Szovjet szemmel a Don-kanyarban – Ványai Márton kötetéről

Ványai Márton szakmai munkásságának egyik legfontosabb szeletét a második világháború történetének kutatása jelenti. Az általa feldolgozott témák alapját szinte kivétel nélkül a hozzáférhető korabeli szovjet dokumentumok képezik. A szovjet nézőpont bevonása, megfelelő forrás- és szövegkritikával egy kibővített értelmezési keretet adhat a kor hadtörténetének megértéséhez, illetve más kutatók számára is felhasználható és adaptálható tudást jelenthet. Így van a most bemutatott kötetnél is (A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája. Szovjet hadműveleti iratok és emlékezések tükrében 1943. január 12-24.), melynek kiadására a hadtörténeti kiadványairól ismert Peko Kiadó vállalkozott. A kiadó által gondozott Hadiakadémia sorozat a magyar és nemzetközi hadtörténet magyar és nemzetközi tematikájú, színvonalas köteteit tárja a magyar olvasók elé. Ebbe a trendbe jól illeszkedik és erősíti ezt Ványai forráskiadványa, mely az értő magyar olvasóközönség számára is fontos eseményt jár körbe sajátos eszközeivel.

Ványai Márton: A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája. Szovjet hadműveleti iratok és emlékezések tükrében 1943. január 12-24. Budapest, 2023, Peko Kiadó.

A „magyar királyi 2. honvéd hadsereg története 1942-1943” a magyar történelem és hadtörténet egyik leginkább a köztudatba bevésődött témája. Persze, nem ennyire hivatalos formában, hanem inkább a közösségi emlékezet számára is egyszerűbb, beszédesebb módon: Don-kanyar. Valamikor 1942 után kezdődött és máig tartja magát, hogy ezzel a két szóval mindent el tudunk mondani, mert olyan általános tudás áll mögötte, mely történelem ilyen vagy olyan állásától függetlenül öröklődik, hasonlóan olyan hívószavakhoz, mint Doberdo, Mohács vagy Világos. S csak reménykedni tudunk, hogy egyszer ebben listában többségbe kerülnek a pozitívan végződő események. Ebben a témakörben született tudományos és ismereterjesztő művek sokasága jelzi mind a szakmai, mind pedig közérdeklődés magas szintjét. Szabó Péter legátfogóbbnak tekinthető monográfiája (Szabó 2019) mellett számos részmonográfia, tanulmány, forráskiadvány látott napvilágot az utóbbi évtizedekben. Az általános igényű összefoglalások mellett számos altéma, háttéresemény került feldolgozásra.  A publikált művek között kiemelkedő helyet foglalnak a visszaemlékezések, s ezek között is az audiovizuális eszközökkel rögzített memoárok. Mindezek azonban elsősorban a hazai és nyugati szakirodalomra épülnek, kevesebb belátást engednek az akkori ellenség mindennapjaiba.

A hadsereg katonái a Szovjetunióban 1942-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Ez utóbbi kérdéskörre épülve Ványai műve az 1942-43 évi hadiesemények kronológiailag legszűkebb, ugyanakkor legjelentősebb, legdinamikusabb időszakára fókuszál, mely alatt lezajlott az a szovjet támadó hadművelet, ami a magyar 2. hadsereg pusztulásával jár. A vizsgálati fókuszpont egyedisége nem a szűk időbeli határokban rejlik, hanem abban, hogy a szerző ezúttal a Vörös Hadsereg tevékenységére helyezi hangsúlyt, ezt tárja elénk, s ezen az optikán keresztül tudhatunk meg többet a magyar haderő történetéről.

A szovjet fél bemutatása a Vörös Hadsereg iratképző szervei által keletkeztetett kortárs források és a szovjet katonák visszaemlékezéseinek felsorakoztatásával és elemzésével történik.  Az elemzés során a szerző a következő kérdésre keresi a választ: „Hogyan értékeltek a Vörös Hadsereg a magyar részről »doni katasztrófaként« elhíresült történelmi eseményt. Tágabb kontextusba helyezve az eseményeket pedig ezekre a kérdésekre is választ kell kapnunk: Mivel járt mindez a Vörös Hadsereg számára? Mi következett ebből a háború további menetére nézve? Mennyiben és mivel lehet kiegészíteni a Magyarországon a doni katasztrófáról uralkodó képet”. (19. oldal)

Mindezt megelőzi egy bevezető rész, mely a történeti előzményekről, körülményekről, a feldolgozás módszertanáról nyújt tájékoztatást. A szerző által feltett kérdésekre a korabeli primer szovjet források publikálásával és elemzésével adja meg a választ. A közölt dokumentumokat magyar nyelvre fordítva, magyarázó lábjegyzetekkel és rövid elemzésekkel kiegészítve olvashatjuk. Aki a szövegek eredeti változatára kíváncsi, annak ezúttal nem kell távoli levéltárakat felkeresni. Ahogy a bevezetőből megtudhatjuk, az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma 2007-ben addig államtitoknak minősített levéltári iratokat oldott fel a titkosítás alól. Ami a hab a tortán, hogy ezeket 2015-től kezdve elkezdték feltölteni az internetre. Aki tehát az eredetikre kíváncsi, annak javaslom, üsse fel Ványai kötetét, s onnan pontosabb útmutatás is kaphat.

Német, olasz, román és magyar hadifoglyok, 1943 (Kép forrása: Wikipedia)

Az online térben nyilvánosságra hozott dokumentumok mennyisége és kötet terjedelmi korlátai közötti diszkrepancia miatt természetes, hogy a kiadvány nem törekedhetett a teljességre. A válogatás kényszere azonban nem feltétlenül szűkíti látóterünket. Az ismertetett módszertan inkább segíti, hogy a kevesebb inkább többnek hasson.

Ennek megfelelően a kötet kilenc fő fejezetre oszlik, melyek után az Összefoglalás, az irodalomjegyzék és térképmelléklet zárja művet. Az első fejezet a Donnál védelemben lévő magyar hadsereg ellen indítandó támadás („osztrogozsszk-roszosi támadó hadművelet”)  haditervét tárja elénk. Ez alapján egyértelműen kirajzolódik a Voronyezsi Front által tervezet művelet célja, a bevetendő szovjet erők összetétele, ereje, azok elvárt működése, s ami legalább ennyire fontos, az egész hadművelet logisztikai háttere is részletesen adatolható. Itt már rögtön lehetőség nyílik a jól feltárt magyar adatokkal való összevetésre, létszám, fegyverzet és utánpótlás tekintetében. Az események lefolyásának logikája mentén az ezután következő négy fejezet a Voronyezsi Front hadműveleteinek szempontjából négy legfontosabb hadműveleti szintű kötelékeinek jelentései alapján ad képet arról, miként látták a harcokat a szovjet csapatok. Térkép és időrend szerint haladva, a 2. fejezet a legészakibb, és egyben a leghamarabb bekövetkező szovjet támadásról szóló jelentést tartalmazza. Az Uriv–Sztorozsevoje hídfőállásból 1942. január 12-én meginduló hadműveletet a szovjet 40. hadsereg erői hajtották végre. Ennek megfelelően a szerző részletesen ismerteti a támadó kötelékek hadrendjét, majd átadja a szót hadsereg-parancsnokság jelentésének. Ez az egyes napokra lebontva, részletesen ismerteti a harcok menetét 1942. január 12 és január 20. között. A dokumentum legvégül a magyar veszteségeket veszi számba. A scsucsjei áttörést végrehajtó 18. lövészhadtest jelentése más módszer alapján készült. Ebben az esetben az anyag összeállítói nem a napokra való tagolás terjedelmesebb megoldását választotta, hanem helyette sokkal összefoglalóbb jellegű jelentést írtak, mely ugyanakkor a 40. hadsereg beszámolójához hasonlóan adatgazdag, informatív forrás.

A következő részben a 3. harckocsi hadsereg harctevékenységét ismerjük meg, mely szintén fontos szerepet játszott a Donnál harcoló magyar erők megsemmisítését célzó hadműveletben. Ehhez képest azonban, s különösen, ha összehasonlítjuk 40. hadsereg és a 18. lövészhadtest által létrehozott forrással, a harckocsihadsereg jelentése igencsak szűkszavúra sikeredett. S ez a megállapítás nemcsak a szöveg terjedelmére vonatkozik, hanem a tartalmi elemekre is. A hadművelet céljának leírása és rendelkezésre álló erők kifejtése precízen megtörténik, a hadművelet eseményeiről csak nagyon általános, elnagyolt képet ad.

Az 5. fejezet a kötet egyik legterjedelmesebb részeként a szovjet 2. légihadsereg harctevékenységére helyezi a hangsúlyt. A légi hadműveleteket taglaló anyag fontos adalékokat tartalmaz a földi csapatok harctevékenységére is. Az puszta eseménytörténet mellett összefoglaló gondolatokat is tartalmaz mind a saját (szovjet), mind pedig az ellenséges (német, magyar) légierők működéséről. A következő fejezet a frontkatonák között egyik leggyakoribb jelenségét dolgozza fel, az alkoholizmus kérdését. Ugyancsak a katonák egyéni életvilága jelenik meg a hadvezetést érintő bírálatok bemutatásako.  Az utolsó fejezetben pedig a szovjet veszteségeket találjuk, magasabbegységek és egységek szintjére lebontva, illetve a szovjet dokumentumokban szereplő magyar veszteségekről is áttekintést kapunk.

Honvédek temetése Oroszországban (Kép forrása: Wikipedia)

Az összefoglalás sajnos nem tartalmaz alaposabb elemzési eredményeket, inkább csak a kötet mondanivalóját összegzi. Ennél sokkal fontosabb a térképmelléklet, ahol színes térképek támogatják a korabeli katonai események térbeli elhelyezését, azzal együtt, hogy a bár színes, jó minőségű képként kerültek publikálásra, kis méretük azonban nehézkessé teszi azok használatát.

A teljes képhez ugyancsak hozzátartozik, hogy egyes esetekben az elemzések elnagyoltak. Erre jó példa, hogy a 82. oldalon részletes magyar veszteségeket közöl a szovjet 40. hadsereg jelentése, ugyanakkor az adatok szerző általi értékelése teljesen elmarad. Hasonló a helyzet a 72. oldalon közölt adatokkal is. Az alkoholizmus kérdéskörének taglalásához fontos források kerülnek elő, ugyanakkor a feldolgozásuknak nem világos a módszertani és szakirodalmi háttere.

A tartalomhoz megfelelő kivitelezés is társul. Jól olvasható, színvonalas kivitelű könyvet tarthatunk a kezünkbe. A táblázatok világos, egyértelmű, a feldolgozást és elemzést elősegítő módon prezentálják az adatokat. Mindenkinek javasolt olvasmány, aki a korszakról, a második világháborúról, a magyar 2. hadsereg 1942-1943 évi történetéről szeretne teljesebb képet kapni.

Kiss Gábor Ferenc
SZTE JGYPK

Irodalomjegyzék

Szabó Péter (2019): Magyarok a Don-kanyarban – A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942–1943). Budapest, Kossuth.

Ványai Márton (2023): A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája. Szovjet hadműveleti iratok és emlékezések tükrében 1943.  január 12–24. Budapest, Peko Kiadó.

Ezt olvastad?

A Napvilág Kiadó 2012-ben indította útjára a Kérdések és válaszok című kiadványsorozatát. Ebben az egyes témaköröket kérdések és erre adott
Támogasson minket