Tavi sportélet a Balatonon a 19–20. század fordulóján

A balatoni vízisportok – úszás, vitorlásversenyek – szép múltjából sok részletet ismerünk már, de a tó mellett rendezett különféle, múltbeli sporteseményről kevesebbet tudunk. Pedig a színes, balatoni sportélet már a 19. század végén bontogatta szárnyait. Érdekes, sporttörténeti fejezeteket villantunk fel ebből az időszakból.

A szerző korábbi, a Balaton századfordulós mindennapjait feldolgozó cikkeit itt olvashatják:

Jeges halászat, síjöring, téli sportvonat és torziós inga – A téli Balaton egykoron

„A szép téli éjben messze világlottak a jégtükrön az örömtüzek…” – A téli Balaton a 19. században

A Balaton és Európa szépe – magyar siker 1929-ben

Ostende és Nizza – a Balatonnál

Csodató, Vér-kút, savanyúvíz – balatoni wellness a 19. században

„Délután galamblövő-verseny, esténkint összejövetel és tánc a yacht-klubban…”

A galamblövészetet – amely Angliában az 1700-as évektől ismert sportág volt – már gróf Széchenyi István is szerette volna Magyarországon „divatba” hozni, de az első versenyeket csak az 1860-as években indították el országszerte. Élenjárónak számított a sportág propagálásában Balatonfüred, ahol 1863. július 13-án nyílt meg a galamblövölde és az első versenyt is ekkor tartották. 1880 augusztusában már élőgalamblövő versenyről adott hírt a tudósító. A 19. század végére szinte minden évben megrendezték e sporteseményt. Sibrik Kálmán és Esterházy Béla számítottak a legjobb lövőknek. A századfordulóra – nagy valószínűséggel az állatvédők kritikái miatt – az élő galambok helyett már agyaggalambokat lőttek. Az Új Idők 1899-ben így mutatta be a füredi, egyéb mulatságokkal is kísért vetélkedést:

A balatonfüredi galamblövő-versenyeket rendesen július hó közepe táján tartják meg. Reggelenként yacht-verseny, délután galamblövő-verseny, esténkint összejövetel és tánc a yacht-klubban. Hogy föllendül e napok alatt a magyar tengerparti élet! Az ezévi füredi galamblövő-versenyek semmiben sem maradtak el a külföldiek mögött. A nagyobb díjakban olyan jó minőségű galambok kerültek a trap-okba (blue rock-ok), mint akárcsak Ilidzen vagy Monte-Carlóban. Innen van az, hogy – dacára Sibrik Kálmán, Eszterházy Béla gr., Zichy Kázmér gr., Zichy István gr. és Draskovich Iván gr., nagy formájának – a díjak nagyrészben hibával lövettek ki. Úgy látszik az, hogy Sibrik Kálmán az elmúlt évben Füreden csaknem minden díjat összenyerve, buzdítólag hatott lövőinkre.” (Sz. n.: A galamblövészetről. Új Idők, 1899. augusztus. 20. 174.)

Galamblövő versenyeket később szerte a tó partján, több helyütt is tartottak: Keszthelyen, Siófokon, Földváron egyaránt vetélkedhettek a bátor és jól célzó versenyzők.

„Hatalmas vívócsarnok, teljesen felszerelt tornaberendezéssel…”

Siófok és Balatonföldvár nagyban jeleskedett a 20. század elején a különböző atlétikai versenyek szervezésében. 1896 augusztusában Siófokon a Balatonfürdő Részvénytársaság parkjában építették meg azt a versenyteret, ahol ettől az évtől kezdve folyamatosan rendeztek megmérettetéseket. 1896-ban 100 yardos síkfutásban (914 méter), rúdugrásban, váltófutásban, gerelyhajításban, 1 angol mérföldes síkfutásban (1609 méter), diszkoszvetésben, hármasugrásban versenghettek a sportolók. Siófokon rendszeressé váltak az atlétikai versenyek, de a sportélet akkor pezsdült fel igazán, amikor – a Nemzeti Sport alapítója – Fodor Károly (1856–1927), műegyetemi vívómester, 1905 nyarán megnyitotta később országos hírűvé vált sporttelepét, ahol atlétikai és vívóversenyeket, edzéseket tartottak. A sporttelep általában július elejétől várta a sportolni vágyókat, Fodor Károly személyesen tartotta vívóedzéseit, de a fürdőtelep sporteseményeit is koordinálta. A Nemzeti Sport 1907-ben így méltatta a telepet:

Siófok az egyetlen fürdőhely ma Magyarországon, mely teljesen felszerelt sportteleppel rendelkezik. Hatalmas vívócsarnok, teljesen felszerelt tornaberendezéssel, céllövőhelv, ping-pong asztalok, 1/8 mértföldes atlétikai pálya, football-pálya, 7 kitűnő karban tartott uszoda állanak a fürdővendégek rendelkezésére. (…) Van a sporttelepnek külön tennisz- és atlétikai trénere és úszómestere is. Nem csoda, hogy ennyi vonzó erő mellett a főváros közönsége oly rendkívüli számmal keresi fel a kitűnő közlekedésű gyönyörű fürdőt.” (Sz. n.: Siófokon ismét élénk sportélet lesz. Nemzeti Sport, 1907. június 30. 5.)

A másik nagy sportközpontnak a 20. század elején Balatonföldvár számított, ahol a Széchényi család a nyári sportélet egyik ösztönzője és mecénása volt. 1898 augusztusában nyílhatott meg a Magyar Atlétikai Club balatonföldvári új klubháza, a Széchényi Viktor által adományozott telken. A klubház építését Széchényi Imre (1858–1905) nagyban támogatta. A szobákon és irodákon kívül kiadó nyári lakások, és ami ennél is fontosabb: vívóterem és kerékpárraktár is helyet kapott az új épületben. A sporttelepen az ünnepélyes megnyitó alkalmából atlétikai versenyeket tartottak (kalapács-, diszkoszvetés, hármasugrás, handicap, síkfutás versenyszámokban).

Az atlétikai versenyek igen nagy népszerűségnek örvendtek és továbbgyűrűztek a többi tavi településre. 1908 júliusában már Balatonszemes fürdőtelepén szerveztek a nyaraló ifjúság számára atlétikai versenyt, síkfutás, magasugrás, kődobás, távolugrás számokban.

A korabeli tudósítások az ún. lawn-tenniszt is az atlétikai versenyszámok közé sorolták, idővel a tavi teniszkupák kiemelt sporteseménynek számítottak és kiváltak az atlétikai vetélkedések sorából.

Pálffy Lincsi komtesz — a monarchia legjobb tennisezője — győzedelmeskedett...”

Az első teniszversenyeket, országos viszonylatban is, Balatonfüreden tartották az 1880-as években. Kezdetben zárt körben, a füredi Stefánia Yacht Egylet szervezésében rendezték az első megmérettetéseket. Az Egylet 1890. július 23-i versenyét Széchenyi Alice, Széchenyi István unokája nyerte. 1892-ben Rudolf trónörökös özvegye, Stefánia főhercegnő, míg 1891-ben és 1894-ben Pálffy Paulina, azaz Lincsi grófnő lett a győztes. Ezt, az 1894-es versenyt nyilvánították később az első, hivatalos tenisz-versenynek. Ezen a Stefánia Egylet hat arisztokrata játékosa küzdött meg egymással, valamint két polgári és egy női induló volt: gróf Esterházy Mihály, gróf Inkey Pál, gróf Zichy Kázmér, báró Bornemissza Gábor, báró Fiáth Miklós, Demény Károly, Staffer József mellett Pálffy Lincsi grófnő versengett. A döntőben – az erős fizikumú, angol edzővel, fedett pályákon gyakorló – Pálffy grófnő legyőzte Demény Károlyt. Az első országos lawn-tennis versenyről szinte minden újság tudósított:

Midőn 1894-ben a St. Y. C. B. Füreden az első országos lawn tennis-versenyt rendezte, a kettősversenyjátékra Demény Károly, a Budai Torna Egylet tagja is jelentkezett. A verseny nagy küzdelem közt folyt. Sokan neveztek. A döntő játékra Pálffy Lincsi komtesz és Demény Károly maradtak. Kemény játék után Pálffy L. komtesz – a monarchia legjobb tennisezője – győzedelmeskedett.” (Sz. n.: Lawn Tennis. Sport-Világ 1897. október 3. 7.)

A balatoni teniszsport következő, kiemelkedő központja Balatonföldvár lett, ahol Széchényi Imre a hatalmas Széchényi serleget adományozta a versenyek győztesének, az 1900-ban alapított Széchényi vándordíj évről-évre egyre több versenyzőt vonzott.

A földvári teniszversenyek 1904 nyaráig tartottak, majd 1905-ben a Nemzeti Sport létrehozta, siófoki székhellyel, a Balaton bajnokságot. A mérkőzéseket Fodor Károly híres sporttelepén rendezték, különböző versenyszámokban (férfi egyes, női egyes, vegyespáros, gyermekverseny, ifjúsági egyes és ifjúsági páros verseny). A versenyek iránt a balatoni közönség nagy érdeklődést mutatott. A siófoki teniszversenyek hagyományteremtő és fontos eseményévé váltak a tavi sportéletnek.

„Szép környékben, festői keretben, illusztris közönség előtt volt az úrlovasok emez első balatoni versenye…”

A balatoni lóversenysport szintén szép történelmi gyökerekkel büszkélkedhet. Több településen is rendeztek versenyeket a 19-20. század fordulóján, kiemelkedett Keszthely, Földvár, Almádi, valamint az úrlovas versenyek egyik fő központjának tartott Siófok, ahonnan 1893 nyarán már így írt a hírlapi tudósító:

Szerencsés gondolata volt az úrlovasok szövetkezetének a Balaton mellékére vinni nemes sportjukat. Bizonyos, hogy ez a legszebb versenypálya a világon: korlátlan, széles zöld térség, szemben a napfényben ragyogó sávja a Balatonnak, a háttérben a kékellő zalai hegyek. És Siófok, kedvező fekvésénél fogva, közel Budapesthez, Füreddel szemben, maga is népes fürdőhely és közlekedési találkozó pontja három vármegyének, a Balaton mentén is a legjobban volt megválasztva lóversenyek tartására. Zala-, Somogy- és Veszprémmegyék közbirtokossága és előkelősége, a Balaton és Füred vendégsége, élén az arisztokráciával, mely rendes vendége a Balaton régi fürdőjének és Budapest rendes sportközönsége jelenlétében folytak le a versenyek. Különösen sok tiszt érdeklődött az úrlovasok lovaglása iránt. Ott volt Szalvátor főherceg is és nagy érdeklődéssel nézte végig a futásokat. A yard-verseny, melynek szintén ma kellett volna megtörténnie, de a heves északi szél miatt elmaradt, a hajókázás sportja kedvelőit is elhozta Siófokra. Szóval szép környékben, festői keretben, illusztris közönség előtt volt az úrlovasok emez első balatoni versenye. Maguk a futamok is igen érdekesek voltak. Ami az úrlovasok futamainál rendes dolog: sok volt a meglepetés, ami szerfölött izgatta a közönséget. A favorit csak egy esetben, az első versenyben győzött, a többiben mind megcsalta híveit. Hogy a fizetésekben nagy különbségek mégsem voltak, annak az oka az, hogy aránylag csekély tétek voltak és csak kevés ember játszott, az sem egészen járatos a lovas-sport sok folyású tudományában. Mindezeknél érdekesebb volt az ország legjobb lovasait látni nyeregben: ez elfeledtette némiképp a veszteséget azokkal, akik egy-egy a könyv szerint legjobb lóban csalatkoztak meg.”(Sz. n.: Lóverseny Siófokon. Budapesti Hírlap, 1893. július 31. 3.)

A nagy népszerűségnek örvendő versenyen több díjért küzdhettek már ekkoriban is: siófoki díj, Somogy megyei hölgyek díja, füredi díj, fehérmegyei akadályverseny, balatoni gátverseny, tihanyi handicap. Az 1900-as évek elején már azt olvashatjuk, hogy a magyar úrlovasok szövetkezete sík-, gát- és akadályversenyekre berendezett pályát építtetett Alagon és Siófokon. A siófoki versenyek a további évtizedekben is nagy sikerrel zajlottak, az arisztokrácia, közéleti személyiségek, neves lovasok részvételével.

A tavi lovassport másik nagy központja Keszthely volt, a Festeticsek fenékpusztai ménestelepe és a Georgikon színvonalas lovászképzése miatt. Festetics György fia, László nagy mecénása volt a hazai sportversenyeknek, Festetics (I.) Tasziló pedig Ferenc József főlovászmestere lett. A ménesek fénykora a lovassport nagy rajongójának Festetics (II.) Taszilónak köszönhető. Külön érdekessége a Festeticsek lovassport szeretetének a következő történeti adalék:

Különösen szerette (Festetics Tasziló) Willy Waugh trénert, aki évekig volt a grófnak magántrénere Keszthelyen és mikor tőlünk hazament Angliába és Newmarketben felépítette Balaton Lodge nevű házát a Keszthelyen töltött napok emlékére, nem egyszer látott newmarketi tréningtelepe a fenéki ménesben nevelt magyar telivéreket vendégül.” (Sz. n.: Festetics Tasziló herceg, a nagy sportsman. NemzetI Újság, 1933. május 21. 20.)

A keszthelyi lóversenyek, lókiállítások sokáig kiemelkedő társas eseménynek számítottak a tó partján. Siófok és Keszthely mellett Balatonföldvár is hamar felzárkózott: 1899-ben a mezei gazdák megtartották első lóversenyüket Földváron.

„Az egylet neve: Balaton, alsó részén pedig egy kerékpáros…”

A Magyar Kerékpáros Szövetségnek a 19-20. század fordulóján már több versenye is balatoni településeket érintett. 1895-ben adott hírt arról a Sport-Világ című szaklap, hogy Balaton Kerékpáros Egylet néven új kerékpáros egyesület alakult meg Keszthelyen, amelynek a kerékpársport szeretetén kívül a Balaton népszerűsítése lett a legfőbb küldetése. Az egyesület alakulásáról ezt írta a Magyar Kerékpáros:

Az egylet jelvénye nemzeti színű pajzs, felső részén a Balaton egy vitorlással, középen az egylet neve: Balaton, alsó részén pedig egy kerékpáros. Egyenruha színe kék. A fiatal egylet megalakulása óta már egy házi versenyt rendezett.” (Sz. n.: Balaton Kerékpáros-Egylet. Sport-Világ, 1895. július 21. 3.)

Az első versenyt 1896 júliusában tartották, 6,5 km-es háziverseny és 15 km-es országúti versenykategóriában. Ezt követte 1897 augusztusában a 183 kilométeres I. országos országúti nyílt kerékpárverseny, a Budapest-Keszthely távon. A verseny szervezői minden részletre nagy gondot fordítottak és a program is igen sokszínűnek bizonyult: sétahangversenyt, díszvonulást, tűzijátékot, társas vacsorát, díszcsónakázást és kivilágos-kivirradtig tartó táncmulatságot is tartottak a versenyzők tiszteletére.

A másik balatoni verseny a Budapest-Siófok közti távon folyt. 1896 augusztusában rendezték meg először. S hogy miképpen zajlott egy korabeli, országos hírű kerékpárverseny, arról a Sport-Világ 1902-ben szemléletesen így írt:

A rendezés összes előmunkálatai megtörténtek. A közbeeső községek a kutyák fogvatartásának elrendelésére a verseny lefolyásának idejére felkérettek. Fehérváron a vasút mellett frissítő állomás lesz. Útjelzőkről gondoskodva van. Figyelmeztetjük újból a versenyzőket, hogy szám nélkül senki sem indulhat. Számát mindenki a startnál nevezési lapjának bemutatása ellenében kapja, a mely a jobboldali nadrágszáron viselendő. Négy órakor minden versenyző a startnál legyen. Fehérváron az ellenőrző állomáson a versenyző lassan hajtson és mondja be a számát, Siófokon a czélnál a szám a rendezőségnek a megérkezés után azonnal átadandó és a czélvonalnál való áthaladás alkalmával a czélbirónak hangosan bemondandó. Vasúti kedvezményes igazolványok a startnál lesznek kaphatók és a jegyváltásnál a nevezési lappal együtt felmutatandók. A versenyzők indulásának sorrendjét ismertető és az összes tudnivalókat felölelő programra 20 fillérért Plökl és Haasnál, Andrássy-út, a Kígyó téri trafikban és esetleg több más dohánytőzsdében kapható. A siófoki távversenynyel egybekötve a fürdőtelepen a Budapesti Ramblerek két csapata tartja football-mérkőzését.” (Sz. n.: A siófoki távverseny. Sport-Világ, 1902. augusztus 3. 2.)

Ahogy a fentebbi összeállítás is jól mutatja: a 19-20. század fordulóján érdekes és színes sportélet bontakozott ki a tó partján, amely a két háború közti időszakban még inkább bővült és kiteljesedett (pl. sporthorgászat, automobil versenyek, siklórepülés, vízipóló, téli sportok megjelenésével). Valamint szintén a két háború közti időszakban vette kezdetét a Balatoni Sporthét – több esetben nemzetközi versenyekkel is –, amelyet szeptember elején, szezonhosszabbító céllal rendeztek meg és sokféle sportágban rajthoz állhatok a versenyzők.

Kovács Emőke

Ezt olvastad?

Az 1880-as évek első felében az Országház létesítésének gondolata, illetve a tervpályázat és a kiválasztott terv a közérdeklődés középpontjában állt.