A hit megtartó ereje – Debrecen „aranykora” a Déri Múzeumban

Ebben az évben Európa szerte számosan emlékeztek a reformáció 500. évfordulójára konferenciákkal, kiállításokkal és egyéb szakmai rendezvényekkel. Emellett a magyar református egyház 450 éves fennállását is ünnepelte idén az ország. Debrecen, a „kálvinista Róma” több  rendezvénnyel is kapcsolódott az emlékévhez. A programsorozat utolsó állomása a Déri Múzeum legújabb időszaki kiállítása, „A hit megtartó ereje – Erdélyi Fejedelemség és Debrecen” című tárlata, amely 2017. december 4-én nyílt meg. A közönséget köszöntötte Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere, Kósa Lajos, a Megyei Jogú Városok Fejlesztéséért Felelős tárca nélküli miniszter, Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Maria Altmann, a budapesti Német Nagykövetség Kulturális Osztályának vezetője, valamint dr. Angi János, a Déri Múzeum igazgatója. A kiállítást dr. Barta János, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa, az MTA doktora nyitotta meg, aki beszédében rövid történeti áttekintést adott az Erdélyi Fejedelemség koráról.

Fotó: Lukács Tihamér

Az érdeklődőkkel a megnyitó után dr. Krankovics Ilona, a kiállítás kurátora ismertette meg a tárlatot, amelyben nem pusztán a Déri Múzeum saját gyűjteményéből származó műtárgyak láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Román Nemzeti Történeti Múzeum, továbbá a Tiszántúli Református Egyházkerület Múzeuma és Kollégiumi Nagykönyvtára ugyancsak számos darabbal gazdagította a kiállítást, de a Nagyvarsányi Református Egyházközség és a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség is a kölcsönzők között volt.

Fotó: Lukács Tihamér

A terembe lépve bal oldalon II. Rákóczi György erdélyi fejedelem dísz-sodronyinge, Bethlen Gábor szablyája (hüvellyel és díszövvel együtt) látható, jobb oldalon Bocskai István erdélyi fejedelem jogara – amelyet már nyáron is megszemlélhettek a Déri Múzeum látogatói –, tízszeres aranyforintja, valamint hadi lobogója tekinthető meg. Ez utóbbi vörös selyemből készült, a Bocskai-felkelés idejéből maradt fenn.

Fotó: Lukács Tihamér

A fejedelmi tárgyak sorát hatalmas éremkollekció zárja, amelynek darabjai Déri Frigyes numizmatikai gyűjteményéből származnak. Ezek a reprezentációs céllal készült numizmatikai ritkaságok többnyire a fejedelmi hatalom erejét jelképezték, nemcsak az erdélyi és magyarországi politikai jelenlétet szimbolizálták, de az európai politikában történő diplomáciai szerepvállalás emlékeinek is tekinthetőek. Közülük kiemelkedik Apafi Mihály fejedelem színaranyból készült százas dukátja; a bukaresti példányon kívül csupán három ilyen érme található a világon.

Fotó: Lukács Tihamér

A fejedelmi emlékeket a protestáns egyházi és világi irodalom kiadványai váltják fel. A dokumentumok a patrónus fejedelmeknek állítanak emléket, hiszen Erdély urai nemcsak politikai-gazdasági intézkedéseikkel határozták meg a térség életét, de fontosnak tartották a szellemi és vallási élet fellendítését is. A legnagyobb pártfogók közé a protestáns Bethlen Gábor és I. Rákóczi György, valamint feleségeik, Károlyi Zsuzsanna és Lorántffy Zsuzsanna tartoztak, az ő idejükben került ki a legtöbb könyv az erdélyi nyomdákból. A kiállított kéziratok és könyvek arról tanúskodnak, milyen változatosak voltak a korszak egyházi műfajai; számos prédikáció-, imádság és egyéb egyházi gyűjtemény jelzi a korabeli szerzők magas színvonalú műveltségét és ékesszólását. Ebben az időszakban egyre jobban terjedt a világi (tudományos) irodalom is, különféle orvosi könyvek, szótárak és nyelvtankönyvek láttak napvilágot, de a figyelmes látogató numizmatikai, jogtörténeti és Erdély- történeti munkákra is rábukkanhat a fentiek mellett. A protestáns irodalom szerves részét alkotják a fordítások, a magyar reformáció kiemelkedő alakjaié mellett Apafi Mihály fejedelemét is megtalálhatjuk a könyvek között. A Biblia-fordítások közül meg kell említeni a román nyelvű, de cirill betűvel nyomtatott Szentírást, amelynek fordítását I. Rákóczi György kezdeményezte, ám csak 1688-ban, az utolsó erdélyi fejedelem korában adták ki.

Fotó: Lukács Tihamér

A kiállítás „könyvtári részéből” a szakrális térbe, egy templombelsőt formáló enteriőrbe érkezik az érdeklődő. Központi elemeit a debreceni Kistemplom vallási tárgyai alkotják: a szószékkorona, a Mózes-szék, a keresztelőmedence, a templomi ezüstök, valamint az orgonasípok a kiállítás meghittségéhez járulnak hozzá. Akárcsak az ott elhelyezett impozáns nagyvarsányi terítő, amelyet Apafi Mihály anyósa, Toroczkay Mária (Bethlen Gergelyné) készített 1656-ban. A kétméteres, hímzett úrasztali terítő szélein gazdagon díszített, összetett mintasor látható, amelynek motívumkincse reneszánsz és török elemeket is tartalmaz. A fejedelmi textilmunkát most láthatja utoljára nagyközönség. Emellett különféle ezüst- és ón úrasztali edények, borospohár és kanna, kenyérosztótányér, úrasztali patyolatkendők idézik a korabeli protestáns templomok hangulatát. Nem véletlen, hogy ezek voltak a református ünnepi istentisztelet fontos kellékei, hiszen a keresztségen kívül az úrvacsora számít még szakramentumnak (szentségnek) a helvét vallásban. Az ónedények egyszerűségük miatt váltak kedveltté, általában domborműves öntéssel és/vagy véséssel készítették a keleti eredetű virágmintákat. Az ezüstök közül több is a debreceni kézművességet dicséri, ám itt is érvényesült a török kultúra hatása. Hasonlóan az ónokhoz, letisztult formák jellemzik az ezüst tárgyakat, bár a mintázásban és a díszítési módban akadnak eltérések. A kiállítás legszebb darabjai közé tartozik a hólyagos kehely, valamint a „pogány pénzes serleg”. Utóbbit Erdély fejedelmeinek forgalmi pénzeivel ékesítették, felirata szerint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király korában készült.

Fotó: Lukács Tihamér

A kiállító tér galériájában az erdélyi városok és Debrecen nemeseinek, polgárainak és céheinek élete elevenedik meg. Az emeletre felérve két dobogón két belső szoba enteriőrje fogadja a látogatókat. A díszes faragott székek, a láda, és az erdélyi szőnyeg segítségével képet kaphatunk arról, milyen is lehetett a korabeli jómódú család „szalonja”. Az ezt követő oklevélpultok Debrecen gazdagságát és kiváltságos helyzetét mutatják be az Erdélyi Fejedelemség korszakában. Bár nem védte városfal, s egyaránt ki volt téve a török és a császári csapatok betöréseinek, az adók, a kereskedelmi kapcsolatok és a fejedelmek rendelkezéseinek köszönhetően mégis aranykorát élte ekkor Debrecen. Nemesei és polgárai számos privilégiumot élveztek, szabadon rendelkezhettek a város ügyeiről, vámmentességet és egyéb kedvezményeket kaptak kereskedésük során.

A részleget és magát a tárlatot a habán kerámiagyűjtemény zárja, számos edényben, tálban és kancsóban gyönyörködhet az érdeklődő. A habánok valójában anabaptisták voltak, akik már a 16. században megjelentek a Magyar Királyság és Erdély területén, majd a harmincéves háború után egyre nagyobb számban érkeztek a térségbe. Magas színvonalú kézműves termékeiket, a díszkerámiákat többnyire a főurak vásárolták meg, akik gyakran oltalmukba vették az üldözött közösségeket, és saját birtokaikon telepítették le őket. A habánok idővel ólommázas és mázatlan kerámiát is készítettek, igazodva a piaci és lakossági igényekhez.

Fotó: Lukács Tihamér

A kiállítás célja hogy bemutassa, milyen szorosan összefüggött az Erdélyi Fejedelemség és Debrecen sorsa a reformáció megjelenésével és terjedésével, hiszen a térség virágzása, viszonylagos önállósága a protestantizmus jelenlétének is köszönhető. Az „új vallás” egyaránt hatott a politikai-gazdasági életre, a kultúrára, s a mindennapokra is. Mindezt nemcsak a kiállított tárgyak segítségével, de interaktív információs táblákkal is nyomon követhetjük. „A hit megtartó ereje – Erdélyi Fejedelemség és Debrecen” című tárlat 2018. március 31-ig várja az érdeklődőket, a diákcsoportok pedig múzeumpedagógiai foglalkozásokra és tárlatvezetésre is jelentkezhetnek.

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

Az első világháború alapjaiban határozta meg a 20. század történetét. Politikai eredményei szinte mindenki számára ismertek, szociális következményei viszont talán