Moziláz Pécsett – az első filmszínházak a Mecsek lábánál

A kinematográfok, azaz a mozik elszaporodását már a 20. század első éveiben is komoly konkurenciának tekintették a színházi berkekben és Pécs város vezetésében egyaránt. A konkurenciaharc néha éles kirohanásokat és moziellenes hangulatkeltéseket is hozott, de a pécsi mozik elterjedését és fejlődését nem lehetett meggátolni.

Az első próbálkozások

A lyoni Lumiére testvérek világhírű találmánya, a mozgóképvetítés 1895-ben kápráztatta el a világot, s 1896 márciusára már Bécsben is láthatók voltak a szenzációs képsorok. Magyarországon a budapesti millenniumi kiállításon debütált az új technikai csoda 1896. április 29-én. Ezt követően a vidéki városok közül talán elsőként Győrbe jutottak el a „kinematografa” által vetített élő fényképek a Deák Ferenc utca és a Vásártér sarkán álló egykori Sörcsarnokban 1896 decemberében. Pécsre csak az 1900-as években érkezett meg az első utazó, vagy vándormozi, akkori nevén kinematográfia. A hat–nyolc filmből álló repertoárt pár napig látták csak a pécsiek, s nem is volt különösebb visszhangja az országot már lázban tartó új látványosságnak. 75 év múlva azonban már a Mecsek alján is kezdetét vette a mozi láz.

Részlet a Győri Hírlap egyik 1896-os számából (Forrás: Győri Szalon)

Ezt megelőzően azonban egy másik próbálkozásnak is otthont adott a város, de nem a szabad tereket, s ideiglenes sátrakat, hanem az új színház épületét igénybe véve. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis 1899-ben hozta létre Budapesten, a Kerepesi úton az Uránia Tudományos Színházat. Ez a testület tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartott, főleg a tanuló ifjúság számára, s ezekhez a programokhoz már felhasználták a mozgófilmeket is. Az impresszárióként is működő Gróhr Sándor ugyanis 1902 kora nyarán 5 napos vendégjátéka során, amely az ifjúság számára népszerű előadásokat is megtartották, a sikersorozatát Budapesten elkezdő kaliforniai táncosnőt Isadora Duncant léptette fel a Pécsi Nemzeti Színházban. A görög regék és hitvilág hangulatát idéző balettest jól kiegészítette az Uránia Társaság összetett, mozivetítésen is alapuló műsorát. A művészi és erkölcsi sikert azonban nem követte anyagi haszon, sőt ráfizetéses volt a vállalkozás. Talán emiatt az 1916-ig létező Tudományos Színház többször már nem próbálkozott Pécsett.


Uránia Magyar Tudományos Színház  (Forrás: urania-nf.hu)

De ebben szerepe lehetett annak is, hogy időközben óriási népszerűségre tettek szert az első projektográfok. S ez a népszerűség 1905-ben kezdődött el Lifka Ernesztin Elektro-Bioskop Színházának közel fél éves működésével. Az újvidéki (ma: Növi Sad, Szerbia) Lifka család 1901-től már önálló filmeket is készített. Ezért a híradó-film egyik hazai kezdeményezőjeként tartják a családot számon. Pécsett a Búzatéren építették fel rendőrkapitányi engedéllyel 1905 májusában a mintegy 350 főt befogadó kinematográf bódéjukat. Ahol június 10-én volt a díszbemutató, amelyben többek között az orosz-japán háború­ról, II. Vilmos német császár tangerei látogatásáról, a tengeri halászatról láthattak a helyiek mozgó képsorokat, és még egy operett változatot (Szamárbőr) is megcsodálhattak. Lifka Ernesztin 3 naponta újította meg előadásait, addig azonban napi nyolc előadást tartott kinematográfjában. A kb. 1 órás előadások 10-12 rövid filmet tartalmaztak, amelyek 2-8 perces időtartamúak voltak. Az előadások alatt harsány kikiáltó magyarázta a látottakat, s a zenei aláfestést pedig orgonazene szolgálta. S ez a fajta látványosság olyan hatással volt a pécsi publikumra, hogy már június közepén elismerő értékelés jelent meg a Pécsi Napló hasábjain, kiemelve, hogy „A világ legcsodálatosabb dolgai, esetei, látványosságai társulnak a néző elé és bámulatra ragadják”. Valóban, a Lifka-féle bioskóp fő érdeme volt, hogy eddig a legjobb minőségű és nagy mennyiségű produkciót láthattak az ideiglenes bódéban. S annak ellenére, hogy a sajtó kedvezően fogadta a mozi elődjét, s a tettyei juniálison is nagy közönségsiker fogadta az újvidéki kinematográfot, a színházi körök egyelőre nem tulajdonítottak nagy jelentőséget ennek az új szórakoztatási ágnak.


Lifka-féle Bioszkóp hirdetése a Pécsi Naplóban (Forrás: Hetedhéthatár)

Az első állandó mozik

Mondhatni jelentősen változott ez a megítélés 2 év múlva, amikor a mozgó képek vetítői a belvárosban, sőt közvetlenül a színház tőszomszédságában ütöttek tanyát. Közel 2 éves szünet után a pécsi mozik fejlődésének újabb szakasza jött el, ugyanis ekkortól alakulnak meg az első állandó mozik. Követve a fővárosban és más vidéki nagy városokban kialakult trendet, amely szerint az új szórakoztató műfajt, a mozit kávéházakban is, vendéglátóhelyeken is működtették. A város első állandó mozijai is népszerű szórakozóhelyeken alakultak meg. Így 1907-ben a színház melletti Vigadóban az Uránia Bioskóp, 1908-ban a Balokányi Vendéglő mozija és 1909-ben a Jókai utca elején álló Nemzeti Mulatóban a Nemzeti Bioskóp nyitotta meg kapuit. E három közül a balokányi uszoda vendéglőjében működő mozi kérészéletűnek bizonyult. Bertics Karolin a szegényebb néprétegek által lakott budai külvárosi fogadójában a kinematográftól remélte forgalmának fellendülését. S bár a rendőrkapitányi hivatal csak 1908. április 19-től szeptember 1-jéig engedélyezte a vetítéseket, mégsem fizetett rá vállalkozására.


A Balokány 1900 körül (Forrás: pecsma.hu)

A színház mellett álló egykori Vigadó épületében működő Uránia Bioskóp már jóval jelentősebb vállalkozás, igaz működésének első szakaszát beárnyékolta a színház érdekeit féltő hivatalok tartózkodó és ellentmondásos magatartása. A vigadó bérlője, Lechner Károly már 1907 márciusában kérte a rendőrkapitányi engedélyt, hogy a kávéház nagytermében bioskóp előadásokat tarthasson. Ekkor már komolyan fontolóra vették az engedély kiadását, mert a gyengén látogatott színháznak már erős konkurenciát jelenthetett a mellettük működő mozgófénykép színház. A színügyi bizottság elég éles hangon reagált erre az új kihívásra: „Ne essünk a nagyzás hóbortjába, hogy Pécs város elbír most már más látványosságot is a színház mellett.”’ Ehhez a memorandumhoz igazodva a Pécsi Napló folyamatosan bírálta a mozilázat, s amikor Lechnert először utasították el, lelkendezve hozta főcímben: „Nem lesz mozi!” A helyi sajtó által is befolyásolt közvéleményt is meglepte azonban, hogy a rendőrfőkapitány 1907 szeptemberében kiadta a játszási engedélyt Lechnernek. Az Uránia Bioskóp a mai Kamara Színház helyén, az egykori Schwarz-féle bérház földszintjén, közvetlenül a színház mellett működött, már a kezdetekkor igen nagy sikerrel. A kényelmes székeken mintegy 300 néző foglalhatott helyet, akiknek zongorista, majd zenegép, később pedig már fogadott zenészek szolgáltatták a zenei aláfestést a vetítések alatt. Bár a sajtó hozzáállása látványosan megváltozott, mégsem érezhette magát biztonságban az Uránia Bioskóp, mert a rendőrkapitányi hivatal 2 éven keresztül 4 havonta megújítandó ideiglenes engedélyt adott csak ki számukra. Ezért Lechner Károly két fontos szerződést kötött, hogy társadalmi elfogadottságát megerősítse. Egyiket a város legismertebb társulatával, a természetvédő és a turistamozgalmat reprezentáló patinás Mecsek Egyesülettel. Akiknek a bevétel 20%-át ajánlotta fel, mivel az Urániában gyakran játszottak ismeretterjesztő, természetrajzi filmeket is. S mivel a Mecsek Egyesületben a vármegyeszékhely társadalmi elitje működött, ezzel a felajánlással az Uránia a megtűrtből az elfogadott státuszba léphetett. A másik szerződéssel pedig a művészi színvonalat erősítették, ugyanis 1908 tavaszától már az Uránia Tudományos Színház filmműhelyében készült filmeket is vetítették. Ezek közül az Utazás a föld körül, A francia forradalom, A szabadság országa és Az Úr Jézus élete, tanítása, halála című alkotások már komoly elismerést kaptak a pécsi sajtó színház rovatában. De fontos változást hozott, hogy Lechner társult Tichy Aladár bádogossal, aki hamar beletanult a mozis szakmába és több mint 1 évtizedig a pécsi moziélet vezéralakja lett vállalkozó-menedzserként.


A saroképület aljában működött a Vigadó (Forrás: Hetedhéthatár)

A harmadik kinematográfia pedig ebben a kezdeti időszakban a Weindorfer János által 1909 szeptemberétől működtetett, s már említett Nemzeti Bioskóp. Az első időszakban színvonalasabb szórakoztató filmeket vetítettek, később esett ez a színvonal is. Pedig a tulajdonos kísérletezései során tambura és cigányzenével próbálkozott, sőt elsőként a városban hölgyek a kiszolgálók, s ebből később erkölcsi botrány is lett. Az 1912. évi tulajdonosváltást követően sem emelkedik a színvonal, s egyre inkább a kocsmajelleg dominált a Nemzetiben, kiérdemelve a „Fujtogató” jelzőt. A szerb megszállás alatt már alig vetítettek néhány filmet, s hamar bezárták a vendéglőt is.

Az 1910-es évektől figyelemreméltó változások álltak be a pécsi mozik életébe a színház folyamatos kifogásai ellenére. Ebben az időszakban elsőként a Winkler Bioskóp alakult meg a már jól ismert helyszínen, a Búza téren, ismét a Budai Külváros szegényebb közönségét megcélozva. A tulajdonos Winkler Lambert először csak ideiglenes játékengedélyt kapott Sváb Mátyás beszálló vendéglőjének szomszédságában felütve a sátrát. 2 év múlva egy vihar ledöntötte, s ekkor egy stabilabb bódé épült, ahol hamarosan az Urániával vetekedő színvonalon zajlottak a filmvetítések. Műsorán híradófilmeket (Pathe Naplók), ismeretterjesztő, szórakoztató műsorokat, de pikáns „csak felnőtt hölgyek és férfiak részére” készült filmeket is vetített átlag 700-800 néző előtt. De ő az, aki 1911 júniusában először készített filmet a városról Pécs látképe címmel. Mindezek ellenére olyan anyagi helyzetbe került, s a konkurenciaharc is ezt sugallta, hogy kénytelen az Urániához társulni. Mint társ az Urániában is dolgozik, de az új Búza téri moziban az Urániával egyeztetett műsorterv szerint 1919-ig tudott fennmaradni. Már előtte, 1914-től az Uránia fiókmozijaként kénytelen működni korlátozott műsorrenddel.


A Széchenyi Mozgó hirdetése (Forrás: Pécsi Napló 1913. 04. 10.)

Rövid ideig tartó működése ellenére is meg kell említeni a belvárosban, pontosabban a Széchenyi téri Központi Takarékpénztár épületében kialakított mozit is, az úgynevezett Széchenyi Bioskópot. A Tedesco Viktor és ifj. Krausz Benő által működtetett „Intim mozgó” 1913 márciusában tartotta premierjét, mondhatni figyelemreméltó sajtóvisszhanggal. Az Intim Mozgó terveit Székely Dezső fővárosi építész készítette s Károlyi Emil pécsi tervező kivitelezte. A kamrajellegű belvárosi filmszínház 145 m2 alapterületű volt. A homlokzata a bejárattal a Széchenyi térre nézett, pontosabban a Király utcára. Falba mélyedő antik oszlopok díszítették, amelyek között a bemélyedésekben színes falfelületek voltak, alul pedig műmárvány padka húzódott. A járdavonal felöl pedig a kidudorodó páholysorokat is látni lehetett. A büfével ellátott nagyméretű eozin betétes előcsarnokból vezetett a bejárat a nagyterembe, illetve a félemeleti páholysorba. A vetítővászon előtt 2,5 m szélességű színpad állott előtte zenekari üléssel, s a terem mellett külön szoba állt a zenészek rendelkezésére. A földszinten 180 mahagóni színű rugós karszék várta a polgárokat. A félemeleti páholyban pedig 45 ülőhely volt biztosítva. A kb. 200 néző befogadására képes új moziterem hamarosan a polgári elit kedvenc szórakozóhelye lett igényes programjával: Például a városban először a kor filmcsillagának, Ásta Nielsennek filmjeit és Kertész Mihály Ma és holnap című öt felvonásos filmdrámáját vetítették, de látható volt itt a Nílus királynője és a Quo Vadis című filmsikerek is. A konkurencia ellenében több film kizárólagos bemutatási jogát is megszerezték és nagyon hatásos sajtópropagandát folytattak. Ennek ellenére a Winkler Bioskóp sorsára jutott és 1914 februárjában a nagyhírű Urániával együtt egy új mozi-vállalkozásba olvadt.


A pécsi Apollo Mozi bejárata (Forrás: mek.oszk.hu)

Az Apollo Projectograph Rt. megalakulása

A kinematográfok működését befolyásoló Uránia Bioskóp helyzete azonban 1912-ben megrendült, amikor dr. Vámos Artúr vezetésével 150 000 korona alaptőkével megalakult az Apollo Projectograph Rt. A kilenctagú vezetőségben olyan jeles pécsi egyéniségek találhatók, mint Lenkei Lajos szerkesztő és laptulajdonos, valamint Zsolnay Miklós és Hamerli József neves gyárosok. Az építési engedély birtokában a színház mögött húzódó mai Perczel utcában álló Kegyelet Temetkezési Egylet helyén kezdték meg az építkezést Spiegel Szigriszt fővárosi mérnök tervei alapján. Az Apolló Filmszínházat végül is 1912. december 14-én adták át. A budapesti Apolló Mozi mintájára épült filmszínházban 454 földszinti és 56 emeleti ülőhely volt hét kijárattal, s a belső teret Gebauer Ernő ismert pécsi képzőművész falfreskói díszítették.


Gebauer Ernő említett freskójának részlete (Forrás: jammer.hu)

Az Apolló zárt udvarán „Café Restaurant” néven vendéglőt is nyitottak, s ugyanitt 1913. július 2-án megnyílt az Apolló kertmozija is. Az impozáns filmpalotában hétköznap délután 5 órától éjszaka 11 óráig, míg vasárnap délután 2 órától éjfélig zajlottak vetítések. A részvényesek arra törekedtek, hogy a még működő Uránia és Winkler kinematográfokban látható filmeket az Apolló minőségben is felülmúlja. Ez sikerült is a fővárosi kapcsolatok révén, de ifjúsági matinékat és ún. komplex műsorokat is adtak a korszak szórakoztató és híradó filmjei mellett. S valóban a nyitás napjától szinte mindig zsúfolásig megtelt az új mozi, mert az új filmforgalmazók alkotásait is meg tudták szerezni. De rövid időn belül monopolizálták a város mozijait, biztosítva az Apolló egyeduralmát. S ez a folyamat 1914- február 16-án kezdődött azzal, hogy a város törvényhatósági bizottsága mozi-szabályrendeletet bocsátott ki, s ebben 15 évre biztosította az Apolló Projectroghap Rt. elsődlegességét. Ezt megelőzően ugyanis a konkurencia miatt háttérbe szorult, s még működő három mozi az Uránia, a Winkler és a Széchenyi Bioskóp tárgyalásokat folytatott az Apollóval, felismerve, hogy koncentrálni és szabályozni kell a pécsi mozikat. A döntést nagy felháborodás követte a lakosság körében, mert a Széchenyi kinematográf ezt követően rögtön megszűnt, a Winkler Bioskóp korlátozott műsorrendjéről már volt említés, és tulajdonképpen az Uránia is erre a sorsra jutott. A bemutató és fontosabb műsorokat ugyanis kizárólag az Apollóban láthatták a pécsiek, míg az Uránia csak vasárnap és ünnepnapokon vetített filmeket az Apolló műsorterve alapján. Ezzel a csökkentett programmal 1920-ig tudott fennmaradni az Uránia mozi.


Az 1921-ben nyílt Park Mozi 1977-ben (Forrás: Régi Pécs)

1921-ben nyílott meg a Felső Malom utca és az Irányi Dániel tér közti területen Pécs új mozija, amelynek létesítésére az Apolló Rt. még 1914-ben kötelezettséget vállalt. Ez azonban már egy másik fejezetet és kulturális hatását tekintve is új korszakot jelentett a város mozitörténetében. Jelen írás az első világháború kitöréséig, s tulajdonképpen a mozi térnyerésének időpontjáig tekintette át a város szellemi és kulturális életében mindinkább fontos helyet elfoglaló mozik ismertetését. S ekkor már az is kiderült, hogy a mozi számtalan lehetőséget hordoz magában, bár ekkor inkább az anyagi haszonszerzés dominált, s csak két világháború közti korszakban beszélhetünk művészi értékteremtésről is. De az is kiderült, hogy a kezdeti éveket leszámítva nem fenyegeti komoly veszély a színházat a mozi részéről. Sőt, a mozi elfogadottsága, s a játékfilmek megjelenése a színészetnek adott inkább lehetőséget, megteremtve ezzel egy újabb művészeti ágazatot, a filmművészetet. Amelynek időleges válságtünetei és sikerei a technika és kulturális fejlődés következtében ugyanúgy megteremtődtek, mint annak idején a 20. század elején mozi térnyerésének hőskorában.

Márfi Attila

Jelen írás a szerző 2012-ben A mozi megjelenése a 20. század elején Pécsett  című tanulmányának rövidített verziója. A lábjegyzetekkel ellátott teljes írás a Határon innen, határon túl: Tanulmányok Tilcsik György születésnapjára (szerk. Bariska István, Mayer László) kötetben jelent meg 2012-ben.

Ezt olvastad?

2017. november 3-án, a Magyar Tudomány Napján került sor a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárának főszervezésben a XXI. Levéltári