Moziláz Pécsett – az első filmszínházak a Mecsek lábánál
A kinematográfok, azaz a mozik elszaporodását már a 20. század első éveiben is komoly konkurenciának tekintették a színházi berkekben és Pécs város vezetésében egyaránt. A konkurenciaharc néha éles kirohanásokat és moziellenes hangulatkeltéseket is hozott, de a pécsi mozik elterjedését és fejlődését nem lehetett meggátolni.
Az első próbálkozások
A lyoni Lumiére testvérek világhírű találmánya, a mozgóképvetítés 1895-ben kápráztatta el a világot, s 1896 márciusára már Bécsben is láthatók voltak a szenzációs képsorok. Magyarországon a budapesti millenniumi kiállításon debütált az új technikai csoda 1896. április 29-én. Ezt követően a vidéki városok közül talán elsőként Győrbe jutottak el a „kinematografa” által vetített élő fényképek a Deák Ferenc utca és a Vásártér sarkán álló egykori Sörcsarnokban 1896 decemberében. Pécsre csak az 1900-as években érkezett meg az első utazó, vagy vándormozi, akkori nevén kinematográfia. A hat–nyolc filmből álló repertoárt pár napig látták csak a pécsiek, s nem is volt különösebb visszhangja az országot már lázban tartó új látványosságnak. 75 év múlva azonban már a Mecsek alján is kezdetét vette a mozi láz.
Ezt megelőzően azonban egy másik próbálkozásnak is otthont adott a város, de nem a szabad tereket, s ideiglenes sátrakat, hanem az új színház épületét igénybe véve. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis 1899-ben hozta létre Budapesten, a Kerepesi úton az Uránia Tudományos Színházat. Ez a testület tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartott, főleg a tanuló ifjúság számára, s ezekhez a programokhoz már felhasználták a mozgófilmeket is. Az impresszárióként is működő Gróhr Sándor ugyanis 1902 kora nyarán 5 napos vendégjátéka során, amely az ifjúság számára népszerű előadásokat is megtartották, a sikersorozatát Budapesten elkezdő kaliforniai táncosnőt Isadora Duncant léptette fel a Pécsi Nemzeti Színházban. A görög regék és hitvilág hangulatát idéző balettest jól kiegészítette az Uránia Társaság összetett, mozivetítésen is alapuló műsorát. A művészi és erkölcsi sikert azonban nem követte anyagi haszon, sőt ráfizetéses volt a vállalkozás. Talán emiatt az 1916-ig létező Tudományos Színház többször már nem próbálkozott Pécsett.
De ebben szerepe lehetett annak is, hogy időközben óriási népszerűségre tettek szert az első projektográfok. S ez a népszerűség 1905-ben kezdődött el Lifka Ernesztin Elektro-Bioskop Színházának közel fél éves működésével. Az újvidéki (ma: Növi Sad, Szerbia) Lifka család 1901-től már önálló filmeket is készített. Ezért a híradó-film egyik hazai kezdeményezőjeként tartják a családot számon. Pécsett a Búzatéren építették fel rendőrkapitányi engedéllyel 1905 májusában a mintegy 350 főt befogadó kinematográf bódéjukat. Ahol június 10-én volt a díszbemutató, amelyben többek között az orosz-japán háborúról, II. Vilmos német császár tangerei látogatásáról, a tengeri halászatról láthattak a helyiek mozgó képsorokat, és még egy operett változatot (Szamárbőr) is megcsodálhattak. Lifka Ernesztin 3 naponta újította meg előadásait, addig azonban napi nyolc előadást tartott kinematográfjában. A kb. 1 órás előadások 10-12 rövid filmet tartalmaztak, amelyek 2-8 perces időtartamúak voltak. Az előadások alatt harsány kikiáltó magyarázta a látottakat, s a zenei aláfestést pedig orgonazene szolgálta. S ez a fajta látványosság olyan hatással volt a pécsi publikumra, hogy már június közepén elismerő értékelés jelent meg a Pécsi Napló hasábjain, kiemelve, hogy „A világ legcsodálatosabb dolgai, esetei, látványosságai társulnak a néző elé és bámulatra ragadják”. Valóban, a Lifka-féle bioskóp fő érdeme volt, hogy eddig a legjobb minőségű és nagy mennyiségű produkciót láthattak az ideiglenes bódéban. S annak ellenére, hogy a sajtó kedvezően fogadta a mozi elődjét, s a tettyei juniálison is nagy közönségsiker fogadta az újvidéki kinematográfot, a színházi körök egyelőre nem tulajdonítottak nagy jelentőséget ennek az új szórakoztatási ágnak.
Az első állandó mozik
Mondhatni jelentősen változott ez a megítélés 2 év múlva, amikor a mozgó képek vetítői a belvárosban, sőt közvetlenül a színház tőszomszédságában ütöttek tanyát. Közel 2 éves szünet után a pécsi mozik fejlődésének újabb szakasza jött el, ugyanis ekkortól alakulnak meg az első állandó mozik. Követve a fővárosban és más vidéki nagy városokban kialakult trendet, amely szerint az új szórakoztató műfajt, a mozit kávéházakban is, vendéglátóhelyeken is működtették. A város első állandó mozijai is népszerű szórakozóhelyeken alakultak meg. Így 1907-ben a színház melletti Vigadóban az Uránia Bioskóp, 1908-ban a Balokányi Vendéglő mozija és 1909-ben a Jókai utca elején álló Nemzeti Mulatóban a Nemzeti Bioskóp nyitotta meg kapuit. E három közül a balokányi uszoda vendéglőjében működő mozi kérészéletűnek bizonyult. Bertics Karolin a szegényebb néprétegek által lakott budai külvárosi fogadójában a kinematográftól remélte forgalmának fellendülését. S bár a rendőrkapitányi hivatal csak 1908. április 19-től szeptember 1-jéig engedélyezte a vetítéseket, mégsem fizetett rá vállalkozására.
A színház mellett álló egykori Vigadó épületében működő Uránia Bioskóp már jóval jelentősebb vállalkozás, igaz működésének első szakaszát beárnyékolta a színház érdekeit féltő hivatalok tartózkodó és ellentmondásos magatartása. A vigadó bérlője, Lechner Károly már 1907 márciusában kérte a rendőrkapitányi engedélyt, hogy a kávéház nagytermében bioskóp előadásokat tarthasson. Ekkor már komolyan fontolóra vették az engedély kiadását, mert a gyengén látogatott színháznak már erős konkurenciát jelenthetett a mellettük működő mozgófénykép színház. A színügyi bizottság elég éles hangon reagált erre az új kihívásra: „Ne essünk a nagyzás hóbortjába, hogy Pécs város elbír most már más látványosságot is a színház mellett.”’ Ehhez a memorandumhoz igazodva a Pécsi Napló folyamatosan bírálta a mozilázat, s amikor Lechnert először utasították el, lelkendezve hozta főcímben: „Nem lesz mozi!” A helyi sajtó által is befolyásolt közvéleményt is meglepte azonban, hogy a rendőrfőkapitány 1907 szeptemberében kiadta a játszási engedélyt Lechnernek. Az Uránia Bioskóp a mai Kamara Színház helyén, az egykori Schwarz-féle bérház földszintjén, közvetlenül a színház mellett működött, már a kezdetekkor igen nagy sikerrel. A kényelmes székeken mintegy 300 néző foglalhatott helyet, akiknek zongorista, majd zenegép, később pedig már fogadott zenészek szolgáltatták a zenei aláfestést a vetítések alatt. Bár a sajtó hozzáállása látványosan megváltozott, mégsem érezhette magát biztonságban az Uránia Bioskóp, mert a rendőrkapitányi hivatal 2 éven keresztül 4 havonta megújítandó ideiglenes engedélyt adott csak ki számukra. Ezért Lechner Károly két fontos szerződést kötött, hogy társadalmi elfogadottságát megerősítse. Egyiket a város legismertebb társulatával, a természetvédő és a turistamozgalmat reprezentáló patinás Mecsek Egyesülettel. Akiknek a bevétel 20%-át ajánlotta fel, mivel az Urániában gyakran játszottak ismeretterjesztő, természetrajzi filmeket is. S mivel a Mecsek Egyesületben a vármegyeszékhely társadalmi elitje működött, ezzel a felajánlással az Uránia a megtűrtből az elfogadott státuszba léphetett. A másik szerződéssel pedig a művészi színvonalat erősítették, ugyanis 1908 tavaszától már az Uránia Tudományos Színház filmműhelyében készült filmeket is vetítették. Ezek közül az Utazás a föld körül, A francia forradalom, A szabadság országa és Az Úr Jézus élete, tanítása, halála című alkotások már komoly elismerést kaptak a pécsi sajtó színház rovatában. De fontos változást hozott, hogy Lechner társult Tichy Aladár bádogossal, aki hamar beletanult a mozis szakmába és több mint 1 évtizedig a pécsi moziélet vezéralakja lett vállalkozó-menedzserként.
A harmadik kinematográfia pedig ebben a kezdeti időszakban a Weindorfer János által 1909 szeptemberétől működtetett, s már említett Nemzeti Bioskóp. Az első időszakban színvonalasabb szórakoztató filmeket vetítettek, később esett ez a színvonal is. Pedig a tulajdonos kísérletezései során tambura és cigányzenével próbálkozott, sőt elsőként a városban hölgyek a kiszolgálók, s ebből később erkölcsi botrány is lett. Az 1912. évi tulajdonosváltást követően sem emelkedik a színvonal, s egyre inkább a kocsmajelleg dominált a Nemzetiben, kiérdemelve a „Fujtogató” jelzőt. A szerb megszállás alatt már alig vetítettek néhány filmet, s hamar bezárták a vendéglőt is.
Az 1910-es évektől figyelemreméltó változások álltak be a pécsi mozik életébe a színház folyamatos kifogásai ellenére. Ebben az időszakban elsőként a Winkler Bioskóp alakult meg a már jól ismert helyszínen, a Búza téren, ismét a Budai Külváros szegényebb közönségét megcélozva. A tulajdonos Winkler Lambert először csak ideiglenes játékengedélyt kapott Sváb Mátyás beszálló vendéglőjének szomszédságában felütve a sátrát. 2 év múlva egy vihar ledöntötte, s ekkor egy stabilabb bódé épült, ahol hamarosan az Urániával vetekedő színvonalon zajlottak a filmvetítések. Műsorán híradófilmeket (Pathe Naplók), ismeretterjesztő, szórakoztató műsorokat, de pikáns „csak felnőtt hölgyek és férfiak részére” készült filmeket is vetített átlag 700-800 néző előtt. De ő az, aki 1911 júniusában először készített filmet a városról Pécs látképe címmel. Mindezek ellenére olyan anyagi helyzetbe került, s a konkurenciaharc is ezt sugallta, hogy kénytelen az Urániához társulni. Mint társ az Urániában is dolgozik, de az új Búza téri moziban az Urániával egyeztetett műsorterv szerint 1919-ig tudott fennmaradni. Már előtte, 1914-től az Uránia fiókmozijaként kénytelen működni korlátozott műsorrenddel.
Rövid ideig tartó működése ellenére is meg kell említeni a belvárosban, pontosabban a Széchenyi téri Központi Takarékpénztár épületében kialakított mozit is, az úgynevezett Széchenyi Bioskópot. A Tedesco Viktor és ifj. Krausz Benő által működtetett „Intim mozgó” 1913 márciusában tartotta premierjét, mondhatni figyelemreméltó sajtóvisszhanggal. Az Intim Mozgó terveit Székely Dezső fővárosi építész készítette s Károlyi Emil pécsi tervező kivitelezte. A kamrajellegű belvárosi filmszínház 145 m2 alapterületű volt. A homlokzata a bejárattal a Széchenyi térre nézett, pontosabban a Király utcára. Falba mélyedő antik oszlopok díszítették, amelyek között a bemélyedésekben színes falfelületek voltak, alul pedig műmárvány padka húzódott. A járdavonal felöl pedig a kidudorodó páholysorokat is látni lehetett. A büfével ellátott nagyméretű eozin betétes előcsarnokból vezetett a bejárat a nagyterembe, illetve a félemeleti páholysorba. A vetítővászon előtt 2,5 m szélességű színpad állott előtte zenekari üléssel, s a terem mellett külön szoba állt a zenészek rendelkezésére. A földszinten 180 mahagóni színű rugós karszék várta a polgárokat. A félemeleti páholyban pedig 45 ülőhely volt biztosítva. A kb. 200 néző befogadására képes új moziterem hamarosan a polgári elit kedvenc szórakozóhelye lett igényes programjával: Például a városban először a kor filmcsillagának, Ásta Nielsennek filmjeit és Kertész Mihály Ma és holnap című öt felvonásos filmdrámáját vetítették, de látható volt itt a Nílus királynője és a Quo Vadis című filmsikerek is. A konkurencia ellenében több film kizárólagos bemutatási jogát is megszerezték és nagyon hatásos sajtópropagandát folytattak. Ennek ellenére a Winkler Bioskóp sorsára jutott és 1914 februárjában a nagyhírű Urániával együtt egy új mozi-vállalkozásba olvadt.
A pécsi Apollo Mozi bejárata (Forrás: mek.oszk.hu)
Az Apollo Projectograph Rt. megalakulása
A kinematográfok működését befolyásoló Uránia Bioskóp helyzete azonban 1912-ben megrendült, amikor dr. Vámos Artúr vezetésével 150 000 korona alaptőkével megalakult az Apollo Projectograph Rt. A kilenctagú vezetőségben olyan jeles pécsi egyéniségek találhatók, mint Lenkei Lajos szerkesztő és laptulajdonos, valamint Zsolnay Miklós és Hamerli József neves gyárosok. Az építési engedély birtokában a színház mögött húzódó mai Perczel utcában álló Kegyelet Temetkezési Egylet helyén kezdték meg az építkezést Spiegel Szigriszt fővárosi mérnök tervei alapján. Az Apolló Filmszínházat végül is 1912. december 14-én adták át. A budapesti Apolló Mozi mintájára épült filmszínházban 454 földszinti és 56 emeleti ülőhely volt hét kijárattal, s a belső teret Gebauer Ernő ismert pécsi képzőművész falfreskói díszítették.
Az Apolló zárt udvarán „Café Restaurant” néven vendéglőt is nyitottak, s ugyanitt 1913. július 2-án megnyílt az Apolló kertmozija is. Az impozáns filmpalotában hétköznap délután 5 órától éjszaka 11 óráig, míg vasárnap délután 2 órától éjfélig zajlottak vetítések. A részvényesek arra törekedtek, hogy a még működő Uránia és Winkler kinematográfokban látható filmeket az Apolló minőségben is felülmúlja. Ez sikerült is a fővárosi kapcsolatok révén, de ifjúsági matinékat és ún. komplex műsorokat is adtak a korszak szórakoztató és híradó filmjei mellett. S valóban a nyitás napjától szinte mindig zsúfolásig megtelt az új mozi, mert az új filmforgalmazók alkotásait is meg tudták szerezni. De rövid időn belül monopolizálták a város mozijait, biztosítva az Apolló egyeduralmát. S ez a folyamat 1914- február 16-án kezdődött azzal, hogy a város törvényhatósági bizottsága mozi-szabályrendeletet bocsátott ki, s ebben 15 évre biztosította az Apolló Projectroghap Rt. elsődlegességét. Ezt megelőzően ugyanis a konkurencia miatt háttérbe szorult, s még működő három mozi az Uránia, a Winkler és a Széchenyi Bioskóp tárgyalásokat folytatott az Apollóval, felismerve, hogy koncentrálni és szabályozni kell a pécsi mozikat. A döntést nagy felháborodás követte a lakosság körében, mert a Széchenyi kinematográf ezt követően rögtön megszűnt, a Winkler Bioskóp korlátozott műsorrendjéről már volt említés, és tulajdonképpen az Uránia is erre a sorsra jutott. A bemutató és fontosabb műsorokat ugyanis kizárólag az Apollóban láthatták a pécsiek, míg az Uránia csak vasárnap és ünnepnapokon vetített filmeket az Apolló műsorterve alapján. Ezzel a csökkentett programmal 1920-ig tudott fennmaradni az Uránia mozi.
1921-ben nyílott meg a Felső Malom utca és az Irányi Dániel tér közti területen Pécs új mozija, amelynek létesítésére az Apolló Rt. még 1914-ben kötelezettséget vállalt. Ez azonban már egy másik fejezetet és kulturális hatását tekintve is új korszakot jelentett a város mozitörténetében. Jelen írás az első világháború kitöréséig, s tulajdonképpen a mozi térnyerésének időpontjáig tekintette át a város szellemi és kulturális életében mindinkább fontos helyet elfoglaló mozik ismertetését. S ekkor már az is kiderült, hogy a mozi számtalan lehetőséget hordoz magában, bár ekkor inkább az anyagi haszonszerzés dominált, s csak két világháború közti korszakban beszélhetünk művészi értékteremtésről is. De az is kiderült, hogy a kezdeti éveket leszámítva nem fenyegeti komoly veszély a színházat a mozi részéről. Sőt, a mozi elfogadottsága, s a játékfilmek megjelenése a színészetnek adott inkább lehetőséget, megteremtve ezzel egy újabb művészeti ágazatot, a filmművészetet. Amelynek időleges válságtünetei és sikerei a technika és kulturális fejlődés következtében ugyanúgy megteremtődtek, mint annak idején a 20. század elején mozi térnyerésének hőskorában.
Márfi Attila
Jelen írás a szerző 2012-ben A mozi megjelenése a 20. század elején Pécsett című tanulmányának rövidített verziója. A lábjegyzetekkel ellátott teljes írás a Határon innen, határon túl: Tanulmányok Tilcsik György születésnapjára (szerk. Bariska István, Mayer László) kötetben jelent meg 2012-ben.
Ezt olvastad?
További cikkek
„Ne bombázz negatív hullámokkal már kora reggel!” – Donald Sutherland emlékére
2024. június 20-án, 88 éves korában elhunyt Donald Sutherland kanadai színész. Hosszú karrierje alatt rengeteg filmben és sorozatban szerepelt, számos díjat kapott, többek közt az Akadémia életműdíját is. Donald Sutherland […]
„Ejtőernyősök vagyunk, hadnagy. Mi mindig be vagyunk kerítve.” – Az elit alakulat történészszemmel
A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az elit alakulat (Band of Brothers) című tízrészes történelmi minisorozatot, ami […]
Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film
Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az ún. népi demokrácia éveinek (1945–1948) és egy embertípusnak, a kisvállalkozó […]
Előző cikk
Heti ajánló 2017/39.
2017 bővelkedik a kerek évfordulókban, gondoljunk csak példaként Mária Terézia születésének 300. évfordulójára, az 1867-es kiegyezésre, vagy az 1917-es orosz forradalomra. Ez a hét sem telik el emlékkonferenciák nélkül, de […]