Sisi a Móra Ferenc Múzeumban

2021. június 26-án, a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében nyílt meg a szegedi Móra Ferenc Múzeum pandémia utáni első időszakos kiállítása Sisi – Királyné feketén-fehéren címmel. A tárlat fő célja, hogy bemutassa a „magyarok királynéjának” mindennapjait, környezetének legfontosabb szereplőit, életének eseményeit és tragikus halálának körülményeit.

A témaválasztás dicséretes, mivel a királyné kultusza életében és halála után is kiemelkedő Magyarország, és Európa szerte, továbbá a jelenkorban is megihletett számos művészeti és marketing-turisztikai ágat – elég csak a Romy Schneider főszereplésével készült filmsorozatra gondolni.

A kiállítás elrendezése logikus, áttekinthető, világos elemekből áll össze. Belépve Erzsébet királyné (1837-1898) életét összefoglaló és bemutató 3D-s idővonal fogadja a látogatót, amely sokat segít a történelmi téma és a korszak elhelyezésében egy laikus érdeklődő számára is.

A falakon rengeteg idézetet lehet olvasni a királynő közvetlen környezetétől származó személyektől, például magyar származású udvarhölgyétől, Sztáray Irmától (1863-1940) is. 1898. szeptember 10-én, Sztáray Irma tanúja volt az Erzsébet iránti merényletnek, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni (1873-1910) leszúrta Genfben. Később erről megírta visszaemlékezéseit is, melyben hálával, csodálattal és mély odaadással idézte fel a közel ötévnyi szolgálatot, amelyet a kissé érdekes, gyönyörű, boldogtalan ámde irigyelt asszony mellett tölthetett.

A királyné utolsó éveiben általában a kor divatjának megfelelő szabású fekete gyászöltözetet hordott. A kiállításon látható az az eredeti ruhaderék, amelyben meggyilkolták a Genfi-tó partján. Sztáray így emlékszik vissza a halálos sebre, amely a szoros fűzőnek köszönhetően nem azonnal mért halált a királynéra:

„A királynén egy kis fekete selyemfigaró volt, melyet, hogy ezzel is könnyítsünk rajta, a mellén szét akartam nyitni. Mikor ennek összetartó szalagjait szétszakítottam, alatta a batisztingen a szív közelében egy ezüstforint nagyságú barna foltot vettem észre.”

A bemutatott ruhaderékon kívül, a látogatók megtekinthetik a merénylet rekonstruált grafikáján a tragikus nap kronológiáját, valamint korabeli szerzők memento-versei próbálják érzékeltetni a hatalmas nemzeti veszteséget és a boldog békeidők utolsó évtizedeinek indiánnyarát.

Erzsébet királyné még életében és halála után is inspirált egyéb képzőművészeti ágakat is, így a kiállításon bemutatnak szobormaketteket, mellszobrok másolatait, valamint a magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakját, Benczúr Gyulát is. Benczúr a kortársak szerint a leghitelesebb portrét alkotta a királynéról, amely a halála után (1899) készült el.

A királyné halála után valóságos kultusz alakult ki körülötte. Szegeden is emeltek szobrot tiszteletére, amely Ligeti Miklós alkotásában megtekinthető a Stefánia-sétányon. Az uralkodó páros több szálon is kötődik a Tisza-parti városhoz. Bár Sisi csak az 1857-es országos császári körút alkalmával járt a városban, ám az 1879-es nagy árvizet követő városrekonstrukciós munkálatok során Ferenc József császár még egyszer ellátogatott hivatalos körülmények között a városba. Ezen események emlékére számos királylátogatási emlékérmet is megcsodálhatnak az érdeklődők. A kiállítás az 1867-es Ferenc József és Erzsébet magyar királlyá és királynévá koronázást is feleleveníti, ugyanakkor nem ezen van a kiállítás központi tematikájának fókuszában.

Ligeti Miklós Sisi szobra a szegedi Stefánia sétányon

Erzsébet királyné mindennapjai és valóságos szépségkultusza a kiállítás második részében bontakozik ki a látogatók számára. A bútorzat egyes elemei, valamint kisebb ezüstkészletek kaptak helyet a múzeumi vitrinekben. A divattörténet iránt érdeklődőek számára is érdekes lehet a kiállított anyag, mivel az Erzsébet királyné által hordott fő öltözetek másolatait tekinthetik meg az érdeklődők Czédly Mónika iparművész tolmácsolásában.

Erzsébet királyné ruháit eleinte az édesanyja, eljegyzése után pedig valószínűleg anyósa és nagynénje, Zsófia főhercegné (1805-1872) választotta ki. A soknemzetiségű birodalom császárnéjaként magyar díszruhát is kapott, rózsaszín szoknyával, csipkedíszítéses fekete fűzött bársonyderékkal és csipkeköténnyel, melyet rendszeresen viselt, ha magyar vonatkozású reprezentációs kötelezettségeinek kellett eleget tennie. Ruházkodásának egyik érdekes magyar vonatkozása, hogy cipőit szívesen rendelte meg Budapestről. Az elismert cipészmester, Sváb György is készített lábbelit a királynénak.

A királyné magassága közel 172 cm volt, bokáig érő haja bonyolult fonatokba rendezve, koronaként övezte homlokát. Divatot teremtő frizurája segítségével optikailag magasabbnak tűnhetett. Mellbősége 85-95 cm, derékbősége 50-55 cm, csípőbősége kb. 65 cm volt, és testtömege nagyon ritkán haladta meg az 50 kg-ot.

Erzsébet királyné korának egyik legszebb asszonya volt, és az örök szépség némileg hamis illúzióját megragadva, mindent megtett azért, hogy késleltesse az idő múlását. A kiállításon röviden olvashatunk a „szépségért meg kell szenvedni” jellegű praktikáiról és – a mai irányzatoknak kissé szokatlan – szépségápolási szokásairól.

Benczúr Gyula Erzsébet királyné arcképe című festménye. Forrás: Wikimedia Commons

Sisi egyik kedvenc időtöltése a falkavadászat volt, amelyen először 1869-ben Rómában vett részt. Ez az angol mintájú ún. parforce vadászat kedvelt szórakozás volt 19. századi európai és hazai elit köreiben. Az első Magyarországon rendezett falkavadászatot 1872. október 26-án rendezték meg Gödöllőn. Európában a terepviszonyok és meteorológiai kihívások miatt híresen nehéz angol és ír vadászatokon elismerést kivívó Erzsébetet, a falkavadászatok királynőjeként tartották.

Az Erzsébet királyné mindennapjait és tragikus halálának körülményeit bemutató kiállítás röviden, de áttekinthetően és logikusan mutatja be az eseményeket a műtárgyakon keresztül. A körülbelül fél óra alatt teljesen körbejárható tárlat ízelítőt nyújt a magyarországi Sisi-kultusz felfedezése iránt érdeklődőknek. A kiállítás kurátorai alapos, igényes kiállítást rendeztek, és a járvány utáni kulturális élet helyrehozásának egy nagyszerű projektjének lehetünk tanúi a vidéki megyeszékhelyen.

Szabó-Gajmer Bernadett

Ezt olvastad?

A három császári sas, az osztrák, a német és az orosz együttműködése az 1878. évi berlini rendezés következtében mélypontra került.