgozni…” Gazdaelit Poroszlón: Bánrévi Bálint kisgazdapárti községi bíró példáján keresztül (1945-1970) címmel prezentált, aki a falusi vezetéshez tartozó Bánrévi Bálint kisgazdapárti földműves életét tárta fel azokon a több évtizedes politikai megpróbáltatásokon keresztül, amelyek során ő mindig igyekezett valamilyen módon kompromisszumot keresni.

Az utolsó szekció az előző kettőhöz hasonlóan is 20. századi témákkal foglalkozott, melynek levezető elnöke ismét Bartók Béla volt. Elsőként Pál Judit (Babes-Bolyai Tudományegyetem) „Egy gömöri főispán viselt dolgai az első világháború idején” címmel tartotta meg előadását. Ő a megyei elit egyik tagja, Kubinyi Géza főispán korrupciós ügyét mutatta be részletesen, amely nagy port kavart az első világháború idején. Előadása végén kihangsúlyozta Kubinyi ellentmondásos megítélését, mely a halálát követően jelent meg vele kapcsolatban.

Tóth Judit „Első titkárok Északkelet-Magyarország megyéiben” előadásában a rendszerváltás előtti, utolsó első titkárokat mutatta be, kiemelve a régióban tevékenykedő kommunista párttisztviselőket, illetve azokat, akik fiatalítás céljából utolsóként kerültek a pozíciójukba. Előadása elején ismertette a Párt-Állam-Párt nevű adatbázist, mely segítségként szolgált számára kutatásában. A szekciót Sebők Balázs (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Jászberény) „Szolnok megyei munkásőr-parancsnokok a fegyveres erők és a helyi társadalom szövetében” előadása zárta, melyben a Jász-Nagykun-Szolnok megyében működő milícia, akkoriban az elithez tartozónak sorolt parancsnokait vizsgálta. A fontosabb személyek bemutatása mellett ismertette azokat az országos szintű problémákat (például alkoholizmus, durva magatartás, hatalommal való visszaélés), melyek általánosan jellemezték a munkásőrség helyi vezetőit.  A régiótörténeti konferencia zárszavában Bartók Béla megköszönte az előadók részvételét, előadásait és további sok sikert kívánt jövőbeli kutatásaikhoz és munkájukhoz, illetve bejelentette, hogy hatodik alkalommal is tervezik megrendezni a konferenciát.

Bollók Botond, Bóta Anna, Kardos Tímea

Ezt olvastad?

A Bánság és Szeged 1848/49-ben

2024. május 30-án került megrendezésre „A Bánság és Szeged 1848/49-ben” című konferencia a Szegedi Tudományegyetem Dísztermében. Az esemény az SZTE

X