Kereszthegy, Limanowa, Szent Korona – interjú Bárány Krisztiánnal

Bárány Krisztián filmrendező eddig három egészestés dokumentumfilmet jegyez, a Kereszthegyet, a Halhatatlanokat és A Szent Korona és koronázási kincseink nyomábant. Munkájáról, terveiről Szőts Zoltán Oszkárral beszélgetett.


Bárány Krisztián. Fotó: MTA.hu, Szigeti Tamás

Újkor.hu: Négy évig dolgoztál az MTV Múlt-kor Történelmi Magazinnál szerkesztő-riporterként. Mire emlékszel vissza legszívesebben ebből az időszakból?

Bárány Krisztián: Tíz évvel ezelőtt egy nagyon jó közösségbe kerültem bele, kiváló televíziós szakemberektől tanulhattam, ez a legfontosabb. Számos érdekes, vagy éppen drámai témát kutathattam fel, legyen szó éppen a békéssámsoni repülőszerencsétlenségről, Robert Vogeler kálváriájáról, Sass Flóra életéről, Szent László legendáiról, vagy éppen a Szent Korona 1978-as hazatéréséről. Különösen izgalmasak voltak az ásatások, a közel 70 méter mély esztergomi várkút feltárásakor az operatőr helyett magam ereszkedtem le a kamerával a várhegy gyomrába. Ezer élmény köt ehhez a műsorhoz, emellett komoly szakmai alapot adott. A Magyar Televízió az alma materem.

Ezután a Magyar Nemzet Online-nál helyezkedtél el. Milyen történelemmel kapcsolatos munkáid voltak itt?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy az mno.hu-n elindulhatott a SZEMbeszéd történelmi blog, ahol írásaim több tízezer olvasóhoz juthattak el. Cikkeim többször TOP 10-be kerültek, ami arra is jó visszaigazolás volt számomra, hogy az embereket nagyon is érdekli a magyar történelem, múltunk titkai, s az emberi történetek. Büszke vagyok rá, hogy a lapban írhattam az első világháború kitörésének centenáriumán szülőfalum, Gönyű hőseiről, vagy éppen Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök kevéssé ismert életéről is. Jó volt látni, hogy számos írás – a honfoglaló magyarokról, vagy éppen második világháborús témákról – milyen eszmecseréket indított az olvasókban.

2014-ben mutatták be Kereszthegy című filmeteket. Honnan jött a film ötlete?

Nagy József erdélyi történészt éppen tíz éve ismertem meg kolozsvári tanulmányutam első napján, azóta barátok vagyunk. A Kereszthegy valójában az ő kutatási területe. Berszán-Árus Györggyel elkezdte leforgatni a veteránokkal az oral history interjúkat. Mire több tíz órányi lett a nyersanyag, megkért, hogy szerkesszünk belőle egy teasert. Testvérem, Dani akkor már a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorrendező szakos hallgatója volt. Így adódott, hogy mi hárman raktuk össze a demóanyagot. Egy-másfél évvel később filmtervünket felkarolta a Honvédelmi Minisztérium, s a Zrínyi Katonai Filmstúdió gyártásában elkészíthettük ötletünket, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Óriási munkát vállaltunk ezzel, de végig bíztunk abban, hogy terveink megvalósulnak úgy, ahogy elképzeltük. Ebben a Zrínyi munkatársai végig segítettek, támogattak minket.

Milyen visszajelzéseket kaptál a film kapcsán? Van, amit másképp csinálnál belőle két év távlatából?

A film nagy siker lett, ami munkánkat igazolja. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban több alkalommal teltházzal vetítették, s sokan írták utána, hogy mindegyik vetítés vastapssal zárult, ami nagy szó. Majd a Magyar Televízió is leadta, így százezrek láthatták. Fesztiválokon szerepeltünk a Keresztheggyel, ami megint csak jó tapasztalat volt számomra. Mindezek mellett mégis a nézői vélemények a legfontosabbak. Az emberek lelkükbe fogadták a történetünket, azonosultak a Kereszthegy mondanivalójával. Ez egy filmesnek sokat jelent. A Kereszthegy kerek egész, úgy vagyok rá büszke, ahogy van. Sokat kell még tanulnunk a pályán, de ez olyan pillér, amin nem változtatnék.

Szintén 2014-ben történt, hogy új filmes céget alapítottál testvéreddel. Milyen célból jött létre a Filmlab?

Az álmaink megvalósításáért! Kiskorunk óta lenyűgöz minket a film műfaja. Aztán mikor Dani testvérem bekerült a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, édesanyánktól kaptunk saját kamerát. Képeztük, fejlesztettük magunkat, hogy közelebb kerüljünk az álmainkhoz. Ez a testvéri kapocs, ez a közös motiváció az egyik pillére a FilmLabnak. Nekem a magyar történelem a mindenem, sok-sok témát szeretnék feldolgozni, sok tervünk van. A FilmLab másik pillére pedig feleségem, Bárány-Szilfai Alida, aki szintén a Pázmány Bölcsészkarán végzett történelem-kommunikáció szakon. Nagyon sokat segít, fontosak nekem a tanácsai. Nemcsak céges ügyekben, hanem egy-egy általam írt cikk, vagy közösen készített filmünk kapcsán is.

Tavaly mutatták be a Szent Koronáról készült filmeteket. Hogyan zajlott a forgatás és milyen a fogadtatás?

Éppen e héten kezdtük el a vidéki bemutatókat, Budapesthez hasonlóan mindenhol telt ház és nagy érdeklődés követi munkánkat. Nagyon izgalmas volt mindegyik munkafolyamat. Pálffy Géza professzor közreműködésével testvéremmel bejárhattuk a Kárpát-medence azon helyszíneit, melyek kötődnek a Szent Koronához. Már ez önmagában időutazós kaland volt, persze munkával fűszerezve. Amire különösen büszkék vagyunk, hogy a munka közben barátságot köthettünk a professzor úrral, aki az elejétől bízott bennünk, s tudta, hogy kutatócsoportja munkásságát értékként kezeljük, s filmre is így igyekeztünk vinni. A történészinterjúk leforgatása után elkészült a végleges szövegkönyv, ami után megírtuk az illusztrációk forgatókönyveit és néhány napba sűrítve színészekkel és hagyományőrzőkkel leforgattuk a jeleneteket, melyeket szintén testvérem fényképezett. Az eddigi bemutatókról nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, a gyerekeknek például a legjobban az a jelenet tetszik, mikor „1849-ben elástuk” a koronaládát – amely valójában nagypapám hajósládája volt – a Duna partján. Egyébként most hétvégén a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Nemzeti Múzeumban vetítik filmünket a nagyközönség számára.

Néhány hete mutattátok be első világháborús dokumentumfilmedet is.

Igen, a Halhatatlanokat, mely a soproni huszárok és a méltatlanul elfeledett 1914-es limanowai magyar győzelem történetét tárja fel. A Kereszthegyhez hasonlóan ez a dokumentumfilm is a Zrínyi Katonai Filmstúdió gyártásában készült el. A történetet egy soproni közhuszár emlékeire építettem fel Ujhegyi János segítségével, aki megőrizte édesapja első világháborús történeteit. Az első világháború szinte minden magyar családot érint, mégis keveset beszélünk róla. Remélem, a filmünk ezen is segíteni fog.

Hosszú távon mit szeretnél elérni az alkotásaiddal? Mivel lennél elégedett, ha mondjuk ötven év múlva visszatekintenél?

Minél több hiteles és értékes magyar történelmi témájú filmet szeretnék elkészíteni. Számomra fontos, hogy az iskolás korosztály is minél szélesebb körben megismerje múltunkat. De ne csak megismerje, hanem beszéljen is róla, sőt gondolkodjunk közösen történelmi kérdésekben. Boldog lennék, ha sok ezer gyermek nőhetne fel alkotásainkon. Az Időutazás az osztályteremben c. oktatási segédanyag ötletét is éppen ezért találtuk ki, kidolgozásában testvérem mellett többek közt Katona Csaba történész is közreműködött. Nagyon szeretném ezt is megvalósítani. Ebben a sorozatban a történelem oktatásában használható kisfilmeket, interaktív feladatokat készítenénk el. Idővel ezt a filmtervet is előveszem a fiókból.
Egy középiskolás fiú azt írta nekünk, miután megnézte a Kereszthegyet, hogy az jobb, mint egy amerikai háborús film. Ez volt a legjobb kritika! A visszajelzése azt is bizonyítja, hogy a fiatalabb korosztályokat is érdekli a magyar történelem, elképzeléseinkkel le is tudjuk kötni őket, és miközben szórakoznak, valójában tanulnak is. Ráadásul a megszerzett történelmi ismeretek segíthetik eligazodásukat a nagyvilágban is.  Bízom abban, hogy a három egészestés dokumentumfilmünk segít abban, hogy ezt a munkát tudjuk folytatni.

Szőts Zoltán Oszkár

Kapcsolódó cikkek:

102 év után ismét magyar siker Limanowában

„Nem kell ide mindenféle hamis mítosz…” – A Szent Koronáról szakszerűen

IV. Károly-konferencia és koronafilm-vetítés Tihanyban

Kereszthegy

Társadalomtudósok táboroznak jövő héten Szelterszen

 

Ezt olvastad?

A limanowai csata 102. évfordulója alkalmából Limanowa városában nagy érdeklődés közepette mutatták be a Halhatatlanok - Limanowa, a magyar győzelem