Az Árpádok felemelkedése mozgóképen – beszélgetés a film készítőivel

Az Árpádok felemelkedése című dokumentumfilm készítői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy Álmos és Árpád nyomába eredve bemutassák az ősök világát, hagyományait és azt, hogy miként is jutott el a magyar nép a Kárpát-medencébe. A Duna Televízióban 2023. augusztus 20-án bemutatott film producerével, Takó Sándorral és forgatókönyvíró-rendezőjével, Bárány Krisztiánnal beszélgettünk.

Az Árpádok felemelkedése című dokumentumfilmet az Erdély – Ég és föld között című sorozatot is jegyző Csillagos Ötös Kft. gyártotta, producere Takó Sándor, forgatókönyvírója-rendezője Bárány Krisztián, szakértője Sudár Balázs, narrátora Csernák János, zeneszerzője Cseh István, vezető vágója Bárány Dániel, a rendező munkatársa pedig Bárány Cintia Dóra voltak. A film neves szakemberek (Sudár Balázs, Zsoldos Attila és Bácsatyai Dániel, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont történész munkatársai, B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum történésze, Csáji László Koppány kulturális antropológus, Révész László, a Szegedi Tudományegyetem régészprofesszora, Szenthe Gergely és Soós Bence, a Magyar Nemzeti Múzeum régészei, továbbá Cs. Andrási Réka, a Türr István Múzeum régésze és Szilágyi Krisztián Antal régész) közreműködésével tudományos ismeretterjesztő módon tárja a néző elé a magyarság korai történelmét. Az alkotók ellátogattak egy alföldi ásatásra, honfoglaláskori leleteteket filmeztek le, továbbá fontosnak tartották, hogy rekonstruálják és bemutassák a lovasnomád életmód mozzanatait is, így az illusztrációs jelenetek a korszak jeles hagyományőrző egyesületeivel együttműködésben készültek el, Mestellér János, Tompa Balázs, Kiss Attila és Déri Barnabás közreműködésével. A film kiemelt szakmai partnerei voltak a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Anda Lovas Sport Egyesület, a Foedus Orientalis Kulturális Egyesület, a Károly Róbert Középkori Történelmi és Kulturális Hagyományőrző Egyesület, a Zengő Nyíl Íjászegyesület, valamint Apátistvánfalva Önkormányzata voltak. A film megvalósítását a Nemzeti Filmintézet támogatta.

Újkor.hu: Honnan jött Az Árpádok felemelkedése című film ötlete?

Takó Sándor (a továbbiakban T. S.): Minden nemzet számára fontos, hogy megismerje saját eredettörténetét. Nincsen ez másként itthon sem, így nem csoda, hogy már középkori krónikásaink is fontosnak tartották a magyarság első történeteinek lejegyzését. Közös emlékezetünkben élénken élnek a mondáink: a csodaszarvas mítosza, Lehel kürtje vagy éppen a fehér ló legendája. Álmos és Árpád vezér pedig a korai magyar történelem első ismert államférfiai. Őseink 9–10. századi történetét átfogóan bemutató ismeretterjesztő film mindezidáig mégsem készült, ezt a több évtizedes hiányt kívántuk pótolni azzal, hogy elindítunk egy diskurzust a filmmel. A filmre forgatókönyvíróként és rendezőként is Bárány Krisztián barátomat kértem fel, akivel korábban dolgoztunk már korábban együtt alkotóként az Erdély – Ég és föld között című négyrészes ismeretterjesztő sorozatunkban.

Bárány Krisztián (a továbbiakban B. K.): A Lengyel Dénes-féle Régi Magyar Mondák című kötet már gyermekkoromban a kedvenc olvasmányaim közé tartozott, őseink első történeteivel is így találkoztam. Később nagyapám és gimnáziumi történelemtanárom inspiráltak, hogy magam is a történelmünkkel kezdjek foglalkozni. Az egyetem óta eltelt időben már több történelmi dokumentumfilmet készíthettem el, mint például Pálffy Géza professzorral együttműködve a Szent Koronáról, vagy Csikány Tamás professzorral közreműködve a soproni huszárok 1914-es limanowai győzelméről. Számomra a történelmünk igazi inspiráció. Mikor Takó Sándor producer barátom megkeresett az ötletével örömmel vállaltam a projekt fejlesztését.

Miért tartották fontosnak a film elkészítését?

T. S.: A magyarság korai történelme, Álmos és Árpád vezér személye, a Turul nemzetség felemelkedése mind olyan történet, amely megfilmesítésért kiált. Mint filmalkotók fontosnak tartjuk, hogy olyan történeteket meséljünk el, amelyek közel állnak hozzánk, amikből tanulhatunk, amiből erőt meríthetünk. Számomra hihetetlen, hogy mennyi el nem mesélt, meg nem filmesített saját történetünk van. Ez nagy kihívás is számunkra, és mint fiatal filmalkotóknak célunk minél több ilyen hézagot kitölteni.

B. K.: A magyar őstörténet rendkívül népszerű téma, amiről azt hiszem, sokat kell beszélnünk még. Ez filmünk vállalt küldetése. Célunk, hogy Az Árpádok felemelkedése kiindulópont legyen a tudomány, a hagyományőrzők és a közönség között. Rengeteg visszajelzést kaptunk már a televíziós premier óta, ami megerősít minket a munkában. Különösen fontos volt számunkra, hogy a film akár már a 7–8. osztályosok számára is érthető legyen, és akár a tanórákba is be lehessen építeni.

Hogyan állt össze a film forgatókönyve?

T. S.: Krisztiánnal – korábbi munkáinkhoz hasonlóan – most is az volt a célunk, hogy egy könnyen befogadható, több szakterületet is felvonultató, hiteles filmet készítsünk a magyar történelem e rendkívül fontos időszakáról. Hatalmas felelősség volt a film forgatókönyvét összeállítani: regéken, legendákon, történelmi kincseken és számos tudományterületen keresztül felvázolni ezt a történelmi időszakot, valamint ennek az időszaknak a neves történelmi személyiségeit.

B. K.: Közel két évszázad történetét elmesélni 50 percben nem könnyű, mégis a legfontosabb számunkra az volt, hogy átfogó képet adjunk az Árpádok felemelkedéséről, bemutatva őseink életmódját, harcmodorát, miközben feldolgozzuk a forrásokat úgy, hogy kiemeljük a legfontosabb részleteket, sorsfordító epizódokat. Sudár Balázs történész kiváló támpontokat adott nekünk. Számomra a legizgalmasabb feladat ebben az volt, hogy mindezt vizualizáljuk. Ebben kiemelkedő szerepet vállaltak a közreműködő hagyományőrzők, a Nyugati Gyepűk Pajzsa Haditorna Egyesület, a Keleti Szövetség, a Zengő Nyíl Egyesület és az Anda Lovassport Egyesület.

Sudár Balázs neve már a film főcímében megjelenik szakértőként, így minden bizonnyal adta magát, hogy meg is szólaljon a filmben. Mi alapján és hogyan választották ki a többi megszólalót?

T. S.: Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt, hogy Sudár Balázs elvállalta a film vezető szakértői feladatait. Miután megismerte a koncepciónkat, nagyon fontos volt számunkra, hogy a korszak elismert történészei, antropológusai, régészei és további szakértői közül minél többen megszólaljanak a filmben, és elmondják a szakterületük elmúlt évtizedes eredményeit a témakörben. Olyan összefogás alakult ki a filmünk kapcsán, amire ebben a témában korábban még sosem volt példa. Ez nagy örömmel és büszkeséggel tölt el minket.

B. K.: Sudár Balázs ebben a kérdésben is sokat segített nekünk, továbbá koncepciónkban az is fontos volt, hogy a történészek és antropológusok mellett régészekkel is forgassunk. Révész László professzort régről ismerem, a karosi feltárás eredményei kultikusak, ezért azt gondolom, mindannyiunknak érdemes megismerni ezeket. De azt is fontosnak tartottam, hogy beszéljünk a lovasnomád hagyomány kiemelt kincseiről is, amelyek szintén sok-sok értékkel és mondanivalóval bírnak. Ebben segített Szenthe Gergely és Soós Bence a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az utóbbi évek régészeti feltárásairól is szót ejtünk, jártunk a fegyverneki ásatáson, és bemutattuk a bajai múzeum új, jelentős eredményeit is.

Sok mai dokumentumfilm tartalmaz „játékfilmes” betéteket, azaz olyanokat, ahol nem archív felvételek láthatóak, hanem frissen, a filmhez forgatott jelenetek. Mennyiben számít ez ma már alapkövetelménynek ebben a műfajban?

B. K.: Egy adott történet megértésében rendkívül sokat segíthet egy-egy illusztráció, azonban ez közel sem játékfilm. Az illusztrációk egy-egy konkrét szituációt dolgoznak fel, de nem feltétlen tartalmaznak dialógusokat, a cselekmény a lényeg, ami előre viszi a történetet és közelebb hozza a kort a néző számára. A történelmi játékfilmekhez hasonlóan itt is rendkívül fontos a hitelesség. Az illusztrációs jelenetek súlya nemcsak számunkra volt fontos. Sudár Balázs és a hagyományőrző közreműködők sokat segítettek a rekonstrukciókban, legyen szó jurtaépítésről, lovasíjászatról vagy egy portyáról.

T. S.: Fontos, hogy egy film, legyen akár játékfilm, akár ismeretterjesztő film, a lehető legszínesebb módon megpróbálja illusztrálni, audiovizuális eszközökkel közel hozni a megfilmesített korszakot a néző számára. Egy dokumentumfilmnél különösen fontos a hitelesség kérdése. Erre törekedtünk mi is a filmünknél, amiben Sudár Balázs szakértelme és a hagyományőrzők szakmai alázata is nagyon sokat segített. A forgatás során ellátogattunk egy régészeti ásatásra is, így lehetőségünk nyílt munka közben lencsevégre kapni a szakértőinket. Úgy gondolom, a terepen való forgatás még közelebb tudja hozni a nézőt ezekhez a nagy szaktudást és körültekintést igénylő hivatásokhoz.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a film forgatása során?

T. S.: Minden forgatás során vannak nehézségek. Jelen esetben a legnagyobb kihívást talán a kazahsztáni forgatások meghiúsulása jelentette. Az eredeti terveink szerint a film egyik gerincét kazahsztáni felvételek adták volna, és a nur-szultáni magyar nagykövetség is segítette volna a filmünket. Az országban kialakult polgárháborús és az orosz–ukrán háborús helyzet azonban sajnos nem tette lehetővé a forgatást, így koncepciót kellett váltanunk, és teljes figyelmünket a Kárpát-medence és az Árpád nemzetség felemelkedéstörténetének az irányába vittük Bárány Krisztián rendező barátommal. Talán utólag elmondhatjuk, hogy ebből a kényszerű koncepcióváltásból is jól jöttünk ki, és még fókuszáltabbak tudtunk maradni a rendelkezésünkre álló 50 percben.

B. K.: A nehézségeket mindig meg kell oldani, választ kell találni a problémákra, az ember erre készül. A természet az első illusztrációs forgatási napunkon közbeszólt: órákon át esett az eső – de megoldottuk azt is. Az elejétől kezdve tudtuk, hogy mit szeretnénk elmesélni, és ha ezt tudod, akkor könnyebben túljutsz az akadályokon. Jó érzés volt megélni, ahogy a film közreműködői összefogtak.

Tudnak kiemelni olyan epizódot a filmkészítést folyamatából, ami különösen jó emlék az önök számára?

T. S.: Hatalmas élmény volt, hogy ilyen összefogás alakult ki a filmünk körül, hogy a terület legnevesebb szakértői, hagyományőrzői álltak be mellénk, és támogatták a film elkészültét. Másrészről ki kell emelnem azt a pillanatot, amikor lehetőségünk nyílt arra, hogy két, mindezidáig filmben soha nem látott nemzeti kinccsel, Anonymus Gesta Hungarorumával és Kálti Márk Képes Krónikájával forgathassunk. Amikor ezeket a hét-nyolcszáz éves, gyermekkorunkból ismert kódexeket betolták a terembe, és először láthattuk őket, abba mindannyian beleborzongtunk egy kicsit. Történelemszerető emberekként ezek a kódexek kísérték végig a fiatalkorunkat, így úgy éreztük magunkat, mintha egy világhírű rockbandával találkoztunk volna. Hatalmas megtiszteltetés, hogy az Országos Széchényi Könyvtár és Rózsa Dávid főigazgató megadta nekünk a bizalmat és a lehetőséget arra, hogy ezeket a felvételeket mi készíthessük el. Már ezért is érdemes volt belekezdeni ebbe a közös munkába.

B. K.: Ha már kincseket említ Sanyi, akkor ebbe a sorba beleillenek a szkíta aranykincsek, amelyek a már említett Régi magyar mondák kötetben is szerepeltek. Gyerekként már a szarvasábrázolások fotói is lenyűgöztek. A Magyar Nemzeti Múzeumnak köszönhetően lehetőségünk nyílt ezekről az unikális kincsekről is forgatni, így megcsodálhattuk őket a maguk valójában. Az illusztrációk közül a portya-csatajelenetünk különösen emlékezetes számomra, ahogy a Fehérlófia előzményjelenete is, amikor Árpád vezér jóváhagyja, mely paripát küldi el Szvatopluknak. Ez egy apró kis mozzanatnak tűnhet, mégis fontos a Honfoglalás történetében. Különleges volt számomra Hunor és Magor regéjének illusztrálása is, már csak azért is, mert tudom, hogy a gyerekek is kedvelik a témát. A kislányom három-négy évesen sokszor kérte, hogy meséljem neki ezt a mondát.

Ha valaki lemaradt a Duna televíziós adásról, majd a Médiaklikkes megtekintésről, akkor hol, mikor és hogyan nézheti meg a filmet?

B. K.: Korábbi dokumentumfilmjeinket sok ezer diák látta már rendhagyó történelemóra keretében, s azt tapasztaltam, számukra nemcsak élmény egy ilyen ismeretterjesztő munka megtekintése, hiszen a filmek után hosszasan szoktunk beszélgetni, komoly kérdéseket tudnak megfogalmazni. Ez azt jelenti, hogy az ilyen dokumentumfilmek segíthetik egy-egy velős téma megértését is. Hálásak vagyunk, hogy a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósulhatott a Leghűségesebb város történetét feldolgozó, Akik a hazára voksoltak – Sopron 1921 című dokumentumfilmünk is, ami egy kevéssé ismert történetet dolgoz fel. Szerintem a soproni főiskolás fiúknak helyük van a nemzeti emlékezetben az 1848-as márciusi ifjak és az 1956-as pesti srácok között. Egy-egy dokumentumfilmmel hősöket tudunk visszaemelni a közbeszédbe és az emlékezetbe. Azt tapasztaltam, hogy ezt meghálálja a közönség, hiszen nemcsak lokálisan marad meg az emlékük, hanem a televízión keresztül százezrekhez eljuthat. Az Árpádok felemelkedése című filmet legközelebb szeptember 29-én, a Kutatók Éjszakáján vetítjük a Bölcsészettudományi Kutatóközpont rendezvényén. Az iskolapremier pedig október elején várható, ahol szintén találkozhatnak a nézők az alkotókkal.

T. S.: A filmet azzal az igénnyel készítettük, hogy a jövőben a közoktatás szerves része lehessen, így fontos számunkra, hogy széles közönség számára könnyen hozzáférhetővé váljon. Ezen dolgozunk jelenleg, és hamarosan bejelentést fogunk tenni ebben a kérdésben. Kérem, ezzel kapcsolatosan is kövessék a Facebook-oldalunkat.

Szőts Zoltán Oszkár

A film előzetese:

Ezt olvastad?

Szent István első ezüstdénárját találták meg a veszprémi várhegyen | Sajtóközlemény

Ritka kincsre bukkantak a kutatók a veszprémi várnegyed megújítását kísérő régészeti feltárások során: a szakértők Szent István király egyik legelső

X